Ma Norbert, Norberta, Cintia névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Kik vagyunk, mit akarunk
Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >
Napi ajánló
Itt az idő, most vagy soha
Bódis Gábor
Írnám én naivan, ha nem ismerném a vajdasági magyar „független” értelmiségiek megalkuvásra mindig kész táborát. A kivételek (Radics, H.F.K., Bozóki) egyébként már megadták az alaptónust, most már jöhetnek az egyre radikálisabb kritikák és elhatárolódások.
Igen, Pásztor Istvántól, aki a „visszahódított”(?) Magyar Tanszéken egy, a bolsevizmus aranykorát idéző komisszárbeszédet tartott.
„Ugyanakkor tagadhatatlan tény, hogy a Magyar Tanszék évtizedeken keresztüli felfelé ívelő szakasza egy ponton megtorpant, talán meg is roppant. Ez természetes velejárója az intézményi fejlődésnek, alakulásnak. De az is tagadhatatlan tény, hogy amikor a Tanszék mélyponton volt, akár a beiratkozók számát tekintve, akár a nagy sajtóvisszhangot kapó kádermegoldások okán, a vezetőség szakított a korábbi hagyománnyal, nem kereste a párbeszéd, a közös gondolkodás lehetőségét.” Így a vajdasági szkupstina és VMSZ elnöke.
Ez magyarul annyit jelent, hogy a korábbi tanszékvezető dr. Csányi Erzsébet nem kereste a vajdmagyar Pártvezér kegyeit, ami azért elvárandó, mint minden minipártállamban. Sőt, arra vetemedett, hogy a Pásztor és társa által favorizált jelöltet, az intézmény munkatársai óriási többségének támogatásával, szavazáson simán legyőzze. Nehogy mán a demokrácia megfertőzze ezt az intézményt is. A többit ilyen veszély nem fenyegeti: engedelmes, gyakran túlbuzgó lihegőkről lévén szó (Pannon, Magyar Szó, Hét Nap, JRV) ez el sem várható.
Elvárható lenne (ez is álnaiv) viszont a magukat függetlennek valló értelmiségiektől, például különböző hidasoktól és körösöktől, literatúrát ápoló intézmények direktoraitól, irodalmi főszerkesztőktől, hogy öklüket rázva tüzeljenek Pásztor és társa legutóbbi támadására az értelmiség függetlensége ellen. Vagy legalább egy szégyenlős kis félmondattal határolódnának el.
De ha már azt sem, akkor legalább a független jelzőt mellőzzék, legyenek szívesek. Mert az aczéli kategóriák közül (tiltott, tűrt, támogatott) ők jelenleg a harmadikhoz tartoznak.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
l. Péter király Szabadkán?
A VMSZ megalkuvó, a magyar közösséget megalázó politikájának folytonossága egyre szembetűnőbb. Ennek a gátlástalan politikának a >
Öndicséret – lábasszimfónia kíséretében
Nem vagyok hivatott megítélni a járványellenes rendelkezéseket, viszont annyit konyítok a joghoz, hogy megítéljem: a rendkívüli >
A haza ment el, mert mi nem mentünk sehova – a Vajdaságtól Szombathelyig
A hatalom által üldözött háborúellenes csoport tagjaként, vajdasági magyar újságíróként, kalandos úton került Magyarországra Komáromi Ákos >
Húsz éve (5. rész)
A Bódis-cukrászda történetének zárórészét átengedném Tolnai Ottó barátomnak, akit nemcsak az ihletett meg, hogy a cukrászda >
Húsz éve (4. rész)
Közgazdasági bravúrjaimról bárki tudomást szerezhetett, ha elolvasta a Bódis-cukrászdáról szóló eddigi élményfoszlányaimat. Az üzleti partnerek megválasztásában >
Amiről nem beszélünk...
A kommunikáció először arról szólt, hogy tragédia előtt állunk, egy hónappal később pedig, hogy minden a >
Keresik az ajándékot
Eluralkodtak a minden nagyobb szenvedély nélküli, intelligens, művelt és óvatos szeretők. Megcsodálom őket, ám sajnálom, hogy >
Húsz éve (3. rész)
Az ünnepélyes megnyitás után azonnal beütött a ménkű: Bogár Laci és neje (a partnerek) úgy gondolták, >
Szerbia nem demokratikus ország
Amennyiben nem lesz biztosíték a szabad és tisztességes választási kampányra, a választások legitimitása elkerülhetetlenül kérdésesé válik. >
Szabadulás Trianontól
Nincs más a magyar nacionalizmuson kívül. Csak versengő nacionalizmusok vannak. Két kirekesztő diskurzus verseng egymással: az >
Az idegen nő
Az idegen nő egyszerre vonz és taszít. Felcsillant a szemem, amikor Tišma-regényben feltűnt Dornstädter kávéház. Ugyanott >
Soknyelvű ország – egynyelvű álom és emlék(mű)
A mesterséges nevek százai azonban bekerültek az Akadémiai Nagylexikonba, emiatt tévelyegnek úttalan utakon a magyar GPS-t >