Ma Lujza, Ágnes, Henrik névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Naplójegyzetek – Fragmentumok
Csonka többpártrendszer – csonka demokrácia
Végel László
A közösségi kérdések drámaiak, a válaszok elmaradnak. Rákényszerítenek-e bennünket a választások az átfogó kisebbségi közéleti reformra? Vagy erre csak egy új nemzedék lesz képes? Új nemzedék? Ez úgy hangzik, mint egy varászszó. Addig is külön-külön üldögélünk a padon, magunkkal beszélgetünk, néha feljajdulunk, de senki sem figyel fel ránk, mert azt hiszi, hogy telefonálgatunk. Végel László:
2019. december 13., péntek
A sugárúton bámészkodok. Egyre több koldust látok. A padon egy idősebb ember a padon ülve hangosan beszél. Előbb azt gondoltam, hogy telefonál, de aztán rájöttem, hogy magával beszélget. A jelenet a vajdasági magyar közéletre emlékeztetett. Abban is -nekem úgy tűnik – mindenki külön-külön magányosan ül egy padon és magával beszélget. Kényszerű monológok folynak. 2000-ben még reménykedtem a párbeszédben. de nem igy történt. Akkor az a kérdés foglalkoztatott, hogy van-e esélye a pluralizmusnak. Van-e megfelelő kapacitás a többpártrendszer működtetésére? Nem voltak kész szabályok, hiányoztak a tapasztalatok. Vajon 300 ezer választópolgár elegendő lesz-e? Mi történik, ha nem elegendő? Előhozakodtam a többséget a kötelező konszenzuális demokrácia gondolatával. Nem volt visszhangja, érthető, hiszen akkoriban még élt bennünk a többpártrendszerbe vetett naiv hit. A folytatás azonban tanulságos. Az egyetlen párt osztódni, a választói bázis pedig zsugorodni kezdett. Hiányzott az igazi versengéshez szükséges kritikus tömeg. Ebben a helyzetben jött létre a csonka többpártrendszer, ami pedig csonka demokráciába vezetett. A felemás rendszerben tanúja voltam a jogos vagy jogtalan sérelmeknek, az értelmetlen mellőzéseknek, a kirekesztéseknek, megbélyegzéseknek. Ez máshol is előfordul, de az esetünkben hiányzott a korrekciót biztosító többpártrendszerű váltógazdaság. Befagyasztott közösség lettünk. A közélet ma is tele van sebhellyel. Fájdalommal veszem tudomásul, hogy egyre több értékes és tehetséges embert kitaszítottak az aktív szellemi életből, így pazaroljuk el saját humán erőforrásainkat. Egyre kevesebb választópolgár áll az urnák elé. Az érdektelenség növekszik. Az árkok egyre mélyebbek. Hallom, hogy választások lesznek, azon tűnődők, hogy észre térítenek-e bennünket. Megelőzhető-e a nagyobb baj? A befagyasztott közösségben kezdődhet-e valamiféle olvadás? Egyelőre csak azt látom, hogy a párbeszéd esélye szerény, a feszültség pedig növekszik. A közösségi kérdések drámaiak, a válaszok elmaradnak. Rákényszerítenek-e bennünket a választások az átfogó kisebbségi közéleti reformra? Vagy erre csak egy új nemzedék lesz képes? Új nemzedék? Ez úgy hangzik, mint egy varászszó. Addig is külön-külön üldögélünk a padon, magunkkal beszélgetünk, néha feljajdulunk, de senki sem figyel fel ránk, mert azt hiszi, hogy telefonálgatunk.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Az énekes halálát gyászolja a hatalom és az ellenzék
A mérvadó újságok megemlékeznek a 100 évvel ezelőtt 1921-ben született (2002-ben elhunyt) amerikai liberális filozófusról, John >
Sok pénz, semmi eredmény
A jelenlegi vezetőknek halvány elképzelésük se nincsen, hogyan lehetne fejleszteni, a saját lábára állítani a délvidéki/vajdasági >
A mazsolázók
Színre lépnek a névtelenül mazsolázó sajtómunkások, akik a megjelent autorizált interjút úgy vágják össze, hogy nem >
Kusturica Szarajevó fölött
És akadnak azért jó dolgok is. Igaz, a halálhoz kötődnek ezek is. Elhunyt ugyanis az újvidéki >
Az elrabolt idők nyomában
Én csak keresem a hagyományt miközben az a tudat kínoz, hogy elrabolták a múltomat. Nem csak >
A tévedhetetlenekkel szemben
Furcsa állítás, de bevallom: nem hiszek azoknak az embereknek, akik életükben nem tévedtek jó néhányszor. Nem >
„Nesze semmi, fogd meg jól!”
Aki csak teheti, továbbra is tartson ki az elvett ingatlanok természetben való visszakövetelése mellett, ne fogadja >
A közéleti vákuum depresszív hatása
A covid19 befagyasztotta az állapotokat, ami nem jelenti azt, hogy a társadalmi feszültségek nem növekszenek. Ezt >
A harmincas évek újra meg újra felbukkanak
Az antifasiszta Európa kerekedett felül, az képviselte a többséget, és rossz érzéseim ellenére elégedett vagyok azzal, >
Haiku és kapitalizmus
Inkább azon csodálkoztam, hogy ezek az államkapitalista kommunista milliárdosok verseket írnak. Mégpedig haikukat! Környezetünkben ilyesmi nem >
Független sajtó
Aki saját eszmei értékrendjéhez ragaszkodik, legyen az akár szocialista, konzervatív vagy liberális, az Arthur Koestlerrel elmondhatja, >
Bűn
Lehet, hogy a legnagyobb bűn a bűnhődéstől való menekülés. Azokra gondolok, akik Pilátusként nem akartak hallani >