2025. június 19. csütörtök
Ma Gyárfás, Romuald névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Nincs szó

Szándékosan durva alcím: A kurva anyátok!

Bence Erika
Bence Erika

Amikor „kurvaanyázok”, nem is rájuk gondolok! Hanem mindazokra, akik úgy vélik, hogy kizárólagos, kirekesztő eszmék, faji ideológiák, felsőbbrendűségi tudat, mások identitásának tagadása, bármilyen etnikum vagy csoport megalázása bárhova máshova is elvezethet, mint az auschwitz-birkenaui sínpár! Rátok gondolok! Bence Erika:

Öt órája múlt, hogy kiléptem az auschwitz-birkenaui haláltábor kapuján. Nem tudom pontosan leírni, megjelölni a rá vonatkozó pontos kifejezést. Mit érzek most? Nem rendültem meg olyan formán, miként azt többen – akik már jártak itt – elmesélték. Hogy mit fogok érezni. Bizonyára személyiségfüggő. Nem könnyeztem. Nem sírtam. Igaz, a gyerekcipők láttán elszorult a torkom. A több tonna haj látványa valami furcsa mellkasi reakciót váltott ki nálam. Mint amikor hirtelen nagy megterhelésnek tesszük ki valamely szervünket.

Azt mondta a lengyel, de szerbül kiválóan beszélő útvezetőnk, hogy ezek kivétel nélkül női hajak, mert a férfiak rövid frizurája értelemszerűen nem volt alkalmas további hasznosításra. A múzeumi félhomályban majdnem minden szürkének látszik. De lehet, hogy önmagában is az. Megszürkül-e a levágott emberi haj az évtizedek során? Nem tudom. De az jutott eszembe, hogy kinek lehetett dús (még ma is dús) hajfonata hetvenöt-hetvenhét évvel ezelőtt. Kislányoknak. Fiatal lányoknak.

A kurva anyátokat!

Azt nem monda az útvezetőnk, én meg gondolni is alig merek rá, hogy a gázkamra falán mik azok a vájatok. Kaparások.

A kurva anyátokat!

Csak a Magasságos Úristen tudja, hogy mi történt abban a fél órában, húsz percben, amíg az emberek, akiket oda fürdőzni vittek, kiszenvedtek!

A rohadt anyátokat! Bárcsak vissza lehetne menni az időben és a katonasapkás, pökhendi, de gyáva fejeteket be lehetne nyomni azokba a kamrákba! De ne haljatok meg, hanem érezzétek, és éljétek át ezerszeresen! Aztán legyetek hosszú életűek, s minden nap érezzétek ugyanezt!

Útvezetőnk lenyűgöző előadásának fontos tétele volt, amelyben kijelölte – hiszen a huszadik század legnagyobb katasztrófájának ismertek, nagyon is kézzelfoghatóak tanulságai – mi vezet ahhoz az úthoz, amelynek végállomása és örökös szimbóluma Auschwitz: rasszizmus, nacionalizmus, intolerancia és lelkiismerethiány. Az előbbi három szó nagyon is evidens, mit jelent. Az utóbbi pedig az, amikor némán szemléled, hogy embertársaid valamely csoportját életében és holtában is megalázzák a bőrszíne, a vallása, a meggyőződése vagy az identitása miatt. Mert azt gondolod, hogy téged nem érint.

Amikor „kurvaanyázok” itt, nem sajnálom az érintettek drága anyját! Azért nem, mert – kevés kivétellel – nem történhet meg, hogy ilyen szinten szörnyeteg emberek édesanyja, családja emberségre tanította volna a gyermeket!

Azoknak, akik elutasítják ezt a fajta durva beszédet, amivel most kifejezem magam, csak annyit, hogy a szavak önmagukban nem bántanak, jobbára semleges hangokból (írásban: betűkből) állnak. Bizonyos durva szavaink, mint a „kurva” is, más nyelvekben (pl. olasz) teljesen köznapi jelentéssel rendelkeznek. Rossz csak a beszélő és a szavakkal manipuláló ember lehet.

Az emberi tényező és gondolat. Az ember. Ő áll minden haláltábor mögött. Ez Auschwitz legszörnyűbb tanulsága!

Akik a holokauszt ideológiájának, rendszerének és módszereinek kitalálói és végrehajtói voltak, annyi évtized elmúlt már, hogy szinte kivétel nélkül megbűnhődtek, bíróság elé kerültek: sokan még ezen a földön, még többen ama másik világban. Ott biztosan.

Amikor „kurvaanyázok”, nem is rájuk gondolok! Hanem mindazokra, akik úgy vélik, hogy kizárólagos, kirekesztő eszmék, faji ideológiák, felsőbbrendűségi tudat, mások identitásának tagadása, bármilyen etnikum vagy csoport megalázása bárhova máshova is elvezethet, mint az auschwitz-birkenaui sínpár! Rátok gondolok!

A kurva anyátokat!

 

2019. augusztus 14.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

„Én bízom a falu jövőjében”

A napokban került a kezembe egy régi könyv Szentlászlóról, arról az Árpád-kori kelet-szlavóniai kis faluról, amelyet >

Tovább

Fremond Árpád „szája ízének” megfelelően

A jobb napokat is megélt Hét Nap – a Magyar Szóhoz, a Pannon RTV-hez és a >

Tovább

A vitustánc folytatódik

Vučić azonban nem a két kisebb szerbiai településen aratott fényes győzelmet, hanem a Szerb Tudományos Akadémián, >

Tovább

PÁSZTORMESE A MAGYAR KÉPVISELŐK FÓRUMÁNAK

A VMSZ „küldöttségének” a KMKF ülésén való részvételével kapcsolatban felvetődik az a kérdés is, hogy miért >

Tovább

Hét hónappal később

Az összecsődült tömeg hangosan kommentálta a történteket, az emberek végtelenül dühösek voltajk, soha még nem láttam >

Tovább

A vereség tudomásulvétele

Tizenhárom év egy a politikai garnitúra életében nagy idő. Amit tizenhárom év alatt nem tudott megoldani, >

Tovább

Politikusok a csendőrök sorfala mögött

Kritikusan gondolkodtam a 2000 után hatalomra kerülő pártokkal szemben is. De van egy különbség a 2000-ben >

Tovább

Tito immár nem közéleti, hanem magánéleti téma

Azt viszont egymással versengve bizonygatták, hogy Tito idejében az ember éjfél után nyugodtan indulhatott az ember >

Tovább

A kelet-közép-európai nacionalizmusok és a nemzeti kisebbségek

Orbán egy rugalmas eszmére gondol, így például a kisebbségi  ”többlet-jogosítványokra” utal, de ide sorolható a kisebbségi >

Tovább

A Magyar Nemzeti Tanács a VMSZ fiókszervezete

Pásztor-Fremond „elmélete” a közösség megosztását jelenti „jó” és „rossz” magyarokra. A rosszemlékű, „egy közösség, egy párt, >

Tovább

Szerbia májusban

Nem tudom, ehhez képest aggasztó-e az EU hallgatása, akár a jogsértések esetén is, hisz különösebben nem >

Tovább

A rendszerváltás egyik legfontosabb regénye

Az egyik 1990-es keltezésű jegyzetében írta, gyónni akart a világnak, csakhogy a világ gyorsabb és rámenősebb >

Tovább