Ma Áron, Ferenc névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Kik vagyunk, mit akarunk
Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Naplójegyzetek – Fragmentumok
Urbán és Karanović még lázad, de a művészi elit csendben maradt
Végel László
Európában elsőként Szerbiában került hatalomra a jobboldali populizmus. Milošević évtizedekkel megelőzte Marie le Pent vagy Matteo Salvinit. Azon a tömeggyűlésen megjelent a nyugdíjaztatott Mira Trailović is, ki tudja miért. Hogy lássa az alkonyt? Hogy lássa életművének romjait? Végel László:
2019. március 3., vasárnap
A belgrádi Bitef Színházban bemutatták Urbán András M.I.R.A című remek produkcióját. Kicsit korábban érkeztem, a hallban találkoztam a jobbik Belgráddal, amelyet a hetvenes és a nyolcvanas években nagyra becsültem. Az előadást a Bitef Színház alapításának harmincadik évfordulóján alapítójának, a jugoszláv modernizmus legendás alakjának Mira Trailović emlékének szentelték. Jugoszláv, mondanám, ha még szabad ezt leírni, hogy jugoszláv modernizmus tündöklésének és hanyatlásának történetéről van szó. A virradat 1956. novemberében kezdődött, az Atelje 212-ben, az első bemutató előadást a Faustot Mira Trailović állította színre a Borba napilap egyik termében. Abban évben érkeztem Szenttamásról Újvidékre. Még nem tudtam arról, hogy mi történik Belgrádban, a világ később nyílt meg előttem. Az Ateljében mutatták be Becket Godot-ra várva című drámáját, ezt már láttam, majd következett Sartre, Ionesco, Jarry. 1956-ban csírázott ki a jugoszláv modernizmus, amely 1989 novemberében Milošević nagy meetingjével zárult. Attól kezdve semmi sem maradhatott a régi. Legfeljebb a jó tollú epigonok emlékeztek, hogy volt valamikor egy stílusforradalom. 1989-ig a szerbiai, a jugoszláviai társadalom nyitott volt, ezt követően radikálisan az uralkodó korszellem. A magyarázat egyszerű: Európában elsőként Szerbiában került hatalomra a jobboldali populizmus. Milošević évtizedekkel megelőzte Marie le Pent vagy Matteo Salvinit. Azon a tömeggyűlésen megjelent a nyugdíjaztatott Mira Trailović is, ki tudja miért. Hogy lássa az alkonyt? Hogy lássa életművének romjait? A Mira Trailović igazgató asszonya emlékének szentelt előadás rendezője, Urbán András abból érzékkel jelezte, hogy ezzel lezárult egy korszak. A modernizmus fénykorában a társadalom nyitott volt a jövő iránt, a művészet nonkonformista volt és lázadó. Manapság a társadalom konformista, a művészet rutinos modernizálásába menekült, többé nem lázad, konformista korunkban legfeljebb lázadók akadnak, közéjük tartozik Urbán András, de vége a lázadás korának. Ezt az ellenmondást Urbán kiválóan mutatta be Mirjana Karanović szerepében. Ő alakítja a lázadás korának Mira Trailovićát, de megjeleníti saját lázadó drámáját a konformista társadalomban. Urbán András és Mirjana Karanović még lázad, de a művészi elit csendben maradt.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A hatalomban, vagy ellenzékből? (1.)
Mit eredményezett, tehát, a VMSZ-nek „a hatalomban való szerepvállalása”? A VMSZ vezető tagjainak néhány jól fizetett >
A nemzeti egység kompromisszumok nélkül csonka
Semmi sem kártékonyabb, mint az embereket nemzetpolitikai kínai csizmába kényszeríteni. A vajdasági magyar politikusoknak sem ártana >
A jövő sem lesz a régi
A pestissel együtt terjedt az antiszemitizmus, Dél-Franciaországban elterjedt a hír, hogy a zsidók megmérgezték a kutakat, >
Felemelt kezekkel menekülünk, de nem tudjuk, hogy pontosan hova
Most már mindenki tisztában van vele, elvesztettük az ismeretlen ellenséggel szembeni háborút. Berendezkedtünk a megalázó védekezésre. >
Orbán és Vučić – több mint barátság
Ahol viszont egészen döbbenetes a két ország politikai berendezkedése közötti hasonlóság, az egyértelműen a média, itt >
Centrális erőtereket mindenhova
Nézzük csak meg például, hogy mi történt a Magyar Szóval az elmúlt 9 évben, hogyan lett >
Földrengés Zágrábban
Látom az ismert utcákat, óváros romos épületeit, az utcák tele törmelékkel, az az utcára menekült embereket, >
Nemzet a pártok csapdájában
A jelenlegi szörnyű magyar szakadék felett csak akkor épülhetnek hidak, ha a szakadék mindkét partján elmélyült >
A bekötött szemű pilóták
Vesztegzár alatt az újságíró kénytelen más jegyzetfüzetébe belelesni, lévén, hogy a sajátja üres. Olyanéba, aki még >
Nyomunkban a Nagy Testvér
Félő, hogy a járványveszélyben felerősödő globális félelem a diktatúrába sodorja a tömegeket. Végel László: >
Nem a fölhatalmazási törvényre
A válság kellős közepén összetörni az alkotmányos államrendet: ez shakespeare-i jelzőkért kiált. De még van néhány >
Róka fogta csuka
A harminc évvel ezelőtti marosvásárhelyi március arra kényszerített minket, hogy kétségbeesetten kapaszkodjunk a politikai párbeszéd eszközeibe, >