2019. szeptember 18. Szerda
Ma Diána, József névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Díszpolgárság és sárdobálás

Végel László
Végel László

A Desire fesztiválon, valamint a Kosztolányi Színházban megismertem Szabadka jobbik arcát. Azt hiszen, hogy azok a színházlátogató fiatalok és a város művelt polgárai büszkék arra, hogy Kosztolányi és Csáth Géza a városukban született, és réges-régen Szabadka díszpolgárnak tartják Radomir Konstantinovićot és Danilo Kišt. Nem vártak a városi képviselőtestület döntésére. Végel László:

2019. június 24., hétfő.

Danilo Kišt Szabadka díszpolgára címmel tüntették ki, mire Mirjana Miočinović Danilo Kiš özvegye tiltakozott, szerinte visszaéltek férje nevével, hiszen Bogdan Laban, Szabadka polgármesterének, valamint a városi képviselő testületének eszméi ellentétesek Danilo Kiš munkásságával és gondolatvilágával. Egyben bejelentette, hogy bíróságon szerez érvényt álláspontjának. Több mint száz értelmiségi petícióval támogatta Mirjana Miočinovićot, a felháborodás tényleg nagy. A felettébb kellemetlen ügyben engem néhány dolog mégis meglepett. Nem értem, hogy engedélyezés végett miért nem fordultak a díszpolgári címmel való kitüntetés előtt Kiš jogutódjához, hiszen ez az elemi kultúrához tartozik, már csak azért is, mert Danilo Kiš ügyében a szabadkai képviselőtestületben az elmúlt évtizedekben akadtak kellemetlen incidensek. Nem csak Danilo Kišről van szó. Persze, Radomir Konstantinović díszpolgárságának ügyében is lenne tisztázni valója a szabadkai polgármesternek, tehát elkerülhetetlen a helyi politikusok önvizsgálata. Mondjuk, nyilvánosan megvallják, hogy miután elolvasták Danilo Kiš műveit töredelmesen bevallják, hogy a hatása alá kerültek és módosítják eddigi politikájukat. Ez lenne az egyetlen hiteles elismerés és kitüntetés. De nem csak Kišről van szó, hanem sokkal többről. Tanúi vagyunk ugyanis, hogy közönséges pártkatonák végtelenül megalázóan írnak a legnagyobb szakmai elismerésben részesült írókról. Megalázzák őket, anélkül, hogy ismernék műveiket. A mű nem számít, csak a pocskondiázás. Ez volt a sorsa valaha Danilo Kišnek, ez ismétlődik meg napjainkban is. Csak egy dolog vigasztal a szabadkai történetben. A Desire fesztiválon, valamint a Kosztolányi Színházban megismertem Szabadka jobbik arcát. Azt hiszen, hogy azok a színházlátogató fiatalok és a város művelt polgárai büszkék arra, hogy Kosztolányi és Csáth Géza a városukban született, és réges-régen Szabadka díszpolgárnak tartják Radomir Konstantinovićot és Danilo Kišt. Nem vártak a városi képviselőtestület döntésére.

 

2019. augusztus 31.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Szerelmünk volt és mostohánk lett

Többször is találkoztam Konráddal, hol Berlinben hol Budapesten, de nem került szóba Közép-Európa. Az utolsó néhány >

Tovább

Requiem a vajdmagy sajtószabadságért

Ma Bodzsoni és Ternovácz a vajdmagy újságírás két doyenje, vagy éppen szimbóluma – a két Nagy >

Tovább

Jelzők zűrzavarában

„Nem követhetnénk el nagyobb hibát annál, ha az eszmetörténet tárgykörében vizsgálnánk meg Orbán fejtegetéseinek valós vagy >

Tovább

Magyar-magyar párbeszéd?

Ez is arra utal, hogy a VMSZ elnökét mennyire (nem) érdekli a magyar-magyar együttműködés! De miért >

Tovább

Meghaltatok

Ez nem nekrológ. Csak lamento, jelentékeny emberek halálakor – amely mély válsággal esik egybe időben – >

Tovább

A szocializmusban az volt a legrosszabb, ami utána következett

Vannak azonban olyanok is, akik kritikusak a múlttal szemben, de a jelennel szemben is. Ők lettek >

Tovább

Nyári emlék

10 éve írtam Rajk Laci 60. szülinapjára (1949. január 26.). Nem gondoltam, hogy ez a megemlékezés >

Tovább

Az abszurd, "amiben élsz"

Az EP választásokkal fordulatot vett és kiteljesedett a rommagyar politika és végképp elköteleződött a nacionalista-populista – >

Tovább

A miniszterelnök nem magánember

Hiszen azt senki nem gondolhatja, hogy ez lenne Tarlós István budapesti főpolgármester választási üzenete (via Gulyás): >

Tovább

Topolya, Tanyaszínház, VMSZ

Mindenesetre undorítónak tartom, amit a párt tesz ezzel a picinyke megmaradt vajdasági magyarsággal! Szurkolok, hogy minél >

Tovább

Az új osztály nem bocsájtja meg a kormánynak, ha megtűri a békétlenkedést

A melósok örüljenek, ha egyáltalán kapnak munkát. Az engedetlen értelmiségiek nem olyan fontosak, többségük könnyen megvásárolható. >

Tovább

Az erőszak megtévesztően észrevétlenül, alattomoson lopakodik be a közéletbe

A polgárok a valóságtól megundorodva a gondtalan szórakozásba menekülnek. A teraszokon vidám a fiatalok kávéznak, és >

Tovább