2019. augusztus 19. hétfő
Ma Huba, Marián, Emília névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Nincs szó

Szándékosan durva alcím: A kurva anyátok!

Bence Erika
Bence Erika

Amikor „kurvaanyázok”, nem is rájuk gondolok! Hanem mindazokra, akik úgy vélik, hogy kizárólagos, kirekesztő eszmék, faji ideológiák, felsőbbrendűségi tudat, mások identitásának tagadása, bármilyen etnikum vagy csoport megalázása bárhova máshova is elvezethet, mint az auschwitz-birkenaui sínpár! Rátok gondolok! Bence Erika:

Öt órája múlt, hogy kiléptem az auschwitz-birkenaui haláltábor kapuján. Nem tudom pontosan leírni, megjelölni a rá vonatkozó pontos kifejezést. Mit érzek most? Nem rendültem meg olyan formán, miként azt többen – akik már jártak itt – elmesélték. Hogy mit fogok érezni. Bizonyára személyiségfüggő. Nem könnyeztem. Nem sírtam. Igaz, a gyerekcipők láttán elszorult a torkom. A több tonna haj látványa valami furcsa mellkasi reakciót váltott ki nálam. Mint amikor hirtelen nagy megterhelésnek tesszük ki valamely szervünket.

Azt mondta a lengyel, de szerbül kiválóan beszélő útvezetőnk, hogy ezek kivétel nélkül női hajak, mert a férfiak rövid frizurája értelemszerűen nem volt alkalmas további hasznosításra. A múzeumi félhomályban majdnem minden szürkének látszik. De lehet, hogy önmagában is az. Megszürkül-e a levágott emberi haj az évtizedek során? Nem tudom. De az jutott eszembe, hogy kinek lehetett dús (még ma is dús) hajfonata hetvenöt-hetvenhét évvel ezelőtt. Kislányoknak. Fiatal lányoknak.

A kurva anyátokat!

Azt nem monda az útvezetőnk, én meg gondolni is alig merek rá, hogy a gázkamra falán mik azok a vájatok. Kaparások.

A kurva anyátokat!

Csak a Magasságos Úristen tudja, hogy mi történt abban a fél órában, húsz percben, amíg az emberek, akiket oda fürdőzni vittek, kiszenvedtek!

A rohadt anyátokat! Bárcsak vissza lehetne menni az időben és a katonasapkás, pökhendi, de gyáva fejeteket be lehetne nyomni azokba a kamrákba! De ne haljatok meg, hanem érezzétek, és éljétek át ezerszeresen! Aztán legyetek hosszú életűek, s minden nap érezzétek ugyanezt!

Útvezetőnk lenyűgöző előadásának fontos tétele volt, amelyben kijelölte – hiszen a huszadik század legnagyobb katasztrófájának ismertek, nagyon is kézzelfoghatóak tanulságai – mi vezet ahhoz az úthoz, amelynek végállomása és örökös szimbóluma Auschwitz: rasszizmus, nacionalizmus, intolerancia és lelkiismerethiány. Az előbbi három szó nagyon is evidens, mit jelent. Az utóbbi pedig az, amikor némán szemléled, hogy embertársaid valamely csoportját életében és holtában is megalázzák a bőrszíne, a vallása, a meggyőződése vagy az identitása miatt. Mert azt gondolod, hogy téged nem érint.

Amikor „kurvaanyázok” itt, nem sajnálom az érintettek drága anyját! Azért nem, mert – kevés kivétellel – nem történhet meg, hogy ilyen szinten szörnyeteg emberek édesanyja, családja emberségre tanította volna a gyermeket!

Azoknak, akik elutasítják ezt a fajta durva beszédet, amivel most kifejezem magam, csak annyit, hogy a szavak önmagukban nem bántanak, jobbára semleges hangokból (írásban: betűkből) állnak. Bizonyos durva szavaink, mint a „kurva” is, más nyelvekben (pl. olasz) teljesen köznapi jelentéssel rendelkeznek. Rossz csak a beszélő és a szavakkal manipuláló ember lehet.

Az emberi tényező és gondolat. Az ember. Ő áll minden haláltábor mögött. Ez Auschwitz legszörnyűbb tanulsága!

Akik a holokauszt ideológiájának, rendszerének és módszereinek kitalálói és végrehajtói voltak, annyi évtized elmúlt már, hogy szinte kivétel nélkül megbűnhődtek, bíróság elé kerültek: sokan még ezen a földön, még többen ama másik világban. Ott biztosan.

Amikor „kurvaanyázok”, nem is rájuk gondolok! Hanem mindazokra, akik úgy vélik, hogy kizárólagos, kirekesztő eszmék, faji ideológiák, felsőbbrendűségi tudat, mások identitásának tagadása, bármilyen etnikum vagy csoport megalázása bárhova máshova is elvezethet, mint az auschwitz-birkenaui sínpár! Rátok gondolok!

A kurva anyátokat!

 

2019. augusztus 14.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Az MNT mikor illetékes, és mikor nem?

Nem az a probléma, hogy Birkózóakadémia létesül, hanem, hogy az MNT nem az illetékességi körével összhangban, >

Tovább

Álmomban sem gondoltam volna...

De mit mondjon az elszegényedett kisember, akinek a gyerekei azokban az években külföldre menekültek, ő pedig >

Tovább

De mily lángot is gyújthassunk, amit el nem oltana ez a szél?

Az Új Symposion munkatársai, szerkesztői az utóbbi időben sokat nyilatkoztak, főleg saját érdemeikről, még a kocsmázások >

Tovább

Nincs szó

Amikor „kurvaanyázok”, nem is rájuk gondolok! Hanem mindazokra, akik úgy vélik, hogy kizárólagos, kirekesztő eszmék, faji >

Tovább

Nem ismerem a magyar vidéket...

Az elvándorló magyar értelmiségiek nagy része jobban kötődik a Vajdasághoz, többek között a szerb kultúrához is, >

Tovább

Egy csókoltatás népies diplomáciája

Persze a fővadász és főnöke még biztonságban van, jól bélelt bundákban és terepjárókkal járnak ők vadászni, >

Tovább

Ólomévek

Az egyik napról a másikra, meséli Tolnai, a hatalom jó és rossz fiúkra osztott fel bennünket. >

Tovább

„Út a keresztény szabadság korszakába”?

A haladó VMSZ képviselőinek tusványosi – minden valós elemzést és politikai meglátást nélkülöző – felszólalásai is >

Tovább

Száz év vendégszeretet

Hiszen mi másról is tanúskodik majd a száz esztendővel utánunk élőknek Jinglak Sinavatra egykori thaiföldi miniszterelnök-asszony >

Tovább

Az úri Magyarország visszatérése

A pesti centralizmus maga alá gyűrte a felvidéki autonómia eszméjét. Amig a Felvidék Csehszlovákiához tartozott, kívánatos >

Tovább

A demokráciákat a szavazófülkékben verik szét

Évtizedeken át reménykedtem a demokráciában, most belátom, hogy az autoriter rendszerekhez szabad választásokkal kikövezett út vezet. >

Tovább

A kisebbségek pápája is...

Elismerem, hogy a pokolba vezető út is hamis keresztekkel van szegélyezve, ám ezúttal nem a pártpapokra, >

Tovább