2020. október 26. hétfő
Ma Dömötör, Armand, örs névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Naplójegyzetek – Fragmentumok

Végel László
Végel László

Ma sokkal nagyobb a sunyiság, diszkrét köpenyegforgatás, a hamisjáték, mint a háborús években. Az egypártrendszerhez viszonyítva is nagy a különbség. Akkor sok barátom kényszerből viselt álarcot, ma meggyőződésből. Végel László:

2018. szeptember 22. szombat

Anikóval holtfáradtan térünk vissza Újvidékre. Alighogy megérkeztünk, ismerősöm telefonál. Bemutatkozik és azt kérdezi, hogy emlékszem-e legutóbbi találkozásunkra. Habozok, de gyorsan kisegít. 1993-ban, az egyik Liszt Ferenc téri kávézóban beszélgettünk. Persze, hogyne, válaszolom, akkoriban Bécsbe készültél. Igen, most is ott él, válaszolja. Pillanatnyilag Újvidéken tartózkodik, az egyik rokonának Bécsből hozott orvosságot, reggel érkezett, holnap már utazik vissza, rokona a szomszédban lakik, kérdezi találkozhatunk-e. Kész örömmel, válaszolom, igen, emlékszem rá, annál is inkább, mert jugoszláviai eseményekről mondott néhány meglepő dolgot, amit megjegyeztem, már csak azért is, mert akkor nagyon különösen hangzottak. Jól emlékszem a mondataira, azt fejtegette, hogy a háborúnak rövid időn belül véget vetnek a nagyhatalmak, de utána következik a neheze. A háborúban nincs alakoskodás, erkölcsileg tiszta a légkör. Vagy-vagy! A békében azonban sokkal szenvedélyesebben váltogatják az emberek az álarcaikat, a demokráciában pedig meggyőződésből teszik ezt, az egypártrendszerben kényszerből. Nem akarta bevárni ezt a magyarországi demokratikus álarcosbálat, ezért 1993-ban kivándorolt Bécsbe. Hitetlenkedtem, mivel azt gondoltam, hogy a demokráciában mindenki félelem nélkül tárja fel a saját énjét, nincs szükség többé álarcokra. Nem szálltam vitába vele, s negyed évszázad múltán beláttam, hogy jól tettem, mert igaza volt. Ma sokkal nagyobb a sunyiság, diszkrét köpenyegforgatás, a hamisjáték, mint a háborús években. Az egypártrendszerhez viszonyítva is nagy a különbség. Akkor sok barátom kényszerből viselt álarcot, ma meggyőződésből. Azt is mondhatnám, hogy igaz hitből. Még ma este találkoztunk a szomszédos kávéházban, Bécsben feltalálta magát, hiszen keresett szakember: informatikus. Irodalommal nem foglalkozik, csak néha-néha vesz kezébe egy-egy könyvet. Olvasta a Balkáni szépséget, s arról faggatott, hogy a regényem tudatosan rímel-e a regény Remenyik Sándor Ahogy lehet című versére. Meglepődve válaszoltam, hogy nem, erre nem gondoltam. Pedig úgy van, minden percünk kínzó kiegyezés, ilyen ez a kelet-közép-európai sors, ezt ő Bécsből igen jól látja. Ezért is hagyta el Magyarországot. Majd azt kérdezte, hogy hol kapható az Újvidéki napló magyar nyelven. Látta a szerb nyelvű könyvet az egyik újvidéki könyvkereskedésben, belelapozott, de egy szót sem értett belőle. Sehol, válaszoltam, magyarul nem jelent meg. No, látod, a békében nehezebb írónak lenni, élcelődött.

Hazatérve elővettem Remenyik versét. Ahogy lehet, állapítom meg, és a Slemil nagyapa kínzó kiegyezéseire gondolok. Aki másként cselekszik, „az vesse ránk az első követ”.

 

2019. január 23.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Restitúció: „az adatok tényleg lesújtóak”

A délvidéki magyarok hogyan is jártak, kerültek ki ebből a folyamatból? Kárpótolva lettek-e vagy sem? Voltak-e >

Tovább

Elvesztettem egy országot, de maradt egy város

Szóba került a kisebbségi állapot is. Emiatt nem siránkozok, elfogadtam, vállalom, ezzel élek és nem azonosulok >

Tovább

Akinek Gorbacsov volt a riportere

Zolcer Jánossal valamikor a kilencvenes évek elején ismerkedtem meg Münchenben, amikor egy ideig ott éltünk Évával >

Tovább

Minden befejezetlen, még a rendszerváltás is

Az ellenzéki pártok nem alkalmazkodnak az új helyzethez, nehezen veszik tudomásul, hogy többé nem Milošević izolációs >

Tovább

Száz napos türelmi idő

Az új vezetőség egyik első intézkedése éppen az MNT-ből való kivonulás lehetne, ami új helyzetet teremtene >

Tovább

A doktori diplomák feketepiaci ára zuhan, az arany ára emelkedik

Minden relatív lett. A hazugság meggyőzőbb, mint az igazság, minden eladó és minden megvásárolható. A doktori >

Tovább

Orbán Viktor! Hátrább az agarakkal!

Ha pedig a rezsim mégis elfojtja ezt a méreteiben aprócska, politikailag gyönge, ám szeretetre méltó, szép, >

Tovább

A kapitalizmus veszélyes bohóca

Természetesen Trump nem Lindbergh, de félő, hogy győzelme esetén nemcsak Amerikában, hanem az egész Európában is >

Tovább

Egy kurta után most egy hosszabb közleménnyel rukkolt elő a Magyar Mozgalom

Öt küzdelmes év után őrségváltásra került sor a szervezet élén. Az eddigi elnökségből ketten, Garai Zsolt >

Tovább

Baloldal és gyermekbalett

„Miközben mi itt családi ünnepet rendezünk republikánus gyermekbalettel, a reakció éjszakai katonai gyakorlatokat rendez gépfegyverekkel”. Nézem, >

Tovább

Mi lesz a Futaki úti temetőben lévő emlékhely sorsa?

Az „1944/45-ös ártatlan áldozatok” emlékművének elkészítése is azt mutatja, hogy a VMSZ képtelen egyetlen vitás kérdést >

Tovább

A demokráciába vetett hit megroggyanása

Hiányzik a mindennapi demokrácia, a republikánus tér, amelyben a polgár beleszólhat a dolgok alakulásába. Ez főleg >

Tovább