2020. szeptember 26. szombat
Ma Jusztina, Kozma, Damján névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

„Hanyagolták” a magyar nyelvet

Szabadkai gyakorlat

Bozóki Antal
Bozóki Antal

Az, hogy „nemzetközi fesztiválról” van szó csak növeli ennek a sérelemnek a súlyát, sérti a magyar közösséget és rontja Szerbia országimázsát is. Ha az európai intézményekben egyenrangú használatban van a magyar nyelv, akkor miért nem lehet Szabadkán is? Bozóki Antal:

A (július 18-a és 24-e között megtartott) palicsi filmfesztiválon rosszul érintette, „háborította fel a nyitóceremónián ülő magyar nézőket, hogy idén a műsorvezetők egyike sem szólalt meg magyarul, holott az elmúlt években leginkább jeles szabadkai magyar színésznőket kértek fel erre a feladatra. Szerb és angol nyelven folyt a műsorvezetés a szabadtéri színpadon csak Horváth Tímea alpolgármester szólalt meg, beszélt magyarul. Ez kevés. Ha a rangos nemzetközi fesztivál alapítója Szabadka város, amely területén hivatalos használatban van a magyar nyelv, akkor elvárható lenne, hogy egyenrangúan szerepeljen a magyar szó is az ünnepélyes megnyitón” – írta Mihályi Katalin a nyitóünnepségről szóló írásában.

– Ilyenre, hogy ennyire „hanyagolták” volna a magyar nyelvet, nem volt példa a kilencvenes években sem, amikor gyakran rótták fel, hogy túlságosan „Belgrád-központú” a fesztivál. Akkoriban magától értetődő módon volt magyar ajkú műsorvezető is, akkoriban a fesztiválújságban magyar nyelvű szöveget is lehetett olvasni… ügyeltek arra, hogy a magyar nyelv megkapja a méltó helyét az európai jellegű, szellemiségű fesztiválon, megtisztelték a magyar nézőket ezzel” – kommentálta az írás szerzője.

A palicsi fesztivál esete is mutatja, hogy a kisebbségi jogok területén a kilencvenes évek után milyen nagymértékű visszafejlődés történt. Ez azonban csak egy azon sok (nem csak nyelvi) nemzeti kisebbségi jogsérelem közül, amelyek napjainkban is történnek, és amelyekről a nyilvánosság csak elvétve vagy egyáltalán nem értesül.

A Magyar Szó napilap szerkesztéspolitikáját jellemzi, hogy az írást eldugott helyen, a lap nyolcadik oldalán (a művelődési rovatban) közölte. (Már az is csoda, hogy egyáltalán megjelent!)

Szabadkánál maradva, az interneten például hiába kerestem a város alapszabályának magyar nyelvű szövegét. Ha Szabadka város magyar nyelvű hivatalos honlapján a „Városi alapszabály” feliratra kattintunk, akkor annak csak a szerb nyelvű (egyelőre még latin betűs) szövege jelenik meg. Lehetséges, hogy magyar nyelvre még csak le sem fordították? Nem a városi közigazgatás kötelessége lenne, hogy magyar nyelven is közzé tegye a város legfontosabb okiratát? (Ha jobban belemélyednénk, azon kívül, hogy a város és a községi közigazgatás vezetőségének a nemzeti aránya nem felel meg a lakosság összetételének, ki tudja, mi mindent találnánk még, ami nincs összhangban a nemzeti kisebbségek jogairól és szabadságairól szóló jogszabályokkal.)

Fontos, hogy Mihályi Katalin szóvá tette a palicsi fesztiválon történt nyilvánvaló (anya)nyelvhasználati jogsérelmet. Itt azonban nem csak „jó gyakorlatról, szokásról” van szó, „amelyeket nem kellene sutba dobni, megváltoztatni”, ahogyan Mihályi írja, hanem az alkotmányos és törvényes nemzeti kisebbségi jog gyakorlati alkalmazásról, ami ezúttal (is) elmaradt!

Az, hogy „nemzetközi fesztiválról” van szó csak növeli ennek a sérelemnek a súlyát, sérti a magyar közösséget és rontja Szerbia országimázsát is. Ha az európai intézményekben egyenrangú használatban van a magyar nyelv, akkor miért nem lehet Szabadkán is? (Most már sajnálom, hogy Brüsszelben és Strasbourgban – több alkalommal is – angol nyelven beszéltem az itteni magyarok helyzetéről, habár megtehettem volna az anyanyelvemen is.)

A nyelvhasználati és egyéb kisebbségjogi sérelmeknek a sajtóban való közzététele azonban nem elegendő. Ezt vagy elolvassa valaki, vagy nem/figyelembe veszik vagy nem. [„A kutya ugat, a karaván halad = a dolgok mennek tovább ugyanúgy (a karaván halad), hiába tiltakoznak pl. közben olyanok, akiknek nincs beleszólásuk (a kutya ugat)].

Ezért, a Magyar Nemzeti Tanácsnak (MNT) és a Nyelvhasználati Bizottságának (amelynek a munkájáról szinte semmit nem hallani) a térfelén pattog a labda. Nem-e az lenne a feladtuk, hogy napirendre tűzzék és állást foglaljanak az ilyen és hasonló esetekben? Vagy ez nem tartozik az MNT hatáskörébe? (A testület általában arról tárgyal, amit Hajnal Jenőnek felülről megmondanak/-súgnak/ jóváhagynak. Lásd: Birkózóakadémia.)

 

2019. augusztus 1.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A nemzetállam keblére öleli még a „tékozló fiait” is

Ezért nem nevezhető hontalannak az, aki egyik várost felcseréli egy másikkal, mert ott jobban érzi magát. >

Tovább

Szerbia egyetlen csatlakozási fejezetet sem nyitott az idén

A dokumentum hangoztatja, hogy „a nemzeti kisebbségek védelmét Vajdaság AT-on kívül fejleszteni kell”. Mintha a Vajdaságban >

Tovább

Azt hallom, csoda történt Washingtonban

Ez történik most is, és így marad időtlen-időkig, ha időközben nem tör ki egy regionális háború. >

Tovább

Osztozkodás a lőporos hordón

A Nyugat-Balkán – leánykori nevén Jugoszlávia plusz Albánia – befolyásolásáért többen vetekednek: az EU, az USA, >

Tovább

Botrány Újvidéken

Szerbia ezúttal kiállította saját igazolványát, az osztályzaton nem csodálkozom. Ellenben miért hallgatnak a polgárok? Félnek? Tudják, >

Tovább

Menekülés a magányból a forradalomba

A Menj és szenvedj te is, című, a Nyugatban megjelent naplójegyzetei elárulják, hogy semmiképpen sem az >

Tovább

Javasasszonyok és politológusok

A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >

Tovább

Kettős nyomás alatt

Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >

Tovább

Örömünnep Szerbiában

Nem irigylem a szerbiai politikusokat sem. Hogyan lehet kormányozni egy nemzetet, amelynek lelkében ilyen mély ellentmondások >

Tovább

Konformizmus-vita

Nos, a vereség lehelete már ekkor érződött, ám a folyóiratot, amelynek indulása 1968 előszelét is jelezte, >

Tovább

Örök hála Bosnyák Istvánnak

Magától értetődő volt minden egyes mondata. Most azonban arra gondolok, hogy a lehetetlenre vállalkozott. Csak abban >

Tovább

Szaxofon

A szomszéd, a gimnázium igazgatója, Uroš bácsi szóvá is tette édesapámnak, hogy „eladtuk a kutyánkat, hogy >

Tovább