2020. szeptember 24. csütörtök
Ma Gellért, Gerda, Mercédesz névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Díszpolgárság és sárdobálás

Végel László
Végel László

A Desire fesztiválon, valamint a Kosztolányi Színházban megismertem Szabadka jobbik arcát. Azt hiszen, hogy azok a színházlátogató fiatalok és a város művelt polgárai büszkék arra, hogy Kosztolányi és Csáth Géza a városukban született, és réges-régen Szabadka díszpolgárnak tartják Radomir Konstantinovićot és Danilo Kišt. Nem vártak a városi képviselőtestület döntésére. Végel László:

2019. június 24., hétfő.

Danilo Kišt Szabadka díszpolgára címmel tüntették ki, mire Mirjana Miočinović Danilo Kiš özvegye tiltakozott, szerinte visszaéltek férje nevével, hiszen Bogdan Laban, Szabadka polgármesterének, valamint a városi képviselő testületének eszméi ellentétesek Danilo Kiš munkásságával és gondolatvilágával. Egyben bejelentette, hogy bíróságon szerez érvényt álláspontjának. Több mint száz értelmiségi petícióval támogatta Mirjana Miočinovićot, a felháborodás tényleg nagy. A felettébb kellemetlen ügyben engem néhány dolog mégis meglepett. Nem értem, hogy engedélyezés végett miért nem fordultak a díszpolgári címmel való kitüntetés előtt Kiš jogutódjához, hiszen ez az elemi kultúrához tartozik, már csak azért is, mert Danilo Kiš ügyében a szabadkai képviselőtestületben az elmúlt évtizedekben akadtak kellemetlen incidensek. Nem csak Danilo Kišről van szó. Persze, Radomir Konstantinović díszpolgárságának ügyében is lenne tisztázni valója a szabadkai polgármesternek, tehát elkerülhetetlen a helyi politikusok önvizsgálata. Mondjuk, nyilvánosan megvallják, hogy miután elolvasták Danilo Kiš műveit töredelmesen bevallják, hogy a hatása alá kerültek és módosítják eddigi politikájukat. Ez lenne az egyetlen hiteles elismerés és kitüntetés. De nem csak Kišről van szó, hanem sokkal többről. Tanúi vagyunk ugyanis, hogy közönséges pártkatonák végtelenül megalázóan írnak a legnagyobb szakmai elismerésben részesült írókról. Megalázzák őket, anélkül, hogy ismernék műveiket. A mű nem számít, csak a pocskondiázás. Ez volt a sorsa valaha Danilo Kišnek, ez ismétlődik meg napjainkban is. Csak egy dolog vigasztal a szabadkai történetben. A Desire fesztiválon, valamint a Kosztolányi Színházban megismertem Szabadka jobbik arcát. Azt hiszen, hogy azok a színházlátogató fiatalok és a város művelt polgárai büszkék arra, hogy Kosztolányi és Csáth Géza a városukban született, és réges-régen Szabadka díszpolgárnak tartják Radomir Konstantinovićot és Danilo Kišt. Nem vártak a városi képviselőtestület döntésére.

 

2019. augusztus 31.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Szerbia egyetlen csatlakozási fejezetet sem nyitott az idén

A dokumentum hangoztatja, hogy „a nemzeti kisebbségek védelmét Vajdaság AT-on kívül fejleszteni kell”. Mintha a Vajdaságban >

Tovább

Azt hallom, csoda történt Washingtonban

Ez történik most is, és így marad időtlen-időkig, ha időközben nem tör ki egy regionális háború. >

Tovább

Osztozkodás a lőporos hordón

A Nyugat-Balkán – leánykori nevén Jugoszlávia plusz Albánia – befolyásolásáért többen vetekednek: az EU, az USA, >

Tovább

Botrány Újvidéken

Szerbia ezúttal kiállította saját igazolványát, az osztályzaton nem csodálkozom. Ellenben miért hallgatnak a polgárok? Félnek? Tudják, >

Tovább

Menekülés a magányból a forradalomba

A Menj és szenvedj te is, című, a Nyugatban megjelent naplójegyzetei elárulják, hogy semmiképpen sem az >

Tovább

Javasasszonyok és politológusok

A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >

Tovább

Kettős nyomás alatt

Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >

Tovább

Örömünnep Szerbiában

Nem irigylem a szerbiai politikusokat sem. Hogyan lehet kormányozni egy nemzetet, amelynek lelkében ilyen mély ellentmondások >

Tovább

Konformizmus-vita

Nos, a vereség lehelete már ekkor érződött, ám a folyóiratot, amelynek indulása 1968 előszelét is jelezte, >

Tovább

Örök hála Bosnyák Istvánnak

Magától értetődő volt minden egyes mondata. Most azonban arra gondolok, hogy a lehetetlenre vállalkozott. Csak abban >

Tovább

Szaxofon

A szomszéd, a gimnázium igazgatója, Uroš bácsi szóvá is tette édesapámnak, hogy „eladtuk a kutyánkat, hogy >

Tovább

Alternatíva nélküli kor

Hobsbawm szerint az a veszély fenyeget bennünket, hogy felülkerekednek „a jobboldali, demagóg, idegengyűlölő, nacionalista rendszerek, amelyek >

Tovább