2019. február 19. kedd
Ma Zsuzsanna, Eliza, Konrád névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Napi ajánló

Három óra tíz perc

Csorba Zoltán
Csorba Zoltán

Nem állt meg – válaszoltam, majd hozzáfűztem – szabadon választott egyedi, saját időzónámban élek! A magyarázatomra érkező válaszukat az arckifejezésükből ki lehetett találni... Csorba Zoltán:

Gimnazista koromban találtam ki, hogy karórámat tartósan átállítom mínusz 3 óra 10 perccel: ha az én órám 5 órát mutatott (mindegy, hogy délelőtt vagy délután) az a 8 óra 10 percnek felelt meg a környezetemben nagy többség által használt Közép-Európai időnek.

Erre a fondorlatra a következő esemény miatt szántam rá magam: egy szép tavaszi napon, talán május volt, az újvidéki városi autóbuszban közelebb lépett hozzám egy csinos lány. Már-már azt hittem, hogy talán neki is megakadt a szeme rajtam vagy valami, és majd... Közben csak a karórámról akarta leolvasni a pontos időd. Nem kérdezte, hogy „Fiatalember, bocsánat, hány óra van?”, amire én tovább fűztem volna a beszélgetést, esetleg leszálltam volna ugyanazon az állomáson, ahol ő... Szóval lehetett volna valamilyen folytatás.

Ekkor döntöttem el: ha valaki az én órám alapján szeretne tájékozódni, ne legyen az annyira egyszerű. A valós idő megfejtését a +10 perc hozzáadással nehezítettem meg, mert ilyen eltérés nem létezik. Az időzónák +/- teljes órákra tagolódnak.

Hogy még érdekesebb legyen a mínusz 3 órás időszámítás egy olyan sáv, amely az Atlanti óceánon húzódik végig és a sávban csak egyetlen város található: Grytviken. Ha valakinek esetleg így, első olvasatra „nem ugrott be” hol található az említett város, emlékeztetném, hogy az Egyesült Királyság tengerentúli területeihez tartozó Déli-Georgia és Déli-Sandwich szigetek székvárosa (a Déli-Sandwich szigetek nem tévesztendők össze az Északi-Sandwich szigetekkel, közöttük akkora a különbség, mint a lazacos és a kolbászos szendvics között). Az említett szigeteken a fókákon kívül nincs őslakosság, ennek ellenére 1982 áprilisában a Falkland válság idején ádáz csatákat vívott itt Argentína és az UK. A Vaslady (nem Hosszú Katinka, hanem Margareth Thatcher volt miniszterelnök-asszony) megmakacsolta magát, demonstrálni igyekezett a világ előtt, hogy a Brit Oroszlán nem fogatlan. Az említett évben április 3-án az argentin hadsereg elfoglalta a szigeteket, de a britek április 25.-én visszafoglalták. Időbe tellett mire odaértek, hiszen a szóban forgó település és szigetek a Tűzföld és az Antarktisz között található, valahol a félúton, mind a kettőtől nagyon messze (tudom, hogy ez nem pontos távolsági meghatározás, de nincs kedvem kikeresni a pontos adatokat). Az egyáltalán nem angolos elnevezésű (az ide hajózó norvégek a névadók) Grytviken városkában lényegében csak tudósok, kutatók, helyőrség, némi államhivatal valamint fóka- és bálnavadászok tartózkodnak rövidebb-hosszabb ideig. Templom létezik, feltételezem, hogy hentes, és pékség is, hiszen a legközelebbi pékség vagy bevásárlóközpontba nem olyan egyszerű átugrani, ehhez többezer mérföldet kellene megtenni, ami hajóval hetekbe telik, de repülővel is egész napos utazás. Templom, az van, stadion nincs. Igaz, igény sincs rá, de attól még építhetnének...

Az időátállítást gyorsan megszoktam. Ha hajnali négykor elindultam az iskolába, jó eséllyel odaértem a külvilág számára fél nyolckor kezdődő tanításra. Ezek után is többször megtörtént, hogy karórával nem rendelkező személyek, olyan helyen, ahonnan nem látszott a toronyóra (mondanom sem kell, bármennyire is mai észjárással felfoghatatlan, hogy abban az időben nem létezett mobil telefon, melynek kijelzője pontos időd mutat) kérdezés nélkül próbáltak tájékozódni a karórámról. Majd felhívták a figyelmemet: megállt az órája!

Nem állt meg – válaszoltam, majd hozzáfűztem – szabadon választott egyedi, saját időzónámban élek!

A magyarázatomra érkező válaszukat az arckifejezésükből ki lehetett találni...

Mindez pedig arról jutott eszembe, hogy tegnap délután, a 4-es villamoson (mindig megnézem, hogy melyikre, a 6-os vagy 4-es villamosra lépek fel, noha oly mindegy, mert mind a kettő közlekedik azon a távon, amire igénybe veszem, az Oktogon és a Margit híd budai hídfő között) egy nő egyértelműen a karórámra pillantott (egyszerűbb volt, mintha előkotorászná a telefonját).

Micsoda érdekes véletlen: három óra tíz percet mutatott az óra!

 

2019. február 9.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Nem megy közel, nem ás mélyre, nem kér számon

Elhallgat, elferdít, eltussol. Vannak szerkesztőségeink, amelyekben nem is újságírás folyik, hanem politikai jellegű tájékoztatás. A leginkább >

Tovább

Visszatértek a kommunisták?

Sokkal szigorúban ítélem meg a többpártrendszer álszentjeit. Ők szendén „elviselik”, hogy az új hatalom dédelgesse, kitüntesse, >

Tovább

A Fidesz és az Európai Néppárt

„A Fidesz mozgástere a Néppártban közelít a nullához, s lehet, hogy a pártcsalád előbb-utóbb elérkezettnek látja >

Tovább

Közpénzekből pártsajtó

A délvidéki/vajdasági magyar közösség helyzete, őshonos kisebbségi jogai csak akkor érvényesül(het)nek, ha az itteni magyar nyelvű >

Tovább

Aki mer, az nyer

Így működik a diktátor, a diktatúra. Nem maffiaállam, nem hibrid rezsim, diktatúra. Csak be kéne végre >

Tovább

Inkább a románok, mint a vörösök...

Nagykárolyban Nagy Pál ezredes nem volt hajlandó fegyvert adni a vörös katonáknak. „Jönnek a románok, de >

Tovább

A politikai játszmák üstjében rotyogó kásás szóbeszédről

Vajon az a 14 nap nem volt elegendő ahhoz, hogy pártelnökként, tartományi parlamenti elnökként, a Haladók >

Tovább

Vidéki fiúk...

Orbánt látva azonban nem ez jut eszembe, hanem a vidéki fiú, aki győzelemre vitte a kapitalizmust, >

Tovább

Szerbia és Magyarország a „részben szabad” országok között

A 2019. évi jelentés Magyarországot Szerbiával együtt azok közé az országok közé sorolta, amelyekben „korlátozottá vált >

Tovább

Babits és Grendel dilemmái

Kiábrándította a pesti liberális írók értékrendi kánonja. Szemmel láthatóan a rendszerváltás után alábbhagyott az a nyitottság, >

Tovább

Naplójegyzetek – Fragmentumok

1999 októberében Párizsban jártam, úton-útfélén tüntettek. A kormány tárgyalt vagy nem tárgyalt a tüntetőkkel, de a >

Tovább

„Egyszer minden mandátum lejár...”

A haladó VMSZ elnöke a magyar közösségben egyébként sem arról nevezetes, hogy javította volna a helyzetünket. >

Tovább