2020. szeptember 26. szombat
Ma Jusztina, Kozma, Damján névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Naplójegyzetek – Fragmentumok

Urbán és Karanović még lázad, de a művészi elit csendben maradt

Végel László
Végel László

Európában elsőként Szerbiában került hatalomra a jobboldali populizmus. Milošević évtizedekkel megelőzte Marie le Pent vagy Matteo Salvinit. Azon a tömeggyűlésen megjelent a nyugdíjaztatott Mira Trailović is, ki tudja miért. Hogy lássa az alkonyt? Hogy lássa életművének romjait? Végel László:

2019. március 3., vasárnap

A belgrádi Bitef Színházban bemutatták Urbán András M.I.R.A című remek produkcióját. Kicsit korábban érkeztem, a hallban találkoztam a jobbik Belgráddal, amelyet a hetvenes és a nyolcvanas években nagyra becsültem. Az előadást a Bitef Színház alapításának harmincadik évfordulóján alapítójának, a jugoszláv modernizmus legendás alakjának Mira Trailović emlékének szentelték. Jugoszláv, mondanám, ha még szabad ezt leírni, hogy jugoszláv modernizmus tündöklésének és hanyatlásának történetéről van szó. A virradat 1956. novemberében kezdődött, az Atelje 212-ben, az első bemutató előadást a Faustot Mira Trailović állította színre a Borba napilap egyik termében. Abban évben érkeztem Szenttamásról Újvidékre. Még nem tudtam arról, hogy mi történik Belgrádban, a világ később nyílt meg előttem. Az Ateljében mutatták be Becket Godot-ra várva című drámáját, ezt már láttam, majd következett Sartre, Ionesco, Jarry. 1956-ban csírázott ki a jugoszláv modernizmus, amely 1989 novemberében Milošević nagy meetingjével zárult.  Attól kezdve semmi sem maradhatott a régi. Legfeljebb a jó tollú epigonok emlékeztek, hogy volt valamikor egy stílusforradalom. 1989-ig a szerbiai, a jugoszláviai társadalom nyitott volt, ezt követően radikálisan az uralkodó korszellem. A magyarázat egyszerű: Európában elsőként Szerbiában került hatalomra a jobboldali populizmus. Milošević évtizedekkel megelőzte Marie le Pent vagy Matteo Salvinit. Azon a tömeggyűlésen megjelent a nyugdíjaztatott Mira Trailović is, ki tudja miért. Hogy lássa az alkonyt? Hogy lássa életművének romjait? A Mira Trailović igazgató asszonya emlékének szentelt előadás rendezője, Urbán András abból érzékkel jelezte, hogy ezzel lezárult egy korszak. A modernizmus fénykorában a társadalom nyitott volt a jövő iránt, a művészet nonkonformista volt és lázadó. Manapság a társadalom konformista, a művészet rutinos modernizálásába menekült, többé nem lázad, konformista korunkban legfeljebb lázadók akadnak, közéjük tartozik Urbán András, de vége a lázadás korának. Ezt az ellenmondást Urbán kiválóan mutatta be Mirjana Karanović szerepében. Ő alakítja a lázadás korának Mira Trailovićát, de megjeleníti saját lázadó drámáját a konformista társadalomban. Urbán András és Mirjana Karanović még lázad, de a művészi elit csendben maradt.

 

2019. május 8.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A nemzetállam keblére öleli még a „tékozló fiait” is

Ezért nem nevezhető hontalannak az, aki egyik várost felcseréli egy másikkal, mert ott jobban érzi magát. >

Tovább

Szerbia egyetlen csatlakozási fejezetet sem nyitott az idén

A dokumentum hangoztatja, hogy „a nemzeti kisebbségek védelmét Vajdaság AT-on kívül fejleszteni kell”. Mintha a Vajdaságban >

Tovább

Azt hallom, csoda történt Washingtonban

Ez történik most is, és így marad időtlen-időkig, ha időközben nem tör ki egy regionális háború. >

Tovább

Osztozkodás a lőporos hordón

A Nyugat-Balkán – leánykori nevén Jugoszlávia plusz Albánia – befolyásolásáért többen vetekednek: az EU, az USA, >

Tovább

Botrány Újvidéken

Szerbia ezúttal kiállította saját igazolványát, az osztályzaton nem csodálkozom. Ellenben miért hallgatnak a polgárok? Félnek? Tudják, >

Tovább

Menekülés a magányból a forradalomba

A Menj és szenvedj te is, című, a Nyugatban megjelent naplójegyzetei elárulják, hogy semmiképpen sem az >

Tovább

Javasasszonyok és politológusok

A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >

Tovább

Kettős nyomás alatt

Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >

Tovább

Örömünnep Szerbiában

Nem irigylem a szerbiai politikusokat sem. Hogyan lehet kormányozni egy nemzetet, amelynek lelkében ilyen mély ellentmondások >

Tovább

Konformizmus-vita

Nos, a vereség lehelete már ekkor érződött, ám a folyóiratot, amelynek indulása 1968 előszelét is jelezte, >

Tovább

Örök hála Bosnyák Istvánnak

Magától értetődő volt minden egyes mondata. Most azonban arra gondolok, hogy a lehetetlenre vállalkozott. Csak abban >

Tovább

Szaxofon

A szomszéd, a gimnázium igazgatója, Uroš bácsi szóvá is tette édesapámnak, hogy „eladtuk a kutyánkat, hogy >

Tovább