Ma Klotild, Cecília, Károly névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Kik vagyunk, mit akarunk
Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >
Napi ajánló
Változik a viszonyulás?
Restitúciós felmérés készül
Bozóki Antal
Fontos, hogy az anyaországban – legalább most – átfogó és tárgyilagos felmérés készüljön a délvidéki rehabilitálások és vagyon-visszaszármaztatási eljárások eredményeiről, valamint hogy javaslatokat/lépéseket is tartalmazzon az észlelt problémák megnyugtató rendezésére, az érintettek hatékony jogvédelmének biztosítására. Ez elősegítené a magyar-szerb/szerb- magyar kapcsolatok erősödését is. Bozóki Antal:
Magyarország viszonyulásról a szerbiai rehabilitálási és vagyon-visszaszármaztatási eljárásokhoz – az elhangozott számos panasz ellenére – nem sok információhoz lehetett jutni. Olyan vélemény alakult ki, mivel a vonatkozó törvény elfogadásától (2011. szeptember 16-ától) immár nyolc esztendő telt el, hogy az anyaországot ez a téma valójában különösebben nem is érdekli.
A magyar kormány álláspontjáról ezzel a – vajdasági magyar közösséget érzékenyen érintő – témával kapcsolatban leginkább az Országgyűlésben feltett képviselői kérdések alapján értesülhettünk.
Magyar Levente, a Külgazdasági és Külügyminisztérium parlamenti államtitkára – a magyar Országgyűlés honlapján (június 18-án) közzétett – válaszában, Sneider Tamás, a Jobbik elnöke, és Bencsik János, a párt nemzetpolitikai felelőse július 3-ai K/6722. számú kérdésére, miszerint „sikerült-e eredményt elérnie Magyarország kormányának a szerb fél részéről akadályozott rehabilitálási és restitúciós folyamatok gyorsítása, valamint a kérelmezők jogainak biztosítása ügyében”, egyebek között ez olvasható: „Ez az ügy szerepel a két ország bilaterális egyeztetéseinek napirendjén, a külügyi tárca minden rendelkezésére álló eszközt felhasznál a kárpótlási folyamat figyelemmel kísérésére és a vajdasági magyarok, illetve a magyar állampolgárok érdekei érvényesítésére.”
A képviselői kérdésre adott válaszban ellenben egy szó nincsen arról, hogy a magyar kormány „egyeztetett-e”, ha igen, mikor és miről, a szerb féllel, sem arról hogy a „figyelemmel kísérésnek” mi lett az eredménye.
Csóti György a budapesti Kisebbségi Jogvédő Intézet (KJI) igazgatója legutóbbi – szeptember végi – újvidéki látogatásakor elmondta: „Elkezdtük a közelmúltban számba venni azt is, hogy Vajdaságban milyen jogsértések történtek a vagyon-visszaszármaztatásban. Elhúzzák az időt a hatóságok, hogy ne kelljen visszaadni az ingatlant, a termőföldet, miközben elfogynak lassan a visszaszolgáltatható ingatlanok, földek. Többet erről még nem mondhatok, a felmérés időszakában vagyunk, ezért utaztunk most elsősorban ide, amint elkészül a felmérés, ennek az ügynek a kapcsán lépünk majd.”
A magyar közösség szemszögéből – ismereteim szerint – az elmúlt, több mint nyolc év alatt, nem készült átfogó elemzés a rehabilitálási és a vagyon-visszaszármaztatási törvény meghozatalának és alkalmazásának eredményeiről. Arról sem, hogy ezek a törvények mennyire fejezik ki az érintettek, a sérelmet szenvedettek, illetve a leszármazottjaik elvárásait.
Jellemző, hogy a Hajnal Jenő irányította Magyar Nemzeti Tanács (MNT), a 2014. december 29-i 3. rendes ülésén nem tűzte napirendre a Tari István tanácsnok által beterjesztett állásfoglalást a szerb kormánynak a kollektív bűnösség eltörléséről szóló 3877-es határozatáról.
Tari ugyancsak előterjesztette: Az MNT követelje, hogy „a szerb kormány javasolja az elkobzott vagyon visszaszármaztatásáról és a kárpótlásról szóló törvény módosítását, olyan módon, hogy nyisson új határidőt a visszaszármaztatási kérvények benyújtására, valamint a törvény 5. szakasza, 3. bekezdésének 3. pontjából ugyancsak törölje a kollektív bűnösség elvét, úgy pontosítva, hogy a vagyon visszaszármaztatására vagy kárpótlásra csak a háborús bűnök elkövetéséért elítélt személyek, illetve örököseik nem jogosultak. (Ez utóbbi viszont nem akadályozhatja a rehabilitálási eljárás lefolytatását, elsősorban az akkori eljárások vitatható törvényességére való tekintettel.)
A véemeszees többségű MNT Tari javaslatait azzal utasította ezt el, hogy „a 387-es számú határozat nem általános jellegű jogi aktus, hanem egyedi jellegű, amelyet csak fellebbezéssel, közigazgatási perrel lehet elvitatni, orvosolni”. Ez azonban nem akadályozta/akadályozhatta az MNT-t, hogy Tari javaslatait megvitassa és állást foglaljon ebben a közösségre nézve fontos kérdésben. A testület részéről erre azonban már nem volt politikai akarat. Mint ahogy – ismereteim szerint – közigazgatási per indítására sem került sor.
A Magyar Mozgalom 2017. december 19-én levelet intézett Orbán Viktorhoz, amelyben „a vagyon-visszaszármaztatás körüli, a magyar embereket hátrányosan érintő visszásságokra” is felhívta Magyarország miniszterelnökének figyelmét és a magyar kormány segítségét kérte. Nincs tudomásom arról, hogy az MM bármilyen választ is kapott volna.
A készülő felmérésben elemezni kellene azt is, hogy a két törvény mennyire orvosolja a magyar közösséget ért atrocitásokat és sérelmeket, valamint, hogy milyen észrevételek és panaszok voltak/vannak az eljárásokkal kapcsolatban, és hogy megoldódtak-e azok.
Állást kellene foglalni azzal a kérdéssel kapcsolatban is, hogyan lehetséges az, hogy a háborús bűnök nem évülnek el, a rehabilitáció iránti kérelem benyújtásának joga viszont „a törvény hatályba lépésétől számított öt év elteltével megszűnt” (a törvény 9. szakasza). Miért szabott a restitúciós törvény (42. szakasza) csak „két éves határidőt” a vagyon-visszaszármaztatásra irányuló kérelem benyújtására, amikor a tulajdonjog soha nem évül el? (A rehabilitálási kérelmek benyújtására a törvényben megszabott idő 2016. december 15-ével lezárult. A vagyon-visszaszármaztatási kérvények átadási határideje 2014. március 1-je volt.) Hogyan lehetséges az, hogy a Restitúciós Ügynökség „sorra bírálja felül a jogerős rehabilitálási ítéleteket”, megfosztva ezzel a jogos örökösöket a törvény által szavatolt vagyon-visszaszerzési jogtól?
Javasolni kellene mindkét törvény olyan módon való újbóli módosítását (is), ami megszüntetné a rehabilitálási eljárások kezdeményezésének és a kérelmek benyújtása időbeli korlátozásának megszüntetését.
Arra is hivatkozni kellene, hogy az Európai Parlament már a Szerbiáról szóló 2015. évi jelentéssel kapcsolatos [2015/2892(RSP)], 2016. február 4-i állásfoglalásában (9. pont) „emlékeztette a szerb kormányt a rehabilitációs törvény teljes körű, megkülönböztetéstől mentes végrehajtására”.
Tudomásom szerint – huzamosabb idő után – a KJI az első magyarországi intézmény, amelyik a helyszínen tájékozódott az itteni magyar közösséget érintő fontos kérdésekben.
Reménykeltőnek tűnik, hogy az anyaországi hivatalos körökben változik a szerbiai rehabilitálás és a vagyon-visszaszármaztatás iránti viszonyulás. (A rehabilitálás előfeltétele a vagyon visszakövetelésének). Előmozdította ezt talán az is, hogy az egykori földtulajdonosok leszármazottai, az „őseik, eleik iránti erkölcsi kötelességérzettől késztetve”, Temerinben (2019. június 9-én) megalakították a Restitúció nevű egyesületet, hogy „egységesen álljanak ki jogaik érvényesítéséért”.
Fontos, hogy az anyaországban – legalább most – átfogó és tárgyilagos felmérés készüljön a délvidéki rehabilitálások és vagyon-visszaszármaztatási eljárások eredményeiről, valamint hogy javaslatokat/lépéseket is tartalmazzon az észlelt problémák megnyugtató rendezésére, az érintettek hatékony jogvédelmének biztosítására. Ez elősegítené a magyar-szerb/szerb magyar kapcsolatok erősödését is.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Szerbia nem demokratikus ország
Amennyiben nem lesz biztosíték a szabad és tisztességes választási kampányra, a választások legitimitása elkerülhetetlenül kérdésesé válik. >
Szabadulás Trianontól
Nincs más a magyar nacionalizmuson kívül. Csak versengő nacionalizmusok vannak. Két kirekesztő diskurzus verseng egymással: az >
Az idegen nő
Az idegen nő egyszerre vonz és taszít. Felcsillant a szemem, amikor Tišma-regényben feltűnt Dornstädter kávéház. Ugyanott >
Soknyelvű ország – egynyelvű álom és emlék(mű)
A mesterséges nevek százai azonban bekerültek az Akadémiai Nagylexikonba, emiatt tévelyegnek úttalan utakon a magyar GPS-t >
Trianon és a VMSZ
Nem tűnik ki az sem, a Fidesz hogyan tekint arra, hogy stratégiai partnere, a Vajdasági Magyart >
Húsz éve (2. rész)
Folytatom a Bódis cukrászda 2.0 történetét. Az első részben arról volt szó, hogy miként került vissza >
Húsz éve (1. rész)
Valami ciklikusság nyavalyog velem az utóbbi néhány évtizedben. Néhány hete volt 30 éve, hogy megszültük a >
Magyarok a Vajdaság „aranyidejében”
A vajdasági magyar nyilvánosságban ma alig akad kritikus hang. Magyarország valójában több tekintetben visszafoglalta a területet, >
Töppedt is, férges is, de a VMSZ-é
A párt egyedül maradt a vajdasági magyar politikai porondon, és immár a polgári opció harmatgyenge ellenzéki >
A hallgatás ideológusai
A pandémia után veszélyes idők következnek, az „óvatos radikálisok” azonban gondtalanul büszkélkednek az önkéntes szellemi karanténjukban. >
Pásztorból polgármester?
Az egyetlen dolog talán, ami az írással kapcsolatban felkeltette a figyelmemet, a lehetséges polgármester kijelentése, miszerint >
Szabadka súlya
A VMSZ részéről a közelgő júniusi választás fényében, úgy tűnik, rendkívüli stratégiai pontnak számít Szabadka „megszerzése“. >