2020. augusztus 9. vasárnap
Ma Emőd, Román névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Naplójegyzetek – Fragmentumok

A szuperkapitalizmus kora

Végel László
Végel László
A szuperkapitalizmus kora

Én azonban csak gyors feledésre ítélt mostohafia lehetek, a magyar nemzetállamnak is, meg a szerbnek is. Kisebbség vagyok, bár mindig a kisebbségi kalicka ellen lázadoztam. A kisebbséginek pedig nincs hazája. Mondjam én is, hogy hazatértem Újvidékre? Végel László:

2019. szeptember 24., kedd

Kitekintek az ablakon a hamuszürke égboltra, hazaértem, gondolom kesernyés hangulatban, és eszembe jut, hogy Konrád György mégis hazaérhetett. Hol a haza, kérdezte a Fenn a hegyen napfogyatkozáskor című önéletrajzi regényében. „Ahol van tisztelete a személynek és a szónak”, folytatta. Ha nem a legjobb, de mindenesetre ez Konrád legjellemzőbb regénye. Konrád ebben a regényében mégis belátja, hogy a nemzetállam szófogadatlan fia. Én azonban csak gyors feledésre ítélt mostohafia lehetek, a magyar nemzetállamnak is, meg a szerbnek is. Kisebbség vagyok, bár mindig a kisebbségi kalicka ellen lázadoztam. A kisebbséginek pedig nincs hazája. Mondjam én is, hogy hazatértem Újvidékre? Felbukkan bennem ez az érzés, de tisztában vagyok vele, hogy mégis saját városomban idegennek számítok. Az idegen hazaért, lehet, hogy ez az ittlétem vezérmotívuma. Nem panaszként hangzik, hiszen ez lehet az ízig-vérig jelenkori érzés, sokkal hitelesebb, mint a szentimentális hazaérés. Nem is lehet hazatérni, következtetek abból az interjúból, amelyet Elfriede Jelinek adott a HVG-nek (2019. szeptember 19). A Nobel-díjas írónő szerint befejeződött a „demokratikus kapitalizmus” kora, s beköszöntött a populizmusnak kedvező „szuperkapitalizmus”. „A romlás virágai, a pestis bűze újraéled, az ősi sírokból kikelt zombiként kísért a gyűlölet, a harag, a nacionalizmus”, nyilatkozza. Maradt a „valóságshow”. Úgy van, ide jutottunk, gondolom, miközben a múlt heti pesti hetilapokat lapozgatom. A 168 Óra címlapján Konrád György fotója, a Magyar Narancsén pedig Rajk Lászlóé. Heller Ágnes után ők is távoznak. Túl sok halál ilyen rövid idő alatt. Konrádra gondolok, arra, hogy megélte miként vallottak kudarcok azok az eszmék, amelyek 1989 után rövid ideig tartó boldogságot jelentettek számára. A Fenn a hegyen napfogyatkozáskor című önéletrajzi regényében a hosszú évtizedeken át várt belső békéjéről és magányos idilljéről, ám a halála utáni napokban arra gondolok, hogyan ábrázolta volna a kudarcot, ha a sors megajándékozza még néhány évvel, és elhatározza, hogy folytatja önéletrajzi regényciklusát.

 

2020. január 19.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Sztárírók és megtűrtek

Ebben a helyzetben mégis jobb megtűrt írónak, mint sztárírónak lenni. Az is igaz persze, hogy manapság >

Tovább

Visszaeső Románia

Még a szigorúbb karantén-hónapokban keringett egy fotó az interneten: a román miniszterelnök, miniszterelnök-helyettes asszony és más >

Tovább

A szelíd lázadók színre lépnek

Elismerem, az új nemzedék mégsem annyira apolitikus, mint ahogy az elmúlt években gondoltam, nem kizárt, hogy >

Tovább

Vajdaság, a hazafiak vadászterülete

Belgrád az a hely, ahol egy magyarnak nem kell félve rejtezkedni, mint a Vajdaságban, amely „az >

Tovább

„Beletanult” elnök

Legyünk tisztában, a vajdasági magyarok helyzetének nem az egyedüli fokmérője, hogy magyar-e vagy szerb a Tartományi >

Tovább

Mi lesz, ha a bársonyos zavargás erőszakossá válik?

Nos, megtörténhet, hogy az eszmény nélküli új nemzedék az erőszakos tiltakozást választja. (…) Ilyesféle közhangulatban járt >

Tovább

Szirmok és tüskék

Arra gondoltam, hogy miért maradandóbb Sinkó Ervin vagy Herceg János prózája vagy esszéirodalma. Kétségtelen, hogy azért, >

Tovább

Egy polgáridomár furcsa kalandjai

Igazán érthetetlen tehát, hogy miért és mitől fél. Hacsak nem arról van szó, hogy tényleg élvezi >

Tovább

Gyűjthetjük-e csokrokba a szép mezei virágokat?

Nemzedékem és a nálamnál fiatalabb nemzedékek is, napjainkban sorsdöntő csata színhelyének közelében él. Az ágyúdörgések hallhatók, >

Tovább

Újra győzött a nacionalizmus

Kik vannak most hatalmon? Azok, akik ellen 2000-ben tüntetett a tömeg, csakhogy a volt radikálisokhoz és >

Tovább

Liberális demokrácia rovásírással

Kérdezik, hogy mi van velünk, magyarokkal? Jól elvagyunk. Igaz, hogy most valami sérüléssel bajlódunk, mert a >

Tovább

Elvtársak, ne lőjetek!

Vagyis lehullott végre a nagy koszos lepel a szemérmesen megbúvó és rejtőzködő igazságról, hogy tudniillik a >

Tovább