2019. július 20. szombat
Ma Illés, Margaréta névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Napi ajánló

Európa szélén: a periféria démonjai – Vajdaságban és azon túl

A vajdasági magyarság szűkös és forrásszegény körülmények között él, ahol pont emiatt világmegváltó tettként lehet eladni egy templomkert járdájának leaszfaltozásától kezdve a gazdaság struktúráján alapvetően nem változtató fejlesztési pályázatokig mindent. Vataščin Péter (Családi Kör):

„Mi, egyedül mi vagyunk azok, akik jobbá tudjuk tenni a szűkös életedet” – olyan gondolat ez, amelyből a Baltikumtól a Balkán déli csücskéig számos párt kovácsolt politikai tőkét a közelmúltban s a jelenben. Ahol szorongató a szűkösség, ott az enyhülés érzetét vagy legalább reményét kell felkelteni az emberekben.

Kiüresedő moldovai vidék – s a tágabb kép

Április 19-én a szlovákiai Denník N napilap portáljára felkerült Tomáš Brolík „A városok ezt túlélik, a falvak nem“ (Mestá to prežijú, dediny nie) című cikke. A szerző moldovai helyszíni riportot közölt arról a félreeső és számos társadalmi gonddal küszködő kelet-európai államról, amely egyébként mind terület, mind lakosság tekintetében csak egy harmadnyi arányban nagyobb, mint Vajdaság. Borítékolható, hogy egy alig ismert kelet-európai országról szóló cikk nem tartalmaz túl sok felvillanyozó tényt. Brolík az alcímben s a szövegben is kiemeli, hogy naponta átlagban 300 (!) személy hagyja el az országot, hogy nyugatabbra keressen jobb életet. Ugyanakkor nem pusztán ez az egyetlen mellbevágó cikkbeli tényező. Láthatóan a főváros, Chișinău képvisel jelentősebb megtartó erőt. A forgatókönyv a szokásos: a centrumszerep miatt itt van munka, szórakozás, miegymás – egyszerűen nem tud a város nem magához vonzani elégséges számú embert. Másfelől azonban a vidék feltartózhatatlanul hal ki, s ebben a furcsa vákuumban nem csupán töredékes, leszakadó társadalmak alakulnak ki, de a politika is valami egészen különös módon kezd el működni… Forrásokat tart a markában, s nem félt azokat a saját előnyeire kihasználni. Gyakran egyfajta megélhetési bizniszbe csap át az egész, ahol a klientúra kiépítése elsődleges fontosságú. És így tovább. Szerbiából nézve könnyű meglátni az analógiát. Belgrád és Újvidék szívja magához az embereket s az erőforrásokat, a kisebb vidéki központok (Niš, Kragujevac, Szabadka) már alig, míg máshol, különösen a déli rurális térségben még nagyobb a légüres tér… ami pedig kedvez a formális (például párt- és helyi vezetők) és informális hatalmasságok (pl. „tájkunok”, alvilági vezérek) kiteljesedésének.

Mit tegyen az a politikai erő, amely a kelet/délkelet/közép-európai végeken kíván politikát csinálni? Vélhetően gyenge saját/helyi erőforrásokra kénytelen alapozni, s folytonosan szembesülnie kell a gondokkal küszködő és leépülő társadalom képével. Alapvetően két ideális elv mentén képzelhető el a politika ezeken a helyszíneken: az egyik az empatikus/progresszív, a másik a haszonelvű/konzerváló-regresszív elv. Az első változat ingoványos talajt jelent, hiszen nem éppen könnyű mutatvány a társadalom gondjainak empatikus szemlélése úgy, hogy azokat nem használjuk ki politikailag (!), s hogy eközben a demokrácia értékeit a szívükön viselő belső és külső támogatókat keresünk. A másik változatnál már nincs különösebb önkontroll, ott abból csinálnak politikát, ami van – ha ez a nélkülözés, akkor az a nélkülözés. Aki pedig hajlandó támogatni minket, azzal mi partnerséget kötünk, az árcédulát legfeljebb lenyeljük…

Vajdasági magyar változat

Talán még sokan emlékeznek: a Vajdasági Magyar Szövetség a 2016-os októberi magyarországi népszavazási kampánya során először hajtogatta igazán vehemensen, hogy „illene időnként valamit vissza is adni a sok jóért”. Teljesen világos volt, hogy ezzel a Fidesznek kívántak szavazatokat gyűjteni. Nyilvánvaló volt ez a szándék a 2018-as magyar országgyűlési választások vajdasági kampánya során, s teljesen evidens a jelenben is, a 2019-es európai parlamenti választások előtt, habár most próbálja kissé tompítani az érv nyerseségét a pártkommunikáció.

Miért van ennek az érvnek ekkora ereje? A válasz: mert a vajdasági magyarság szűkös és forrásszegény körülmények között él, ahol pont emiatt világmegváltó tettként lehet eladni egy templomkert járdájának leaszfaltozásától kezdve a gazdaság struktúráján alapvetően nem változtató fejlesztési pályázatokig mindent.

Ha a vajdasági magyar közegben nem lenne napi valóság az anyagi nélkülözés és szűkösség, megfejelve a kisebbségi identitás érzetével, akkor ebből nem lehetne politikát csinálni. Nyilvánvalóan óriási a kísértés arra, hogy a külső (vazallusi) támogatást megszerezve, a kisebbségi kártyát kijátszva és hatalmi monopóliumra szert téve ezt megtegyük, de vajon etikus és empatikus-e ez a lépés?

Nem igazán. Az összképen pedig jottányit sem változtat egy-egy méltányolható kezdeményezés (a VMSZ esetében ez az ún. tanyaszolgálat elindítása), ha azok súlya és szerepe marginális az összképet tekintve.

A jelenségnek számos más mélysége van még. Például e cikk olvasói között vajmi kevesen lehetnek olyanok, akik nem tudnak a környezetükből példákat hozni arra, hogy szűkös egzisztenciális lehetőségeik tudatában hányan hallgatnak és alkalmazkodnak inkább ahelyett, hogy helyben (értsd: Vajdaságot nem elhagyva) álljanak ki a VMSZ által is praktizált haszonelvű politizálás ellen. Valódi kritika nincs következmények nélkül. Jól tudható, hogy a nyilvánosan vállalt vélemény egészen biztosan értékes és sok esetben nélkülözhetetlen munka, szereplési, pályázási és más egyéb lehetőségtől foszthatja meg az embert. S ha ez egyes esetekben nem áll, akkor annak is oka van, például az ellenpélda egyszerű érvvé válhat a pártkommunikációban.

Bizonyítja ezt, hogy a Prosperitati Alapítvány pályázatain nyertes személyek és cégek közt a pártelnök Pásztor István szerint olyan „köpködők” is voltak, akik a VMSZ ellen álltak ki. Figyeljük csak az érvelést, ahogyan a nyerteseket lenéző és elítélő jelzővel illeti, s egyúttal a saját politikai igazát bizonyítandó módon említi ezeket az eseteket.

Egy kellően nagyvonalú politikus elkerülné a kísértést, hogy ilyen érveket használjon – de nem az, akinél elsődleges cél a szűkösség kiaknázása.

* * *

A Vajdasági Magyar Szövetség szűkösséggel való politikai játéka nem azért érdekes igazán, mert itt valamiféle sajátosan vajdasági vagy Kárpát-medencei magyar esetről lenne szó. Ezek a körülmények és játszmák különféle változatokban ugyan, de mélyen jellemzik az említett térséget, vagyis Európa keleti szélét (aki akár csak egy fél órát utánaolvas például a koszovói szerb helyzetnek, még extrémebb példákra lelhet). Egy-egy nemzeti jelző (pl. „magyar”, „moldáv”, „bolgár”, „szerb” stb.) csak területi variánsokat takar. Ugyanabban a korhadt, ingatag csónakban evezünk.

 

 

2019. május 9.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A szabadkai Houdini

Szemmel látható, hogy Bogdan Laban a szabadkai hatalmi elit (és a szélesebb értelemben vett hatalomgyakorlók) számára >

Tovább

Temetőt győztek

A temetőbeli közjáték a működő nemzeti illiberál színrevitele, valami másra van szükségünk, jövő-tervekre, hiszen a múltat >

Tovább

Vége

A rezsim nem a barantázó pántürk ősdilettánsokat hozza helyzetbe, és nem is az Akadémia ingatlanvagyona érdekli, >

Tovább

Mélységesen sajnálnám, ha a Vajdaságban kihalna a magyar mondat

Vagy tíz évvel ezelőtt naplómban írtam erről, akkor is jöttek a verőlegények, mert ez tabutréma volt. >

Tovább

SZÓSZEDET

Itt, a szövegeket szövők és lélegzők tengerszemében olyan távolinak tűnnek a kultúra ítészei és szabászai, a >

Tovább

Szavazni vagy bojkottálni?

A délvidéki/vajdasági magyar közösség – egyebek között – politikai apátiába is került, amit katasztrófának is lehet(ne) >

Tovább

A hinta

Újvidék önkormányzata nem folyamodik olyan populista, ad hoc megoldásokhoz, mint egyes városok, ahol egy mobilcsapat 48 >

Tovább

„Meddig jutottunk?”

A háborús bűnösség, rehabilitálás és kártérítés kérdésével kapcsolatban megállapítják, hogy az észlelt „fogyatékosságok nagyban nehezítik, vagy >

Tovább

Srebrenica 24 éve

A srebrenicai a legnagyobb méretű tömegmészárlás, melyet kontinensünk a második világháború óta mindezidáig láthatott. Különösen zavarba >

Tovább

Marosvásárhely jobban teljesít

Kolozsváron egy kisebb székelyföldi város összlakosságát kitevő magyar egyetemista “van jelen” az év tíz hónapjában. Tetszik, >

Tovább

Nemzetközi segédlettel

A nemzetközi és szerbiai jogszabályok ellenére folyamatban van – külföldi és szerbiai támogatással, ingatlanvásárlásra, épületanyag és >

Tovább

Több vagy kevesebb?

A nyilatkozatok és az ígéretek azonban most már – négyévi pereskedés után – nem tűnnek elegendőnek. >

Tovább