Ma Emma, Malvin, Zseraldina névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Korom gályájának rabja
Végel László
De felesleges visszasírni azokat a korokat, lássuk be, hogy a modern korban a művész a porondra kényszerült. A modernitás alkonyán ne panaszkodjunk gályarabságunkra, meg arra, hogy a porondra kényszerültünk! Ezzel a tudattal kell élnünk és – alkotnunk és eveznünk. Végel László:
2018. december 12., csütörtök
Újra meg újra előveszem Albert Camus az uppsalai egyetemen megtartott előadását (1957. december 14), amitól valamelyest megvigasztal, hiszen kimond olyan gondolatokat, amelyek belőlem is kikívánkoznak. Számtalanszor ki is mondtam őket, de a mi kis provinciális, mindig mindenről lekéső vidéki nyomorúságban a hetvenes ével hideg formalista esztétikájával kontráznak. Nem mernek tudni arról, hogy ennek már régen elmúlt az ideje. Az esszé első soraiban felismerem Esterházy Péter mondatát, amellyel engem is jellemzett. „Ma minden művészt korának gályájára kényszerítenek. Ebbe bele kell törődnie, még ha érzi is, hogy a gálya heringtől bűzlik, túl sok a gályarab-felügyelő, ráadásul a gálya rossz irányba halad”, írja Camus. Esterházy Péter szerint ennek a gályának vagyok az utasa. Csak egy író adhat a másik íróról ilyen pontos jellemzést. Igen. tudom, a gálya bűzlik a heringtől, az is igaz, hogy túl sok a felügyelő ólálkodik körülöttem, és sajnos, be kell látnom, hogy a gálya rossz irányba halad. De evezni kell – vagy meghalni. Van Camusnak egy másik tanulságos leírása. Kétségtelen, hogy a történelem cirkuszában mindig is volt vértanú és oroszlán. A porondon az oroszlán felfalta a vértanút. A művészek viszont kedvükre dalolgattak a lelátón, a legjobb esetben bátorították a vértanút. Igy születtek meg a klasszikus remekművek. De felesleges visszasírni azokat a korokat, lássuk be, hogy a modern korban a művész a porondra kényszerült. A modernitás alkonyán ne panaszkodjunk gályarabságunkra, meg arra, hogy a porondra kényszerültünk! Ezzel a tudattal kell élnünk és – alkotnunk és eveznünk. Camus ironikusan megjegyzi, hogy: „Igaz, a gályák bástyáin mindig és mindenütt lehet a csillagokról énekelni, miközben a gályarabok kimerülten eveznek odalenn, világias társalgás folyik a cirkuszi lelátón, miközben az áldozat csontjai az oroszlán fogai között recsegnek”.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk
Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik. Az értelmiségi filiszter távol >
A demagóg lojalitás jutalma
Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >
VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK
Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >
Torontáltordára kéne menni
Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >
Folytatódik a kis bácskai sárdobálás
Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >
RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA
A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >
Ismét
Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer >
Mikor tévesztettünk utat és miért?
Mikortól kezdődött a Magyar Nemzeti Tanácsban a VMSZ kétharmados többsége.? Milyen erők marginalizálták a többi kisebbségi >
SZEREPZAVARBAN
Az írásokból az is jól kivehető, hogy Pásztor Bálint tisztségek halmozásával él vissza, fellépései szerepzavarosak: pártelnöki, >
Újvidék elvesztette a régi identitását, és nem talált újat
Tudom, felesleges nosztalgiázni, hiszen a nagyvárosokat a szüntelen változás jellemzi. Újvidéknek is változni kell. A változás >
A VMSZ-ES PROPAGANDA TÁMOGATÁSA KÖZPÉNZBŐL
A VMSZ és az MNT vezetői a médiába visszahozták a szocialista időkből ismert demagóg beszédet, a >
Aki tanú akar lenni, pokolba kell annak menni
Ráadásul vannak tévedések, amelyek csak a mai szemmel nézve tűnnek tévedéseknek, holnap esetleg kiderül, pontosak voltak. >