2019. augusztus 19. hétfő
Ma Huba, Marián, Emília névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Gondolatok a délvidéki magyar összefogásról

Lehetetlen küldetés

Bozóki Antal
Bozóki Antal

Fordulat azonban mindaddig nem várható, amíg az anyaországnak az itteni magyar közösség és pártok iránti politikájában nem történik változás. Ez pedig csak akkor következhet be, ha megváltoznak az egymást kölcsönösen támogató hatalmi garnitúrák! Addig pedig folytatódik az elköltözés és a leépülés, ami nevezhető „önpusztításnak” is. Bozóki Antal:

Előbb Szili Katalin, a határon túli autonómia ügyekért felelős miniszterelnöki megbízott, a Bihari Naplóban január 16-án közölt interjúban sürgette „az erdélyi pártok, szervezetek és önkormányzatok összefogását”, majd Csóti György, a budapesti Kisebbségi Jogvédő Intézet (KJI) igazgatója, január 22-én a Magyar Időkben, a „külhoni magyarok önpusztító megosztottságáról” írt.

– Egységben az erő, mondja az ősrégi szólás, a tapasztalt emberek bölcsessége. […] A széthúzó magyarok saját nemzeti sírjukat ássák, mondom én 2019-ben. De mondom már csaknem harminc éve, az összefogás nemzeti létünk megtartásának alfája és ómegája az elcsatolt területeken – írja Csóti.

– Ezzel szemben mit tapasztalunk ma az úgynevezett Kárpát-medencei utódállamok magyarlakta területein? Önpusztító széthúzást, ami már három évtizede tart különböző intenzitással, hullámzó mértékben, régiónként más-más formában és időszakaszban. Volt és van, ahol elvi alapokon állt és áll a magyar politikai szervezetek különállása, rivalizálása és ellenségeskedése, van ahol személyes érdekek motiválták, vagy motiválják. Kis túlzással gombamódra szaporodnak a magyar politikai pártok. Északon megint kidugta a fejét egy. Divide et impera, oszd meg és uralkodj – mondták a régi rómaiak. Mai szomszédainknak könnyű dolgok van: saját magunk megosztásával elősegítjük magabiztos uralkodásukat – figyelmeztet a KJI igazgatója.

Fontos, hogy most már Budapesten is kezdik sürgetni a magyar-magyar összefogást, az „önpusztító széthúzás” megszüntetését, ami nélkül elképzelhetetlen a külhoni magyar közösségek megmaradása. A kérdés csupán az, hogyan, milyen módon, eszközzel valósítani meg a magyar egységet. Erre a kérdésre mind a mai napig nincsen érdemleges válasz. 

Csóti György szerint a megosztást „csak egyetlen módon lehetne megakadályozni: Ha minden elcsatolt régióban egyetlen magyar párt működne, szigorúan etnikai alapon. Ezen gyűjtőpárton belül lehetnek, sőt kívánatos is, hogy legyenek, különböző platformok, csoportok, melyek politikai irányultság, világnézeti kérdések, vagy akár lokálpatrióta szempontok szerint szerveződnének.  Választások közötti „békeidőben” e csoportok önállóan léphetnének fel saját érdekeik érvényesítése céljából. Választások alkalmával azonban szigorúan egységesen kell fellépniük a többségi nemzet politikai erőivel szemben. Egyedül így van esély az alapvető nemzeti célkitűzés elérésére, a szülőföldön magyarként való teljes életet élni” – véli Csóti.

A KJI igazgatójának jó szándékú intelmeinek azonban itt, a Délvidéken, van egy nehezen kivitelezhető pontja. Ez pedig az „egyetlen magyar pártba” tömörülés.

Az első kérdés, ami ezzel kapcsolatban felvetődik, hogy akkor melyik párt is lenne az, és a második, hogy ki lenne annak az elnöke? Vélhetően a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ/BMC), „a legnagyobb magyar párt” jönne elsősorban számításba az egyesítésre, vagyis amelyik most „a pályát uralja”.

A tapasztalatok szerint a VMSZ-ben azonban nem csak, hogy nem tűrték a platformosodást, de még csak azokat sem, akinek valamilyen kérdésben ellenvéleményük volt. Ebben éppen Pásztor István jár az élen, aki 2007 óta (!) a párt elnöke.[3] Pedig, s ezt is tudjuk, hogy a vélemények ütköztetése, a párbeszéd nélkül nincsen fejlődés, előrehaladás. Íme, néhány példa:

– 2010. február 10-én kizárták a VMSZ-ből Kasza Józsefet, a párt tiszteltbeli elnökét, mert „sajtónyilatkozataiban becsmérelte a VMSZ vezetését”, és Bunyik Zoltánt, a párt újvidéki szervezetének tagját, mert „a különböző internetes portálokon a VMSZ Elnökségének és tisztségviselőinek döntéseit bírálta”.[6] (Időközben mindketten elhunytak.)

– 2015. augusztus 17-én kizárták a VMSZ-ből Varga László köztársasági parlamenti képviselőt, a párt alelnökét, mert állítólag „a 2015. június 25-én megtartott köztársasági parlamenti ülést követő kilenc munkanapon keresztül igazolatlanul volt távol a munkahelyéről”. Varga szerint erre azért került sor, mert „nem tudta szó nélkül hagyni a közösségi leépülést”.

– 2015. december 3-án kizárták a VMSZ kilenc szabadkai önkormányzati képviselőjét a pártból, „mert november elején a párt városi frakcióján belül ellenzéki csoportosulást hoztak létre”.

– 2016. február 11-én a VMSZ 82 párttagot zárt ki, mert „a Magyar Mozgalom alapító tagjai, illetve tagjai” lettek. Köztük Józsa Lászlót, a VMSZ egyik alapító tagját, a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) első elnökét, valamint Maglai Jenőt, Szabadka korábbi elnökét is. 

Kinek van kedve olyan párthoz (és annak elnökéhez) csatlakozni, amelyik „odaült a haladó (a Szerb Haladó Párt/SNS – B.A.) párt asztalához, feladta teljes politikai önazonosságát, annak érdekében, hogy megtartsa néhány vezetője bársonyos foteljét, és felgyújtotta maga mögött a politikai hidakat?”

Hozzáteszem: A VMSZ olyan párttal lépett hatalmi szövetségre, amelyiknek a vezetője ellen éppen folyamatos tüntetések vannak a szerbiai városokban.

Egyébként, a VMSZ az etnikai kritériumnak sem felel meg, mivel más nemzethez tartozó tagjai is vannak.

Ez ellen az elképzelés ellen szól a jelenlegi szerbiai és magyarországi gyakorlat is, amelyben egy párt érvényesíti/törvényesíti a politikáját, illetve az akaratát. Ez egyre inkább a totalitárius rendszerre hasonlít, amelyben egy párt, egy vezér, egy vélemény, egy igazság uralkodik. Rossz tapasztalatok vannak erről – itt is, és az anyaországban is. Az ilyen rezsim ugyanis nem ismeri el a különbözőségeket, az eltéréseket, a más véleményt, a nyilvános vitát, a bírálatot. 

Egy teljes új magyar párt létrehozása elképzelhető ugyan, csak lesznek erre vállalkozók? Elfogadható lenne viszont a jelenlegi pártok választási szövetsége, amikor – ahogyan Csóti György is javasolja – „a pártoknak szigorúan egységesen kellene fellépni a többségi nemzet politikai erőivel szemben”. Erre is van pozitív, de negatív példa.

A választási szövetségnek a feltétele azonban a pártok ellenzéki pozícióból való politizálása. Hol létezik még, hogy a választási szövetség egyik magyar pártja részes a hatalomban, a többi pedig az ellenzékhez tartozik? 

Köztudott, hogy a VMSZ hosszabb ideje részese a hatalmi koalíciónak, bármilyen politikai beállítottságú is az, ami már önmagában is visszatetsző. Ez nem csak, hogy ellehetetleníti a hatékony nemzeti kisebbségi érdekvédelmet és képviseletet, de sok kárt is okoz(ott).

Például, a magyar pártok – a VMSZ, a VMDP és a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) – 2008. március 17-én Szabadkán közös autonómiakoncepciót fogadtak el, amelynek kidolgozásában részt vett a Magyar Polgári Szövetség (MSZ) is. A VMSZ a magyar autonómiáról az utóbbi években mélyen hallgat. Pedig – ugyancsak Csóti György szerint – „teljes körű autonómia vagy társnemzeti státusz nélkül sehol nem lehet teljes jogbiztonságról beszélni, és nem állítható meg a népességfogyás”.

A VMSZ, VMDP és a MEP 2016. március 24-i választási koalíciós szerződése is azt igazolja, hogy a „legnagyobb magyar pártnak” a másik kettőre csak a szavazásig volt szüksége, utána még „konzultációkat”[16] sem tartott velük.

A VMSZ és a VMDP, például, eltérően magyarázzák az 1944/45-ös újvidéki magyar áldozatok emlékművének felállításával kapcsolatos egyezséget. A VMSZ újvidéki szervezete utóbb – a Makovecz Imre által tervezett emléktorony helyett – „egy másik emlékmű megépítését kezdeményezte, amelyen csak annyi állna, hogy az 1944-45-ös áldozatoknak, amelyről lehagynák a magyar előjelet”.

A délvidéki/vajdasági magyar összefogás, sajnos – legalábbis egyelőre – lehetetlen küldetésnek látszik.  Elsősorban a VMSZ politikája és vezetősége miatt, amelyik nem csak, hogy nem képviseli hatékonyan a közösségi érdekeket, de a tartományi képviselői által – annak megszavazásával, hogy november 25., a Délvidéknek a Szerb Királysághoz való csatolásának napja „tartományi jelentőségű ünnep” legyen – meg is alázta az itteni magyarokat.

Fordulat azonban mindaddig nem várható, amíg az anyaországnak az itteni magyar közösség és pártok iránti politikájában nem történik változás. Ez pedig csak akkor következhet be, ha megváltoznak az egymást kölcsönösen támogató hatalmi garnitúrák! Addig pedig folytatódik az elköltözés és a leépülés, ami nevezhető „önpusztításnak” is.

 

2019. január 30.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Az MNT mikor illetékes, és mikor nem?

Nem az a probléma, hogy Birkózóakadémia létesül, hanem, hogy az MNT nem az illetékességi körével összhangban, >

Tovább

Álmomban sem gondoltam volna...

De mit mondjon az elszegényedett kisember, akinek a gyerekei azokban az években külföldre menekültek, ő pedig >

Tovább

De mily lángot is gyújthassunk, amit el nem oltana ez a szél?

Az Új Symposion munkatársai, szerkesztői az utóbbi időben sokat nyilatkoztak, főleg saját érdemeikről, még a kocsmázások >

Tovább

Nincs szó

Amikor „kurvaanyázok”, nem is rájuk gondolok! Hanem mindazokra, akik úgy vélik, hogy kizárólagos, kirekesztő eszmék, faji >

Tovább

Nem ismerem a magyar vidéket...

Az elvándorló magyar értelmiségiek nagy része jobban kötődik a Vajdasághoz, többek között a szerb kultúrához is, >

Tovább

Egy csókoltatás népies diplomáciája

Persze a fővadász és főnöke még biztonságban van, jól bélelt bundákban és terepjárókkal járnak ők vadászni, >

Tovább

Ólomévek

Az egyik napról a másikra, meséli Tolnai, a hatalom jó és rossz fiúkra osztott fel bennünket. >

Tovább

„Út a keresztény szabadság korszakába”?

A haladó VMSZ képviselőinek tusványosi – minden valós elemzést és politikai meglátást nélkülöző – felszólalásai is >

Tovább

Száz év vendégszeretet

Hiszen mi másról is tanúskodik majd a száz esztendővel utánunk élőknek Jinglak Sinavatra egykori thaiföldi miniszterelnök-asszony >

Tovább

Az úri Magyarország visszatérése

A pesti centralizmus maga alá gyűrte a felvidéki autonómia eszméjét. Amig a Felvidék Csehszlovákiához tartozott, kívánatos >

Tovább

A demokráciákat a szavazófülkékben verik szét

Évtizedeken át reménykedtem a demokráciában, most belátom, hogy az autoriter rendszerekhez szabad választásokkal kikövezett út vezet. >

Tovább

A kisebbségek pápája is...

Elismerem, hogy a pokolba vezető út is hamis keresztekkel van szegélyezve, ám ezúttal nem a pártpapokra, >

Tovább