2019. november 19. kedd
Ma Erzsébet, Zsóka névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Napi ajánló

Nem szabad országnak nem szabad a sajtója!

Kaotikus a magyar nyelvű média (1.)

Bozóki Antal
Bozóki Antal

Ez távolról sem jelenti azt, hogy a helyzettel meg kell békülni, hogy azt nem lehet megváltoztatni… Ternovácz Istvánnak, az MNT Végrehajtó Bizottságának sajtóval megbízott tagja, most – feltéve, ha meg akarna dolgozni a bizonyára nem kevés fizetségéért, és tenni is a közösségért – átfogó programot és tervet kellene készíteni, amit az MNT elé terjesztene a délvidéki magyar sajtó helyzetének rendezésére. A magyar közösség elvárásai, az Európai Parlament állásfoglalásai és a civil szerveztek megállapításai alapján. Bozóki Antal:

A Freedom House amerikai civil szervezet, a Szabadság a világban 2019 című jelentésében – 15 év után először – a részben/részlegesen szabad (más fordításban: félszabad), országok közé sorolta Szerbiát.

A jelentés szerint a médiaszabadság is nagyon nehéz helyzetbe került az országban: a hatalmi pártok, valamint  a hozzájuk közel (vagy a befolyásuk alatt – B. A.) álló média megpróbálják aláásni a független újságírók tekintélyét, zaklatást és hitelrontást alkalmazva, mindezt Aleksandar Vučić államfő támogatásával, akinek az ilyen jellegű fellépése ellenkezik az alkotmánnyal.

Az Európai Parlament, a 2018. november 29-i állásfoglalásában arra ösztönözte a szerb hatóságokat, hogy „fokozzák erőfeszítéseiket a véleménynyilvánítás és a média szabadságával kapcsolatos helyzet javítása érdekében”, valamint „üdvözölte a médiastratégia-tervezet kidolgozásával megbízott új munkacsoport létrehozását”, stb.

Legutóbb (2019. február 22-én) a Belgrádi Emberi Jogi Központnak (Centar za ljudska prava u Beogradu) a szerbiai emberi jogok állapotáról készített jelentése bemutatásakor elhangzott az is, hogy „a sajtó helyzete Szerbiában 1998 óta a legrosszabb, valamint, hogy a hatalom próbálkozik átvenni felette a teljes uralmat”.

Ezek a megállapítások a délvidéki magyar nyelvű sajtóra is vonatkoztathatók, azzal a megjegyzéssel, hogy a szerb hatalom a sajtó felügyeletét úgymond átengedte/átpasszolta a hatalmi koalícióban részes Vajdasági Magyar Szövetségnek (VMSZ/BMC) és az általa irányított Magyar Nemzeti Tanácsnak (MNT).

Szabó Angéla 12 részes interjú-sorozatából megismerhettük a délvidéki magyar sajtó valós helyzetét, állapotát.

Tájékoztatásunk „súlyos jellemhibája a gerinctelenség, a megalkuvás, a behódolás, a szolgalelkűség. Ennek következtében csak tisztes távolságból figyeli, óvatosan kerülgeti (megkerüli) a sorskérdéseinket, az érzékeny, húsbavágó témákat. Nem megy közel, nem ás mélyre, nem kér számon. Elhallgat, elferdít, eltussol” – állapítja meg írásában Szabó Angéla.

Az ilyen viszonyulás viszont ellenkezik a hivatásos újságírás természetével és a média hatalom ellenőrző funkciójával. 

Setyerov Zorán, a DélHír hírportál főszerkesztőjének az értékelése szerint „a VMSZ színre lépése óta az itteni magyar újságírás gyakorlatilag teljesen megszűnt. Pontosabban: a nevesebb, nagy hagyományú médiumok zöme pártközlönnyé züllött”.

Szerbhorváth György, jelenleg a Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Intézetének Délvidékről elszármazott munkatársának véleménye, hogy „ami rossz a demokráciának, az jó a VMSZ-nek”. –  Átvették a Fidesz stratégiáját: a médiát le kell uralni, és kész. Sikerpropaganda zajlik a problémák szisztematikus feltárása helyett: a Prosperitatin nyerő vállalkozók, családok nyilatkoznak, nagyriportok… [ …] A VMSZ-nek az a legfontosabb, hogy kritikus hangok ne legyenek, és azt is felismerték, illetve kidolgozott stratégia, hogy a terepen kell mozogni – az értelmiség meg csak dünnyögjön magában –, azaz a nép a fontos, a mulatós, elaltatós fesztiválok, kolbásszal, paprikással, a főzőversenyek, a falusi dzsemborik, ahol a politikusok fölavatják még a töpörtyűt is...”

Németh Zoltán, a Magyar Szó jelenlegi főszerkesztő-helyettese viszont, ezekkel szemben, azt állítja, hogy „a mostani újságírásunk jó, és a Magyar Szónk is az”.

Persze, hogy nem fogja Németh a saját újságjáról azt mondani, hogy rossz (a közmondás szerint is „mindenki a maga lovát dicséri”), pedig, sajnos az.  Ezt mutatja a napilap olvasottságának, eladott példányszámának folyamatos csökkenése, akárcsak a Hét Nap hetilapnál.  Mindkét újság alapítója a Magyar Nemzeti Tanács lett. Sikerült is az egyetlen délvidéki napilapot támogatásokból és adományokból eltartott „pártközlönnyé”, a Hét Napot pedig mintegy 2500 eladott példányszámra csökkenteni.

Csorba Zoltán szerint, aki két éven át (1989-1991) volt a Magyar Szó főszerkesztője, „a Magyar Szó esetében súlyos változást jelentett, amikor – szintén meghatározott szándékkal – az MNT kisajátította az alapítói jogokat. Azzal a magyarázattal, hogy magyar nyelvű napilapról lévén szó, ami a vajdasági magyarság érdekeihez tartozik, ki más tudná jobban érvényesíteni ezeket az érdekeket, mint az MNT.  Valójában az MNT is különböző pártok képviselőháza kellene, hogy legyen, amibe végső soron beleférne, hogy a sajtótól elvárja a tárgyilagos, nem részrehajló magas szintű tájékoztatást. De már a kezdetén gyanítani lehetet, hogy az MNT-ben a hatalmi párt (a Vajdasági Magyar Szövetség – B.A.) fogja szoros ellenőrzése alá vonni a Magyar Szót, arra hivatkozva, hogy ők tudják a legjobban, melyek a vajdasági magyarság érdekei, amit  a sajtónak  támogatni, sőt propagálni kell. Mivel az alapító minden esetben átveszi „az anyagi feltételek biztosítását is”, adottak a feltételek, hogy kézben tartsa a szerkesztőséget. Durvább kifejezéssel élve: könnyedén megzsarolhatja a szerkesztés politikát”.

A Magyar Szó helyzetének „súlyos változását” Csorba abban a mulasztásban látja, hogy „az elején nem került sor az alapítóval elvi megállapodásra, amely tartalmazta volna a játékszabályokat”.  – A Magyar Szónak volt akkora tekintélye és súlya, hogy ezt megtehette volna. Kötelezni az alapítót, hogy biztosítsa a lap megjelenését, de őrködjön a sajtószabadság, a tárgyilagos tájékoztatás elve felett is, ne zsarolhasson sem leváltásokkal, sem a pénzbeli juttatásokkal...”

Ennek a megállapodásnak a megkötésére még most is sor kerülhetne, de a szerkesztőség ilyen irányú követelést – ismereteim szerint – nem támasztott. Elégedett, a jelenlegi helyzettel – legalábbis Németh Zoltán.    

Az Újvidéki Televízió magyar szerkesztősége és műsorai visszafejlődőben vannak, úgy a szerkesztőség munkatársainak száma, a műsorok terjedelme és minősége tekintetében, mint műszaki szempontból. 

– Mindig irigykedve hallgatjuk az idősebb kollégák történeteit az úgynevezett aranykorról, amikor több mint száz tagja volt a szerkesztőségünknek. […] A 80-as évek elején csak a sportesemények élő közvetítése (magyar nyelven) évi 27 000 percet tett ki. Most nagyjából 57 000 percünk van évente összesen[12] – nyilatkozta Szakács Áron a VRTV magyar nyelvű műsorainak felelő szerkesztője.

A vele készült interjú február 24-én került fel az internetre, a Napló értesülése szerint viszont „Szakács még február 22-én benyújtotta lemondását”. Hogy mi lehet a lemondás mögött, arról még nem közöltek semmit.

A magyar nyelvű televíziózáshoz tartozik, hogy „a szabadkai székhelyű vajdasági magyar hatalomnak van egy helybéli üdvöskéje, a Pannon RTV, amelynek serényen egyengeti az útját: mindenható médiumot szeretne kreálni belőle”.  Talán részben ezzel is magyarázni lehetne „a magyar hatalom” érdektelenségét az újvidéki köztelevízió magyar szerkesztőségének leépítése, műsorai terjedelmének és színvonalának csökkenése iránt.

A délvidéki magyar sajtó kaotikusnak is nevezett helyzetét a Vajdasági Magyar Újságírók Egyesület (VMÚE) teljes passzivitása nem csak, hogy kiegészíti, de bizonyára hozzá is járult annak kialakulásához.

Bódis Gábor, az Újvidéki Televízió magyar szerkesztőségének egykori munkatársa, a Napló független politikai hetilap egyik alapítója a szervezetről mondja:

– És 30 évvel később (2010. június 19-én – B.A.) az etnikai gettókba töpörödött vajdasági nemzetiségek létrehozták a saját „nemzeti” újságíró egyleteiket. A magyar olyan bábszervezet lett, hogy semmilyen ügyben nem mer, nem akar megnyilatkozni. Amikor a felette álló párt, a VMSZ a legsötétebb időket idézve tisztogatott a „saját” médiájában, ezek a vajdmagyar „szakmavédők” hallgattak, mint nyuszi a fűben.”

A magyar újságírás helyzetét jellemzi az is, hogy a Vajdasági Rádió és Televízió  (VRTV) vezető magyar „káderei”  – különböző okokra hivatkozva – elhárították, hogy nyilatkozzanak Szabó Angélának.

Márton Attila, a VRTV kisebbségi műsorainak vezetője szerint ehhez „engedélyt kell kérni az igazgatótól”.

Klemm József, , a VRTV vezérigazgató-helyettese szerint, „a felettes jóváhagyása csak abban az esetben szükséges, ha a televízió vagy a rádió képviselőjeként magáról az intézményről nyilatkoznak”. Klemmel végül mégsem készült interjú. Hogy mi okból, nem tudni.

Öreg Dezső, az Újvidéki Rádió magyar szerkesztőségének a vezetője „elfoglaltságára és egyéb okokra hivatkozva nem akart nyilatkozni”.

Sebestyén Imre, a Vajdaság Ma Délvidéki Hírportál alapító főszerkesztője, egészségügyi okokra hivatkozva utasította el az interjút. „Óvom a nyugalmamat, s ezzel az egészségemet. A téma pedig a nyugalom megzavarására alkalmas. :)” – közölte.

Bodzsoni István, a Pannon Rádió és Televízió igazgatója pedig azért nem nyilatkozott, mert „nem szeretne sajtóvitába keveredni.”

A délvidéki magyar tájékoztatás legfelelősebbjei nem kommunikálnak a nyilvánossággal, nem vállalják a felelősséget még a saját nyilatkozatukért sem? Nem mondják el véleményüket az általuk vezetett szerkesztőség és a sajtó helyzetéről? Milyen példát mutattak ezzel? Minek lehetne ezt nevezni? Félelemnek, gyávaságnak, a közösség iránti felelősségérzet hiányának? Az anyagi támogatást viszont közülük egyesek igénylik!

Amennyiben Szakács Áronnak az interjú miatt kellett távoznia, nekik most szolidaritást kellene vállalniuk.

***

A többségükben (jelenleg vagy korábban) hivatásos újságírókkal, szerkesztőkkel készített interjúkból arra következtethetünk, hogy a délvidéki/vajdasági magyarságnak nincsen szabad közszolgálati sajtója! Sajtószabadságról – „az összes hiányossággal együtt” – csak az internetes lapok esetében lehet szó, amelyek „normális, gondolkodó délvidéki magyarok számára jelentik az egyetlen megnyilvánulási lehetőséget”. Ezek közé sorolható a DélHír, a Szabad Magyar Szó, és részben az Újvidéki TV, a nyomtatott sajtó esetében pedig a Családi Kör hetilap.

A sajtónak a demokráciában társadalomformáló, hatalom ellenőrző szerepe is van. Nem hiába nevezték korábban „hetedik hatalomnak”.  Ahol létezik, nem egy államelnök, miniszter, igazgató bukott meg már az miatt, hogy a sajtó a nyilvánosságra hozta a viselt ügyeit.

A vajdasági magyaroknak nincs szüksége szolgalelkű, pártirányítású sajtóra! Bizonyára a helyzetünk sok mindenben másként alakult volna, ha lenne szabad, független, a szakma szabályaihoz ragaszkodó sajtónk. Ezért, a délvidéki magyar sajtónak vissza kell szereznie a megbecsülést, a tekintélyét! Ez nélkül nem léphetünk előre!

Nem szabad országnak nem szabad a sajtója! Ez távolról sem jelenti azt, hogy a helyzettel meg kell békülni, hogy azt nem lehet megváltoztatni…

Ternovácz Istvánnak, az MNT Végrehajtó Bizottságának sajtóval megbízott tagja, most – feltéve, ha meg akarna dolgozni a bizonyára nem kevés fizetségéért, és tenni is a közösségért – átfogó programot és tervet kellene készíteni, amit az MNT elé terjesztene a délvidéki magyar sajtó helyzetének rendezésére. A magyar közösség elvárásai, az Európai Parlament állásfoglalásai és a civil szerveztek megállapításai alapján.

 

 

 

2019. március 4.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Füstbe ment szerv

Azt hiszem elég volt, ezt az egész cudarságot, nekünk, egymást kézen fogva, mindenáron el kell kerülnünk. >

Tovább

Virág a kormányzó úr sírján

Érdektelen, hogy Lázár János (aki Orbán utóda szeretne lenni) miért tette ezt – és hogy miért >

Tovább

Háborús emlékek nyomában

Arra szeretném kérni Önöket, hogy ezt, amit most tőlem hallottak, adják tovább, és meséljék el, hogy >

Tovább

„Mórahalmon egyeztettek”

Mivel a VB következő (hatodik) ülését a társelnökök 2020 februárjára jelezték, a Magyar Nemzeti Tanácsnak (MNT) >

Tovább

Ökomama

Arra nem emlékszem, hogy a „természet” fogalmát úgy általánosságban emlegették volna. Hanem csak konkrétan: kukorica, karfiol, >

Tovább

"Kivérezteti a vajdasági magyarságot a kettős állampolgárság"

„Lehet mellébeszélni, de az az igazság, hogy a vajdasági magyar közösség menthetetlenné vált, s egy évtizeden >

Tovább

„Szerbiának két külügyminisztere...”

A magyar külpolitika tehát a nyugat-balkáni országok integrálását az Európai Unióba stratégiai fontosságúnak tartja, miközben teljesen >

Tovább

A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI

A nemzeti kisebbségek helyzetét egy társadalomban/országban számos tényező együttes létezése alapján lehet csak megállapítani, amelyek közül >

Tovább

A jugoszláv rendszerváltás

Egy könyv címe szerint pedig „A háború a Maksimirben kezdődött el”, azaz 1990. május 13-án, amikor >

Tovább

A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI

A gond nem csak a képviselők számával van, hanem, sajnos, azzal is hogyan képviselik a délvidéki/vajdasági >

Tovább

A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI

Hogyan lehetséges, hogy olyan községben, mint a zombori, nagybecskereki, nagykikindai, vagy Muzslya, a Közép-Bánság legnagyobb magyar >

Tovább

„Így pusztul ki a bánsági magyarság”!

A nyár nagy részét a bánsági Tordán töltöttem, így alkalmam volt megismerkedni a falu életével és >

Tovább