2019. december 11. Szerda
Ma Árpád, Árpádina, Damazusz névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Topolya, Tanyaszínház, VMSZ

Mindenesetre undorítónak tartom, amit a párt tesz ezzel a picinyke megmaradt vajdasági magyarsággal! Szurkolok, hogy minél többen megtalálják nélkülük a boldogulást, mert az azt fogja jelenteni nem lesznek kiszolgáltatva. Robert Yugovich (Facebook):

Évekkel ezelőtt volt egy hetilap Vajdaságban: a 7 Nap. Annak volt egy főszerkesztője, Tomek Viktor, aki elkészítette velem az első riportot Vajdaságból. Tabuk nélkül. Ahogy kevesen vagy inkább senki eddig még Vajdaságban. A riportot körömszakadtáig tiltotta egy Lovas Ildikó nevű párttag. Viktor, mint a lap főszerkesztője ennek ellenére lehozta a riportot egymást követő két megjelenésében. Azt mondta: az utóbbi évtizedek azon kevesek egyike vagyok Vajdaságban, akinek könyveit több mint százezer példányban olvasták, már csak ezért is megérdemelten szerepelek az akkor még valamelyest demokratikus hetilapban.

Rövidesen Viktort kirúgták. Sosem mondták a szemébe, hogy miattam, de mindannyian tudjuk, hogy legfőképpen miattam és mert nem volt hajlandó egy illiberális, autokrata pártújsággá züllesztett mocsokban tettestársként részt venni. Viktor és családja azóta egy liberális, demokratikus országban él családjával és egyáltalán nem bánja, hogy akkor ellent mondott a párt nagyasszonyának és élt a sajtószabadság által biztosított jogával!!

Nemrég a Tanyaszínházat hoztam el Topolyára, amiről nem tudtam, hogy párttulajdonban van . Annyit tudtam, hogy van rá igény, amit a 600-700-as nézőtábor igazolta is.

Csakhogy a párt másképpen gondolta. Topolyának nincs szüksége Tanyaszínházra, főleg úgy nem, hogy az én nevem kötődik az esemény létrejöveteléhez . Felhívtam a Magyar Attila Öcsit, hogy lenne itt Topolyán igény a Tanyaszínház előadására és megegyeztünk, hogy milyen feltételekkel tudnak eljönni. Aztán felhívtam Zsemberi János barátomat, hogy a JAIL szórakozóhellyel szembeni focipályán szeretném megtartani az előadást és ő készséggel állt a rendelkezésünkre.

Aztán elképesztő támadások értek. A pártban kitört a hiszti: mi az, hogy köztudottan liberális, minket főleg kritizáló, börtönviselt fickó csakúgy zsebébe nyúl, egy csomó időt és energiát rászánva elhozza Topolyára a párt tulajdonaként szolgáló előadást!?

Az előadás hatalmas sikerrel és a végén megérdemelt tapssal megtörtént.

Hirtelen a Tanyaszínháznak megígért támogatás egyik napról a másikra eltűnt...

Remélem Öcsi nem jár úgy, mint Viktor.

Mindenesetre undorítónak tartom, amit a párt tesz ezzel a picinyke megmaradt vajdasági magyarsággal! Szurkolok, hogy minél többen megtalálják nélkülük a boldogulást, mert az azt fogja jelenteni nem lesznek kiszolgáltatva. Nem szerepel mindenen a pártlogó, mint valami divatcég márkajelzése. Bármit adnak vagy támogatnak (persze, nem saját pénzből) ott szerepel a párt egyik logója emlékeztetve, hogy a támogatottak kinek tartoznak!

Az elmúlt 3 évben sok embernek, de inkább gyereknek segítettünk és soha nem jutott eszünkbe, hogy az iskolatáskákra, a tanszerekre, a ruhás csomagokra, a gyógyszer csomagokra és minden másra a saját nevemet, írói nevemet vagy a JAIL logót rányomtassuk.

Azt vallom, ha a segített fél akarja majd megköszöni, ha nem, akkor sincs gond. A jótékonykodás a másik emberen való segítség emberi jellemvonás. Nincs meg mindenkiben. Topolya nekem a szülővárosom, ahol nagyon sok mindent kaptam amikor még gyerek voltam. Szerettem ott élni és ha nincs a háború valószínűleg soha el sem hagyom. Ma már nem szeretek ott lenni! Főleg azért nem, mert azt látom, hogy az embereken egy párt élősködik. Pontosabban kettő! Szomorú ezt látni és tapasztalni. Sosem lesz már olyan Vajdaság, mint amilyen volt...Hunyadi vicc szobra fakardot kapott, mert a párt úgy döntött hülyegyerekeknek nem szabad valódit adni, hiszen még ellenük fordítanák azt!

 

2019. szeptember 10.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Lesz-e Vajdaságban intézményes kisebbségkutatás?

Amennyiben egyáltalán megalakul egy ilyen intézet, nem lenne elfogadható – de az emberi valamint a nemzeti >

Tovább

A színház az új CEU

Így tehát az ilyen harcokban nem az a tét, hogy jön a konzervatív váltás, hanem hogy >

Tovább

Einstand. Avagy a Viktor utcai fiúk

A cím maradhat? A címmel nincs semmi baj. Ennél jobb címet mi sem találhattunk volna. A >

Tovább

Mengyán: A Magyar Szó és a Hét Nap „mélyrepülésben van”

Tanulmányozni kellene, hogy a közpénzek iránti ilyen – felelőtlennek is nevezhető – viszonyulásban (meg)vannak-e a gazdasági >

Tovább

Szerpentin a Kárpátokban

Akármennyire is lehangoló ma a román politika távlattalansága, az erdélyi magyar közvélemény figyelmét ismét rá kellene >

Tovább

A szájzár és a nemzet

Az ellenzéktagadásnak nevezhető meggyőződés, amelyről azt mondtuk, hogy fertőzésként terjedt el, itthon gyakorta még azzal a >

Tovább

„Egy ilyen országban, amelynek, sajnos, nem látjuk a jövőképét”…

itt egy formálisnak is alig nevezhető kulturális autonómia létezik, ami egy (költséges) pénzelosztó és (döntő többségében) >

Tovább

Most már komolyan veszem...

Akkor talán én is megmosolyogtam volna ezt a mondatot. Most azonban komolyan kellene venni. Nem vágyni >

Tovább

„Vajdaságban nagyon jó a helyzet”?

A Vajdaságban a nemzeti kisebbségi jogok az ún. joghurtforradalom előtt valóban példa értékűek, európai szintűek voltak. >

Tovább

A balkanizálódástól a posztfasiszta kísértésekig

A kelet-közép-európai régió egy-két évtizeden belül balkanizálódott. Ezt a „jövőt” Szerbiában könnyebb volt felismerni, mint a >

Tovább

Fontosabb a kirakat?

A nyilvánosságnak nem kell értesülni a nemzeti kisebbségek oktatási problémáiról?  Csak arról, amit Vicsek hangoztatott, hogy >

Tovább

Két bácskai katolikus pap, aki a háború idején Horvátországban szolgált

Egyszer arra lettem figyelmes, hogy az 56-os sorszámú után a 200-valahányas engedély következett. Másnap egy újabb >

Tovább