2024. szeptember 13. péntek
Ma Kornél, János névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Naplójegyzetek – Fragmentumok

Végel László
Végel László

Értetlenül néztek rám, én pedig néhány percig idegennek éreztem magam Budapest közepén... Keserűen veszem tudomásul, hogy budapesti barátaim majdnem semmit sem tudnak rólam. Végel László:

2018. október 17., szerda

Egy budapesti baráti társaságban jegyeztem meg, hogy meghalt Milena Dravić a legnagyobb jugoszláv színésznő. Értetlenül néztek rám, én pedig néhány percig idegennek éreztem magam Budapest közepén. Persze, megbékéltem ezzel az érzéssel, hiszen hogy is tudnák, mi jut eszembe Milena Dravić halálhírére. Eszembe jut az autóút-építés, a naiv szocialista ifjúságunk, eszembe jutnak a reményeink és a bűneink, a partizánok, ezembe eszembe jut a „fekete hullám”, nemzedékem megszelídítése, s nem utolsósorban eszembe jut Jugoszlávia. Keserűen veszem tudomásul, hogy budapesti barátaim majdnem semmit sem tudnak rólam.

Késő éjszaka olvasgatom Francis Fukuyama meghökkentő kijelentését. „Ha a szocializmus alatt olyan újraelosztó programokat értünk, amelyek megpróbálják orvosolni a nagy egyenlőtlenséget, akkor azt hiszem, nemcsak vissza tud térni, hanem vissza kell térnie.” (NewStatesman, 2018. október 17). Szocializmus? Erre Szerbiában vagy Magyarországon már gondolni sem merünk. A rendszerbe beépült értelmiség hallani sem akar arról, amit Fukuyama kimond. Csak itt-ott hallok róla a nincstelenek, vagy ahogyan ma mondják, a „rendszerváltás vesztesei” között. Csak ők álmodoznak a szocializmusról. Ha rájuk gondolok, erre egyre gyakrabban kerül erre sor, feltűni előttem a rendszerváltásban. Miféle rendszerváltás története? Itt az társadalmi vagyon fosztogatása pártalapon történt. Ezek az emberek nem vesztesek voltak, csak őrizték a becsületüket.

 

2019. január 28.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Egyre lejjebb a lejtőn

A külföldi diplomatáknak fel lehet róni, hogy csak egy forrásból, vagyis egyoldalúan és tévesen tájékozódnak. Ha >

Tovább

A HATALOM ÉS A TÁJÉKOZTATÁS ÖSSZEOLVADÁSA

A közösségi hálón Juhász Andreáról csak azt az adatot lehet találni, hogy az Újvidéki Rádió Faluműsor >

Tovább

Lesz itt jobb, vagy erre rámegyünk?

Láttuk ennek az őrületnek a kezdetét és muszáj látnunk a végét is. Márpedig, ha van erő, >

Tovább

A halálnál is rosszabb: a szolgaság

Karinthy nyomán akarva-akaratlanul arra gondolok, hogy napjaink háborús fenyegetése sokszor a szabadság megnyirbálásával jár. A háború >

Tovább

Állítsuk meg Pásztor Bálintot!

Vojvodity (Bólogató) Ágnesünk 2024. július 15-én hasonló, alákérdezős „élő interjút” készített Nyilas Mihály oszlopos véemeszes káderrel >

Tovább

„A jelenben is a múltban élünk. Mindig siratjuk a múltat.”

A Szabó Angéla tömör, nemzeti közösségi tanulmánynak is beillő, egy magyar faluközösség életéről szóló tényszerű írásában >

Tovább

Alaptalan önreklámozás

Hiába a bugyuta, tortás jubileum és a kínos önreklámozás, a Grimasz melléklet csak akkor lesz ismét >

Tovább

„Kitaposott úton” folyik a közösségrombolás

Az, hogy időközben 70 ezer magyarral lettünk kevesebben, nem a közösség és tagjainak a jogaiért, méltóságáért >

Tovább

Tényleg nincsen, aki ezt megállítsa?

Mindezen túl, azt hiszem, végső ideje lenne egy kicsit magunkba nézni. Egy cseppet elmélázni azon, hogy >

Tovább

Gazdátlan telefonfülkék

Feltették-e a kérdést a helyi vezetők, hogy mi szükség van a falu központjában két gazdátlan, használaton >

Tovább

„BELGRÁD NEM AKAR ELFOGADNI BENNÜNKET”

Az „elégedetlenségtől forrongó Szerbiában” az albánok tiltakozásával most a nemzeti kisebbségi közösségek kérdése is kiéleződött, napirendre >

Tovább

FIDESZ JANICSÁRKÉPZŐ VAJDASÁGBAN IS?

Hogyhogy az MCC mint „tehetséggondozó intézmény” „partnere” nem a Magyar Nemzeti Tanács, vagy valamelyik szakmailag érintett >

Tovább