2020. szeptember 23. Szerda
Ma Tekla, Líviusz, Ila névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

„Egyszer minden mandátum lejár...”

Pásztor István és az „ígéret földje”

Bozóki Antal
Bozóki Antal

A haladó VMSZ elnöke a magyar közösségben egyébként sem arról nevezetes, hogy javította volna a helyzetünket. Egyes döntéseit pedig a közösség egyenesen megalázásként élte meg. Például november 25-ének, a Délvidék elcsatolása napja ünneplésének megszavazását és az ünneplésén való részvételét. A májusi választások a VMSZ-ben jó alkalom lesz arra, hogy Pásztor István távozzon a politikából és a közéletből. Addig azonban még sok minden történhet… Bozóki Antal:

– Az emberek mindig úgy élték meg ezt a térséget, mint az ígéret földjét, ahol minden adva van ahhoz, hogy az ember normálisan tudjon élni. Ha ezt 2019-re vetítjük, akkor meg kell vizsgálnunk azt, hogy mit tehetünk annak érdekében, hogy fejlődés legyen – nyilatkozta február 5-én a Szabadkai Magyar Rádió Napindító című műsorában Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ/BMC), a Tartományi Képviselőház, stb. elnöke.  Nagyon sok ember keseredett meg, az ő számukra kell visszaadni a bizakodást – tette hozzá Pásztor.

A műsor nagyobbik részében Pásztor arról beszélt, hogy „Vajdaság fejlődik, szerbiai viszonylatban is erősödik”, és „további fejlesztések szükségesek, például a vasúthálózat tekintetében”. Semmilyen számadatot nem mondott azonban arról, hogy miben nyilvánul meg „Vajdaság fejlődése”, és hogy miért nem előbb kezdtek a vasúthálózat fejlesztésébe, hanem most, amikor a térség már lassan kiürül, vagyis nem lesz már kit szállítani.

A beszélgetés végén Pásztor „a Szerbiában uralkodó politikai közbeszédről is szólt, amely szerinte nagyon eldurvult, ez pedig megmérgezi az emberek lelkét”, majd aggodalmát fejezte ki, mivel „nem látja, hogy ez merre fog vezetni”.

Szerbia számos helységében, most már heti rendszerességgel, folynak az #1az5millióból elnevezésű tüntetések. Február 8-án a szabadkaiak is csatlakoztak a demonstrálókhoz. Erről még a Pannon RTV nevű VMSZ párttelevízió is beszámolt.

Pásztort – ha még eddig nem fogta fel, hogy „ez merre fog vezetni” – fel kellene világosítani: A nép elégedetlen a fekete-vörös-véemeszes hatalmi koalícióval és az itteni élettel, nem akar tovább „megalázó körülmények között élni”. Ezért nem kell csodálkozni, annak ellenére, hogy „az emberek mindig úgy élték meg ezt a térséget, mint az ígéret földjét”, mégis tömegesen hagyják el azt. (A német migrációs és menekültügyi hivatal becslése szerint „az elmúlt két évben több mint 51 ezer ember költözött Szerbiából Németországba”.) Elsősorban azért mert a vezető politikusok – akik közé Pásztor is tartozik – nem javították a lakosság gazdasági és egyéb helyzetét. A tömegek változásokat akarnak! A „bizakodás” csak egy másfajta politika és politikusok által szerezhető vissza!

Szövetség Szerbiáért pártkoalíció február 6-án közreadta az ellenzék által előző napon megfogalmazott Megállapodás a néppel című dokumentumot, amely „hét pontból áll és tartalmazza azokat az intézkedéseket, amelyek biztosítanák a választások becsületességét, valamint a demokratikus elvek mentén a jogállamiság helyreállítására irányuló intézkedéscsomagot Aleksandar Vučić hatalmának megdöntését követően”.

A nép elégedetlenségének következménye pedig – ha az nem csillapodik – általában hatalomváltás szokott lenni.  Most még csak az a kérdés, hogy mennyi ideig fognak tartani a demonstrációk és milyen ára lesz a hatalommenesztésnek.

Pásztort István (1956, Törökkanizsa) 1992 óta vesz részt a politikában, 2000-től tartományi tisztségviselő. Ez elegendő idő lehetett arra, hogy eltávolodjon a mindennapi élettől, a (szomorú) valóságtól és a magyar közösségtől, hogy elfáradjon, „kiégjen” és elveszítse a politikai reflexét, hogy mikor kell kilépni a politikából. A fia, Bálint, ezt így fogalmazta meg: „Aki politikával foglalkozik, annak tudatában kell lennie azzal, hogy egyszer minden mandátum lejár”… Bármilyen nehéz/fájdalmas is megválni a hatalomtól.

A haladó VMSZ elnöke a magyar közösségben egyébként sem arról nevezetes, hogy javította volna a helyzetünket. Egyes döntéseit pedig a közösség egyenesen megalázásként élte meg. Például november 25-ének, a Délvidék elcsatolása napja ünneplésének megszavazását és az ünneplésén való részvételét.

A májusi választások a VMSZ-ben jó alkalom lesz arra, hogy Pásztor István távozzon a politikából és a közéletből. Addig azonban még sok minden történhet…   

 

2019. február 12.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Osztozkodás a lőporos hordón

A Nyugat-Balkán – leánykori nevén Jugoszlávia plusz Albánia – befolyásolásáért többen vetekednek: az EU, az USA, >

Tovább

Botrány Újvidéken

Szerbia ezúttal kiállította saját igazolványát, az osztályzaton nem csodálkozom. Ellenben miért hallgatnak a polgárok? Félnek? Tudják, >

Tovább

Menekülés a magányból a forradalomba

A Menj és szenvedj te is, című, a Nyugatban megjelent naplójegyzetei elárulják, hogy semmiképpen sem az >

Tovább

Javasasszonyok és politológusok

A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >

Tovább

Kettős nyomás alatt

Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >

Tovább

Örömünnep Szerbiában

Nem irigylem a szerbiai politikusokat sem. Hogyan lehet kormányozni egy nemzetet, amelynek lelkében ilyen mély ellentmondások >

Tovább

Konformizmus-vita

Nos, a vereség lehelete már ekkor érződött, ám a folyóiratot, amelynek indulása 1968 előszelét is jelezte, >

Tovább

Örök hála Bosnyák Istvánnak

Magától értetődő volt minden egyes mondata. Most azonban arra gondolok, hogy a lehetetlenre vállalkozott. Csak abban >

Tovább

Szaxofon

A szomszéd, a gimnázium igazgatója, Uroš bácsi szóvá is tette édesapámnak, hogy „eladtuk a kutyánkat, hogy >

Tovább

Alternatíva nélküli kor

Hobsbawm szerint az a veszély fenyeget bennünket, hogy felülkerekednek „a jobboldali, demagóg, idegengyűlölő, nacionalista rendszerek, amelyek >

Tovább

Bret Easton Ellis: “a beszari nemzedék”

A kapitalista rendszerben érvényesülő kapitalista értelmiségi elitet nem kínozza a lelkiismeret. Úgy látszik azonban, hogy a >

Tovább

Laudáció Márti néni tiszteletére

Végülis kettejükben (a megjelenésükön kívül) abszolút van valami közös: mindketten csak hiszik magukat valaminek: egyik főszerkesztőnek, >

Tovább