Ma Viktor, Lőrinc, Ofélia névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk
Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót. Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót. Egyes >
Emberi- és nemzeti kisebbségjogi napló
Állandó háborús félelemben élünk!
Bozóki Antal
Lehet, hogy az ifjú Pásztornak bizalmas értesülései vannak a koszovói helyzettel és a szerb hadsereg „teljes harci készültségbe” helyezésével kapcsolatban. Hajlamos vagyok mégis inkább elhinni, hogy a hadsereg esetleges bevetéséről az ifj. Pásztor is csak utólag, a sajtóból fog értesülni. Bozóki Antal:
Május 29.
Nem működnek!
A nemzetek közötti viszonyokkal megbízott tanácsok működéséről tartottak „konferenciát” (másutt: „szakmai tanácskozást") Topolyán.
Miladin Nešić, Topolya község polgári jogvédője szerint (aki egyúttal a Szerbiai Ombudsmanok Egyesületének elnöke is) „a nemzetek közötti viszonyok és a kisebbségek jogainak érvényesítése terén Szerbia sokat fejlődött, de van még tennivaló”.
Egeresi Sándor, a Tartományi Regionális Fejlesztési, Régióközi Együttműködési és Helyi Önkormányzati Titkárság titkárhelyettese az elmondta, hogy „a vajdasági községekben többnyire megalakították az ilyen tanácsokat, de nem mindenhol működnek hatékonyan”. – Az utóbbi években a helyzet pozitív értelemben változott, jelentősen csökkent a nemzeti alapon történő incidensek száma Vajdaságban – hangoztatta Egeresi.
A Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ/BMC) örökös kádere aztán elismeri, hogy ezek a tanácsok „helyenként csak formálisan léteznek. Ez azt is jelenti, hogy évente esetleg egy vagy két ülés tartanak, ebben merül ki a tevékenységük. Vannak viszont olyan önkormányzatok, ahol konkrét programokkal állnak elő, akár az önkormányzatok döntéshozatalában is aktív szerepet vállalnak.”
A jelekből ítélve, Egeresi, de Nešić sem találta fel magát a munkakörében. Nekik kellene kellene ugyanis törődni azzal, hogy ezek a tanácsok a helyi önkormányzatokról szóló törvény 98. szakaszával összhangba nem csak, hogy megalakuljanak, de működjenek is („a nemzetileg vegyes helyi önkormányzatokban”, amelyekben „egy nemzeti kisebbséghez tartozók az összlakosság több mint 5 százalékát, vagy a valamennyi nemzeti kisebbséghez tartozók az összlakosság több mint 10 százalékát képezik”)!
Legutóbb 2017. szeptember 21-én írtam erről a témáról Alibi a semmittevésre: Nem működnek a nemzeti viszonyügyi tanácsok címmel. A helyzet időközben jóformán semmit nem változott. Pedig ezeknek a tanácsoknak fontos szerepe lehetne a nemzeti kisebbségi jogok helyi szinten való gyakorlati érvényesítésében.
A semmitmondó politikusi fogalmazásokból arra a szomorú következtetésre lehet jutni, hogy ezek a tanácsok sok helyen meg sem alakultak, ahol pedig léteznek nem a törvényes előírásoknak és az elvárásoknak megfelelően működnek. Egeresi sem Nešić felelősségét persze senki fel nem veti!
Május 29. – 31.
Állandó háborús félelemben élünk!
– Nem kizárt, hogy folytatódhat a Koszovóban tegnap előállt válsághelyzet, de ennek egyelőre nem lesz közvetlen hatása a vajdasági magyarok életére – jövendölte Pásztor Bálint, a VMSZ-DCSP köztársasági parlamenti frakcióvezetője a Pannon TV-nek nyilatkozva.
– Arra szeretném kérni a magyarokat, hogy nyugodjanak meg e tekintetben, tehát semmiféle háborús cselekményre nem kell számítani Szerbia területén. Tehát most nem arról beszélek, hogy Észak-Koszovóban mi történik, hanem arra célzok, hogy az, hogy a köztársasági elnök a fegyveres erők főparancsnokaként megtette azokat az intézkedéseket, amelyekről tegnap reggel itt a parlamentben beszélt, ez nem azt jelenti, hogy valamiféle háborús helyzet kezdene kialakulni, az viszont egyértelmű, hogy Koszovó területén az elkövetkező hetekben-hónapokban is sajnos elképzelhető, hogy a tegnap reggelihez hasonló eseményekre sor fog kerülni, de ez egyelőre a mi, a vajdasági magyarok életére közvetlen hatással nincs és nem lesz” – hangoztatta a Pásztor I. junior.
Lehet, hogy az ifjú Pásztornak bizalmas értesülései vannak a koszovói helyzettel és a szerb hadsereg „teljes harci készültségbe” helyezésével kapcsolatban. Hajlamos vagyok mégis inkább elhinni, hogy a hadsereg esetleges bevetéséről az ifj. Pásztor is csak utólag, a sajtóból fog értesülni.
Ez „a nyugodjanak meg e tekintetben” kijelentés Rejtő Vesztegzár a Grand Hotelben című könyvére asszociál: ... amikor egy hivatalos személyiség azt kiáltja, hogy „mindenki őrizze meg nyugalmát, nincs semmi baj!” – nyomban kitör a pánik...
Már a tény, hogy „senki nem tudja” Vučić hányadik alkalommal rendelte el „a teljes harci készültséget” – az ifjú Pásztor véleményével ellentétben –, a vajdasági magyarok életére igenis „közvetlen hatással” van. Félelmet kelt, idegbajt okoz a békeszerető lakosságnak!
Ha, tehát, „semmiféle háborús cselekményre nem kell számítani Szerbia területén”, akkor meg miért kell „háborús félelemben tartani a lakosságot”? Ebbe már a katonaság is „egy kicsit belefáradt”. – nyilatkozta Novica Antić, a hadsereg szakszervezetének elnöke. Pásztor Bálint nyilatkozataira is a vajdasági magyarok közül bizonyára már sokan ráuntak!
Dragan Šutanovac volt honvédelmi miniszter a Danas napilapnak ezt mondta: „Vučić minden módon arra törekszik, hogy a hatalmát állandó nyomásgyakorlással tartsa fenn és a katonaságra hivatkozva, katonai és rendőri parádékkal… a polgárokat félelemben tartsa, hogy valóban összetűzésekre kerülhet sor”. Nem csak a katonaság, de a Belügyminisztérium különleges és különálló egységei is teljes készenléti állapotban voltak.
A rezsimhű sajtból, rádióból, televízióból húsz éve másról sem lehet hallani, reggel, délben és este, csak Koszovóról és az ottani szerb lakosság jogfosztottságáról. „Az Informer és a Srpski telegraf nevű újságok tavaly a címoldalukon 256 alkalommal jelezték a háborúkat és az összetűzéseket”. Már ez is elegendő ok arra, hogy lakosság békés életre vágyó része elhagyta/elhagyja az országot, hogy „a fiatalok fele elmenne az országból”.
A hadsereggel nem szokás felelőtlenül „szórakozni”, csak úgy elrendelni a teljes harci készültséget. Esetleg csak Szerbiában. Mit csinálnak ezek?
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
AKI A VMSZ-RE SZAVAZ, ERRE IS SZAVAZ
Most Pásztor Bálintnak és Gyivánovity Dánielnek válaszolnia kell: Elfogadhatónak tartják-e, hogy Szabadkát egy jogerősen elítélt polgármester vezesse? Követelik-e >
A támogatás, amelyből árok lett
Őszintén el kellene mondani az anyaországi társadalomnak, miért fontos Magyarországnak, hogy a határain kívül élő magyar >
A délvidéki magyarság Vajdaságban (még) létező része már régóta a nemzet(i kisebbségi)halál előszobájában toporog!
Nem merem azt írni, hogy tisztelt, mert fogalmam sincs kihez (és miért pont őhozzá?) érkezik majd >
Hova lett a vajdasági magyarok pénze?
Ezért számomra a Prosperitati történetének legnagyobb kérdése nem az, hogy mennyi pénzt osztottak szét. Hanem az, >
Háborúban és békében
El kéne mondania a valóságot. Azt, hogy Magyarország nem a világ legkülönlegesebb helye, amelynek minden aszfaltcsíkja >
Hova lett a vajdasági magyarok pénze? 2.0
A Prosperitati Alapítvány tíz éve azért működik, hogy gazdaságilag megerősítse a vajdasági magyar közösséget. A saját >
A magyar irodalom nagy korszakától búcsúzunk
Esterházy Péter halálakor azt írtam, hogy elveszett egy fiatal írónemzedék kompasza, Nádas Péter halála pedig számomra >
A VMDK válasza Robert Yugovich bejegyzésére
És igen, együttműködésre szükség van. De együttműködés nem egyenlő önfelszámolással. Végül pedig: mi nem egy „erősebb >
Miért hallgattatok?
A kérdés az, hogyan lehetne lelket önteni az elvándorló, válságba kerülő vajdasági közösségbe? Hogyan lehetne megerősíteni >
Szakmailag hiányos és megalapozatlan a nyelvi stratégia tervezete
„A magyar nyelv használatának és jelenlétének erősítését” inkább a nyelv- és íráshasználatra vonatkozó jogszabályok alkalmazásának vizsgálata >
Délvidéki magyarok lehetnek a „modern” abo-abo nemzedék
Remélem, „kispásztor” beszámolt a nagykövetnek az ausztráliai és a vajdasági magyar történelem közötti hasonlatosságokról, habár nálunk >
Az egyetem a listákon
A valódi kérdés az, hogyan lehet a Belgrádi Egyetem egyáltalán a világ 600 legjobb egyeteme között. >