Ma Tivadar, Tihamér, Töhötöm névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Nem szabad országnak nem szabad a sajtója!
Kaotikus a magyar nyelvű média (1.)
Bozóki Antal
Ez távolról sem jelenti azt, hogy a helyzettel meg kell békülni, hogy azt nem lehet megváltoztatni… Ternovácz Istvánnak, az MNT Végrehajtó Bizottságának sajtóval megbízott tagja, most – feltéve, ha meg akarna dolgozni a bizonyára nem kevés fizetségéért, és tenni is a közösségért – átfogó programot és tervet kellene készíteni, amit az MNT elé terjesztene a délvidéki magyar sajtó helyzetének rendezésére. A magyar közösség elvárásai, az Európai Parlament állásfoglalásai és a civil szerveztek megállapításai alapján. Bozóki Antal:
A Freedom House amerikai civil szervezet, a Szabadság a világban 2019 című jelentésében – 15 év után először – a részben/részlegesen szabad (más fordításban: félszabad), országok közé sorolta Szerbiát.
A jelentés szerint a médiaszabadság is nagyon nehéz helyzetbe került az országban: a hatalmi pártok, valamint a hozzájuk közel (vagy a befolyásuk alatt – B. A.) álló média megpróbálják aláásni a független újságírók tekintélyét, zaklatást és hitelrontást alkalmazva, mindezt Aleksandar Vučić államfő támogatásával, akinek az ilyen jellegű fellépése ellenkezik az alkotmánnyal.
Az Európai Parlament, a 2018. november 29-i állásfoglalásában arra ösztönözte a szerb hatóságokat, hogy „fokozzák erőfeszítéseiket a véleménynyilvánítás és a média szabadságával kapcsolatos helyzet javítása érdekében”, valamint „üdvözölte a médiastratégia-tervezet kidolgozásával megbízott új munkacsoport létrehozását”, stb.
Legutóbb (2019. február 22-én) a Belgrádi Emberi Jogi Központnak (Centar za ljudska prava u Beogradu) a szerbiai emberi jogok állapotáról készített jelentése bemutatásakor elhangzott az is, hogy „a sajtó helyzete Szerbiában 1998 óta a legrosszabb, valamint, hogy a hatalom próbálkozik átvenni felette a teljes uralmat”.
Ezek a megállapítások a délvidéki magyar nyelvű sajtóra is vonatkoztathatók, azzal a megjegyzéssel, hogy a szerb hatalom a sajtó felügyeletét úgymond átengedte/átpasszolta a hatalmi koalícióban részes Vajdasági Magyar Szövetségnek (VMSZ/BMC) és az általa irányított Magyar Nemzeti Tanácsnak (MNT).
Szabó Angéla 12 részes interjú-sorozatából megismerhettük a délvidéki magyar sajtó valós helyzetét, állapotát.
Tájékoztatásunk „súlyos jellemhibája a gerinctelenség, a megalkuvás, a behódolás, a szolgalelkűség. Ennek következtében csak tisztes távolságból figyeli, óvatosan kerülgeti (megkerüli) a sorskérdéseinket, az érzékeny, húsbavágó témákat. Nem megy közel, nem ás mélyre, nem kér számon. Elhallgat, elferdít, eltussol” – állapítja meg írásában Szabó Angéla.
Az ilyen viszonyulás viszont ellenkezik a hivatásos újságírás természetével és a média hatalom ellenőrző funkciójával.
Setyerov Zorán, a DélHír hírportál főszerkesztőjének az értékelése szerint „a VMSZ színre lépése óta az itteni magyar újságírás gyakorlatilag teljesen megszűnt. Pontosabban: a nevesebb, nagy hagyományú médiumok zöme pártközlönnyé züllött”.
Szerbhorváth György, jelenleg a Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Intézetének Délvidékről elszármazott munkatársának véleménye, hogy „ami rossz a demokráciának, az jó a VMSZ-nek”. – Átvették a Fidesz stratégiáját: a médiát le kell uralni, és kész. Sikerpropaganda zajlik a problémák szisztematikus feltárása helyett: a Prosperitatin nyerő vállalkozók, családok nyilatkoznak, nagyriportok… [ …] A VMSZ-nek az a legfontosabb, hogy kritikus hangok ne legyenek, és azt is felismerték, illetve kidolgozott stratégia, hogy a terepen kell mozogni – az értelmiség meg csak dünnyögjön magában –, azaz a nép a fontos, a mulatós, elaltatós fesztiválok, kolbásszal, paprikással, a főzőversenyek, a falusi dzsemborik, ahol a politikusok fölavatják még a töpörtyűt is...”
Németh Zoltán, a Magyar Szó jelenlegi főszerkesztő-helyettese viszont, ezekkel szemben, azt állítja, hogy „a mostani újságírásunk jó, és a Magyar Szónk is az”.
Persze, hogy nem fogja Németh a saját újságjáról azt mondani, hogy rossz (a közmondás szerint is „mindenki a maga lovát dicséri”), pedig, sajnos az. Ezt mutatja a napilap olvasottságának, eladott példányszámának folyamatos csökkenése, akárcsak a Hét Nap hetilapnál. Mindkét újság alapítója a Magyar Nemzeti Tanács lett. Sikerült is az egyetlen délvidéki napilapot támogatásokból és adományokból eltartott „pártközlönnyé”, a Hét Napot pedig mintegy 2500 eladott példányszámra csökkenteni.
Csorba Zoltán szerint, aki két éven át (1989-1991) volt a Magyar Szó főszerkesztője, „a Magyar Szó esetében súlyos változást jelentett, amikor – szintén meghatározott szándékkal – az MNT kisajátította az alapítói jogokat. Azzal a magyarázattal, hogy magyar nyelvű napilapról lévén szó, ami a vajdasági magyarság érdekeihez tartozik, ki más tudná jobban érvényesíteni ezeket az érdekeket, mint az MNT. Valójában az MNT is különböző pártok képviselőháza kellene, hogy legyen, amibe végső soron beleférne, hogy a sajtótól elvárja a tárgyilagos, nem részrehajló magas szintű tájékoztatást. De már a kezdetén gyanítani lehetet, hogy az MNT-ben a hatalmi párt (a Vajdasági Magyar Szövetség – B.A.) fogja szoros ellenőrzése alá vonni a Magyar Szót, arra hivatkozva, hogy ők tudják a legjobban, melyek a vajdasági magyarság érdekei, amit a sajtónak támogatni, sőt propagálni kell. Mivel az alapító minden esetben átveszi „az anyagi feltételek biztosítását is”, adottak a feltételek, hogy kézben tartsa a szerkesztőséget. Durvább kifejezéssel élve: könnyedén megzsarolhatja a szerkesztés politikát”.
A Magyar Szó helyzetének „súlyos változását” Csorba abban a mulasztásban látja, hogy „az elején nem került sor az alapítóval elvi megállapodásra, amely tartalmazta volna a játékszabályokat”. – A Magyar Szónak volt akkora tekintélye és súlya, hogy ezt megtehette volna. Kötelezni az alapítót, hogy biztosítsa a lap megjelenését, de őrködjön a sajtószabadság, a tárgyilagos tájékoztatás elve felett is, ne zsarolhasson sem leváltásokkal, sem a pénzbeli juttatásokkal...”
Ennek a megállapodásnak a megkötésére még most is sor kerülhetne, de a szerkesztőség ilyen irányú követelést – ismereteim szerint – nem támasztott. Elégedett, a jelenlegi helyzettel – legalábbis Németh Zoltán.
Az Újvidéki Televízió magyar szerkesztősége és műsorai visszafejlődőben vannak, úgy a szerkesztőség munkatársainak száma, a műsorok terjedelme és minősége tekintetében, mint műszaki szempontból.
– Mindig irigykedve hallgatjuk az idősebb kollégák történeteit az úgynevezett aranykorról, amikor több mint száz tagja volt a szerkesztőségünknek. […] A 80-as évek elején csak a sportesemények élő közvetítése (magyar nyelven) évi 27 000 percet tett ki. Most nagyjából 57 000 percünk van évente összesen[12] – nyilatkozta Szakács Áron a VRTV magyar nyelvű műsorainak felelő szerkesztője.
A vele készült interjú február 24-én került fel az internetre, a Napló értesülése szerint viszont „Szakács még február 22-én benyújtotta lemondását”. Hogy mi lehet a lemondás mögött, arról még nem közöltek semmit.
A magyar nyelvű televíziózáshoz tartozik, hogy „a szabadkai székhelyű vajdasági magyar hatalomnak van egy helybéli üdvöskéje, a Pannon RTV, amelynek serényen egyengeti az útját: mindenható médiumot szeretne kreálni belőle”. Talán részben ezzel is magyarázni lehetne „a magyar hatalom” érdektelenségét az újvidéki köztelevízió magyar szerkesztőségének leépítése, műsorai terjedelmének és színvonalának csökkenése iránt.
A délvidéki magyar sajtó kaotikusnak is nevezett helyzetét a Vajdasági Magyar Újságírók Egyesület (VMÚE) teljes passzivitása nem csak, hogy kiegészíti, de bizonyára hozzá is járult annak kialakulásához.
Bódis Gábor, az Újvidéki Televízió magyar szerkesztőségének egykori munkatársa, a Napló független politikai hetilap egyik alapítója a szervezetről mondja:
– És 30 évvel később (2010. június 19-én – B.A.) az etnikai gettókba töpörödött vajdasági nemzetiségek létrehozták a saját „nemzeti” újságíró egyleteiket. A magyar olyan bábszervezet lett, hogy semmilyen ügyben nem mer, nem akar megnyilatkozni. Amikor a felette álló párt, a VMSZ a legsötétebb időket idézve tisztogatott a „saját” médiájában, ezek a vajdmagyar „szakmavédők” hallgattak, mint nyuszi a fűben.”
A magyar újságírás helyzetét jellemzi az is, hogy a Vajdasági Rádió és Televízió (VRTV) vezető magyar „káderei” – különböző okokra hivatkozva – elhárították, hogy nyilatkozzanak Szabó Angélának.
Márton Attila, a VRTV kisebbségi műsorainak vezetője szerint ehhez „engedélyt kell kérni az igazgatótól”.
Klemm József, , a VRTV vezérigazgató-helyettese szerint, „a felettes jóváhagyása csak abban az esetben szükséges, ha a televízió vagy a rádió képviselőjeként magáról az intézményről nyilatkoznak”. Klemmel végül mégsem készült interjú. Hogy mi okból, nem tudni.
Öreg Dezső, az Újvidéki Rádió magyar szerkesztőségének a vezetője „elfoglaltságára és egyéb okokra hivatkozva nem akart nyilatkozni”.
Sebestyén Imre, a Vajdaság Ma Délvidéki Hírportál alapító főszerkesztője, egészségügyi okokra hivatkozva utasította el az interjút. „Óvom a nyugalmamat, s ezzel az egészségemet. A téma pedig a nyugalom megzavarására alkalmas. :)” – közölte.
Bodzsoni István, a Pannon Rádió és Televízió igazgatója pedig azért nem nyilatkozott, mert „nem szeretne sajtóvitába keveredni.”
A délvidéki magyar tájékoztatás legfelelősebbjei nem kommunikálnak a nyilvánossággal, nem vállalják a felelősséget még a saját nyilatkozatukért sem? Nem mondják el véleményüket az általuk vezetett szerkesztőség és a sajtó helyzetéről? Milyen példát mutattak ezzel? Minek lehetne ezt nevezni? Félelemnek, gyávaságnak, a közösség iránti felelősségérzet hiányának? Az anyagi támogatást viszont közülük egyesek igénylik!
Amennyiben Szakács Áronnak az interjú miatt kellett távoznia, nekik most szolidaritást kellene vállalniuk.
***
A többségükben (jelenleg vagy korábban) hivatásos újságírókkal, szerkesztőkkel készített interjúkból arra következtethetünk, hogy a délvidéki/vajdasági magyarságnak nincsen szabad közszolgálati sajtója! Sajtószabadságról – „az összes hiányossággal együtt” – csak az internetes lapok esetében lehet szó, amelyek „normális, gondolkodó délvidéki magyarok számára jelentik az egyetlen megnyilvánulási lehetőséget”. Ezek közé sorolható a DélHír, a Szabad Magyar Szó, és részben az Újvidéki TV, a nyomtatott sajtó esetében pedig a Családi Kör hetilap.
A sajtónak a demokráciában társadalomformáló, hatalom ellenőrző szerepe is van. Nem hiába nevezték korábban „hetedik hatalomnak”. Ahol létezik, nem egy államelnök, miniszter, igazgató bukott meg már az miatt, hogy a sajtó a nyilvánosságra hozta a viselt ügyeit.
A vajdasági magyaroknak nincs szüksége szolgalelkű, pártirányítású sajtóra! Bizonyára a helyzetünk sok mindenben másként alakult volna, ha lenne szabad, független, a szakma szabályaihoz ragaszkodó sajtónk. Ezért, a délvidéki magyar sajtónak vissza kell szereznie a megbecsülést, a tekintélyét! Ez nélkül nem léphetünk előre!
Nem szabad országnak nem szabad a sajtója! Ez távolról sem jelenti azt, hogy a helyzettel meg kell békülni, hogy azt nem lehet megváltoztatni…
Ternovácz Istvánnak, az MNT Végrehajtó Bizottságának sajtóval megbízott tagja, most – feltéve, ha meg akarna dolgozni a bizonyára nem kevés fizetségéért, és tenni is a közösségért – átfogó programot és tervet kellene készíteni, amit az MNT elé terjesztene a délvidéki magyar sajtó helyzetének rendezésére. A magyar közösség elvárásai, az Európai Parlament állásfoglalásai és a civil szerveztek megállapításai alapján.
Következő cikk: A kötelező katonai szolgálat visszaállítása zajlik a fű alatt Szerbiában
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk
Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik. Az értelmiségi filiszter távol >
A demagóg lojalitás jutalma
Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >
VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK
Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >
Torontáltordára kéne menni
Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >
Folytatódik a kis bácskai sárdobálás
Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >
RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA
A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >
Ismét
Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer >
Mikor tévesztettünk utat és miért?
Mikortól kezdődött a Magyar Nemzeti Tanácsban a VMSZ kétharmados többsége.? Milyen erők marginalizálták a többi kisebbségi >
SZEREPZAVARBAN
Az írásokból az is jól kivehető, hogy Pásztor Bálint tisztségek halmozásával él vissza, fellépései szerepzavarosak: pártelnöki, >
Újvidék elvesztette a régi identitását, és nem talált újat
Tudom, felesleges nosztalgiázni, hiszen a nagyvárosokat a szüntelen változás jellemzi. Újvidéknek is változni kell. A változás >
A VMSZ-ES PROPAGANDA TÁMOGATÁSA KÖZPÉNZBŐL
A VMSZ és az MNT vezetői a médiába visszahozták a szocialista időkből ismert demagóg beszédet, a >
Aki tanú akar lenni, pokolba kell annak menni
Ráadásul vannak tévedések, amelyek csak a mai szemmel nézve tűnnek tévedéseknek, holnap esetleg kiderül, pontosak voltak. >