Ma Hugó, Agád névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Kik vagyunk, mit akarunk
Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Naplójegyzetek – Fragmentumok
Csonka többpártrendszer – csonka demokrácia
Végel László
A közösségi kérdések drámaiak, a válaszok elmaradnak. Rákényszerítenek-e bennünket a választások az átfogó kisebbségi közéleti reformra? Vagy erre csak egy új nemzedék lesz képes? Új nemzedék? Ez úgy hangzik, mint egy varászszó. Addig is külön-külön üldögélünk a padon, magunkkal beszélgetünk, néha feljajdulunk, de senki sem figyel fel ránk, mert azt hiszi, hogy telefonálgatunk. Végel László:
2019. december 13., péntek
A sugárúton bámészkodok. Egyre több koldust látok. A padon egy idősebb ember a padon ülve hangosan beszél. Előbb azt gondoltam, hogy telefonál, de aztán rájöttem, hogy magával beszélget. A jelenet a vajdasági magyar közéletre emlékeztetett. Abban is -nekem úgy tűnik – mindenki külön-külön magányosan ül egy padon és magával beszélget. Kényszerű monológok folynak. 2000-ben még reménykedtem a párbeszédben. de nem igy történt. Akkor az a kérdés foglalkoztatott, hogy van-e esélye a pluralizmusnak. Van-e megfelelő kapacitás a többpártrendszer működtetésére? Nem voltak kész szabályok, hiányoztak a tapasztalatok. Vajon 300 ezer választópolgár elegendő lesz-e? Mi történik, ha nem elegendő? Előhozakodtam a többséget a kötelező konszenzuális demokrácia gondolatával. Nem volt visszhangja, érthető, hiszen akkoriban még élt bennünk a többpártrendszerbe vetett naiv hit. A folytatás azonban tanulságos. Az egyetlen párt osztódni, a választói bázis pedig zsugorodni kezdett. Hiányzott az igazi versengéshez szükséges kritikus tömeg. Ebben a helyzetben jött létre a csonka többpártrendszer, ami pedig csonka demokráciába vezetett. A felemás rendszerben tanúja voltam a jogos vagy jogtalan sérelmeknek, az értelmetlen mellőzéseknek, a kirekesztéseknek, megbélyegzéseknek. Ez máshol is előfordul, de az esetünkben hiányzott a korrekciót biztosító többpártrendszerű váltógazdaság. Befagyasztott közösség lettünk. A közélet ma is tele van sebhellyel. Fájdalommal veszem tudomásul, hogy egyre több értékes és tehetséges embert kitaszítottak az aktív szellemi életből, így pazaroljuk el saját humán erőforrásainkat. Egyre kevesebb választópolgár áll az urnák elé. Az érdektelenség növekszik. Az árkok egyre mélyebbek. Hallom, hogy választások lesznek, azon tűnődők, hogy észre térítenek-e bennünket. Megelőzhető-e a nagyobb baj? A befagyasztott közösségben kezdődhet-e valamiféle olvadás? Egyelőre csak azt látom, hogy a párbeszéd esélye szerény, a feszültség pedig növekszik. A közösségi kérdések drámaiak, a válaszok elmaradnak. Rákényszerítenek-e bennünket a választások az átfogó kisebbségi közéleti reformra? Vagy erre csak egy új nemzedék lesz képes? Új nemzedék? Ez úgy hangzik, mint egy varászszó. Addig is külön-külön üldögélünk a padon, magunkkal beszélgetünk, néha feljajdulunk, de senki sem figyel fel ránk, mert azt hiszi, hogy telefonálgatunk.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A hatalomban, vagy ellenzékből? (1.)
Mit eredményezett, tehát, a VMSZ-nek „a hatalomban való szerepvállalása”? A VMSZ vezető tagjainak néhány jól fizetett >
A nemzeti egység kompromisszumok nélkül csonka
Semmi sem kártékonyabb, mint az embereket nemzetpolitikai kínai csizmába kényszeríteni. A vajdasági magyar politikusoknak sem ártana >
A jövő sem lesz a régi
A pestissel együtt terjedt az antiszemitizmus, Dél-Franciaországban elterjedt a hír, hogy a zsidók megmérgezték a kutakat, >
Felemelt kezekkel menekülünk, de nem tudjuk, hogy pontosan hova
Most már mindenki tisztában van vele, elvesztettük az ismeretlen ellenséggel szembeni háborút. Berendezkedtünk a megalázó védekezésre. >
Orbán és Vučić – több mint barátság
Ahol viszont egészen döbbenetes a két ország politikai berendezkedése közötti hasonlóság, az egyértelműen a média, itt >
Centrális erőtereket mindenhova
Nézzük csak meg például, hogy mi történt a Magyar Szóval az elmúlt 9 évben, hogyan lett >
Földrengés Zágrábban
Látom az ismert utcákat, óváros romos épületeit, az utcák tele törmelékkel, az az utcára menekült embereket, >
Nemzet a pártok csapdájában
A jelenlegi szörnyű magyar szakadék felett csak akkor épülhetnek hidak, ha a szakadék mindkét partján elmélyült >
A bekötött szemű pilóták
Vesztegzár alatt az újságíró kénytelen más jegyzetfüzetébe belelesni, lévén, hogy a sajátja üres. Olyanéba, aki még >
Nyomunkban a Nagy Testvér
Félő, hogy a járványveszélyben felerősödő globális félelem a diktatúrába sodorja a tömegeket. Végel László: >
Nem a fölhatalmazási törvényre
A válság kellős közepén összetörni az alkotmányos államrendet: ez shakespeare-i jelzőkért kiált. De még van néhány >
Róka fogta csuka
A harminc évvel ezelőtti marosvásárhelyi március arra kényszerített minket, hogy kétségbeesetten kapaszkodjunk a politikai párbeszéd eszközeibe, >