Ma Aurél, Placid, Attila rella névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk
Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót. Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót. Egyes >
Napi ajánló
„Akik nem illenek sehova…”
A Bohém rapszódiáról
Bence Erika
„Mi négy különc vagyunk, akik nem illenek össze, mégis együtt játszanak. A hátsó sorokban álló kirekesztetteknek, akik szintén úgy érzik, nem illenek sehova…” Ha más erénye nem is volna, e gondolat érvényre juttatásáért, hiteles és érzékletes kifejtésért is érdemes volt megcsinálni ezt a filmet! Bence Erika:
Nem áll szándékomban kritikát írni Bryan Singer Bohém rapszódia (Bohemian Rhapsody) című, a Queen együttes és frontembere, Freddie Marcury (1946–1991) történetét feldolgozó filmjéről, hiszen 2018 ősze, a világpremierje óta számos értékítélet született róla. Többnyire elmarasztaló kritikák. Ugyanakkor még a legélesebb bírálat szerzője is elismeri, hogy a film önmagában igen érdekes és élvezhető; erős hatást gyakorol közönségére, és nemcsak a feltétlen rajongókra.
Nem hiszem, hogy manapság bárki – hacsak nem egyfajta ultrakonzervatív felfogás képviselője – megkérdőjelezné a Queen európai és amerikai popkultúrában betöltött jelentőségét, értékformáló szerepét. Mi több, az említett gondolkodás képviselői sem biztos, hogy a zenéjét, s nem tagjainak magatartását, megjelenését vagy identitását utasítják el. Épp ezért az együttes, de mindenekelőtt a Freddie Mercury képviselte attitűd többet jelent – különösen az 1970-es évek előtt született nemzedékek számára – kiváló vagy formabontó rockzenénél: az előítéletek lebontásának, a képmutatás és a hazugság elleni lázadásnak a szimbólumai, a véleményalkotás és a gondolat szabadságáért folytatott szellemi küzdelem emblematikus alakjai, illetve hirdetői. Miként 1986-os budapesti fellépésük is több volt és lett annál, mint egy, a vasfüggöny politikai és lélektani határait átlépő extrém nyugati együttes (banda – ahogy a korszak zenekarai nevezték magukat!) koncertje: a változás üzenetét sejtette a Tavaszi szélt éneklő Mercury – azóta legendává nemesült – figurája.
Harminchárom év telt el azóta. Nagyon szomorú dolog, hogy a térségben megint „hírnökök”-re, a változás üzenetét hordozókra kell várnunk. Hogy megint elromlott az a világ, amelynek élhetővé tételéhez (annak reményéhez) járult hozzá az együttes lehengerlő, különleges, egyedi zenéjével. Erről mondja a filmben Freddie Mercury (Raman Malek): „Mi négy különc vagyunk, akik nem illenek össze, mégis együtt játszanak. A hátsó sorokban álló kirekesztetteknek, akik szintén úgy érzik, nem illenek sehova…” Ha más erénye nem is volna, e gondolat érvényre juttatásáért, hiteles és érzékletes kifejtésért is érdemes volt megcsinálni ezt a filmet!
A Zanzibárban, Farrokh Bulsara néven világra jött párszi származású Fraddie Mercuryt leginkább azért kritizálták életében, mert titkolta származását, nemi identitását, később pedig betegségét; hogy AIDS-es. Konzervatív körök extrém magatartását, megbotránkoztató életmódját utasították el: homoszexuális kapcsolatait, a partikat, amelyeken – állítólag – törpék szolgálták fel tálcán a kokaint. Ugyanakkor a filmmel kapcsolatban felhozott legfontosabb észrevételek is ehhez kapcsolódnak. Több kritikában is olvashatni, hogy – feltehetően az együttes producerként fellépő, még élő tagjai hatására – Mercury karakterének ezt a sajátosságát, mint jellembeli sötét oldalt mutatták be – kissé homofób felhanggal: mintha mássága és extrémitása nem művészetének legfontosabb forrása és ereje lett volna, hanem csak a hibáit kihasználó barátainak és szeretőinek befolyása, ármánykodása. A film szerint Mercury, amikor figyelmeztették önpusztító életmódjára, hogy „két végén égeti a gyertyáját”, valami olyasmit felelt, hogy „nem baj, de a kettő között világos van”. És ez a lényeg. A világos. A sötétséget legyőző fény: a remény. Hogy kívülállóként, „paki”-nak csúfolt párszi indiaiként, elálló fogakkal, homoszexuális identitással is hozzá tehetsz valamit a világhoz, hogy kifejezheted a benned megnyilatkozó többletenergiát és tehetséget, hogy lehetsz szabad és boldog. Lehetnél. Mindeközben nem kell másodrendű állampolgárként, megtűrtként, kívülállóként, sehova sem tartozó leszakadtként meghunyászkodnod.
Hogy miért nem kell, hogy zavarjon bennünket extrém életmódja, megjelenése, tobzódása, identitása? Mert mindaddig, amíg ezzel nem zavarja mások köreit, amíg nem tör mások identitására, addig legbensőbb magánügye. Az is, hogy demonstratíve vállalja-e származását, vagy asszimiláns törekvések jellemzik. Egyébként, azt hiszem, arról van szó, hogy Mercurytól távolt állt az a faji, vagy nemzetkarakterológiai szemlélet, amelyet ma konzervatív nemzeti kurzusok preferálnak, s fontosabb volt számára, és sokak számára ma is fontosabb: az emberség, a szabadelvű, modern gondolat. És az identitása, nemi orientáltsága és a betegsége (a halála) is a magánügye volt.
Hosszasan lehetne vitatkozni, nagy baklövés-e a rendezés, illetve a forgatókönyvírók részéről, hogy úgy állították be, Mercury 1985-ben, felejthetetlen, felülmúlhatatlan Live Aid-fellépése előtt közölte társaival, hogy megbetegedett, miközben a valóságban csak két évvel később diagnosztizálták HÍV-pozitív állapotát, s azt csak a halála előtt egy nappal hozta nyilvánosságra. Mennyire lehet eltérni a valóságtól egy életrajzi film esetében? Zavaró-e, vagy hiteltelen-e, ha a legendák is szerepet kapnak bemutatásában? De a lehetséges válaszok csak a film kritikai megítélésén módosítanának. A lényegen nem.
A 20. század második felében élt és alkotott egy nagyszerű ember, akit művésznevén Freddie Mercurynek hívtak!
Következő cikk: Osztrák reklámkorrupció magyar mintára
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
VMDK: Pásztorék ismét ködöt árulnak a Tisza-menti szavazóknak
A Tisza-menti régió lakói – akiknek a mindennapi életben, a kórházi ellátásban és a hivatalos ügyintézésben >
Létezik alternatíva
Ahogy látom, új arcok, új nevek tűnnek fel, ami nyilván komoly közéleti frissülést jelez. És ez >
Távoli, és mégis élő
Az a nehéz, hogy én most pont ugyanannyit éltem itt, Magyarországon, mint amennyit otthon. Nagyon érdekes >
A diákok küldetése Vučić megbuktatása
Ha a Szerb Haladó Párt csalásokkal és erőszakkal hatalmon maradna, az teljessé tenné Szerbia autoriter pályáját, >
Most ki lesz az oka?
Ki fog győzni, és ki lesz ennek az oka? Mit lehet tudni. Végső fokon ki elég >
A VMSZ haladó képviselője
Kovács Elvirának, Fremond Árpádnak, a Magyar Nemzeti Tanács elnökének és Demo Beriša ügyvezető kisebbségügyi miniszternek egyebek >
Lehetséges-e ezt befejezni szép, tiszta fehérkesztyűs kézzel?
Nem számolnak azzal a tömeges számonkérő indulattal, amellyel Budapesten szembesültem. Nem lebecsülendő a veszély, hogy az >
Vajon az új nemzedékek értik-e Pančićot és Eörsit?
Erre a kérdésfelvetésre az is ösztönzött, hogy a magyarországi rendszerváltást valójában a fiatalok döntötték el. Az >
A hatalom bűvöletében
A bűvölet szó meghatározása szerint „egy varázslatos állapot vagy érzés, amely elragadja az embert, gyakran egyvalami >
Miért nem ismertük fel mi rejlik „az ártatlan köntös” alatt
Attól tartok, hogy ötven év múlva az új nemzedékek nem fogják megérteni, hogy mi miért nem >
Kortesbeszéd
Ez az ország – uraim és hölgyeim – soha nem volt háborúban, de ezt a cseppet >
A „befagyasztott társadalom”
A vajdasági magyarok létszámcsökkenése azért is ellentmondásos, mert a Fidesz-vezérek szerint a vajdasági magyarok sosem voltak >