2019. február 19. kedd
Ma Zsuzsanna, Eliza, Konrád névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Napi ajánló

Az iskolákat bezárják, ugye?

Gondolatok az óbecsei Petőfi Sándor Általános Iskola tervezett bezárása kapcsán

Mennyire hat ez majd ki az amúgy is folyamatban lévő exodusra. Hány családnál volt ez az utolsó csepp a pohárba? Nyáron már látni fogjuk. addig mindenkinek lesz elég ideje a sorsdöntő, kétségbeesett, de józan ésszel mérve, sokak számára az egyetlen lépés megtételére. Ők az áldozatok, nemzetségtől függetlenül. Meg az óbecsei magyar közösség, mert elveszítette egyik ikonikus jelképét, intézményét.

Nehéz ilyenkor bármit is mondani, hát még higgadtnak és objektívnek lenni. Nem is törekszem ilyesmire. Úgysem sikerülne, meg nem is hinnék el nekem.

A Döntés megszületett, mondhatnám azt is, az Üzenet megfogalmazódott. Mindannyiunk számára. Önkéntelenül is az böffen fel: vajon lehetett volna ezt másképpen is csinálni? Hozhattak volna másféle döntést is? Esetleg..., valamikor..., jóval előbb. De most már nem. Miért?

Ezért a miértért ragadtam billentyűzetet. Úgy érzem, ez a végjáték első felvonása. Az eseményeket ezek után már nehezebb kézben tartani. Miért?

Mert politikuséknál az a szokás, no meg a rend is, hogy egy-egy ilyen húsba vágó döntést rendszerint megbeszélés, vita előzi meg. Az érvek (jó esetben észérvek) felsorakoztatása, pro és kontra. És a döntés mérlegelése.

A mai döntés, remélem mindenki előtt világos, inkább politikai volt mint szakmai. És ezt nem a bizottság összetétele miatt mondom, hanem azért, mert ilyen alacsony szinten (önkormányzat, és egy kisváros kis iskolája) ilyen húsba vágó, a környezetre ennyire károsan kiható, embert és Istent hanyagoló, valós indok nélküli döntést kizárólag szakmai okok miatt nemigen hoznak. Nem is tudom volt-e rá példa eddig?

Habár jogász vagyok, immár 39 évi munkatapasztalattal, mégis azt mondom, ez nem jogi kérdés (volt), hanem politikai. Ugyanis mindazok a rendeletek és törvényes rendelkezések, melyeket a döntés mögé be lehet szerkeszteni, érzésem szerint nem elegendő jogi, erkölcsi, emberi és civilizációs érvvel bírnak, tekintettel a döntés súlyára. EGY ILYEN DÖNTÉST UGYANIS NEM ILLIK CSAK AZ ILYEN-OLYAN JOG- ÉS EGYÉB SZABÁLYOK ALAPJÁN MEGHOZNI, ÉS AZOKKAL TAKARÓZNI MÉG AKKOR SEM, HA AZOK INDOKOLNÁNAK EGY ILYEN LÉPÉST. Mellesleg, az illetékes rendelkezésekben, mint általában, van kiskapu, van értelmezési lehetőség, van...

Végül is, ezek, vagy ezekhez nagyon hasonló körülmények ebben az iskolában már ezek előtt pár évvel is fennálltak, mégsem született ilyen döntés. Nem elemzem, miért pont most született, de azt azért megkérdezem, ha már a törvényre és a rendeletekre hivatkozunk, azok ezelőtt is léteztek? Igen. Vajon mi váltotta ki ezt a rendkívüli törvénytisztelő viselkedést? Nem tudom, és kedves barátaim, Ti sem tudjátok. Szerintem azok sem tudják érdemben, akik meghozták a döntést. MOST JÖTT EL AZ IDEJE.

És, kedves barátaim, azt ha valamit nem értünk, és állunk előtte mint az a bizonyos szürke szamár a .... előtt, akkor legyünk biztosak abban, hogy politikával van dolgunk. Ugyanis kevés kivétellel, a politikai döntéseket nem érti a mindennapi ember és a józan ész.

Nekem ne mondja meg senki sem, hogy ezt a döntést most kellett meghozni, nem előbb és nem később, ha egyáltalán meg kellett hozni.

Milyen pedagógiai, kollegiális és emberi kvalitásokkal rendelkeztek azok, akik a döntést meghozták? És, kérem, itt nem a bizottságra gondolok. Tetszik érteni? Ők csak végrehajtók voltak. Épp most. És ők sem értik, miért épp most, és miért, úgy általában? De moghozták. Biztos jele annak, hogy a döntés politikai jellegű volt.

Ha pedig politika, akkor kik a szereplők, kik a megmondhatók? Hol ülnek? Óbecsén, Újvidéken? Belgrádban? Végtére mindegy. A mai nappal mindeggyé vált. Tegnap (képletesen) még nem volt mindegy. Lehetett volna a dolgon fordítani. Tudom, volt benne számtalanszor részem... Amíg nincs döntés, mindent meg lehet és kell próbálni. Ha a döntés megszületik, akkor általában késő. Persze vannak "csodák" azután is, ha nagy fordulattal, a dolgok egyszer csak rendeződnek, megjönnek a jó fiúk és rendet tesznek. A filmekben így van. Tehát, erre még van remény, de kevés.

Politikuséknál ugyanis az a szokás, hogy, ha egy ilyen, mint mondtam, húsba vágó, felnőttek és gyermekek sorsát tragikusan befolyásoló döntést meghoznak egyszer, akkor általában tudni kell, hogy a döntés mögött ott a politikai erő, a többség akarata, amit nem lehet csak úgy megváltoztatni. Vagy ha valaki meg akarja változtatni, annak nagyon magas árat kell fizetnie, hogy ez sikerüljön. Nem lehetetlen, de nem is valószínű.

Itt merül fel a kérdés, vajon mit tettek azok, akik tehettek volna valamit? Nem tegnap, nem tegnapelőtt, hanem idejekorán. Akkor, amikor még lehetett volna tenni valamit. Ilyen dolgokban nem az utolsó nap kell valamiért síkraszállni, hanem azon kell dolgozni, hogy az utolsó nap el se jöjjön. Most az a helyzet állt fel, hogy a Döntés megszületett, az áldozatok ismertek. Felnőttek, gyermekek, családok... Mennyire hat ez majd ki az amúgy is folyamatban lévő exodusra. Hány családnál volt ez az utolsó csepp a pohárba? Nyáron már látni fogjuk. addig mindenkinek lesz elég ideje a sorsdöntő, kétségbeesett, de józan ésszel mérve, sokak számára az egyetlen lépés megtételére.

Ők az áldozatok, nemzetségtől függetlenül. Meg az óbecsei magyar közösség, mert elveszítette egyik ikonikus jelképét, intézményét. Meg egy kicsit a vajdasági magyarok is, mert magukba tekintve, saját sorsukat is látják ebben.

Más áldozat nincs. Sok, kevés? Mennyi a megengedett járulékos kár a késedelem, kísérletezés, megalkuvás, jópofáskodás, megfelelési kényszer oltárán? Ennyi elég? Még több kell? Máshol is?

Kedves barátaim, én lennék a legboldogabb, ha a közeljövő durván megcáfolna. Semmit sem szeretnék jobban, mint ezt a bejegyzést mosollyal letörölni, vagy ráírni: NEM AKTUÁLIS.

Viszont, ha ez meg is történik, nyom nélkül nem múlik el. És az érzés megmarad. A bizonytalanság érzése..., hogy holnap ismét megtörténhet..., bárhol, bárkivel.

Álljanak itt intő gondolatként Albert Camus záró sorai a Pestis című regényéből: "...de a könyvekben olvasható, hogy a pestis bacilusa sohasem pusztul el, sem el nem tűnik, mert évtizedeken át szunnyadhat a bútorokban és a fehérneműben, türelmesen várakozik a szobákban, a picékben, a bőröndökben, a zsebkendőkben és limlomokban, s hogy eljő tán a nap, amikor a pestis, az emberek szerencsétlenségére és okulására, felébreszti majd patkányait, és elküldi őket, hogy egy boldog városban leljék halálukat".

Óbecse, 2019. február 7-én

Knézi Péter, okleveles jogász

(Magyar Mozgalom)

 

2019. február 8.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Nem megy közel, nem ás mélyre, nem kér számon

Elhallgat, elferdít, eltussol. Vannak szerkesztőségeink, amelyekben nem is újságírás folyik, hanem politikai jellegű tájékoztatás. A leginkább >

Tovább

Visszatértek a kommunisták?

Sokkal szigorúban ítélem meg a többpártrendszer álszentjeit. Ők szendén „elviselik”, hogy az új hatalom dédelgesse, kitüntesse, >

Tovább

A Fidesz és az Európai Néppárt

„A Fidesz mozgástere a Néppártban közelít a nullához, s lehet, hogy a pártcsalád előbb-utóbb elérkezettnek látja >

Tovább

Közpénzekből pártsajtó

A délvidéki/vajdasági magyar közösség helyzete, őshonos kisebbségi jogai csak akkor érvényesül(het)nek, ha az itteni magyar nyelvű >

Tovább

Aki mer, az nyer

Így működik a diktátor, a diktatúra. Nem maffiaállam, nem hibrid rezsim, diktatúra. Csak be kéne végre >

Tovább

Inkább a románok, mint a vörösök...

Nagykárolyban Nagy Pál ezredes nem volt hajlandó fegyvert adni a vörös katonáknak. „Jönnek a románok, de >

Tovább

A politikai játszmák üstjében rotyogó kásás szóbeszédről

Vajon az a 14 nap nem volt elegendő ahhoz, hogy pártelnökként, tartományi parlamenti elnökként, a Haladók >

Tovább

Vidéki fiúk...

Orbánt látva azonban nem ez jut eszembe, hanem a vidéki fiú, aki győzelemre vitte a kapitalizmust, >

Tovább

Szerbia és Magyarország a „részben szabad” országok között

A 2019. évi jelentés Magyarországot Szerbiával együtt azok közé az országok közé sorolta, amelyekben „korlátozottá vált >

Tovább

Babits és Grendel dilemmái

Kiábrándította a pesti liberális írók értékrendi kánonja. Szemmel láthatóan a rendszerváltás után alábbhagyott az a nyitottság, >

Tovább

Naplójegyzetek – Fragmentumok

1999 októberében Párizsban jártam, úton-útfélén tüntettek. A kormány tárgyalt vagy nem tárgyalt a tüntetőkkel, de a >

Tovább

„Egyszer minden mandátum lejár...”

A haladó VMSZ elnöke a magyar közösségben egyébként sem arról nevezetes, hogy javította volna a helyzetünket. >

Tovább