2019. október 14. hétfő
Ma Helén, Kaldixtusz névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Naplójegyzetek – Fragmentumok

Végel László
Végel László

Ma sokkal nagyobb a sunyiság, diszkrét köpenyegforgatás, a hamisjáték, mint a háborús években. Az egypártrendszerhez viszonyítva is nagy a különbség. Akkor sok barátom kényszerből viselt álarcot, ma meggyőződésből. Végel László:

2018. szeptember 22. szombat

Anikóval holtfáradtan térünk vissza Újvidékre. Alighogy megérkeztünk, ismerősöm telefonál. Bemutatkozik és azt kérdezi, hogy emlékszem-e legutóbbi találkozásunkra. Habozok, de gyorsan kisegít. 1993-ban, az egyik Liszt Ferenc téri kávézóban beszélgettünk. Persze, hogyne, válaszolom, akkoriban Bécsbe készültél. Igen, most is ott él, válaszolja. Pillanatnyilag Újvidéken tartózkodik, az egyik rokonának Bécsből hozott orvosságot, reggel érkezett, holnap már utazik vissza, rokona a szomszédban lakik, kérdezi találkozhatunk-e. Kész örömmel, válaszolom, igen, emlékszem rá, annál is inkább, mert jugoszláviai eseményekről mondott néhány meglepő dolgot, amit megjegyeztem, már csak azért is, mert akkor nagyon különösen hangzottak. Jól emlékszem a mondataira, azt fejtegette, hogy a háborúnak rövid időn belül véget vetnek a nagyhatalmak, de utána következik a neheze. A háborúban nincs alakoskodás, erkölcsileg tiszta a légkör. Vagy-vagy! A békében azonban sokkal szenvedélyesebben váltogatják az emberek az álarcaikat, a demokráciában pedig meggyőződésből teszik ezt, az egypártrendszerben kényszerből. Nem akarta bevárni ezt a magyarországi demokratikus álarcosbálat, ezért 1993-ban kivándorolt Bécsbe. Hitetlenkedtem, mivel azt gondoltam, hogy a demokráciában mindenki félelem nélkül tárja fel a saját énjét, nincs szükség többé álarcokra. Nem szálltam vitába vele, s negyed évszázad múltán beláttam, hogy jól tettem, mert igaza volt. Ma sokkal nagyobb a sunyiság, diszkrét köpenyegforgatás, a hamisjáték, mint a háborús években. Az egypártrendszerhez viszonyítva is nagy a különbség. Akkor sok barátom kényszerből viselt álarcot, ma meggyőződésből. Azt is mondhatnám, hogy igaz hitből. Még ma este találkoztunk a szomszédos kávéházban, Bécsben feltalálta magát, hiszen keresett szakember: informatikus. Irodalommal nem foglalkozik, csak néha-néha vesz kezébe egy-egy könyvet. Olvasta a Balkáni szépséget, s arról faggatott, hogy a regényem tudatosan rímel-e a regény Remenyik Sándor Ahogy lehet című versére. Meglepődve válaszoltam, hogy nem, erre nem gondoltam. Pedig úgy van, minden percünk kínzó kiegyezés, ilyen ez a kelet-közép-európai sors, ezt ő Bécsből igen jól látja. Ezért is hagyta el Magyarországot. Majd azt kérdezte, hogy hol kapható az Újvidéki napló magyar nyelven. Látta a szerb nyelvű könyvet az egyik újvidéki könyvkereskedésben, belelapozott, de egy szót sem értett belőle. Sehol, válaszoltam, magyarul nem jelent meg. No, látod, a békében nehezebb írónak lenni, élcelődött.

Hazatérve elővettem Remenyik versét. Ahogy lehet, állapítom meg, és a Slemil nagyapa kínzó kiegyezéseire gondolok. Aki másként cselekszik, „az vesse ránk az első követ”.

 

2019. január 23.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Joghátrány lett a magyar nyelv- és írás hivatalos használata!

A Magyar Nemzeti Tanács Nyelvhasználati Biztosságának nem csak Józsa László beadványával kapcsolatban kellene állást foglalnia, hanem >

Tovább

Mindenki önökre fog szavazni!

Köszönjük a gáláns segítséget, köszönjük, hogy kapzsivá válhatunk, köszönjük, hogy jól megfizetik a szavazatainkat, köszönjük, hogy >

Tovább

„Messze nem olyan még, amilyet szeretnénk…”

Szerbiának, tehát, ahhoz, hogy az EU tagja legyen, maradéktalanul teljesíteni kell a csatlakozási feltételeket, ideértve a >

Tovább

Handke Nobel-díjának margójára, avagy Milošević emlékére

De valami gyanússá vált nekem Handke kapcsán. Mert nem ő volt az első őrült, aki áhítozott >

Tovább

Csökkent a nemzeti- és etnikai alapú megkülönböztetés?

A köztársasági biztos a nemzeti valamint az etnikai származás alapján történt megkülönböztetések számának „csökkenéséből” azt a >

Tovább

A kétpólusosság átka

Igazat adok Márai Sándornak, aki szerint a magyar irodalom nagyobb volt, mint a magyar politika, de >

Tovább

Változik a viszonyulás?

Fontos, hogy az anyaországban – legalább most – átfogó és tárgyilagos felmérés készüljön a délvidéki rehabilitálások >

Tovább

Cipelni a hazátlanság gyökereit

A Temetetlen múltunk esszenciális, sokat boncolgatott kérdése az is, hogy hogyan írjunk a magyar nemzeti kisebbségről. >

Tovább

„Ma Szerbiában előnyt jelent magyarnak lenni”?

Pásztor István a Fidesz tisztújító kongresszusán azt mondta, amit Orbán Viktor hallani szeretett volna. Beszéde nagy >

Tovább

A politikamentesítés „eredménye”

Általában jellemző, hogy magyar tisztségviselők az utóbbi időben túlságosan is elfoglaltak a szlovákiai, az erdélyi és >

Tovább

Greta Thunberg szelleme kísért a Vajdaságban

Van itt minden: rettegés az afrikaiaktól, ökobolsevik politikai szélhámosozás, Nobel-békedíjasozás (áthallással, hogy ugye mindig zsidók kapják, >

Tovább

Bűn és bűnhődés ₋ a Trócsányi-ügy

De miért tette ki e kálváriának egyik leghűségesebb emberét a magyar miniszterelnök, ha amúgy is tudta, >

Tovább