2020. augusztus 12. Szerda
Ma Klára, Hilária, Diána névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Emberi- és nemzeti kisebbségjogi napló

Nem elég aláírni, cselekedni kell!

Bozóki Antal
Bozóki Antal
Nem elég aláírni, cselekedni kell!

Választás előtt állunk és most Pásztor hamarjában elkezdett érdeklődni a magyar közösség problémái iránt. Szüksége van a magyarok szavazatára. Megérdemli? Dehogy! Bozóki Antal:

Beszélünk hosszan és szépen –

s aztán azt hisszük, hogy tettünk valamit.

Jókai Mór

Január 19.

Más szemében a szálkát…

Ivica Dačić, a szerb kormány alelnöke, külügyminiszter, a Szerbiai Szocialista Párt (CПC) elnöke „felszólította a montenegrói hatalmi szerveket, hogy közöljék egyetlen egy szerbnek a nevét, aki valamilyen állami tisztséget tölt be abban az országban” – közli a podgoricai Borba portál.

– A montenegrói hatalom hivatalosan közölje, hány szerb van az állami közigazgatásban, és hogy van az, hogy a lakosságban 29 százalék szerb van, a közhivatalokban pedig csak öt-hat, vagy, ahogy az optimisták, mondják nyolc százalék? És minek is nevezik ezt, ha nem diszkriminációnak? Ez érdekel engem – mondta Dačić.

Hozzátette: Nem lenne megfelelő, ezt Szerbiához hasonlítani, „ahol szinte nem található igazgató vagy vezető, aki nem montenegrói”.

A Tartományi Ombudsman által közölt (2018. december 31-ei) adatok szerint a tartományi szervekben a munkaviszonyban lévő szerb, a ruszin és a montenegróiak száma meghaladja a tartomány összlakosságában való részvételét, a magyarok, a romák, a szlovákok, a horvátok és a románok pedig alulképviseltek:

A lakosságban A tartományi közigazgatásban

horvátok               2,43                     1,83

magyarok           13                          4,88

montenegróiak    1,15                     2,14          

ruszinok                 0,72                     1,42

szerbek                66,76                   72,94%         

romák                    2,19                      0,51

románok               1,32                      0,92

szlovákok              2,60                      1,53

A magyarok – a fekete-vörös-véemeszes hatalom alatt, 2018 végén – már csak 4,88 százalékban voltak jelen a tartományi szervekben, miközben (a legutóbbi, 2011. évi népszámlás szerint még) a lakosság 13 százalékét képezték.  

Dačić érdeklődése az iránt, hogy Montenegróban hogyan valósul meg a szerb kisebbség részvétele a közigazgatásban foglalkoztatottak és az állami tisztségviselők között, teljesen legitim. A kérdés csupán az, hogy a  néhai Slobodan Milošević egykori szóvivőjének vannak-e adatai arról, hogyan alakul ugyanez Szerbiában?

Előbb inkább Szerbiában kellene megvalósítani a részarányos foglalkoztatást és aztán másoktól számon kérni!  De „könnyebb a szálkát észrevenni a másik szemében, mint a gerendát a sajátomban”?

Január 21-26.

Nem elég aláírni, cselekedni kell!

Pásztor István a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ/BMC) elnöke a Szabadkai Magyar Rádió Napindító című műsorában azzal kapcsolatban, hogy Királyhalom és Kispiac között már csak cirill betűkkel vannak feltüntetve a települések felé vezető utakat jelző feliratok, elmondta, hogy „régebben is volt már erre példa”. – Ez azért történhetett meg, mert akinek ez volt a feladata, nem vette figyelembe a szabályokat, amelyeket be kell tartani.

A Szeged és Bácsfeketehegy között január elején megszűnt autóbuszjáratról elmondta: „Ugyanazt gondolom erről a dologról, mint a kishegyesiek és a topolyaiak. Ennek bizonyítása jeleként holnap reggel folyamán, amikor Újvidék felé fogok menni, akkor elmegyek, és aláírom ezt a petíciót. Másrészről azt gondolom, hogy le kellene ülni, és le is fogunk ülni a közvállalat vezetőivel, a Subotica-trans vezetőivel, és megnézzük, hogy mi a probléma és mi a megoldás.”

Tavaly szilveszter körül Nyugat-Bácskában öt településen lefestették, vagy lekaparták a helységnévtáblákon a falu magyar elnevezését. Most értesültünk, hogy Királyhalom és Kispiac között már csak cirill betűkkel vannak írva az utakat jelző feliratok. A Szabadkai Közkórház értesítésének botrányos fejléce, amelyen cirill betűvel tünteti fel az intézmény magyar nevét, már csak hab a tortán. És még csak közel sem teljes a nyelvi jogsértések listája!

Hogyan lehetséges az, hogy ismétlődnek az ilyen esetek, és hogy „nem veszik figyelembe a szabályokat”? Hogyan lehetséges az, hogy a Magyar Nemzeti Tanács, amelyiknek a hatásköré tartozik a hivatalos nyelv- és íráshasználat még csak meg sem nyikkant ezekkel a jogtiprásokkal kapcsolatosan?

Január 23-án a topolyai községi tanács tanácstermében a szenior Pásztor aláírta a Bácsfeketehegy-Szeged autóbuszjárat visszaállításáról szóló petíciót. A sajtónak elmondta, hogy „noha személyesen nem jár busszal, de fontosnak érezte, hogy csatlakozzon ehhez az erőfeszítéshez” (?!).

Abban vagyunk érdekeltek, hogy „normális életkörülmények legyenek” – mondta Pásztor. Arról azonban nem szólt, hogy a tartományban milyen az ivóvíz és a levegő minősége, hogy hány kiüresedő helység (magyar is) van Vajdaságban, vagy amelyikben nincsen munkalehetőség, rendszeres autóbuszjárat még a községi központtal sem…

A VMSZ elnöke azt is szem elől téveszti, hogy a petíció aláírása nem elég. Első sorban, már intézkedéseket kellett volna tennie a buszjárat helyreállítására!

Pásztor szerint a buszjárat „nem nemzeti, hanem a polgárok érdekeiről szóló kérdés”. Az igazság viszont az, hogy nemzeti, az anyaországgal való szabad és zavartalan kapcsolattartás kérdése is. Kislinder Gábor, Topolya község polgármestere az aláírás alkalmával ki is jelentette: „Ez a kérdéskör nem szemlélhető kizárólag gazdasági és kifizetődőségi szemszögből, ezért abban vagyunk érdekeltek, hogy ismét legyen állandó buszjárat Szegedre.”

Emlékeztetőül: 2013. szeptember 22-én levelet intézem Pásztor Istvánhoz, aki már akkor a Tartományi Képviselőház elnöke volt. Válaszra sem tartotta ugyanis érdemesnek azt a (2013. február 12-ei) levelet, amelyik mellékletében elküldtem számára a 879 aláírást tartalmazó petíciót, amelyet a 2012. október 22-én letartóztatott hét adai, óbecsei és temerini fiú szülei, hozzátartozói írtak, és azt sem, amelyhez csatoltam az újvidéki igazságügyi szervek munkájára tett megjegyzéseket tartalmazó memorandumot. Akkor bezzeg nem írta alá a petíciót, de még a közigazgatásban szokásos visszajelzést sem kaptam, hogy ezek a levelek eljutottak hozzá. 

Választás előtt állunk és most Pásztor hamarjában elkezdett érdeklődni a magyar közösség problémái iránt. Szüksége van a magyarok szavazatára. Megérdemli? Dehogy!

 

 

2020. január 27.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Morális forradalom

A belorusz nép fölkelt a zsarnokság ellen. Ez a lényeg. Szorongó szívvel, de nagy szeretettel és >

Tovább

Péterrévei vízgondok

Az ilyen dolgokkal, amelyek ellehetetlenítik a mindennapi élet, a jelek szerint, senki sem törődik. A ház- >

Tovább

Az orvosok lázadása

A Sajtószabadság Alapítvány kezdeményezésére száznál is több vajdasági magyar újságíró, közíró tiltakozott az Index portáljának kivégzése >

Tovább

Párbeszéd és petíció

A sajtószabadság ügye a kelet-európai újdemokráciák neuralgikus pontja. Olyan, mint a lázmérő: jelzi, hogy súlyos kór >

Tovább

Vírus álarcban

Még csak néhány hónapja tart a vírusjárvány, de az már világosan látható, hogy az emberek milyen >

Tovább

Sztárírók és megtűrtek

Ebben a helyzetben mégis jobb megtűrt írónak, mint sztárírónak lenni. Az is igaz persze, hogy manapság >

Tovább

Visszaeső Románia

Még a szigorúbb karantén-hónapokban keringett egy fotó az interneten: a román miniszterelnök, miniszterelnök-helyettes asszony és más >

Tovább

A szelíd lázadók színre lépnek

Elismerem, az új nemzedék mégsem annyira apolitikus, mint ahogy az elmúlt években gondoltam, nem kizárt, hogy >

Tovább

Vajdaság, a hazafiak vadászterülete

Belgrád az a hely, ahol egy magyarnak nem kell félve rejtezkedni, mint a Vajdaságban, amely „az >

Tovább

„Beletanult” elnök

Legyünk tisztában, a vajdasági magyarok helyzetének nem az egyedüli fokmérője, hogy magyar-e vagy szerb a Tartományi >

Tovább

Mi lesz, ha a bársonyos zavargás erőszakossá válik?

Nos, megtörténhet, hogy az eszmény nélküli új nemzedék az erőszakos tiltakozást választja. (…) Ilyesféle közhangulatban járt >

Tovább

Szirmok és tüskék

Arra gondoltam, hogy miért maradandóbb Sinkó Ervin vagy Herceg János prózája vagy esszéirodalma. Kétségtelen, hogy azért, >

Tovább