2020. augusztus 4. kedd
Ma Domonkos, Dominika, János névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Napi ajánló

Szeretettel a Vajdaságból: itt a harmadik orosz megszállás, de ennek most örülnek

Az oroszok a zentai spájzban vannak, ahol megszállást eddig talán soha nem szerettek annyira, mint most.

Ám, mint azt jól tudjuk, semmi sem tart örökké, és minden jónak vége szakad egyszer. Megbízható forrásokból értesültünk, hogy a vezeték vajdasági szakasza hamarosan elkészül, és az oroszok akkor el fognak menni. Továbbsodorja őket a Török Áramlat. Magyarország felé. Kókai Péter:

Zenta egy békés, csendes, poros, túlnyomórészt magyarok lakta kisváros a Vajdaságban, a magyar–szerb határ közelében.

Elmúlt egy évszázados történelme során összesen háromszor szállták meg az „oroszok”. Tisztázzuk itt rögtön az elején: az „oroszok” kifejezés egyik esetben sem felel meg a valós etnikai összetételnek, sokkal pontosabb megfogalmazás lenne a „szovjet vagy posztszovjet térségből érkezők”, dehát a nép már csak ilyen, szeret egyszerűen fogalmazni. Szóval maradjunk ennyiben: az oroszok.

Először 1944 októberében jöttek az oroszok. Akkor értek ide, nem tudni, mennyien voltak, de nem is maradtak sokáig, vonultak tovább Berlin felé, Sztálin parancsára. Mindenesetre sokáig, évtizedekig ezt kellett ünnepelni a „felszabadulásként”.

A második orosz megszállás az 1980-as évek végén következett be, amikor Gorbacsov meghirdette a peresztrojkát, és az „oroszok” számára megnyíltak a világ kapui. A „világ” pedig az akkori oroszok számára elsősorban az akkori Jugoszláviát jelentette. Nagy és folyamatos hullámokban özönlöttek Zentára (is) az oroszok, akiknek csak egy meghívólevelet kellett felmutatniuk, és már jöhettek is. A meghívólevelek gyártása (írógéppel, természetesen) jövedelmező biznisznek bizonyult azokban az időkben, sokan csak abból éltek, a zentai piacot, házakat és családokat pedig elárasztották a bádogdobozos hering- és szardíniakonzervek, alumínium evőkészletek és -edények, műanyag csillárok és még egy rakás más bóvli, amit az akkori orosz gazdaság ki tudott termelni magából. Sokáig tartott, de aztán ez az orosz invázió is elmúlt.

A harmadik orosz megszállás meglepetésszerűen érte a zentaiakat.

Lehet, sőt, valószínű, hogy a beavatottak tudtak róla, de az átlagos zentainak jobb dolga is van annál, mint azzal foglalkozni, hogy a Putyin és Erdogan által nyélbe ütött, Ukrajnát kikerülő, a Fekete-tenger alatt áthúzódó Török Áramlat főgázvezeték, mit ad isten, épp Zenta közvetlen határában fog továbbnyomulni Magyarország felé. Így aztán, amikor 2019 késő őszén Zentán egyszer csak megjelent 500 „orosz”, és felütötte főhadiszállását a városban, a békés kisváros lakói eleinte csak értetlenül pislogtak.

De aztán gyorsan rájöttek, hogy ez nekik csak jó, és attól kezdve szinte kivétel nélkül mindenki örül a harmadik orosz megszállásnak.

Örül a helyi szálloda tulajdonosa, mert így holtidényben is teljes kapacitással dolgozhat, de örül a konkurencia is, mert még ő is ki tudott adni minden szabad szobát.

Egyáltalán örül mindenki, aki vendégszobák kiadásával foglalkozik, mert az oroszok minden létező albérletet lefoglaltak, kibéreltek, kifizettek, sőt, mintha még az évek óta pangó helyi ingatlanpiac is meglendült volna kissé.

Lelkesen tanul oroszul a helyi gyógyszertár tulajdonosa, hogy ki tudja szolgálni a kedves vásárlót.

Örülnek a taxisok, mert sok „orosz” jár rendszeresen a Zentától 50 km távolságra levő Szabadkára az ottani mecsetbe imádkozni (Zentán nincs ilyen), és még a várakozási időt is becsülettel kifizetik.

Örül beszélgetőtársam, a Zenta melletti faluban élő asszony, mert a menye munkát kapott az oroszoknál. Havi 50.000 dinárért (kb. 140.000 forint) főz rájuk, így nem kell külföldre vándorolnia munkáért – legalábbis egyelőre.

Örül a távhőszolgáltatást végző önkormányzati közvállalat, mert a folyamatos elvándorlás miatt egyre kevesebb a lakos, ennélfogva egyre kevesebb a fogyasztó, ezért aztán egyre kevesebb a bevétel és egyre nagyobb a veszteség – de most bérbe lehetett adni a telekhely egy részét az oroszoknak, így átmenetileg van miből fedezni a veszteséget.

Örülnek a helyi bankkirendeltségek a sok új ügyfél miatt – legfeljebb a banki ügyeit intéző helyi lakos bosszankodik kissé, mert akármikor tér be a bankba, mindig legalább három Szergej és négy Vlagyimir áll előtte. Örülnek a boltok és boltosok, mert az alkoholos italok polcait szinte állandóan újra kell tölteni.

De legfőképpen örülnek a helyi kocsmárosok, vendéglősök és éttermek a megnövekedett forgalom – és mindenekelőtt a megnövekedett alkoholfogyasztás – miatt. Egyes vendéglátósok még a nyitvatartási idejüket is kénytelenek voltak módosítani, mert olyan is megtörtént már, hogy néhány szomjas orosz reggel 6 órakor dörömbölt türelmetlenül a kocsma ajtaján, vodkát követelve.

Örülnek a szórakozóhelyekre járó, udvarlókra vágyó fiatal leányzók is az új felhozatalnak, amelyik persze bármikor hajlandó néhány italt fizetni „udvarlása tárgyának” – habár itt néha akadnak kommunikációs gondok, mert az „oroszok” az oroszon kívül az égegyadta világon semmilyen más nyelven nem tudnak egy szót sem, hiába szláv nyelv a szerb és az orosz is, egymás megértését nekik is tanulniuk kell.

Még a rendőröknek is több dolga lett, mert az oroszok – minden bizonnyal az otthonról hozott hagyományokat tovább ápolandó – nagy előszeretettel verekednek. Becsületükre legyen mondva, mindig egymást verik, és nem a helybelieket, és a sörösüvegeket is mindig szigorúan csak egymás irányába dobálják.

Ám, mint azt jól tudjuk, semmi sem tart örökké, és minden jónak vége szakad egyszer. Megbízható forrásokból értesültünk, hogy a vezeték vajdasági szakasza hamarosan elkészül, és az oroszok akkor el fognak menni. Továbbsodorja őket a Török Áramlat.

Magyarország felé.

(Hvg)

 

2019. november 20.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Mi lesz, ha a bársonyos zavargás erőszakossá válik?

Nos, megtörténhet, hogy az eszmény nélküli új nemzedék az erőszakos tiltakozást választja. (…) Ilyesféle közhangulatban járt >

Tovább

Szirmok és tüskék

Arra gondoltam, hogy miért maradandóbb Sinkó Ervin vagy Herceg János prózája vagy esszéirodalma. Kétségtelen, hogy azért, >

Tovább

Egy polgáridomár furcsa kalandjai

Igazán érthetetlen tehát, hogy miért és mitől fél. Hacsak nem arról van szó, hogy tényleg élvezi >

Tovább

Gyűjthetjük-e csokrokba a szép mezei virágokat?

Nemzedékem és a nálamnál fiatalabb nemzedékek is, napjainkban sorsdöntő csata színhelyének közelében él. Az ágyúdörgések hallhatók, >

Tovább

Újra győzött a nacionalizmus

Kik vannak most hatalmon? Azok, akik ellen 2000-ben tüntetett a tömeg, csakhogy a volt radikálisokhoz és >

Tovább

Liberális demokrácia rovásírással

Kérdezik, hogy mi van velünk, magyarokkal? Jól elvagyunk. Igaz, hogy most valami sérüléssel bajlódunk, mert a >

Tovább

Elvtársak, ne lőjetek!

Vagyis lehullott végre a nagy koszos lepel a szemérmesen megbúvó és rejtőzködő igazságról, hogy tudniillik a >

Tovább

Index!

Ezek a fiatalemberek – az Index szerkesztői, munkatársai – bebizonyították, hogy különösebb hangoskodás és hencegés és >

Tovább

A vajdasági/délvidéki magyarok helyzetével nincs aki törődjön!

Félő hogy közösségünk megoldatlan kérdései teljesen elsikkadnak/elvésznek/eltűnnek Szerbia további EU-csatlakozási tárgyalásai folyamán. A gyakorlatból (lásd Románia >

Tovább

Szellemi aura

Érdekes, hogy a vajdasági irodalomban két jelentős alkotó műveiben ismertem fel ezt a szellemi aurát. Az >

Tovább

Európa rossz tréfa

Nem érdemes már azt a szemrehányást tenni a magyar kormánynak, hogy önös húzásai és gesztusai „nem >

Tovább

Trianoni csend – anyám csendje

A könyvet elolvasva számos zsidó barátom és ismerősöm elmondta, hogy a holokausztot átélt szüleik is hallgattak >

Tovább