2023. február 8. Szerda
Ma Aranka, Jeromos névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

A Mirabeau-híd refrénje

Csorba Zoltán
Csorba Zoltán

Csütörtökön este valamennyivel 9 óra után egy bilincsbe vert megtermett fiatalembert vezetett ki a rendőrség a párizsi Gros utca 37. szám alatti épületből. Az eset nagy visszhangot váltott ki, a beszámolók napokig uralták a párizsi bulvár lapok címoldalát. A gyanúsított nem akárki volt: Guillaume Apollinaire neves (azóta pláne) költő. Csorba Zoltán:

Azon a bizonyos csütörtöki napon a naptár 1911. szeptember 7.-ét mutatott. A bűncselekmény, amivel terhelték sem egy akármilyen ügy volt: bűnpártolás Leonardo da Vinci Mona Lisa című festményének elrablása bűncselekményben. Jocondát a Louvre múzeumból 1911. augusztus 21.-én lopták el. Az ügyben, nyomozási szakaszban a bíró elé állították a költő jó barátját, a talán még nálánál is híresebb (akkor még fiatal, feltörekvő) Pablo Picasso festőt is.

A költő és a festő szerepe is tisztázódott. Az ügybe azért keveredtek bele, mert Apollinaire korábbi titkára, egy bizonyos, belga illetőségű Géry Pieret a Louvre-ból korábban ellopott három szobor (a francia kifejezés statuette – szobrocska) közül egyet eladott Picassonak, ami a festőt megihlette az Avignoni kisasszonyok című alkotás megfestéséhez. A rendőrség a nyomozás során első körben – eléggé gyermeteg módon – azokat ellenőrizte, akik korábban már tulajdonítottak el műtárgyakat a Louvre gyűjteményéből. Mellesleg, ez a módszer teljesen tévesnek bizonyult, a bűncselekményre csak több mint két év után derült fény, akkor sem a francia rendőrség nyomozásának köszönhetően, miközben a keresett világhírű Leonardo alkotás majd két éven át Párizsban, a Louvre-tól nem is olyan messze, egy rejtekhely félhomályában pihent.

Egy francia nyelvű kriminalisztikai portál napra bontva leírja a költő öt napját, 1911. szeptember 7-től 12.-éig, az elfogásától a feltételes szabadlábra helyezéséig miután a gyanúsítás tisztázódott: semmi közük a két héttel korábban történt Joconda-elrabláshoz. Nem csak a XX. századi és nem csak a francia, hanem a világirodalom kiemelkedő egyénisége, a szürrealizmus elődje, a szimbolizmus, kubizmus és egyéb –izmusok egyik legnagyobb képviselője ólomlábon járó óráit a Santé utcai börtön sivár cellájában pipázással, olvasással és írással töltötte. Ott írta meg, többek között a talán legismertebb verse, a Mirabeau-hídjának refrénjét.

A vers, amely híressé tette Párizs, egyébként nem igazán látványos  Szajna-hídját, először a Les Soirées de Paris (Párizsi esték) folyóirat első számában 1912. februárjában jelent meg (a folyóirat egyik alapítója is Apollinaire volt, az első számban jelent meg a modern festészetről írt tanulmánya is).

A verset Marie Laurencin festőnőhöz (stílusát a fauvizmus és a kubizmus között elhelyezkedő nymphizmushoz sorolják) kötődő, hét éven át tartó viharos és botrányos szerelem ihlette.  A festőnő és a költő is abban az időszakban a Mirabeau híd közelében, a Szajna jobb partján (pestiesen szólva a „budai oldalon”) Párizs elegánsnak számító Passy városrészében laktak (Marie a La Fontaine utca 32., Apollinaire először a Gros utca 15. alatt, majd innen, árvíz miatt átköltözött a 37. szám alatti épületbe). Az egyébként leszbikus hajlamú festőnő az akkori párizsi művészvilág közismert személyiségének számított, portréin megörökítette sokukat. Később teljesen kegyvesztetté vált, mert a náci megszállás alatt kollaboráns volt, igaz állítólag minden szálat megmozgatott, hogy kiszabadítsa Max Jacob barátját, de sikertelenül...

A vers refrénje eredetiben:

Vienne la nuit sonne l’heure/Les jours s’en vont je demeure

Szó szerinti, tükörfordításban:

Jön az éj az óra üt/múlnak a napok én maradok

A versnek – tudomásom szerint – hét magyar nyelvű átköltése létezik (Paul Verlaine Őszi sanzonjával tizenkét költő, műfordító próbálkozott). Az alábbiakban, szemléltetve a műfordítás megpróbáltatásait, a legmegfelelőbb megoldás keresésének gyötrelmeit, felsorolom, hogy a refrént ki hogyan költötte át és az Olvasó akár állást is foglalhat. Természetesen ajánlatos lenne megismerni az egész vers műfordításait, de ettől, helyhiány miatt eltekintek, akit érdekel, megtalálhatja. (Apolinnaire nem használt irásjeleket, ezeket a műfordítások is mellőzik):

Illyés Gyula: Jövel éjjel óra kondulj/Minden elmegy minden elmúl

Eörsi István: Óra verj az éjszakában/Megy az idő én megálltam

Mészöly Dezső: Csak szállj le éj az óra üt/Csak szállj idő én várok itt

Rónay György: Jöjj éj verj óra lassan/Az idő megy én maradtam

Vass István: Jöjj el éj az óra verjen/Száll az idő itthagy engem

Havas Kálmán: Jönnek az éjek és múlnak a napok/S mindennek dacára még mindig itt vagyok

Kemény Ferenc: Éj jön múlnak a napok/Óra üt én maradok

A fenti példa is bizonyítja mennyire függ egy irodalmi mű megismerése a műfordító tudásától, habitusától, ihletettségétől... Amikor még nem létezett fényképezőgép a festők, akik megtehették meglátogattak  híres festményeket és gyakran másolatot is készítettek, hogy hazatérve ne csak szóban tudják bemutatni barátaiknak, festő-társaiknak,  érdeklődőknek. Megtörténhetett, hogy például a Mona Lisáról – ha már említettük – hét különböző festő hét különböző másolatán keresztül ismerkedhetett meg valaki Leonardo remekművével. A másolatok (de még a fényképek is), hasonlóan mint a műfordítások (említhetnék egy banálisabb példát is: focimeccs rádió közvetítése...) csak érzékeltetik több-kevesebb sikerrel az eredeti művet. A teljes élmény és érték az eredeti műalkotás megismerése. Amihez fel kell(ene) keresni a festményt illetve elsajátítani az idegen nyelvet magas szinten.

Jelen esetben a francia nyelvet, hiszen Apollinaire francia költőnek számít és franciául írt. Noha ereiben egy csöpp francia vér sem csörgedezett! (Akik esetleg nem tudták: a költő Rómában született 1880.08.25.-én, Guglielmo Alberto Wladimiro Alessandro Apollinare de Kostowitzky néven anyakönyvezték néhány napos késéssel, miután édesanyja meggondolta, hogy vállalja-e fiát. Az édesanya Angelika Kostowiczka lengyel arisztokrata származású, a mai Fehéroroszország területén lévő Nowogradekban született kalandornő volt, aki játékbarlangok környékén (Monaco, Nizza, Cannes) kereste a kapcsolatokat és boldogulását. A költő édesapja egy svájci olasz származású katonatiszt volt, aki nem vállalta az apaságot).

De miért is foglalkozom Apollinaire-el és Párizs harminchat Szajna-hídja közül éppen az említettel. Leányom nemrégiben Párizsban járt és a Mirabeau-hídra néző közszolgálati tévéépületben volt dolga. Meséltem neki a hídról és előjött Apollinaire... A hídon egyébként egy felirat is emlékezteti az arrajárót a versre:

„A Mirabeau-híd alatt fut a Szajna / S szerelmeink / Miért jut eszembe az ma/Hogy az öröm nem jöhet csak a jajra/Éj jön, múlnak a napok/Óra üt én maradok.”

 

2019. november 23.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A jövő cserbenhagyott bennünket

A nyugalmazott tanárnővel abban is szót értettünk, hogy a kilencvenes évek baljósabbak voltak, mint a maiak, >

Tovább

„Razzia-emlékközpont épül Újvidéken”

Az Újvidéken készülő Razzia-emlékközpont ellen senkinek semmi kifogása nem lehet. A természetes azonban az lenne, ha >

Tovább

Balkáni road-movie

„Az élet egy road-movie”, amelyben a „nappalok és éjszakák átmenet nélkül torlódnak egymásba”, miközben „sebességváltó nélkül >

Tovább

Menekülés a politikamentes irodalomba

A kisebbségi író nyelve állandó kettős tükörben létezik, világa ettől lesz hiteles. Ez egyszerre a szegénység >

Tovább

Deli Andor nem támogatta, hogy bíróság vizsgálja ki az orosz háborús bűnöket

A Péterrévéről elszakadt fiatal képviselő, Deli Andor azóta több alkalommal is bizonyította, hogy nem a vajdasági >

Tovább

A Csillag

Manapság túl sok a tévedhetetlen, aki büszkén hirdeti, hogy a nyílegyenes nemzeti úton birtokolja az igazságot. >

Tovább

Nincsenek új megbotránkoztatók

Ritkul körülöttünk a levegő, emlékeztet Anikó. Arra gondolok, hogy az elmúlt egy-két évben sok közeli barátom >

Tovább

„Úgy lesz jó, ahogy lesz”?

Pásztor rádiónyilatkozata két csődöt jelentett be egyszerre: az egyik a szerbiai nemzeti kisebbségi politika csődje, hiszen >

Tovább

Mindig Nyugatra menj...

Nem vagyok Nyugat-imádó, de bevallom: jelenleg sajnos nincs más út, bármennyire is álmodozok arról, hogy legyen. >

Tovább

Senkit nem szabad kényszeríteni más nemzeti és vallási ünnepének ünneplésére, se a vallási szertartásokon való részvételre!

Senki nem vonja kétségbe, nem kérdőjelezi meg, hogy a vallásukat gyakorló pravoszláv szerbek megünnepeljék Szent Száva >

Tovább

„Tordán elégedettek”?

Cikkírónk általában nem veszi magának a fáradtságot, hogy körülnézzen a faluban és elbeszélgessen az emberekkel arról, >

Tovább

A népszámlálási eredményekre várva

Nincs válasz a legfontosabb kérdésre: van-e ellenzéki program? Van-e baloldali vagy liberális alternatíva? Vagy pedig arról >

Tovább