2020. április 3. péntek
Ma Buda, Richárd, Hóvirág névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Teljes körű restitúciót!

Kinek az érdekeit képviseli Magyar Levente?

Bozóki Antal
Bozóki Antal

Hogy az államtitkár úr a délvidéki ügyekben mennyire tájékozatlan, az is mutatja, hogy példaként „Nagykanizsát” is említi, miközben a Vajdaságban ilyen nevű helység nem is létezik! Talán Magyarkanizsáról lenne szó? Bozóki Antal:

Magyar Levente (Budapest, 1987), a Külgazdasági és Külügyminisztérium parlamenti államtitkára a magyar országgyűlés honlapján (június 18-án) közzétette válaszát Sneider Tamás, a Jobbik elnöke, és Bencsik János, a párt nemzetpolitikai felelőse július 3-ai kérdésére, miszerint „Sikerült-e eredményt elérnie Magyarország kormányának a szerb fél részéről akadályozott rehabilitálási és restitúciós folyamatok gyorsítása, valamint a kérelmezők jogainak biztosítása ügyében”.

– A két ország közötti viszonosság elfogadását követően a Vagyon-visszaszármaztatási ügynökség 19 helyt adó döntést hozott, amellyel hozzávetőleg 836 ha termőföldet szolgálatattak vissza. E körben elutasító határozat nem született. Azon vajdasági települések vonatkozásában, ahol abszolút, vagy relatív többségben magyar lakosság él – a szerb hatóságoktól kapott tájékoztatás szerint – Zentán 2184 ha, Topolyán 5553 ha, Adán 1069 ha, Nagykanizsán 553, valamint Kishegyesen 851 ha termőföld került eddig visszaszolgáltatásra – írja válaszában a parlamenti államtitkár.

Aki csak Magyar Levente levelét olvasta az elkobzott vagyon visszaszármaztatásával kapcsolatban, arra a (téves) megállapításra juthat, hogy a Délvidéken/Vajdaságban a restitúcióval kapcsolatban minden a legnagyobb rendben van. Már jobb nem is lehet. Hogyan lehetséges akkor, hogy „a Magyar Állam a nyilvánosság előtt mégis hallgat a témáról”? – tette fel a kérdést az egyik hozzáértő.

Ha jobban beleolvasunk a parlamenti államtitkár levelébe, láthatjuk, hogy „a szerb hatóságoktól kapott tájékoztatáson” alapszik.

Ebből sajnos arra lehet következtetni, hogy a magyar kormánynak semmilyen betekintése a folyamatokba, de még csak kapcsolata se nincsen a délvidéki/vajdasági kárvallottakkal.

Lehetséges, hogy szerb állam valóban visszaadta a Magyar Levente válaszában közölt földterületeket, de az adatokból még csak találgatni se érdemes, hogy ebből mennyi jutott a magyaroknak. Mennyien kapták vissza az elvett vagyont és hány kérelmezőt utasítottak el az elmúlt évek során? A Magyar Államot, ez esetben Magyar Leventét – aki „Szijjártó Páter miniszter úr megbízásból” adta a tájékoztatást –, ez nem érdekli?

Hogy az államtitkár úr a délvidéki ügyekben mennyire tájékozatlan, az is mutatja, hogy példaként „Nagykanizsát” is említi, miközben a Vajdaságban ilyen nevű helység nem is létezik! Talán Magyarkanizsáról lenne szó?

Az ifjú parlamenti tisztségviselő, akivel személyesen is alkalmam volt találkozni, annyi fáradtságot nem vett magának, hogy délvidéki/vajdasági magyar forrásokból is tájékozódjon arról, hogyan is folyik itt a restitúció, milyen problémákkal találják szembe magukat a kárvallott magyarok? Magyar Levente jobban hisz a szerb ügynökségnek, mint az itteni magyaroknak? Nem-e az érintettek lebecsülését jelenti ez? Szomorú, magyar államtitkárhoz nem méltó!

Ha már minden olyan nagyon rendben van a visszaszármaztatással, miért alakították meg június 9-én Temerinben a vagyonuktól megfosztottak leszármazottai a Restitúció nevű civil szervezetet?

– Mi, akik most létrehoztuk a szervezetünket, előtte sokat gondolkodtunk: mit tehetnénk, azért, hogy hozzájuthassunk a jogtalanul elvett, most már a törvény is szavatolta jogos vagyonunk, földjeink visszaszármaztatása érdekében. Bátorított bennünket a közös cél és, hogy „egyedül nem megy”. Megpróbáljuk az érdekeinket a jövőben közösen érvényesíteni. E, gondolom figyelemre méltó szándékunk szülte ezt a csoportosulást. A hatalom is mintha azon lenne, hogy minél jobban „lelaposítsa”, elfektesse ügyeink intézését, és várná, hogy az örökösök meghaljanak vagy érdektelenné váljanak – indokolta meg Szögi István az egyesület elnöke az elgondolást, hogy szervezetté tömörüljenek, és hogy egységesen lépjenek föl a vagyonuk, a földjeik visszaszármaztatása, a kárpótlás érdekében.

Az Európai Parlament már a Szerbiáról szóló 2015. évi jelentéssel kapcsolatos (2015/2892(RSP)), 2016. február 4-i állásfoglalásában (9. pont)  „emlékeztette a szerb kormányt a rehabilitációs törvény teljes körű, megkülönböztetéstől mentes végrehajtására”.

Csonka Áron, a Tartományi Képviselőház tagja, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének (VMDK) elnöke, egy olvasói levélre válaszolva, 2017. január 27-én írta, hogy a gyakorlatban a hivatalos szervek mindent megtesznek, hogy a visszaszerzési jogoknak az érvényesülését meghiúsítsák, vagy legalábbis minél jobban elodázzák: „Ez egy szándékos ügyeskedés, aminek a lényege az időhúzás. Minél kevesebben maradjanak az élők soraiban, akik igényelhetik a vagyon-visszaszármaztatást. Bár ez a jog, ha az eljárás elkezdődött, egyenes ágon örökölhető”.

A Magyar Mozgalom (MM) társelnökei, az Orbán Viktor magyar kormányfőhöz intézett 2017. december 19-ei levelükben, arra hívták fel a figyelmet, hogy „a Vagyon-visszaszármaztatási Ügynökség sorra bírálja felül a jogerős rehabilitációs bírósági ítéleteket, ami homlokegyenest ellentétes a jogállamiság alapelveivel, másrészről mélyen igazságtalan a magyar közösséggel szemben. […] Mondvacsinált  dilemmák okán, ugyanakkor halogatja a magyarországi illetőségű magyar állampolgárok kérelmeinek elbírálását is.”

A körülmények és az ügyintézés  sem változtak az utóbbi másfél évben olyan mértékben, ahogy azt a parlamenti államtitkár állítja. Ezt igazolja, hogy a (Magyar Állam részéről is) magukra hagyott kárvallottak civil szervezetbe tömörülve próbálják meg „érdekeiket a jövőben közösen érvényesíteni”.

Magyar Levente (válasz)levelével kapcsolatban felmerül a kérdés, hogy akkor kinek is az érdekeit képviseli, a szerb állam vagy a vagyonuktól megfosztottak érdekeit?

 

2019. augusztus 1.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A hatalomban, vagy ellenzékből? (2.)

A Szijjártó vezette magyar külügy teljesen lemondott a délvidéki magyar közösség helyzetével kapcsolatos bármilyen kérdésnek vagy >

Tovább

Kellemes meglepetés

Elég régen nem hallgattam már az Újvidéki Rádió (első félhivatalos munkahelyem) híradóját, hiszen azelőtt ingázás közben >

Tovább

Harangok és mentőautók

Ferenc pápa a koronavírus sújtotta világért imádkozik. Rómában szólnak a harangok miközben szirénáznak a mentőautók. Végel >

Tovább

A hatalomban, vagy ellenzékből? (1.)

Mit eredményezett, tehát, a VMSZ-nek „a hatalomban való szerepvállalása”? A VMSZ vezető tagjainak néhány jól fizetett >

Tovább

A nemzeti egység kompromisszumok nélkül csonka

Semmi sem kártékonyabb, mint az embereket nemzetpolitikai kínai csizmába kényszeríteni. A vajdasági magyar politikusoknak sem ártana >

Tovább

A jövő sem lesz a régi

A pestissel együtt terjedt az antiszemitizmus, Dél-Franciaországban elterjedt a hír, hogy a zsidók megmérgezték a kutakat, >

Tovább

Felemelt kezekkel menekülünk, de nem tudjuk, hogy pontosan hova

Most már mindenki tisztában van vele, elvesztettük az ismeretlen ellenséggel szembeni háborút. Berendezkedtünk a megalázó védekezésre. >

Tovább

Orbán és Vučić – több mint barátság

Ahol viszont egészen döbbenetes a két ország politikai berendezkedése közötti hasonlóság, az egyértelműen a média, itt >

Tovább

Centrális erőtereket mindenhova

Nézzük csak meg például, hogy mi történt a Magyar Szóval az elmúlt 9 évben, hogyan lett >

Tovább

Földrengés Zágrábban

Látom az ismert utcákat, óváros romos épületeit, az utcák tele törmelékkel, az az utcára menekült embereket, >

Tovább

Nemzet a pártok csapdájában

A jelenlegi szörnyű magyar szakadék felett csak akkor épülhetnek hidak, ha a szakadék mindkét partján elmélyült >

Tovább

A bekötött szemű pilóták

Vesztegzár alatt az újságíró kénytelen más jegyzetfüzetébe belelesni, lévén, hogy a sajátja üres. Olyanéba, aki még >

Tovább