Ma Ábrahám, Rókus névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk
Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót. Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót. Egyes >
Naplójegyzetek – Fragmentumok
Urbán és Karanović még lázad, de a művészi elit csendben maradt
Végel László
Európában elsőként Szerbiában került hatalomra a jobboldali populizmus. Milošević évtizedekkel megelőzte Marie le Pent vagy Matteo Salvinit. Azon a tömeggyűlésen megjelent a nyugdíjaztatott Mira Trailović is, ki tudja miért. Hogy lássa az alkonyt? Hogy lássa életművének romjait? Végel László:
2019. március 3., vasárnap
A belgrádi Bitef Színházban bemutatták Urbán András M.I.R.A című remek produkcióját. Kicsit korábban érkeztem, a hallban találkoztam a jobbik Belgráddal, amelyet a hetvenes és a nyolcvanas években nagyra becsültem. Az előadást a Bitef Színház alapításának harmincadik évfordulóján alapítójának, a jugoszláv modernizmus legendás alakjának Mira Trailović emlékének szentelték. Jugoszláv, mondanám, ha még szabad ezt leírni, hogy jugoszláv modernizmus tündöklésének és hanyatlásának történetéről van szó. A virradat 1956. novemberében kezdődött, az Atelje 212-ben, az első bemutató előadást a Faustot Mira Trailović állította színre a Borba napilap egyik termében. Abban évben érkeztem Szenttamásról Újvidékre. Még nem tudtam arról, hogy mi történik Belgrádban, a világ később nyílt meg előttem. Az Ateljében mutatták be Becket Godot-ra várva című drámáját, ezt már láttam, majd következett Sartre, Ionesco, Jarry. 1956-ban csírázott ki a jugoszláv modernizmus, amely 1989 novemberében Milošević nagy meetingjével zárult. Attól kezdve semmi sem maradhatott a régi. Legfeljebb a jó tollú epigonok emlékeztek, hogy volt valamikor egy stílusforradalom. 1989-ig a szerbiai, a jugoszláviai társadalom nyitott volt, ezt követően radikálisan az uralkodó korszellem. A magyarázat egyszerű: Európában elsőként Szerbiában került hatalomra a jobboldali populizmus. Milošević évtizedekkel megelőzte Marie le Pent vagy Matteo Salvinit. Azon a tömeggyűlésen megjelent a nyugdíjaztatott Mira Trailović is, ki tudja miért. Hogy lássa az alkonyt? Hogy lássa életművének romjait? A Mira Trailović igazgató asszonya emlékének szentelt előadás rendezője, Urbán András abból érzékkel jelezte, hogy ezzel lezárult egy korszak. A modernizmus fénykorában a társadalom nyitott volt a jövő iránt, a művészet nonkonformista volt és lázadó. Manapság a társadalom konformista, a művészet rutinos modernizálásába menekült, többé nem lázad, konformista korunkban legfeljebb lázadók akadnak, közéjük tartozik Urbán András, de vége a lázadás korának. Ezt az ellenmondást Urbán kiválóan mutatta be Mirjana Karanović szerepében. Ő alakítja a lázadás korának Mira Trailovićát, de megjeleníti saját lázadó drámáját a konformista társadalomban. Urbán András és Mirjana Karanović még lázad, de a művészi elit csendben maradt.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Más pénzéből adakoznak
A Pásztor István Alapítvány nem kizárólag jótékonysági célokat szolgál, ahogyan azt a Pásztor-fivérek a média segítségével >
Aranyélet
Vonulunk, mi nyuggerek. Erős riporterek vannak a csoszogásunkra ráállítva. Az írásaik könnyedek: a nyitókép általában észrevesz >
Egypárti pódiumbeszélgetés Oromon
Az MNT továbbra sem tölti be azt az érdekképviseleti szerepet, amelyre a vajdasági magyar közösségnek szüksége >
Változott a szél iránya?
Pásztor Bálint politikai kommunikációjában most több olyan elem is megjelent, amely a korábbi álláspontokhoz képest jelentős >
Szó sem volt „komoly küzdelemről”
Ezekben a napokban számos kisebbségi vezető sejtelmesen saját érdemének tulajdonítja be a kisebbségi autonómia bevezetését. Igaz, >
VMDK a VMSZ-nek: azonnal és minden szinten lépjenek ki az SNS-szel kötött koalícióból!
Ha a VMSZ számára valóban nem a mindenáron való hatalomban maradás a cél, akkor lépjenek ki >
Másodjára sem sikerült
Nem világos, mi késztethette a VMP vezetőit arra, hogy megalázkodjanak és felhívást intézzenek a VMÚ-hoz a >
Kinek áll érdekében az esetleges halasztás?
Mint tudjuk, Szerbiában minden lehetséges – még az is, ami a törvény szerint nem lenne az >
Egy pillanatra feltűnt a baljós jövő
Bennem azonban ébredezett a gyanakvás, amit felerősített egy jelenet. A belgrádi tüntetésről hazaérkező tüntetők Újvidék főterén >
Érdekvédelem helyett lojalitás a haladóknak
Nem is volt reális elvárás, hogy a kormány megbukik, hiszen a Szerb Haladó Pártnak, a Szerbiai >
A VMSZ pszeudo-damaszkuszi útja
A VMSZ politikusainak retorikájában és a sajtóban ugyan érzékelhető némi elővigyázatos lazulás, de olyképpen mintha előzőleg >
Nincsenek új szellemi mozgalmak
Nem csupán másokkal, hanem önmagammal is vitatkoztam miközben korom dilemmáival vergődtem és vergődőm ma is. Úgy >