2019. szeptember 18. Szerda
Ma Diána, József névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Naplójegyzetek – Fragmentumok

Az úri Magyarország visszatérése

Végel László
Végel László

A pesti centralizmus maga alá gyűrte a felvidéki autonómia eszméjét. Amig a Felvidék Csehszlovákiához tartozott, kívánatos volt az autonómia, a visszacsatolás után azonban nem volt semmi szükség rá. Miféle autonómia? Pesten kívül nincs élet, ugyebár. Végel László:

2019. június 6. csütörtök

Manapság a kisebbségi dilemmákról a Felvidéken lehet viszonylag nyíltan beszélni. Ez derül ki Simon Attila: Magyar idők a Felvidéken című könyvéből. Arról is, hogy a Felvidék visszacsatolása nem volt éppen felhőtlen, habár a magyar lakosság „gondjai megváltójaként” várta Horthy hadseregét. „Csakhogy a megváltás nem történt meg, mint ahogy a visszatérés örömteli napjaiban szőtt nagy tervekből is csak kevés valósult meg”, írja a szerző. Többféle magyarázata van ennek, néhányra már Márai Sándor is rámutatott. Az egyik az, hogy bár a magyar kisebbség a kezdetben rendkívül bizalmatlanok volt a csehszlovák állammal szemben, ám mégis a csehszlovák demokráciának köszönve a felvidéki magyarok valahogy kiegyeztek a hatalommal. Ebbe a demokratikus környezetbe vonult be az „úri Magyarország”. A magyar bevonuló elit gyanakodott a helyi magyarokban, mert a cseh „demokráciától és a kommunizmustól megfertőzött közösségként képzelték el őket. A fontos állásokat pestiek töltötték be, a szlovákiai magyaroknak pedig külön kellett bizonyítaniuk nemzethűségüket, ami megannyi számos személyeskedő leszámolással járt. Beindult az etnobiznisz! Nem véletlenül követelte Teleki Pál sok döntés felülvizsgálatát. A felvidéki szellem és az anyaország összecsapásának igazi terepét azonban azok a hivatalok jelentették ahová – ilyen vagy olyan okból – az anyaországiak kerültek. Ezzel visszatért a „neobarokk osztálykultúra fölénye a hivalkodó modorosság, a nagyképű és felületes műveltségi” előjogok modora”. (Márai). De akad egy másik vitás kérdés is: az autonómia ügye. Ez volt a magyar kisebbségi politika nagy terve, ám a bevonulás után lekerült a napirendről. A pesti centralizmus maga alá gyűrte a felvidéki autonómia eszméjét. Amig a Felvidék Csehszlovákiához tartozott, kívánatos volt az autonómia, a visszacsatolás után azonban nem volt semmi szükség rá. Miféle autonómia? Pesten kívül nincs élet, ugyebár.

 

2019. augusztus 11.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Alászolgája Főnök, s respekt

Végleg populista fordulatot vett a rommagyar politika, nemcsak esetenként, azaz kampányban, hanem immár eldőlt, hogy minden >

Tovább

Szerelmünk volt és mostohánk lett

Többször is találkoztam Konráddal, hol Berlinben hol Budapesten, de nem került szóba Közép-Európa. Az utolsó néhány >

Tovább

Requiem a vajdmagy sajtószabadságért

Ma Bodzsoni és Ternovácz a vajdmagy újságírás két doyenje, vagy éppen szimbóluma – a két Nagy >

Tovább

Jelzők zűrzavarában

„Nem követhetnénk el nagyobb hibát annál, ha az eszmetörténet tárgykörében vizsgálnánk meg Orbán fejtegetéseinek valós vagy >

Tovább

Magyar-magyar párbeszéd?

Ez is arra utal, hogy a VMSZ elnökét mennyire (nem) érdekli a magyar-magyar együttműködés! De miért >

Tovább

Meghaltatok

Ez nem nekrológ. Csak lamento, jelentékeny emberek halálakor – amely mély válsággal esik egybe időben – >

Tovább

A szocializmusban az volt a legrosszabb, ami utána következett

Vannak azonban olyanok is, akik kritikusak a múlttal szemben, de a jelennel szemben is. Ők lettek >

Tovább

Nyári emlék

10 éve írtam Rajk Laci 60. szülinapjára (1949. január 26.). Nem gondoltam, hogy ez a megemlékezés >

Tovább

Az abszurd, "amiben élsz"

Az EP választásokkal fordulatot vett és kiteljesedett a rommagyar politika és végképp elköteleződött a nacionalista-populista – >

Tovább

A miniszterelnök nem magánember

Hiszen azt senki nem gondolhatja, hogy ez lenne Tarlós István budapesti főpolgármester választási üzenete (via Gulyás): >

Tovább

Topolya, Tanyaszínház, VMSZ

Mindenesetre undorítónak tartom, amit a párt tesz ezzel a picinyke megmaradt vajdasági magyarsággal! Szurkolok, hogy minél >

Tovább

Az új osztály nem bocsájtja meg a kormánynak, ha megtűri a békétlenkedést

A melósok örüljenek, ha egyáltalán kapnak munkát. Az engedetlen értelmiségiek nem olyan fontosak, többségük könnyen megvásárolható. >

Tovább