2020. július 4. szombat
Ma Ulrik, Erzsébet névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Napi ajánló

Korom gályájának rabja

Végel László
Végel László
Korom gályájának rabja

De felesleges visszasírni azokat a korokat, lássuk be, hogy a modern korban a művész a porondra kényszerült. A modernitás alkonyán ne panaszkodjunk gályarabságunkra, meg arra, hogy a porondra kényszerültünk! Ezzel a tudattal kell élnünk és – alkotnunk és eveznünk. Végel László:

2018. december 12., csütörtök

Újra meg újra előveszem Albert Camus az uppsalai egyetemen megtartott előadását (1957. december 14), amitól valamelyest megvigasztal, hiszen kimond olyan gondolatokat, amelyek belőlem is kikívánkoznak. Számtalanszor ki is mondtam őket, de a mi kis provinciális, mindig mindenről lekéső vidéki nyomorúságban a hetvenes ével hideg formalista esztétikájával kontráznak. Nem mernek tudni arról, hogy ennek már régen elmúlt az ideje. Az esszé első soraiban felismerem Esterházy Péter mondatát, amellyel engem is jellemzett. „Ma minden művészt korának gályájára kényszerítenek. Ebbe bele kell törődnie, még ha érzi is, hogy a gálya heringtől bűzlik, túl sok a gályarab-felügyelő, ráadásul a gálya rossz irányba halad”, írja Camus. Esterházy Péter szerint ennek a gályának vagyok az utasa. Csak egy író adhat a másik íróról ilyen pontos jellemzést. Igen. tudom, a gálya bűzlik a heringtől, az is igaz, hogy túl sok a felügyelő ólálkodik körülöttem, és sajnos, be kell látnom, hogy a gálya rossz irányba halad. De evezni kell – vagy meghalni. Van Camusnak egy másik tanulságos leírása. Kétségtelen, hogy a történelem cirkuszában mindig is volt vértanú és oroszlán. A porondon az oroszlán felfalta a vértanút. A művészek viszont kedvükre dalolgattak a lelátón, a legjobb esetben bátorították a vértanút. Igy születtek meg a klasszikus remekművek. De felesleges visszasírni azokat a korokat, lássuk be, hogy a modern korban a művész a porondra kényszerült. A modernitás alkonyán ne panaszkodjunk gályarabságunkra, meg arra, hogy a porondra kényszerültünk! Ezzel a tudattal kell élnünk és – alkotnunk és eveznünk. Camus ironikusan megjegyzi, hogy: „Igaz, a gályák bástyáin mindig és mindenütt lehet a csillagokról énekelni, miközben a gályarabok kimerülten eveznek odalenn, világias társalgás folyik a cirkuszi lelátón, miközben az áldozat csontjai az oroszlán fogai között recsegnek”.

 

2020. február 16.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

„le tudtad-e írni e leírhatatlan érzést”

A nagyszabású formátlanságban megtalálni azt a bizonyos minimális, legkisebbre redukált formát, aminek viszont pontos jelentése és >

Tovább

Egy lovasszobor története

Ne pazaroljátok rájuk, mármint (az albánokra) a lőszert, karókkal verjétek őket agyon, adta ki a parancsot >

Tovább

A széplelkek apokalipszise

Kezdek félni a “bátraktól,” azoktól a farizeus írástudóktól, akik a páholyban ülve másokat küldenek harcba, miközben >

Tovább

Mennyire „történelmi” a VMSZ választási sikere?

Egy szabadnak és tisztességesnek távolról sem mondható, bojkott által övezett választáson sikerült a VMSZ-nek hatalmi pozícióból, >

Tovább

Amikor a kakas korán kukorékol

Mindez megerősíti, hogy a háború utáni legnagyobb választási csalásnak/hamisításnak vagyunk tanúi. Már előre lehetett látni, hogy >

Tovább

Európai hatalmi vákuum

Gyáni Gábor a Nagy Háború utáni amnéziáról beszél, holott a XX. század akkor nyerte el a >

Tovább

Nevidljivi neprijatelj u Kriznom štabu

Sada još više, jer je i broj zaraženih svakim danom sve veći… I dok se zaraza >

Tovább

A hágai matt

Így múlik el a világ dicsősége: Szerbiának és Koszovónak egyedülálló, történelmi esélye adódott volna, hogy ha >

Tovább

Itt minden a párté

Az alattvalói magatartás a kulturális élet minden területén visszaköszön, tehetséges újságírók válnak pályaelhagyóvá, de aki marad, >

Tovább

Churchill, a rasszista

Pár – általában művészileg értéktelen – szobor lerombolásával (vagy megtartásával) semmi sincs elintézve. És akinek mindenekelőtt >

Tovább

A szavazás vesztese a demokrácia

Most már csak abban lehet reménykedni, hogy a „tél” nem fog négy évig tartani… Ehhez azonban >

Tovább

A szabadkai kudarc után

A Napló észak-bácskai tudósítója, jól értesült forrásokra hivatkozva, azt jelentette, hogy Pásztor István a szabadkai fiaskó >

Tovább