2024. március 19. kedd
Ma József, Bánk névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Tizenhárom behívót kaptam

Tizenhárom behívót kaptam

A fiam nem folytatja az én „mesterségemet”, itt áll az udvarban három traktor meg a teljes gépezet, de hallani se akar a gazdálkodásról. Inkább elment Topolyára az arabhoz dolgozni. Ott ötszáz-hatszáz munkást foglalkoztatnak az új áfonyaültetvényeken, a főidényben még román rendszámtáblájú autóbuszok is hozták a szezonmunkásokat. Nősülni sem akar. Miben reménykedjen így az ember? Szabó Angéla:

A délszláv népek háborús öldöklése során több alkalommal akarták a frontra vinni, de ez egyszer sem sikerült. Hiába gyűjtött össze tizenhárom katonai behívót, már a kezdet kezdetén tudta, hogy nem fog fegyvert venni a kezébe. Harcolt már a családja éppen eleget. Kavillóban él a feleségével, Anasztáziával, hetvenhárom éves, kilenc éve nyugdíjas. Tóth Péter:

– Az egyik rukkoló cédulát a boltban akarta kézbesíteni a postás, éppen akkor, amikor legtöbb vásárló tartózkodott az üzletben, akkor kínálgatta, de nem vettem át, ott is hagytam a boltban. A főnököm szigorúan rám parancsolt, hogy el ne menjek a háborúba, mert ő katonai rendőrként megjárta a frontot, és a védőmellényén csak úgy ropogtak a golyók. Megfogadtam a tanácsát.

Mi már megharcoltuk a magunkét. Nagyapám részt vett az első világháborúban, sebesülten tért haza, apámat a második világégés idején rángatták bele az öldöklésbe. Egy alkalommal megkérdeztem apámtól, hogy miért tört ki a 14-es háború. Azt felelte, hogy azért, mert sokan vagyunk a földön, meg kell az emberiséget egy kicsit ritkítani. Ezt akkor nagyon megjegyeztem. Gyakran hallgatta a rádiót, és többször mondta, hogy a politikusoknak nem lehet hinni, az amerikaiak 56-ban cserbenhagyták a magyarokat, a délszláv konfliktus kirobbanásakor pedig azt ismételgette, hogy amikor testvér öli a testvért, annál cudarabb háború nincs is. Aztán láttuk is, hogy nézett ez ki a valóságban. Nekem tizenhárom behívót hoztak. A fiam egy pénteki napon megszerezte a diplomáját, hétfőn meg már be kellett vonulnia a tényleges katonai szolgálatra, Prizrenbe. Miután leszerelt, 70 napra behívták tartalékos katonának. Nagybetegen éppen hazajöttem a kórházból, a gyereket meg elvitték. Száz fiatalt szedtek akkor össze, két szerb kivételével egytől-egyig mind magyarok voltak. Szerencsére megúszták a háborút, mindvégig bent tartották őket a topolyai kaszárnyában – csak lejártak gyakorlatozni a tóra. Azt mesélte, hogy még drogot is kaptak.  

A beszolgáltatás idején, 1949-ben mindent elvettek a szüleimtől: 34 hold földet a teljes mezőgazdasági felszereléssel, a lovakkal nem törődtek, megbetegítették őket, tüdőgyulladást kaptak – minden tönkrement. És elvettek egy négyszobás házat is, ami Zenta központjában van. Anyámat is bezárták, engem pedig háromévesen egyedül hagytak a tanyán. Nehéz időszak volt, hatéves koromban már gyalog megjártam Zentát. Az elkobzott vagyont 1992-ben visszakaptuk a zentai ingatlan kivételével, az még mindig per alatt van, ugyanis egy szerb lakik benne, és amikor megkezdődött a visszaszármaztatási folyamat, gyorsan pénzzé akarta tenni. Hetvenezer eurót kért érte, ezért nem akadt rá vevő. Felbecsültettük, a szakértők szerint 17 ezer eurót ér.

A parasztság helyzete most ugyanolyan, mint amilyen volt a beszolgáltatás ideje alatt. Egy hektár terméséből 40 métermázsát be kell vinni, az államnak kell adni. Ha terem a föld annyit, ha nem. Azt nem kérdezik. Újabban én már a lecsapolási illetéket nem is fizetem. Úgy jártam, hogy befizettem Zentán 30 ezer dinárt, aztán kiküldtek egy 50 ezer dináros számlát. Sarcolják, sanyargatják az embereket vég nélkül.

A fiam nem folytatja az én „mesterségemet”, itt áll az udvarban három traktor meg a teljes gépezet, de hallani se akar a gazdálkodásról. Inkább elment Topolyára az arabhoz dolgozni. Ott ötszáz-hatszáz munkást foglalkoztatnak az új áfonyaültetvényeken, a főidényben még román rendszámtáblájú autóbuszok is hozták a szezonmunkásokat. Nősülni sem akar. Miben reménykedjen így az ember?

 

 

2020. január 21.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Mindenki feleljen a saját tetteiért!

A fotón (Nyilas) mögött jól látszik,  a KJI molinója piros betűkkel hirdeti (az intézmény közösségi oldalán a >

Tovább

Hátha nem lesz csendes

Nem tehetek róla, az utóbbi időben nem a lúdtoll, nem is a kard jut eszembe, ha >

Tovább

Magyar alkotók szerepe a szerb avantgárdban

Annak ellenére, hogy a magyar avantgárd egyik vidéki centruma lehetett Újvidék és azon belül is az >

Tovább

Vigyázz, jön a vonat!

De kedvet kap-e egyetlen komoly ember is az újabb vezér személyi kultuszának az építésére, egy irányvesztett >

Tovább

Hátha!

Valójában a közép-európai fuvallatok egyre gyengébbek, az északról érkező orosz sztyeppe vonzereje egyre inkább elhatalmasodik. A >

Tovább

Pásztort választott magának a VMSZ nyája!

Pásztor Bálint a tisztújító közgyűlésen egyetlen szóval nem mondta, hogy számára a magyar közösség érdeke a >

Tovább

Szerbiában 10 éve csorbítják a politikai jogokat és a polgári szabadságjogokat!

A Freedom House szakértője azt is mondta, hogy „most Szerbiában fennáll a valós félelem attól, hogy  valamiféle >

Tovább

Sonja Biserko: „Szerbia állandó feszültségben él”

“Szerbia soha nem volt távolabb az európai értékektől. A decemberi választásokon a rezsim megmutatta igazi arcát >

Tovább

„Rendtevés” vagy megúszni vágyás?

Sokba került a vajdasági magyaroknak Pásztor, Lovas és a VMSZ felsőoktatási ámokfutása. A számonkérhetőség a néhai >

Tovább

Lovas Ildikó “bukása” kapcsán

Ez a poszt főleg a vajdasági magyar barátaimat érinti, bár összmagyar politikai vonatkozása is van. Mit >

Tovább

Válaszút előtt a VMSZ: a közösségi érdek vagy a családi Kft.?

Alapos elemzés és felelősség-megállapítás nélkül a párt nem léphet tovább. Ezt minden rendes pártban el szokták >

Tovább

„Hallatni a másik oldal hangját”?!

A Magyar Szó nevű napilap kiadója, a Magyar Szó Kft., amely totális pártirányítás alatt működik. A >

Tovább