2024. március 29. péntek
Ma Auguszta, Bertold névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Egy magyar közösség leépítése

Gondolatok a (torontál)tordai „történésekről”

Bozóki Antal
Bozóki Antal

Ceterum cense (vagyis: egyébként úgy vélem): A Helyi Közösség Tanácsácsnak – a művelődési és egyéb szórakozási programokon túl – el kellene kezdeni végre a falu lényegi problémáival foglalkozni. Olyan (IPA és egyéb) projektumokkal kellene pályázni, amelyek élhetőbbé tennék a falut, serkentenék az itthon maradást! Méghozzá nagyon sürgősen! Ha erre nem képes, akkor bizony tisztességes volna felállni és elköszönni! Dobaival az élen! Bozóki Antal:

A bánáti (Torontál)tordáról  a Magyar Szóban és a Tordai Újságban többnyire csak  a helybeli művelődési eseményekről és csak a sikerekről értesülhetünk. Azokról is leginkább Dobai Jánostól, a Helyi Közösség (sokéves, vagy talán -évtizedes) elnökétől. A falu helyzetéről, és hogy milyen problémákkal küzdenek az ottani emberek, arról már ritkábban vagy egyáltalán nem olvashatunk.

Kecskés István, a vémeszes beállítottságú napilap bánáti tudósítója legutóbb arról írt, hogy „sikeresen zárult  Torda IPA (Határon Átnyúló Együttműködési Program – B.A.) pályázata Balástyával”.   

„A helyi járulék megfizettetése az elmúlt években mind nehezebbé vált” – írja Kecskés. Ezen egyáltalán nem kell csodálkozni, hiszen a falu jó része kiürült. Sokan – a jobb élet(feltételek) reményben – külföldön kerestek jobb életet, vagy éppen elhaltak. A mezőgazdaságból pedig egyébként nem könnyű megélni. A (mégis) befolyt összegnek a „nagy részét” az egyesületek, szervezetek „működésére és a különböző programjaikra osztották szét” (?!). (Emlékezetem szerint, korábban a helyi járulékot a falu fejlesztésére, közművesítésére, vagy egyéb helyi/közösségi probléma rendezésére költötték.)

Két évvel ezelőtt, miután a helyi járulék elapadt, a Helyi Közösség Tanácsa (amelybe egyébkén a Dobai által megnevezett személyek kerültek) – a hagyományos rendezvények megtartása céljából – „a pályázatírások felé fordult”. Miért nem korábban?

– A projektum célja elsősorban az volt, hogy azokat az értékeinket, kultúránkat, hagyományainkat, amelyek léteznek Tordán és Balástyán is, közelebb hozzuk egymáshoz és továbbadjuk a fiataljainknak – nyilatkozta Dobai a napilap újságírójának. Rendeztek Kukoricafesztivált, Tini-fesztivált, Tordai Művelődési Napokat, Falunapot, újabban pedig egy kispályás labdarúgótornát – tette hozzá a falu nyugdíjas (a májusi választásokon a Vajdasági Magyar Szövetség Elnökségéből kibukott, vagy kibuktatott) vezetője.

Ebből is látszik, hogy fesztivál(ok)ból, szórakozásból, tehát, Torda sem marad le. Ügyesen pályáztak is. Ha jól értem (az egyébként kusza szövegből), a pályázat összértéke – amelyben a Csongrád megyei Balástya vállalta, hogy „vezető partner legyen” – 100 ezer euró volt.  – A ránk tartozó 30 ezer euróból ötezer volt az önrész, amit tartományi támogatásból biztosítottunk – mondja Dobai. Ebből azonban nem derül ki, hogy 25 ezer eurót ki, miből és honnan biztosított?  Így „sikerült a korábbiaktól sokkal könnyebben kifinanszírozni ezeket a rendezvényeinket, a két települést még közelebb hozni egymáshoz” – magyarázta Dobai.

Nem is az a legnagyobb gond, hogy a tordai vezetőség a helyi hozzájárulást és az IPA pályázatból befolyt 100 ezer eurót a helybeli szervezetek működésére és jóformán szórakozásra költötte, hanem az, hogy a falu helyzete egyre rosszabbodik. Erről viszont már csak ritkán tájékozódhatunk és akkor is többnyire csak következtethetünk.   

A Tordai Újság legújabb, július 15-i számából – ugyancsak Dobai János Történések a Helyi közösség életéből c. beszámolójából, megtudjuk például, hogy „mivel január 1-jétől nincs újabb helyi járulék, ezért az idén további útfelújítási munkálatokra, de egyéb beruházásra sem lehet számítani”.

– Június 1-jétől, egy régebbi keltezésű, begaszentgyörgyi községi határozat alapján, amely csak most került alkalmazásra, a helyi piac működtetése a helyi közösségtől átkerült a begaszentgyörgyi EKOS Közvállalat hatáskörébe, úgy, mint a közterületek és zöldövezetek karbantartása, rendezése is – írja ugyanott Dobai. 

Magyarán ez azt jelenti, hogy a – központosítás miatt – még az a kicsike összeg is, amit a piaci árusok „helypénzként” fizetnek, a községi kasszába, Begszentgyörgyre kerül. Ettől már talán nincsen/nem lehet lejjebb!

Tordán „a helyi anyakönyvi hivatal a napokban véglegesen megszűnt, mert az anyakönyvvezetést teljesen központosították, és ez a szolgálat ezután csak Begaszengyörgyön működik” – olvasható a Helyi Közösség elnökének írásában. Ebből azonban nem derül ki, hogy a tordaiak – a 16 kilométerre lévő Begaszentgyörgyön – kaphatnak-e legalább kétnyelvű anyakönyvi kivonatot, vagy csak cirill betűset?

Júniusban két hetet töltöttem a faluban. A postán csak az a személy vehetett fel pénzt, akinek ennél a közvállalatnál volt számlája. A készülék ugyanis, amelyik a többi bankkal van kapcsolatban, még az érkezésem előtt meghibásodott. (Hogy időközben kicserélték-e a szerkentyűt nem tudom, de a postahelység rendezése is időszerű lenne, mivel már a helybeliek sem emlékszenek, hogy mikor meszelték utoljára. Pedig elég sok pénzt otthagynak.)

Pénzfelvételért, tehát, csakúgy, mint bármilyen más közigazgatási ügyintézésért a tordaiaknak ugyancsak Begszentgyörgyre kell utazni.

A jobbik eset, ha az embernek van gépkocsija. A községi központba ugyanis eléggé körülményes, költséges és időbe is kerül eljutni, mivel autóbusz-közlekedés csak akkor van, „amikor a tanulók járnak az iskolába”. A helyi vezetés még azt sem volt képes megoldani, hogy egy délelőtti és egy délutáni (Nagykikindára vagy Nagybecserekre tartó) autóbuszjárat Tordán keresztül legyen!

Érdekes lenne azt is tudni, hogy a begaszentgyörgyi közigazgatásban hogyan alakul a foglalkoztatottak nemzetiségi aránya, hogyan valósul meg a magyarok „részarányos foglalkoztatása” és a magyar nyelv hivatalos használata? Ismereteim szerint a tordai magyaroknak is csak cirill betűs határozatokat  kézbesítenek, amit bizony sokan el sem tudnak olvasni.

Azt is jó lenne tudni, hogy a törvény szerint meghatározott helyeken ki vannak-e helyezve a kétnyelvű táblák? Dobai ugyanis arról ír, hogy „a helyi közösség újra pályázatot nyert a tartományi kisebbségügyi titkárságon a kétnyelvű táblák elhelyezésére”. Lesz-e aki ezt ellenőrzi?

Többen arra is panaszkodhattak, hogy a csapból sárga, ihatatlan víz folyik, hogy nincs teljesen megoldva a falu orvosának, fogorvosának, gyógyszerészének a kérdése, hogy a vezetőség nem tart falugyűlést, hogy gyakoriak az áramszünetek („még akkor is kikapcsolják az áramot, amikor még bárányfelhő se nincsen az égen”), ami miatt károsodnak a háztartási és egyéb gépek, hogy…

A tordaiak szorgos, dolgos emberek, nem háborognak, hallgatnak és tűrnek, azt is mondják: „nem mernek szólni/megszólalni”… A falu vezetősége pedig – úgy látszik – képtelen a sarkára állni a közösségi problémák megoldása érdekében. Nem csoda, hogy a (maradék lakosok közül is) sokan külföldre távoznak…

Kecskés István ezekről a témákról miért nem ír? A Magyar Szó „újságíró életműdíjával” jutalmazott újságírójának már nem kell(ene) félni, hogy közlik-e vagy sem az írását! Vagy mégis? Hogy a Tordai Újság miért nem foglalkozik  a falu problémáival? Dobai a szerkesztőbizottság tagja… Most „újabb határon átnyúló IPA projektum megpályázására" készül... 

Ceterum cense (vagyis: egyébként úgy vélem): A Helyi Közösség Tanácsácsnak – a művelődési és egyéb szórakozási programokon túl – el kellene kezdeni végre a falu lényegi problémáival foglalkozni. Olyan (IPA és egyéb) projektumokkal kellene pályázni, amelyek élhetőbbé tennék a falut, serkentenék az itthon maradást! Méghozzá nagyon sürgősen! Ha erre nem képes, akkor bizony tisztességes volna felállni és elköszönni! Dobaival az élen!

 

2019. július 22.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Aki tanú akar lenni, pokolba kell annak menni

Ráadásul vannak tévedések, amelyek csak a mai szemmel nézve tűnnek tévedéseknek, holnap esetleg kiderül, pontosak voltak. >

Tovább

Deli Andor, a megtollasodott pártkatona

Már most el lehet mondani, hogy Deli Andor vajdasági fideszes/vémeszes EP képviselő tíz évig ott volt >

Tovább

Mindenütt átutazó

Felidéztem egyik régi írását, amelyben arról számolt be, hogy Budapesten sem érzi magát se jobban, sem >

Tovább

Pásztor-kultusz építés

Pásztor István kitalált és érdemtelen személyi kultuszának építése, emlékművek emelése, kirakatünnepségek rendezése, alapítvány alapítása és díjosztogatás >

Tovább

Amikor jön a vonat

Ebből a történetből persze senki nem fog jól kijönni. Nem fogják megszólaltatni az olyan, Lovas és >

Tovább

Mindenki feleljen a saját tetteiért!

A fotón (Nyilas) mögött jól látszik,  a KJI molinója piros betűkkel hirdeti (az intézmény közösségi oldalán a >

Tovább

Hátha nem lesz csendes

Nem tehetek róla, az utóbbi időben nem a lúdtoll, nem is a kard jut eszembe, ha >

Tovább

Magyar alkotók szerepe a szerb avantgárdban

Annak ellenére, hogy a magyar avantgárd egyik vidéki centruma lehetett Újvidék és azon belül is az >

Tovább

Vigyázz, jön a vonat!

De kedvet kap-e egyetlen komoly ember is az újabb vezér személyi kultuszának az építésére, egy irányvesztett >

Tovább

Hátha!

Valójában a közép-európai fuvallatok egyre gyengébbek, az északról érkező orosz sztyeppe vonzereje egyre inkább elhatalmasodik. A >

Tovább

Pásztort választott magának a VMSZ nyája!

Pásztor Bálint a tisztújító közgyűlésen egyetlen szóval nem mondta, hogy számára a magyar közösség érdeke a >

Tovább

Szerbiában 10 éve csorbítják a politikai jogokat és a polgári szabadságjogokat!

A Freedom House szakértője azt is mondta, hogy „most Szerbiában fennáll a valós félelem attól, hogy  valamiféle >

Tovább