2021. március 4. csütörtök
Ma Kázmér, Lúciusz, Zorán névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

„Akik nem illenek sehova…”

A Bohém rapszódiáról

Bence Erika
Bence Erika

„Mi négy különc vagyunk, akik nem illenek össze, mégis együtt játszanak. A hátsó sorokban álló kirekesztetteknek, akik szintén úgy érzik, nem illenek sehova…” Ha más erénye nem is volna, e gondolat érvényre juttatásáért, hiteles és érzékletes kifejtésért is érdemes volt megcsinálni ezt a filmet! Bence Erika:

Nem áll szándékomban kritikát írni Bryan Singer Bohém rapszódia (Bohemian Rhapsody) című, a Queen együttes és frontembere, Freddie Marcury (1946–1991) történetét feldolgozó filmjéről, hiszen 2018 ősze, a világpremierje óta számos értékítélet született róla. Többnyire elmarasztaló kritikák. Ugyanakkor még a legélesebb bírálat szerzője is elismeri, hogy a film önmagában igen érdekes és élvezhető; erős hatást gyakorol közönségére, és nemcsak a feltétlen rajongókra. 

Nem hiszem, hogy manapság bárki – hacsak nem egyfajta ultrakonzervatív felfogás képviselője – megkérdőjelezné a Queen európai és amerikai popkultúrában betöltött jelentőségét, értékformáló szerepét. Mi több, az említett gondolkodás képviselői sem biztos, hogy a zenéjét, s nem tagjainak magatartását, megjelenését vagy identitását utasítják el. Épp ezért az együttes, de mindenekelőtt a Freddie Mercury képviselte attitűd többet jelent – különösen az 1970-es évek előtt született nemzedékek számára – kiváló vagy formabontó rockzenénél: az előítéletek lebontásának, a képmutatás és a hazugság elleni lázadásnak a szimbólumai, a véleményalkotás és a gondolat szabadságáért folytatott szellemi küzdelem emblematikus alakjai, illetve hirdetői. Miként 1986-os budapesti fellépésük is több volt és lett annál, mint egy, a vasfüggöny politikai és lélektani határait átlépő extrém nyugati együttes (banda – ahogy a korszak zenekarai nevezték magukat!) koncertje: a változás üzenetét sejtette a Tavaszi szélt éneklő Mercury – azóta legendává nemesült – figurája.

Harminchárom év telt el azóta.  Nagyon szomorú dolog, hogy a térségben megint „hírnökök”-re, a változás üzenetét hordozókra kell várnunk.  Hogy megint elromlott az a világ, amelynek élhetővé tételéhez (annak reményéhez) járult hozzá az együttes lehengerlő, különleges, egyedi zenéjével.  Erről mondja a filmben Freddie Mercury (Raman Malek): „Mi négy különc vagyunk, akik nem illenek össze, mégis együtt játszanak. A hátsó sorokban álló kirekesztetteknek, akik szintén úgy érzik, nem illenek sehova…” Ha más erénye nem is volna, e gondolat érvényre juttatásáért, hiteles és érzékletes kifejtésért is érdemes volt megcsinálni ezt a filmet!

A Zanzibárban, Farrokh Bulsara néven világra jött párszi származású Fraddie Mercuryt leginkább azért kritizálták életében, mert titkolta származását, nemi identitását, később pedig betegségét; hogy AIDS-es. Konzervatív körök extrém magatartását, megbotránkoztató életmódját utasították el: homoszexuális kapcsolatait, a partikat, amelyeken – állítólag – törpék szolgálták fel tálcán a kokaint. Ugyanakkor a filmmel kapcsolatban felhozott legfontosabb észrevételek is ehhez kapcsolódnak. Több kritikában is olvashatni, hogy – feltehetően az együttes producerként fellépő, még élő tagjai hatására – Mercury karakterének ezt a sajátosságát, mint jellembeli sötét oldalt mutatták be – kissé homofób felhanggal: mintha mássága és extrémitása nem művészetének legfontosabb forrása és ereje lett volna, hanem csak a hibáit kihasználó barátainak és szeretőinek befolyása, ármánykodása.  A film szerint Mercury, amikor figyelmeztették önpusztító életmódjára, hogy „két végén égeti a gyertyáját”, valami olyasmit felelt, hogy „nem baj, de a kettő között világos van”.  És ez a lényeg.  A világos. A sötétséget legyőző fény: a remény. Hogy kívülállóként, „paki”-nak csúfolt párszi indiaiként, elálló fogakkal, homoszexuális identitással is hozzá tehetsz valamit a világhoz, hogy kifejezheted a benned megnyilatkozó többletenergiát és tehetséget, hogy lehetsz szabad és boldog. Lehetnél. Mindeközben nem kell másodrendű állampolgárként, megtűrtként, kívülállóként, sehova sem tartozó leszakadtként meghunyászkodnod.

Hogy miért nem kell, hogy zavarjon bennünket extrém életmódja, megjelenése, tobzódása, identitása? Mert mindaddig, amíg ezzel nem zavarja mások köreit, amíg nem tör mások identitására, addig legbensőbb magánügye. Az is, hogy demonstratíve vállalja-e származását, vagy asszimiláns törekvések jellemzik. Egyébként, azt hiszem, arról van szó, hogy Mercurytól távolt állt az a faji, vagy nemzetkarakterológiai szemlélet, amelyet ma konzervatív nemzeti kurzusok preferálnak, s fontosabb volt számára, és sokak számára ma is fontosabb: az emberség, a szabadelvű, modern gondolat. És az identitása, nemi orientáltsága és a betegsége (a halála) is a magánügye volt.

Hosszasan lehetne vitatkozni, nagy baklövés-e a rendezés, illetve a forgatókönyvírók részéről, hogy úgy állították be, Mercury 1985-ben, felejthetetlen,  felülmúlhatatlan Live Aid-fellépése előtt közölte társaival, hogy megbetegedett, miközben a valóságban csak két évvel később diagnosztizálták HÍV-pozitív állapotát, s azt csak a halála előtt egy nappal hozta nyilvánosságra. Mennyire lehet eltérni a valóságtól egy életrajzi film esetében? Zavaró-e, vagy hiteltelen-e, ha a legendák is szerepet kapnak bemutatásában? De a lehetséges válaszok csak a film kritikai megítélésén módosítanának. A lényegen nem.

A 20. század második felében élt és alkotott egy nagyszerű ember, akit művésznevén Freddie Mercurynek hívtak!

 

 

 

 

 

2019. július 24.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Európa árvái

Jól esett, hogy újra láthattam a régi ismerős arcokat. Kiderült, hogy Horvátországban és Szlovéniában mégis valamelyest >

Tovább

Az énekes halálát gyászolja a hatalom és az ellenzék

A mérvadó újságok megemlékeznek a 100 évvel ezelőtt 1921-ben született (2002-ben elhunyt) amerikai liberális filozófusról, John >

Tovább

Sok pénz, semmi eredmény

A jelenlegi vezetőknek halvány elképzelésük se nincsen, hogyan lehetne fejleszteni, a saját lábára állítani a délvidéki/vajdasági >

Tovább

A mazsolázók

Színre lépnek a névtelenül mazsolázó sajtómunkások, akik a megjelent autorizált interjút úgy vágják össze, hogy nem >

Tovább

Kusturica Szarajevó fölött

És akadnak azért jó dolgok is. Igaz, a halálhoz kötődnek ezek is. Elhunyt ugyanis az újvidéki >

Tovább

Az elrabolt idők nyomában

Én csak keresem a hagyományt miközben az a tudat kínoz, hogy elrabolták a múltomat.  Nem csak >

Tovább

A tévedhetetlenekkel szemben

Furcsa állítás, de bevallom: nem hiszek azoknak az embereknek, akik életükben nem tévedtek jó néhányszor. Nem >

Tovább

„Nesze semmi, fogd meg jól!”

Aki csak teheti, továbbra is tartson ki az elvett ingatlanok természetben való visszakövetelése mellett, ne fogadja >

Tovább

A közéleti vákuum depresszív hatása

A covid19 befagyasztotta az állapotokat, ami nem jelenti azt, hogy a társadalmi feszültségek nem növekszenek. Ezt >

Tovább

A harmincas évek újra meg újra felbukkanak

Az antifasiszta Európa kerekedett felül, az képviselte a többséget, és rossz érzéseim ellenére elégedett vagyok azzal, >

Tovább

Haiku és kapitalizmus

Inkább azon csodálkoztam, hogy ezek az államkapitalista kommunista milliárdosok verseket írnak. Mégpedig haikukat! Környezetünkben ilyesmi nem >

Tovább

Független sajtó

Aki saját eszmei értékrendjéhez ragaszkodik, legyen az akár szocialista, konzervatív vagy liberális, az Arthur Koestlerrel elmondhatja, >

Tovább