2019. november 17. vasárnap
Ma Hortenzia, Gergő, Dénes névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Napi ajánló

Az igazság Csernobilban van

Bence Erika
Bence Erika

A film óriási!  Mert nemcsak a múltról szól. Vagyis a múltról, ami visszatért. Megint lehet hazudni fejlődést, eredményt, tönkretenni a természetet, amiről sokan úgy vélik, maga az Isten, a nagy igazság. Elpusztítani folyókat, tavakat és tengereket. Azt mondani, mindez nem számít és a bűnösöket védeni. Inkompetens embereket pártalapon vezető pozícióba helyezni.  Hazudni és elfelejteni, hogy „attól az igazság még ott van, akár látjuk, akár nem, akár akarjuk, akár nem.” Bence Erika:

1986 áprilisában végzős középiskolások voltunk: az érettségire készültünk. Az akkori Jugoszlávia nem állt szovjet megszállás és befolyás alatt, ezért a hírek – a keleti blokk országaihoz képest – gyorsabban értek el hozzánk. Viszont a veszély nagyságával mégsem voltunk teljesen tisztában: bagatellizáltuk. Akkori utazási tapasztalataink és rálátásunk alapján mérhetetlen távolságnak tűnt a lakhelyünk és a katasztrófa színhelye közötti ezer kilométeres táv. Azt hittük, nem lehet baj belőle. Nem emlékszem pontosan a korabeli figyelmeztetések jellegére és tartalmára. Úgy rémlik, főleg a zöldségfélék fogyasztása kapcsán intettek bennünket óvatosságra. Otromba viccek terjedtek el „sugárzó arcú” proletárokról.

Arra sem emlékszem, a katasztrófát követő hányadik napon történt, a képek viszont élénken élnek bennem, ahogy (szabadkai) iskolánk gondnoka, az iskolaszolga, egy Geiger–Müller-számlálóval körbejárja a tantermeket, mindannyiunkat egyenként „lemér”, majd legyint. Most, hogy megnéztem az HBO Csernobil című, 2019-ben bemutatott ötrészes filmsorozatát (Rendezte: Johan Renck. Forgatókönyv: Craig Mazin. A főbb szerepekben: Jared Harris, Stellan Skarsgård és Emily Watson), a szállóigévé lett, a filmben többször megismételt, „3, 6 nem jó, de nem is tragikus!”- kijelentés kapcsán nem tudtam nem gondolni arra a legyintésre.  Aki ért hozzá, vagy látta a filmet, tudja, miről van szó: az egyszerűbb műszerek nem képesek többet mérni.

A teljes igazság csak fokozatosan derült ki. Hogy milyen elképzelhetetlenül nagy a katasztrófa. A következő évtizedben – felénk is – minden súlyos, rákos megbetegedés kapcsán elhangzott a bűvös/bűnös név: Csernobil. Aztán jöttek más kataklizmák.

Az igazság: Isten és a természet

Szimbolikus jelentése miatt az atomkatasztrófa (kvázi) felelőseinek perét – megfelelő védőintézkedések mellett – a sugárszennyezett Csernobil városában tartották. A film egyik legerőteljesebb lírai beütésű jelenete az, amikor a per szünetében – az őt ért sugárterhelés következtében – már nagybeteg Borisz Scserbina miniszterelnök-helyettes (Stellan Skarsgård) és a tudós Valerij Legaszov (a valóságban és a filmben is a katasztrófát vizsgáló bizottság elnöke) a szabadban (a megfigyelők és a lehallgató készülékek hatótávolságán kívül) váltanak néhány, de tartalmuk miatt meghatározó jelentőségű mondatot. A tanúként kihallgatott Legaszov e beszélgetés hatására tárja fel a valós tényeket. Az igazságot, amelynek – hosszú távon – akkor is rendkívüli, pontosabban rendszerváltó jelentősége lett, ha akkor sem a bíróság, sem a kommunista hatalom nem vette figyelembe; a tudóst a későbbiek során mellőzték, eltávolították funkciójából. 1988-ban öngyilkos lett.

Az egyik pillanatban a szovjethatalmat képviselő (a történet kezdetén még meglehetősen korlátolt, de Legaszov barátsága és a halálközelség hatására jellemváltáson átesett) Scserbina ingére valahonnan, feltehetően egy fáról (az újjáéledő természetből) aláhull egy hernyó. A jelenetnek kettős értelme van. Egyrészt utal a „hernyólét” tropológiai értelmére: az emberélet semmisségére a természet erőivel szemben, másrészt a természet legyőzhetetlen, emberfeletti erőire. S ez a film egyik legmegrendítőbb tanulsága, amit sokan, sokféleképp értelmeztek, s neveztek: Istennek, nagybetűs Természetnek, Igazságnak. De a lényeg ugyanaz: lehet hazudni, mást mondani, elfedni a valóságot. De az igazság legyőzhetetlen. Megmarad. Ott áll a bűnök mögött. És egyszer érvényre jut. Egy, az Átlátszón megjelent kritikában olvastam a legfrappánsabb összefoglalását e lényegnek: „(…) lehet ugyan hazudni politikai okokból, de ez a valóságon nem változtat. El lehet titkolni jelentéseket és lehet azt mondani, hogy minden rendben van, és lehet politikai okokból inkompetens embereket vezető pozíciókba kinevezni, de ez az atomreaktort nem érdekli – ha hibát hibára halmoznak a működtetői, akkor felrobban.”

A világ legnézettebb sorozata

A Csernobil-sorozat nagyon rövid időn belül a világ legkedveltebb és legnézettebb sorozata lett: a Trónok harca utolsó évadjának népszerűségét is „lenyomta”. A Szovjetunió utódállamaiban is kedvelik. Oroszországban a pártpropaganda megpróbálta „betámadni” többek között úgy, hogy a forgatókönyv valóságtól eltérő részleteit, a film helyenkénti tévedéseit emelte ki. Nem sok sikerrel. Nemcsak azért, mert játék- és nem dokumentumfilmről van szó, amelyben a dramaturgiai kívánalmak szerinti változtatások (a fikció szerephez juttatása) nem kivetnivaló mozzanat, hanem mert a lényegen, a film hitelességén (az igazságon) mindez (pl. hogy a filmben modern nyílászárók vannak mindenütt, az egyenruhák nem autentikusak, a bányászok a valóságban nem vetkőztek meztelenre, amikor az alagutat ásták a reaktor alatt, a helikopter nem úgy és nem akkor zuhant le, Moszkvából nem lehet helikopterrel Csernobilbe utazni, ahonnan Scserbina nem akarta kidobni Legaszovot stb.) nem változtat.

Mihail Gorbacsov a SZKP utolsó, 1991-ben lemondott, a Szovjetunió felbomlását bejelentő főtitkára a következőket írta a csernobili katasztrófáról: „Még sokkal inkább, mint az általam elindított peresztrojka, Csernobil volt talán a Szovjetunió öt évvel később bekövetkező összeomlásának igazi kiváltó oka.” Állítólag a filmet ő is megnézte. A katasztrófa öt felelősségre vont és elítélt funkcionáriusa közül ketten még ma is élnek. A fukusimai katasztrófa kapcsán mindketten nyilatkoztak és azt mondták, „az emberiség nem tanult Csernobilből”.

Amikor még csak hallottam a sorozat sikeréről, nem értettem, mi lehet benne annyira izgalmas, mi újat tud mutatni mindabból, aminek részletei az elmúlt, több mint három évtized folyamán jobbára ismertté váltak. A katasztrofális hazugság rendszerbeli alapjai is: az, hogy az erőmű tervezése eleve hibás volt, veszélyes rendszer- és anyaghibákat tartalmazott, amit a szovjetvezetés eltussolt.  Aztán megnéztem. Majdnem egy ültő helyemben az egész sorozatot. A felénél erőt kellett vennem magamon, hogy tartsak pihenőt. Egy pillanatban a fiammal, akivel együtt néztük, mindketten felemeltük a tenyerünket. Egymás felé fordítottuk: csurom víz volt mindkettőnké.  

A film óriási!  Mert nemcsak a múltról szól. Vagyis a múltról, ami visszatért. Megint lehet hazudni fejlődést, eredményt, tönkretenni a természetet, amiről sokan úgy vélik, maga az Isten, a nagy igazság. Elpusztítani folyókat, tavakat és tengereket. Azt mondani, mindez nem számít és a bűnösöket védeni. Inkompetens embereket pártalapon vezető pozícióba helyezni.  Hazudni és elfelejteni, hogy „attól az igazság még ott van, akár látjuk, akár nem, akár akarjuk, akár nem.” Ezt mutatja meg ez a film számunkra. Ettől annyira izgalmas és elrettentő.

(Családi Kör, 2019. június 27.)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

2019. augusztus 24.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

„Szerbiának két külügyminisztere...”

A magyar külpolitika tehát a nyugat-balkáni országok integrálását az Európai Unióba stratégiai fontosságúnak tartja, miközben teljesen >

Tovább

A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI

A nemzeti kisebbségek helyzetét egy társadalomban/országban számos tényező együttes létezése alapján lehet csak megállapítani, amelyek közül >

Tovább

A jugoszláv rendszerváltás

Egy könyv címe szerint pedig „A háború a Maksimirben kezdődött el”, azaz 1990. május 13-án, amikor >

Tovább

A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI

A gond nem csak a képviselők számával van, hanem, sajnos, azzal is hogyan képviselik a délvidéki/vajdasági >

Tovább

A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI

Hogyan lehetséges, hogy olyan községben, mint a zombori, nagybecskereki, nagykikindai, vagy Muzslya, a Közép-Bánság legnagyobb magyar >

Tovább

„Így pusztul ki a bánsági magyarság”!

A nyár nagy részét a bánsági Tordán töltöttem, így alkalmam volt megismerkedni a falu életével és >

Tovább

Összefoglaló (2. rész)

Ezekből az esetekből azt a következtetést lehet levonni, hogy az egykori egyenrangú használatból Vajdaságban mostanra joghátrány >

Tovább

Rekviem a szabadkai zöld Zsolnay szökőkútért

Búcsúzom Tőled zöld Zsolnay szökőkút és szerintem nem csak én, hanem nagyon sok szabadkai búcsúzik városunk >

Tovább

A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI

A magyarországi „gazdaságfejlesztési program” által, az utóbbi három évben, mindössze „700 új munkahely” létesült. Ez arra >

Tovább

Mindannyian célkeresztben vagyunk

Vannak a művészek között, akik még kitartóan reménykednek, hogy a buborék az utolsó mentsvár, az egyetlen >

Tovább

Orbán és a jobbhorog

„Az unió, s ezen belül a Parlament, valamint a Bizottság már egy jó ideje sorozatosan arra >

Tovább

Hulló vasak

Akkoriban folyton hullott valami az égből, egészen furcsa dolgokat szórtak ránk. >

Tovább