2020. július 4. szombat
Ma Ulrik, Erzsébet névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Napi ajánló

Három óra tíz perc

Csorba Zoltán
Csorba Zoltán

Nem állt meg – válaszoltam, majd hozzáfűztem – szabadon választott egyedi, saját időzónámban élek! A magyarázatomra érkező válaszukat az arckifejezésükből ki lehetett találni... Csorba Zoltán:

Gimnazista koromban találtam ki, hogy karórámat tartósan átállítom mínusz 3 óra 10 perccel: ha az én órám 5 órát mutatott (mindegy, hogy délelőtt vagy délután) az a 8 óra 10 percnek felelt meg a környezetemben nagy többség által használt Közép-Európai időnek.

Erre a fondorlatra a következő esemény miatt szántam rá magam: egy szép tavaszi napon, talán május volt, az újvidéki városi autóbuszban közelebb lépett hozzám egy csinos lány. Már-már azt hittem, hogy talán neki is megakadt a szeme rajtam vagy valami, és majd... Közben csak a karórámról akarta leolvasni a pontos időd. Nem kérdezte, hogy „Fiatalember, bocsánat, hány óra van?”, amire én tovább fűztem volna a beszélgetést, esetleg leszálltam volna ugyanazon az állomáson, ahol ő... Szóval lehetett volna valamilyen folytatás.

Ekkor döntöttem el: ha valaki az én órám alapján szeretne tájékozódni, ne legyen az annyira egyszerű. A valós idő megfejtését a +10 perc hozzáadással nehezítettem meg, mert ilyen eltérés nem létezik. Az időzónák +/- teljes órákra tagolódnak.

Hogy még érdekesebb legyen a mínusz 3 órás időszámítás egy olyan sáv, amely az Atlanti óceánon húzódik végig és a sávban csak egyetlen város található: Grytviken. Ha valakinek esetleg így, első olvasatra „nem ugrott be” hol található az említett város, emlékeztetném, hogy az Egyesült Királyság tengerentúli területeihez tartozó Déli-Georgia és Déli-Sandwich szigetek székvárosa (a Déli-Sandwich szigetek nem tévesztendők össze az Északi-Sandwich szigetekkel, közöttük akkora a különbség, mint a lazacos és a kolbászos szendvics között). Az említett szigeteken a fókákon kívül nincs őslakosság, ennek ellenére 1982 áprilisában a Falkland válság idején ádáz csatákat vívott itt Argentína és az UK. A Vaslady (nem Hosszú Katinka, hanem Margareth Thatcher volt miniszterelnök-asszony) megmakacsolta magát, demonstrálni igyekezett a világ előtt, hogy a Brit Oroszlán nem fogatlan. Az említett évben április 3-án az argentin hadsereg elfoglalta a szigeteket, de a britek április 25.-én visszafoglalták. Időbe tellett mire odaértek, hiszen a szóban forgó település és szigetek a Tűzföld és az Antarktisz között található, valahol a félúton, mind a kettőtől nagyon messze (tudom, hogy ez nem pontos távolsági meghatározás, de nincs kedvem kikeresni a pontos adatokat). Az egyáltalán nem angolos elnevezésű (az ide hajózó norvégek a névadók) Grytviken városkában lényegében csak tudósok, kutatók, helyőrség, némi államhivatal valamint fóka- és bálnavadászok tartózkodnak rövidebb-hosszabb ideig. Templom létezik, feltételezem, hogy hentes, és pékség is, hiszen a legközelebbi pékség vagy bevásárlóközpontba nem olyan egyszerű átugrani, ehhez többezer mérföldet kellene megtenni, ami hajóval hetekbe telik, de repülővel is egész napos utazás. Templom, az van, stadion nincs. Igaz, igény sincs rá, de attól még építhetnének...

Az időátállítást gyorsan megszoktam. Ha hajnali négykor elindultam az iskolába, jó eséllyel odaértem a külvilág számára fél nyolckor kezdődő tanításra. Ezek után is többször megtörtént, hogy karórával nem rendelkező személyek, olyan helyen, ahonnan nem látszott a toronyóra (mondanom sem kell, bármennyire is mai észjárással felfoghatatlan, hogy abban az időben nem létezett mobil telefon, melynek kijelzője pontos időd mutat) kérdezés nélkül próbáltak tájékozódni a karórámról. Majd felhívták a figyelmemet: megállt az órája!

Nem állt meg – válaszoltam, majd hozzáfűztem – szabadon választott egyedi, saját időzónámban élek!

A magyarázatomra érkező válaszukat az arckifejezésükből ki lehetett találni...

Mindez pedig arról jutott eszembe, hogy tegnap délután, a 4-es villamoson (mindig megnézem, hogy melyikre, a 6-os vagy 4-es villamosra lépek fel, noha oly mindegy, mert mind a kettő közlekedik azon a távon, amire igénybe veszem, az Oktogon és a Margit híd budai hídfő között) egy nő egyértelműen a karórámra pillantott (egyszerűbb volt, mintha előkotorászná a telefonját).

Micsoda érdekes véletlen: három óra tíz percet mutatott az óra!

 

2019. február 9.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

„le tudtad-e írni e leírhatatlan érzést”

A nagyszabású formátlanságban megtalálni azt a bizonyos minimális, legkisebbre redukált formát, aminek viszont pontos jelentése és >

Tovább

Egy lovasszobor története

Ne pazaroljátok rájuk, mármint (az albánokra) a lőszert, karókkal verjétek őket agyon, adta ki a parancsot >

Tovább

A széplelkek apokalipszise

Kezdek félni a “bátraktól,” azoktól a farizeus írástudóktól, akik a páholyban ülve másokat küldenek harcba, miközben >

Tovább

Mennyire „történelmi” a VMSZ választási sikere?

Egy szabadnak és tisztességesnek távolról sem mondható, bojkott által övezett választáson sikerült a VMSZ-nek hatalmi pozícióból, >

Tovább

Amikor a kakas korán kukorékol

Mindez megerősíti, hogy a háború utáni legnagyobb választási csalásnak/hamisításnak vagyunk tanúi. Már előre lehetett látni, hogy >

Tovább

Európai hatalmi vákuum

Gyáni Gábor a Nagy Háború utáni amnéziáról beszél, holott a XX. század akkor nyerte el a >

Tovább

Nevidljivi neprijatelj u Kriznom štabu

Sada još više, jer je i broj zaraženih svakim danom sve veći… I dok se zaraza >

Tovább

A hágai matt

Így múlik el a világ dicsősége: Szerbiának és Koszovónak egyedülálló, történelmi esélye adódott volna, hogy ha >

Tovább

Itt minden a párté

Az alattvalói magatartás a kulturális élet minden területén visszaköszön, tehetséges újságírók válnak pályaelhagyóvá, de aki marad, >

Tovább

Churchill, a rasszista

Pár – általában művészileg értéktelen – szobor lerombolásával (vagy megtartásával) semmi sincs elintézve. És akinek mindenekelőtt >

Tovább

A szavazás vesztese a demokrácia

Most már csak abban lehet reménykedni, hogy a „tél” nem fog négy évig tartani… Ehhez azonban >

Tovább

A szabadkai kudarc után

A Napló észak-bácskai tudósítója, jól értesült forrásokra hivatkozva, azt jelentette, hogy Pásztor István a szabadkai fiaskó >

Tovább