2020. június 6. szombat
Ma Norbert, Norberta, Cintia névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Naplójegyzetek – Fragmentumok

A szuperkapitalizmus kora

Végel László
Végel László
A szuperkapitalizmus kora

Én azonban csak gyors feledésre ítélt mostohafia lehetek, a magyar nemzetállamnak is, meg a szerbnek is. Kisebbség vagyok, bár mindig a kisebbségi kalicka ellen lázadoztam. A kisebbséginek pedig nincs hazája. Mondjam én is, hogy hazatértem Újvidékre? Végel László:

2019. szeptember 24., kedd

Kitekintek az ablakon a hamuszürke égboltra, hazaértem, gondolom kesernyés hangulatban, és eszembe jut, hogy Konrád György mégis hazaérhetett. Hol a haza, kérdezte a Fenn a hegyen napfogyatkozáskor című önéletrajzi regényében. „Ahol van tisztelete a személynek és a szónak”, folytatta. Ha nem a legjobb, de mindenesetre ez Konrád legjellemzőbb regénye. Konrád ebben a regényében mégis belátja, hogy a nemzetállam szófogadatlan fia. Én azonban csak gyors feledésre ítélt mostohafia lehetek, a magyar nemzetállamnak is, meg a szerbnek is. Kisebbség vagyok, bár mindig a kisebbségi kalicka ellen lázadoztam. A kisebbséginek pedig nincs hazája. Mondjam én is, hogy hazatértem Újvidékre? Felbukkan bennem ez az érzés, de tisztában vagyok vele, hogy mégis saját városomban idegennek számítok. Az idegen hazaért, lehet, hogy ez az ittlétem vezérmotívuma. Nem panaszként hangzik, hiszen ez lehet az ízig-vérig jelenkori érzés, sokkal hitelesebb, mint a szentimentális hazaérés. Nem is lehet hazatérni, következtetek abból az interjúból, amelyet Elfriede Jelinek adott a HVG-nek (2019. szeptember 19). A Nobel-díjas írónő szerint befejeződött a „demokratikus kapitalizmus” kora, s beköszöntött a populizmusnak kedvező „szuperkapitalizmus”. „A romlás virágai, a pestis bűze újraéled, az ősi sírokból kikelt zombiként kísért a gyűlölet, a harag, a nacionalizmus”, nyilatkozza. Maradt a „valóságshow”. Úgy van, ide jutottunk, gondolom, miközben a múlt heti pesti hetilapokat lapozgatom. A 168 Óra címlapján Konrád György fotója, a Magyar Narancsén pedig Rajk Lászlóé. Heller Ágnes után ők is távoznak. Túl sok halál ilyen rövid idő alatt. Konrádra gondolok, arra, hogy megélte miként vallottak kudarcok azok az eszmék, amelyek 1989 után rövid ideig tartó boldogságot jelentettek számára. A Fenn a hegyen napfogyatkozáskor című önéletrajzi regényében a hosszú évtizedeken át várt belső békéjéről és magányos idilljéről, ám a halála utáni napokban arra gondolok, hogyan ábrázolta volna a kudarcot, ha a sors megajándékozza még néhány évvel, és elhatározza, hogy folytatja önéletrajzi regényciklusát.

 

2020. január 19.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

l. Péter király Szabadkán?

A VMSZ megalkuvó, a magyar közösséget megalázó politikájának folytonossága egyre szembetűnőbb. Ennek a gátlástalan politikának a >

Tovább

Öndicséret – lábasszimfónia kíséretében

Nem vagyok hivatott megítélni a járványellenes rendelkezéseket, viszont annyit konyítok a joghoz, hogy megítéljem: a rendkívüli >

Tovább

A haza ment el, mert mi nem mentünk sehova – a Vajdaságtól Szombathelyig

A hatalom által üldözött háborúellenes csoport tagjaként, vajdasági magyar újságíróként, kalandos úton került Magyarországra Komáromi Ákos >

Tovább

Húsz éve (5. rész)

A Bódis-cukrászda történetének zárórészét átengedném Tolnai Ottó barátomnak, akit nemcsak az ihletett meg, hogy a cukrászda >

Tovább

Húsz éve (4. rész)

Közgazdasági bravúrjaimról bárki tudomást szerezhetett, ha elolvasta a Bódis-cukrászdáról szóló eddigi élményfoszlányaimat. Az üzleti partnerek megválasztásában >

Tovább

Amiről nem beszélünk...

A kommunikáció először arról szólt, hogy tragédia előtt állunk, egy hónappal később pedig, hogy minden a >

Tovább

Keresik az ajándékot

Eluralkodtak a minden nagyobb szenvedély nélküli, intelligens, művelt és óvatos szeretők. Megcsodálom őket, ám sajnálom, hogy >

Tovább

Húsz éve (3. rész)

Az ünnepélyes megnyitás után azonnal beütött a ménkű: Bogár Laci és neje (a partnerek) úgy gondolták, >

Tovább

Szerbia nem demokratikus ország

Amennyiben nem lesz biztosíték a szabad és tisztességes választási kampányra, a választások legitimitása elkerülhetetlenül kérdésesé válik. >

Tovább

Szabadulás Trianontól

Nincs más a magyar nacionalizmuson kívül. Csak versengő nacionalizmusok vannak. Két kirekesztő diskurzus verseng egymással: az >

Tovább

Az idegen nő

Az idegen nő egyszerre vonz és taszít. Felcsillant a szemem, amikor Tišma-regényben feltűnt Dornstädter kávéház. Ugyanott >

Tovább

Soknyelvű ország – egynyelvű álom és emlék(mű)

A mesterséges nevek százai azonban bekerültek az Akadémiai Nagylexikonba, emiatt tévelyegnek úttalan utakon a magyar GPS-t >

Tovább