Ma Borbála, Barbara, János névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Teljes körű restitúciót!
Kinek az érdekeit képviseli Magyar Levente?
Bozóki Antal
Hogy az államtitkár úr a délvidéki ügyekben mennyire tájékozatlan, az is mutatja, hogy példaként „Nagykanizsát” is említi, miközben a Vajdaságban ilyen nevű helység nem is létezik! Talán Magyarkanizsáról lenne szó? Bozóki Antal:
Magyar Levente (Budapest, 1987), a Külgazdasági és Külügyminisztérium parlamenti államtitkára a magyar országgyűlés honlapján (június 18-án) közzétette válaszát Sneider Tamás, a Jobbik elnöke, és Bencsik János, a párt nemzetpolitikai felelőse július 3-ai kérdésére, miszerint „Sikerült-e eredményt elérnie Magyarország kormányának a szerb fél részéről akadályozott rehabilitálási és restitúciós folyamatok gyorsítása, valamint a kérelmezők jogainak biztosítása ügyében”.
– A két ország közötti viszonosság elfogadását követően a Vagyon-visszaszármaztatási ügynökség 19 helyt adó döntést hozott, amellyel hozzávetőleg 836 ha termőföldet szolgálatattak vissza. E körben elutasító határozat nem született. Azon vajdasági települések vonatkozásában, ahol abszolút, vagy relatív többségben magyar lakosság él – a szerb hatóságoktól kapott tájékoztatás szerint – Zentán 2184 ha, Topolyán 5553 ha, Adán 1069 ha, Nagykanizsán 553, valamint Kishegyesen 851 ha termőföld került eddig visszaszolgáltatásra – írja válaszában a parlamenti államtitkár.
Aki csak Magyar Levente levelét olvasta az elkobzott vagyon visszaszármaztatásával kapcsolatban, arra a (téves) megállapításra juthat, hogy a Délvidéken/Vajdaságban a restitúcióval kapcsolatban minden a legnagyobb rendben van. Már jobb nem is lehet. Hogyan lehetséges akkor, hogy „a Magyar Állam a nyilvánosság előtt mégis hallgat a témáról”? – tette fel a kérdést az egyik hozzáértő.
Ha jobban beleolvasunk a parlamenti államtitkár levelébe, láthatjuk, hogy „a szerb hatóságoktól kapott tájékoztatáson” alapszik.
Ebből sajnos arra lehet következtetni, hogy a magyar kormánynak semmilyen betekintése a folyamatokba, de még csak kapcsolata se nincsen a délvidéki/vajdasági kárvallottakkal.
Lehetséges, hogy szerb állam valóban visszaadta a Magyar Levente válaszában közölt földterületeket, de az adatokból még csak találgatni se érdemes, hogy ebből mennyi jutott a magyaroknak. Mennyien kapták vissza az elvett vagyont és hány kérelmezőt utasítottak el az elmúlt évek során? A Magyar Államot, ez esetben Magyar Leventét – aki „Szijjártó Páter miniszter úr megbízásból” adta a tájékoztatást –, ez nem érdekli?
Hogy az államtitkár úr a délvidéki ügyekben mennyire tájékozatlan, az is mutatja, hogy példaként „Nagykanizsát” is említi, miközben a Vajdaságban ilyen nevű helység nem is létezik! Talán Magyarkanizsáról lenne szó?
Az ifjú parlamenti tisztségviselő, akivel személyesen is alkalmam volt találkozni, annyi fáradtságot nem vett magának, hogy délvidéki/vajdasági magyar forrásokból is tájékozódjon arról, hogyan is folyik itt a restitúció, milyen problémákkal találják szembe magukat a kárvallott magyarok? Magyar Levente jobban hisz a szerb ügynökségnek, mint az itteni magyaroknak? Nem-e az érintettek lebecsülését jelenti ez? Szomorú, magyar államtitkárhoz nem méltó!
Ha már minden olyan nagyon rendben van a visszaszármaztatással, miért alakították meg június 9-én Temerinben a vagyonuktól megfosztottak leszármazottai a Restitúció nevű civil szervezetet?
– Mi, akik most létrehoztuk a szervezetünket, előtte sokat gondolkodtunk: mit tehetnénk, azért, hogy hozzájuthassunk a jogtalanul elvett, most már a törvény is szavatolta jogos vagyonunk, földjeink visszaszármaztatása érdekében. Bátorított bennünket a közös cél és, hogy „egyedül nem megy”. Megpróbáljuk az érdekeinket a jövőben közösen érvényesíteni. E, gondolom figyelemre méltó szándékunk szülte ezt a csoportosulást. A hatalom is mintha azon lenne, hogy minél jobban „lelaposítsa”, elfektesse ügyeink intézését, és várná, hogy az örökösök meghaljanak vagy érdektelenné váljanak – indokolta meg Szögi István az egyesület elnöke az elgondolást, hogy szervezetté tömörüljenek, és hogy egységesen lépjenek föl a vagyonuk, a földjeik visszaszármaztatása, a kárpótlás érdekében.
Az Európai Parlament már a Szerbiáról szóló 2015. évi jelentéssel kapcsolatos (2015/2892(RSP)), 2016. február 4-i állásfoglalásában (9. pont) „emlékeztette a szerb kormányt a rehabilitációs törvény teljes körű, megkülönböztetéstől mentes végrehajtására”.
Csonka Áron, a Tartományi Képviselőház tagja, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének (VMDK) elnöke, egy olvasói levélre válaszolva, 2017. január 27-én írta, hogy a gyakorlatban a hivatalos szervek mindent megtesznek, hogy a visszaszerzési jogoknak az érvényesülését meghiúsítsák, vagy legalábbis minél jobban elodázzák: „Ez egy szándékos ügyeskedés, aminek a lényege az időhúzás. Minél kevesebben maradjanak az élők soraiban, akik igényelhetik a vagyon-visszaszármaztatást. Bár ez a jog, ha az eljárás elkezdődött, egyenes ágon örökölhető”.
A Magyar Mozgalom (MM) társelnökei, az Orbán Viktor magyar kormányfőhöz intézett 2017. december 19-ei levelükben, arra hívták fel a figyelmet, hogy „a Vagyon-visszaszármaztatási Ügynökség sorra bírálja felül a jogerős rehabilitációs bírósági ítéleteket, ami homlokegyenest ellentétes a jogállamiság alapelveivel, másrészről mélyen igazságtalan a magyar közösséggel szemben. […] Mondvacsinált dilemmák okán, ugyanakkor halogatja a magyarországi illetőségű magyar állampolgárok kérelmeinek elbírálását is.”
A körülmények és az ügyintézés sem változtak az utóbbi másfél évben olyan mértékben, ahogy azt a parlamenti államtitkár állítja. Ezt igazolja, hogy a (Magyar Állam részéről is) magukra hagyott kárvallottak civil szervezetbe tömörülve próbálják meg „érdekeiket a jövőben közösen érvényesíteni”.
Magyar Levente (válasz)levelével kapcsolatban felmerül a kérdés, hogy akkor kinek is az érdekeit képviseli, a szerb állam vagy a vagyonuktól megfosztottak érdekeit?
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Baljós gyermekbetegség
Napjainkban a baloldal elvesztette régi befolyását, sok országban egészen marginális, ám továbbra is észlelhető, hogy a >
November 25. – a gyász napja!
A VMSZ tartományi képviselői is „megtehették volna, hogy legalább nem szavazzák meg a megalázó javaslatot. De >
Isten veled, FüVÉSZ!
Az intelligenciát mérni lehet. A megszerzett tudást viszont nem lehet elvenni az embertől. A képzettségnek pontos >
Mesterlövészek
Az 1991-ben kirobbant délszláv testvérháborúkban elkövetett szörnyű rombolás gyászos szimbólumaként maradt meg emlékezetünkben két város neve: >
„Sokat elvittek, de sokan jönnek”
Így aztán nem lehet megállapítani, hogy közülük bárki is megkérdezte volna a dupla elnök urat, milyen >
Lengyel-magyar párbeszéd
Magyar és lengyel berontanak egy korcsmába, s egy óra múlva magyar és lengyel deli táncra lendül.” >
Demokrácia vagy posztfasizmus?
Tudom, sokféle válasz lehetséges: bűnös és kevésbé bűnös, de meggyőződésem szerint a legnagyobb bűn úgy élni, >
Nyírő Józsefet olvasva
Kiváló részleteket olvastam, egy megrendült és megtört ember életéről, aki nincs tisztában a saját bűneivel. De >
„Tizennyolc hónapig voltam katonaruhában”
Csonoplya vegyes lakosú falu. A háború kitörése előtt nem nagyon foglalkoztunk azzal, hogy ki milyen nemzetiségűnek >
„Ich habe alles geprüft und erwogen”
Nem tudom eldönteni, nem is szeretném, hogy Orbán Viktor magyar miniszterelnök mai rádiós interjúját a sötét >
„Úgy halok meg, hogy nem is láthatom a fiamat…”
Eddig mindig hazaengedték, amikor kértem, pár napra, ha valamilyen ünnep közeledett, vagy ha nagyon szerettem volna >
Hiányzik a meghökkentető eredeti eretnekség. A szeszélyes kaland. A melléfogás varázslata
A szocializmusban az apolitikus értelmiségi volt az eszménykép, a posztszocializmusban pedig a valóságból menekülő szűzi pártszimpatizáns. >