Ma Jusztina, Kozma, Damján névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Naplójegyzetek – Fragmentumok
Csonka többpártrendszer – csonka demokrácia
Végel László
A közösségi kérdések drámaiak, a válaszok elmaradnak. Rákényszerítenek-e bennünket a választások az átfogó kisebbségi közéleti reformra? Vagy erre csak egy új nemzedék lesz képes? Új nemzedék? Ez úgy hangzik, mint egy varászszó. Addig is külön-külön üldögélünk a padon, magunkkal beszélgetünk, néha feljajdulunk, de senki sem figyel fel ránk, mert azt hiszi, hogy telefonálgatunk. Végel László:
2019. december 13., péntek
A sugárúton bámészkodok. Egyre több koldust látok. A padon egy idősebb ember a padon ülve hangosan beszél. Előbb azt gondoltam, hogy telefonál, de aztán rájöttem, hogy magával beszélget. A jelenet a vajdasági magyar közéletre emlékeztetett. Abban is -nekem úgy tűnik – mindenki külön-külön magányosan ül egy padon és magával beszélget. Kényszerű monológok folynak. 2000-ben még reménykedtem a párbeszédben. de nem igy történt. Akkor az a kérdés foglalkoztatott, hogy van-e esélye a pluralizmusnak. Van-e megfelelő kapacitás a többpártrendszer működtetésére? Nem voltak kész szabályok, hiányoztak a tapasztalatok. Vajon 300 ezer választópolgár elegendő lesz-e? Mi történik, ha nem elegendő? Előhozakodtam a többséget a kötelező konszenzuális demokrácia gondolatával. Nem volt visszhangja, érthető, hiszen akkoriban még élt bennünk a többpártrendszerbe vetett naiv hit. A folytatás azonban tanulságos. Az egyetlen párt osztódni, a választói bázis pedig zsugorodni kezdett. Hiányzott az igazi versengéshez szükséges kritikus tömeg. Ebben a helyzetben jött létre a csonka többpártrendszer, ami pedig csonka demokráciába vezetett. A felemás rendszerben tanúja voltam a jogos vagy jogtalan sérelmeknek, az értelmetlen mellőzéseknek, a kirekesztéseknek, megbélyegzéseknek. Ez máshol is előfordul, de az esetünkben hiányzott a korrekciót biztosító többpártrendszerű váltógazdaság. Befagyasztott közösség lettünk. A közélet ma is tele van sebhellyel. Fájdalommal veszem tudomásul, hogy egyre több értékes és tehetséges embert kitaszítottak az aktív szellemi életből, így pazaroljuk el saját humán erőforrásainkat. Egyre kevesebb választópolgár áll az urnák elé. Az érdektelenség növekszik. Az árkok egyre mélyebbek. Hallom, hogy választások lesznek, azon tűnődők, hogy észre térítenek-e bennünket. Megelőzhető-e a nagyobb baj? A befagyasztott közösségben kezdődhet-e valamiféle olvadás? Egyelőre csak azt látom, hogy a párbeszéd esélye szerény, a feszültség pedig növekszik. A közösségi kérdések drámaiak, a válaszok elmaradnak. Rákényszerítenek-e bennünket a választások az átfogó kisebbségi közéleti reformra? Vagy erre csak egy új nemzedék lesz képes? Új nemzedék? Ez úgy hangzik, mint egy varászszó. Addig is külön-külön üldögélünk a padon, magunkkal beszélgetünk, néha feljajdulunk, de senki sem figyel fel ránk, mert azt hiszi, hogy telefonálgatunk.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A nemzetállam keblére öleli még a „tékozló fiait” is
Ezért nem nevezhető hontalannak az, aki egyik várost felcseréli egy másikkal, mert ott jobban érzi magát. >
Szerbia egyetlen csatlakozási fejezetet sem nyitott az idén
A dokumentum hangoztatja, hogy „a nemzeti kisebbségek védelmét Vajdaság AT-on kívül fejleszteni kell”. Mintha a Vajdaságban >
Azt hallom, csoda történt Washingtonban
Ez történik most is, és így marad időtlen-időkig, ha időközben nem tör ki egy regionális háború. >
Osztozkodás a lőporos hordón
A Nyugat-Balkán – leánykori nevén Jugoszlávia plusz Albánia – befolyásolásáért többen vetekednek: az EU, az USA, >
Botrány Újvidéken
Szerbia ezúttal kiállította saját igazolványát, az osztályzaton nem csodálkozom. Ellenben miért hallgatnak a polgárok? Félnek? Tudják, >
Menekülés a magányból a forradalomba
A Menj és szenvedj te is, című, a Nyugatban megjelent naplójegyzetei elárulják, hogy semmiképpen sem az >
Javasasszonyok és politológusok
A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >
Kettős nyomás alatt
Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >
Örömünnep Szerbiában
Nem irigylem a szerbiai politikusokat sem. Hogyan lehet kormányozni egy nemzetet, amelynek lelkében ilyen mély ellentmondások >
Konformizmus-vita
Nos, a vereség lehelete már ekkor érződött, ám a folyóiratot, amelynek indulása 1968 előszelét is jelezte, >
Örök hála Bosnyák Istvánnak
Magától értetődő volt minden egyes mondata. Most azonban arra gondolok, hogy a lehetetlenre vállalkozott. Csak abban >
Szaxofon
A szomszéd, a gimnázium igazgatója, Uroš bácsi szóvá is tette édesapámnak, hogy „eladtuk a kutyánkat, hogy >