Ma Ulrik, Erzsébet névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Kik vagyunk, mit akarunk
Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >
Napi ajánló
„Egyszer minden mandátum lejár...”
Pásztor István és az „ígéret földje”
Bozóki Antal
A haladó VMSZ elnöke a magyar közösségben egyébként sem arról nevezetes, hogy javította volna a helyzetünket. Egyes döntéseit pedig a közösség egyenesen megalázásként élte meg. Például november 25-ének, a Délvidék elcsatolása napja ünneplésének megszavazását és az ünneplésén való részvételét. A májusi választások a VMSZ-ben jó alkalom lesz arra, hogy Pásztor István távozzon a politikából és a közéletből. Addig azonban még sok minden történhet… Bozóki Antal:
– Az emberek mindig úgy élték meg ezt a térséget, mint az ígéret földjét, ahol minden adva van ahhoz, hogy az ember normálisan tudjon élni. Ha ezt 2019-re vetítjük, akkor meg kell vizsgálnunk azt, hogy mit tehetünk annak érdekében, hogy fejlődés legyen – nyilatkozta február 5-én a Szabadkai Magyar Rádió Napindító című műsorában Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ/BMC), a Tartományi Képviselőház, stb. elnöke. Nagyon sok ember keseredett meg, az ő számukra kell visszaadni a bizakodást – tette hozzá Pásztor.
A műsor nagyobbik részében Pásztor arról beszélt, hogy „Vajdaság fejlődik, szerbiai viszonylatban is erősödik”, és „további fejlesztések szükségesek, például a vasúthálózat tekintetében”. Semmilyen számadatot nem mondott azonban arról, hogy miben nyilvánul meg „Vajdaság fejlődése”, és hogy miért nem előbb kezdtek a vasúthálózat fejlesztésébe, hanem most, amikor a térség már lassan kiürül, vagyis nem lesz már kit szállítani.
A beszélgetés végén Pásztor „a Szerbiában uralkodó politikai közbeszédről is szólt, amely szerinte nagyon eldurvult, ez pedig megmérgezi az emberek lelkét”, majd aggodalmát fejezte ki, mivel „nem látja, hogy ez merre fog vezetni”.
Szerbia számos helységében, most már heti rendszerességgel, folynak az #1az5millióból elnevezésű tüntetések. Február 8-án a szabadkaiak is csatlakoztak a demonstrálókhoz. Erről még a Pannon RTV nevű VMSZ párttelevízió is beszámolt.
Pásztort – ha még eddig nem fogta fel, hogy „ez merre fog vezetni” – fel kellene világosítani: A nép elégedetlen a fekete-vörös-véemeszes hatalmi koalícióval és az itteni élettel, nem akar tovább „megalázó körülmények között élni”. Ezért nem kell csodálkozni, annak ellenére, hogy „az emberek mindig úgy élték meg ezt a térséget, mint az ígéret földjét”, mégis tömegesen hagyják el azt. (A német migrációs és menekültügyi hivatal becslése szerint „az elmúlt két évben több mint 51 ezer ember költözött Szerbiából Németországba”.) Elsősorban azért mert a vezető politikusok – akik közé Pásztor is tartozik – nem javították a lakosság gazdasági és egyéb helyzetét. A tömegek változásokat akarnak! A „bizakodás” csak egy másfajta politika és politikusok által szerezhető vissza!
Szövetség Szerbiáért pártkoalíció február 6-án közreadta az ellenzék által előző napon megfogalmazott Megállapodás a néppel című dokumentumot, amely „hét pontból áll és tartalmazza azokat az intézkedéseket, amelyek biztosítanák a választások becsületességét, valamint a demokratikus elvek mentén a jogállamiság helyreállítására irányuló intézkedéscsomagot Aleksandar Vučić hatalmának megdöntését követően”.
A nép elégedetlenségének következménye pedig – ha az nem csillapodik – általában hatalomváltás szokott lenni. Most még csak az a kérdés, hogy mennyi ideig fognak tartani a demonstrációk és milyen ára lesz a hatalommenesztésnek.
Pásztort István (1956, Törökkanizsa) 1992 óta vesz részt a politikában, 2000-től tartományi tisztségviselő. Ez elegendő idő lehetett arra, hogy eltávolodjon a mindennapi élettől, a (szomorú) valóságtól és a magyar közösségtől, hogy elfáradjon, „kiégjen” és elveszítse a politikai reflexét, hogy mikor kell kilépni a politikából. A fia, Bálint, ezt így fogalmazta meg: „Aki politikával foglalkozik, annak tudatában kell lennie azzal, hogy egyszer minden mandátum lejár”… Bármilyen nehéz/fájdalmas is megválni a hatalomtól.
A haladó VMSZ elnöke a magyar közösségben egyébként sem arról nevezetes, hogy javította volna a helyzetünket. Egyes döntéseit pedig a közösség egyenesen megalázásként élte meg. Például november 25-ének, a Délvidék elcsatolása napja ünneplésének megszavazását és az ünneplésén való részvételét.
A májusi választások a VMSZ-ben jó alkalom lesz arra, hogy Pásztor István távozzon a politikából és a közéletből. Addig azonban még sok minden történhet…
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
„le tudtad-e írni e leírhatatlan érzést”
A nagyszabású formátlanságban megtalálni azt a bizonyos minimális, legkisebbre redukált formát, aminek viszont pontos jelentése és >
Egy lovasszobor története
Ne pazaroljátok rájuk, mármint (az albánokra) a lőszert, karókkal verjétek őket agyon, adta ki a parancsot >
A széplelkek apokalipszise
Kezdek félni a “bátraktól,” azoktól a farizeus írástudóktól, akik a páholyban ülve másokat küldenek harcba, miközben >
Mennyire „történelmi” a VMSZ választási sikere?
Egy szabadnak és tisztességesnek távolról sem mondható, bojkott által övezett választáson sikerült a VMSZ-nek hatalmi pozícióból, >
Amikor a kakas korán kukorékol
Mindez megerősíti, hogy a háború utáni legnagyobb választási csalásnak/hamisításnak vagyunk tanúi. Már előre lehetett látni, hogy >
Európai hatalmi vákuum
Gyáni Gábor a Nagy Háború utáni amnéziáról beszél, holott a XX. század akkor nyerte el a >
Nevidljivi neprijatelj u Kriznom štabu
Sada još više, jer je i broj zaraženih svakim danom sve veći… I dok se zaraza >
A hágai matt
Így múlik el a világ dicsősége: Szerbiának és Koszovónak egyedülálló, történelmi esélye adódott volna, hogy ha >
Itt minden a párté
Az alattvalói magatartás a kulturális élet minden területén visszaköszön, tehetséges újságírók válnak pályaelhagyóvá, de aki marad, >
Churchill, a rasszista
Pár – általában művészileg értéktelen – szobor lerombolásával (vagy megtartásával) semmi sincs elintézve. És akinek mindenekelőtt >
A szavazás vesztese a demokrácia
Most már csak abban lehet reménykedni, hogy a „tél” nem fog négy évig tartani… Ehhez azonban >
A szabadkai kudarc után
A Napló észak-bácskai tudósítója, jól értesült forrásokra hivatkozva, azt jelentette, hogy Pásztor István a szabadkai fiaskó >