2022. augusztus 13. szombat
Ma Ipoly, Ince, Vitália névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Radics Viktória – Körkérdés 2019

Radics Viktória – Körkérdés 2019

Nem tudom, a magyar írók miért bíznak hajthatatlanul a fecsegésben. A kedélyes banalizálás lejárt lemez; erőteljesebb kritikai attitűdöt és bátrabb pesszimizmust várnék. – A Litera év végi körkérdésére Radics Viktória válaszolt.

Műfajtól függetlenül mi jelentette az Ön számára a 2019-es év legkatartikusabb olvasmányélményét, és miért?

Radics Viktória: A magánirodalmi életemben elmosódtak a határok a szépirodalom és más írásos művek, a különféle szövegek, sőt a művészetek és a filozófia között, és az irodalomtudományos kategóriák lényegtelenné váltak. A Victor Klemperer naplóiból Klaus Schlesinger feldolgozásában készült, „Tanúságot tenni” (Zeugnis ablegen) című hatórás német hangjáték (amit a Deutschlandfunk Kultur az idén tett közzé, de 1996-ban készült) nagy hatással volt rám. Megértettem belőle, hogy az agresszív politika hogyan mászik bele fokozatosan a privát életünkbe, és tarol. Egyszóval aktuálisnak érzem. Rajtakaptam magam, hogy Thomas Mannt nosztalgikusan olvasom; visszasírom vele a humanizmust meg az odalett bensőségességet? (Az Emlékiratok könyve ebben a fényben egy rekviem.) Katartikus élményt pedig egy filozófiai mű jelentett, az újrealizmus alapköve, Gabriel Markustól (a filozófusok Mozartjának nevezik őt) a Warum es die Welt nicht gibt (Miért nem létezik a világ). Ha világ nincs is – mert ki láthatná át? van valaki rajta kívül? –, a szőnyeg alá söpört valóságok sokasága és hihetetlen gazdagsága nyüzsögve előjön és megsemmisül az ökokatasztrófában. Mi tagadás, katasztrofista lettem. Ma, decemberben, szedtem egy szál ibolyát.

Mely prózai mű (novellagyűjtemény, regény), verseskötet, dráma-, illetve esszé- és/vagy tanulmánykötet volt Ön szerint a legkiemelkedőbb?

Nádas Pétertől a Leni sír című esszékönyve azért mellbevágó, mert úgy beszél a politikáról magyarul, hogy annak értelme van. Nem hittem volna. Nádas megmenti a modernitásból, ami menthető, és ami a szemünk előtt érvényét veszti. Ez nem új könyv, összegyűjtött esszéket tartalmaz, szépen látszik az író társadalmi, politikai kritikai gondolkodásának összefüggésrendje, fogalmiságának koherenciája. Szó sincs semmiféle politikai naivitásról. Európa két fertályának a markáns megkülönböztetése is elengedhetetlenül fontos számomra, hiszen mi itt rekedtünk. Závada Pál Hajó a ködben és Barnás Ferenc Életünk végéig című regényei megérintettek, az előbbi kérdez, nagy erkölcsi kérdéseket vet fel, az utóbbi pedig megnevettet, de el is hűlök tőle, a burleszkje azt az elidegenedést láttatja velem, amit végigélek. Schein Gábor Megleszünk itt című regényéből a betegség- és a magányleírás, meg a ragacselmélet tetszik. Azt hiszem azonban, hogy egyik regény sem elég feszes és nem elég szigorú, a formaképzésben nem elég leleményes, ámbár Závada archívumkezelése miatt visszaveszek az ítéletből. Nem tudom, a magyar írók miért bíznak hajthatatlanul a fecsegésben. A kedélyes banalizálás lejárt lemez; erőteljesebb kritikai attitűdöt és bátrabb pesszimizmust várnék. Új verseskötetekhez nem jutottam hozzá, Hölderlint olvasom, mellette itt van Mallarmé Kockadobása, az 1985-ös kiadás abban a szép sorozatban, amit Zirkuli Péter szerkesztett, Tellér Gyula fordításában.

Mit tart az év legjobb fordításban megjelent könyvének (a fordító megnevezésével)?

Marguerite Duras Fájdalom című könyvét Forgách András fordításában remekműnek tartom. Még soha senkitől nem jött át ennyire átérezhetőn a háború végének a kínja. A szabadult rabok sorba állítása, adminisztrálása egészen megdöbbentő. Még a borítója is nagyon szép. Egy könyv, amit a szívemhez tudok szorítani. Egy régi könyvet helyezek mellé, Varlam Salamovtól a Kolimát.

Ön számára ki az év felfedezettje?

Horváth Márk és Lovász Ádám. A közvetítő munka, amit A valóság visszatérése című filozófiai könyvükkel (Forum, Újvidék, 2019) végeztek Losoncz Márkkal (akit már régebben fölfedeztem), nem túlzok: epochális jelentőségű. Ezt a könyvet izgatottabban olvastam, mint egy regényt, és újraolvasom, megyek utána. Végre kiutak mutatkoznak az interpretációk patkánylabirintusából! Az akadémikus szövegmániából, ahol szövegből van a hold is. Fölszabadító ez a bizonyos „újrealizmus” többes számban, a spekulatív realizmussal és az OOO-val (objektum-orientált ontológia), ezek vitáival együtt. Az antropocentrizmusból való kiszállás egy olyan salto mortale, amit muszáj megejteni. Ha eddig berzenkedtem a poszthumanizmustól, mert annak vizuális közvetítése a horrorisztikus esztétikájával meg a sci-fijével eltaszított, akkor most ez a filozófiai útjelzés meggyőzött. Eszközöket ad egy femme de lettres kezébe is. Horváth Márk és Lovász Ádám műfajokon áthágó saját szövegeit is meg akarom ismerni, böngészem a honlapjaikat. Idegennyelvi tudásuk lenyűgöző, jól írnak magyarul, és ami a fő, kommunikatívak, nem magukban beszélnek, közölnek, világosan magyaráznak, beavatnak abba, amit ők, a fiatalok, jobban tudnak, élesebben érzékelnek. Nagyon kíváncsi vagyok az Extrodæsia és a Poszthumanizmus változatai kötetekre is, de nem tudtam még hozzájutni.

Mit tart az év legizgalmasabb folyóirat-, heti- és napilap-, illetve online publikációjának?

Csordás Gábortól A nemzeti giccs anatómiája három részben, Selyem Zsuzsa és Sipos Balázs kritikái. Az Ex Symposion Újrealizmusok és Komplexitás-száma (mindkettőt Losoncz Márk szerkesztette), az Enigma.

Ön melyik írást tartja a Literán 2019 legjobb megjelenésének?

A dolgok állása sorozat, a Reményi József Tamással készített életút-interjú. Sipos Balázs előadása (vagyis egy tanulmányrészlete) Kertész Imréről.

Mi volt Ön szerint 2019 legjobb irodalmi rendezvénye?

Nem voltam irodalmi rendezvényen.

Milyen mozgások, átrendeződések határozták meg az elmúlt egy év irodalmi közéletét? Mit sorol a kedvező és mit – a megítélése szerint – kedvezőtlen változások közé?

A Handke Nobel-díjáról szerbül és németül folytatott vitát nyomon kísértem egy darabig, és visszahőköltem a Milošević-fan jutalmazásától, aki ráadásul irodalmi szövegekbe foglalta az idióta politikai vonzalmait és a háborús bűnösökkel való kvaterkázását. Hülyeségnek tartom az állítólagos esztétikai kvalitásokra meg a Poundra, Hamsunra való hivatkozást, mert ez az érv egy mozdulattal az örökkévalóságba emeli Handkét. Az esztétikai minőségben mindig jelen van az etikai komponens.

Itthon a honoráriumok hiánya vagy mizérikus volta (számomra) lehetetlenné teszi a professzionális kritikaírást, és jócskán megnehezíti az alkotást. Az irodalmi prekariátus osztályrésze, hogy nem jut pénz munkaeszközökre: könyvekre, folyóiratokra, internetes előfizetésekre stb. Az idegen nyelvű szakirodalom hozzáférhetetlen. A kulturális kormányzás nyomorba taszítja a független értelmiséget, a függetlenség fölér egy kötéllel. És a kedv? A közéletben való részvételre? Van erre mód? Én valami olyan erőltetett naivitást látok azoknál, akiknek ellent kéne állniuk, amiből nem lesz rendszerkritika. Kivétel Schein Gábor, az ő interjújából idéznék végezetül, egyetértőn: „Ez a rezsim nagyon vigyáz arra, hogy ne termeljen hősöket: senkit nem börtönöz be politikai okokból, de megöli a lelket. A szabadság lényege szerint beszélgetés, közösségeket akar teremteni, és ez ma, tapasztalatom szerint, szinte lehetetlen. Közegtelennek érzem magam.” (A valóság megragadása, Népszava, 2019.07.14.)

 

2019. december 22.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Húsz milliárdos kerítésmagasítás, közben Magyarország „déli határa gyakorlatilag ostrom alatt áll”?

A szerb hatalom nem biztosítja a polgárok személyi biztonságát, sérthetetlenségét, a tulajdon és egyéb jogainak békés >

Tovább

Tántorgunk az emberarcú szolgalelkűségbe

A jelek szerint a hatalom készül a személyes szabadság további megnyirbálására. Nem kell hozzá durva erőszak, >

Tovább

Bálványosi akármi

Ha elemeznénk, hogy akkor mit is mondott Pásztor Pista, akkor – az első benyomás alapján – >

Tovább

Csetepaté a szakadék szélén?

Egyre inkább kiélesedik a vita Orbán Viktor a Tusványoson előadott a fajkeveredésről szóló nézetéről.  Nem hiszem, >

Tovább

Kishegyesi Bálványos

A fiatal és tapasztalatlan parlamenti államtitkár nem először mond valótlanságokat a vajdasági magyar közösséggel kapcsolatban. Annyira >

Tovább

A gyanús európai szellemiség

Még a jugoszlávságába is beszivárgott ez a történelmi emlék. Horvát volt, jugoszláv aurával. Miért ne lehetne >

Tovább

A hatalom szolgálatában

A Titói korszaktól a mostani Vučić-Pásztor éráig vezető beosztásban dogozott a tájékoztatásban. Neki, tehát, már csak >

Tovább

Putyinlelkű város lettünk

Mihal Ramač író és újságíró, a Danas volt főszerkesztője a Danasban (2022.07.25.) elkeseredetten kérdezi, hogy miért >

Tovább

Mára alaposan megváltozott a Magyarország-kép

Az utcán többen is megállítanak. Mi történt Magyarországgal? Mindeddig respektálták ezt a megszenvedett országot és nemzetet. >

Tovább

Nincs többé kocsonyás középút

Biztosra vehető, hogy Orbán Viktor mai tusványosi beszéde óriási felháborodást kelt majd. Nem vagyok véleményvezér, csak >

Tovább

Ilonka tánti angyalkái

Egy effajta megállapítás például: „Magyarokná olyan szar a pálinka”, és a kommentár hozzá: „Én nemtom nem >

Tovább

Náci beszéd vagy náci rendszer?

Hiszen a fasiszta energia ma a legnagyobb, az igazi történeti újdonság. Sokan várnak újdonságra, diadalra, sikerre, >

Tovább