2019. szeptember 20. péntek
Ma Friderika névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Már megint

Tamás Gáspár Miklós
Tamás Gáspár Miklós

Már megint azt csináljuk, amit elítélünk főhajtásos-gyászfátylas-virágkoszorús évfordulókon: kiszolgáltatott, üldözött, ártatlan embereket hagyunk meghalni. Mert a gyilkosok népszerűek. Nekik van hadseregük, hadiflottájuk, határőrségük, kémszolgálatuk, állami tévéjük, bulvárlapjuk, légierejük, polgárőrségük, első helyük a közvélemény-kutatásokban. Az Isten verje meg őket. Tamás Gáspár Miklós:

Már megint belefulladt 170 menekült a Földközi-tengerbe. Vagy eltűnt. Ami valószínűleg ugyanazt jelenti.

Már megint meghaltak emberek – és ki tudja, hogy még mennyien valahol, ahonnan nem érkezik jelentés – , mert ezek a fasiszta szörnyetegek rávették a közvéleményt, a közvélemény meg rávette az államokat meg Európát, hogy ölje vagy ölesse meg a menekülteket. Ma már minden európai állam (meg Európán kívül is egyre több) halálba küldi, és a várakoztatással és a kizsuppolással halálra gyötri azokat, akik életet és békét akarnak maguknak.

Egy híres magyar énekesnő kérdőre von két ellenzéki képviselőt, hogyan merészelnek tízezrével Magyarországra csődíteni olyanokat, akik még a latin ábécét se ismerik.

Megnyugtathatom Szalóki Ágit: az ellenzéki képviselők egyike, egy értelmes nő éppen Orbán tusnádfürdői találkozóján jelentette ki, hogy a „migránsellenes” népszavazáson az Orbán álláspontjára leadott szavazat a helyes. Minden magyarországi párt, így vagy úgy, a menekültek befogadása ellen foglalt állást (a DK most éppen az ukrán vendégmunkások ellen agitál).

Mindegyikük beletörődött a fajvédő kerítésbe. Ezeket nevezi a kormánysajtó naponta több százszor „bevándorláspárti” erőknek. Megnyugtathatom a szélsőjobboldali-állami sajtót: Magyarországon nincsenek bevándorláspárti erők, idézőjellel vagy anélkül.

Másutt se nagyon.

Angela Merkel pártjának új elnöke, Annegret Kramp-Karrenbauer is kijelentette, hogy a 2015-i befogadás tévedés volt. Az Európába befogadott menekültek száma tavaly több mint 90 százalékkal (!) csökkent a korábbiakhoz képest. Európában teljes az egység. A magyarországi jobboldali-szélsőjobboldali médiák szerint Nyugat-Európa be akarja fogadni az ide tóduló színeseket és muszlimokat. Ebből egyetlen szó se igaz. De nem ismerhetik el, hogy győztek, mert akkor nem lehetne tovább uszítani Európa ellen, amely – sajnos – pont olyan, mint Magyarország.

Mindannyian – az összes államok – megérik a pénzüket. Fajgyűlölők. Fasiszták. Rohadékok. Kőszívű, önző nyomorultak. Embertelen dögök. Átkozottak. Gyilkosok.

Erre nincsen semmilyen mentség.

Semmilyen.

Most már nincs semmi ürügy rá – eddig se volt – , hogy valaki együttműködjék ezekkel az államokkal, hogy elismerje őket. Ezek nem megtévesztett szerencsétlenek bandái.

Itt jogászok, idegenrendészeti és PR-szakemberek, szabadon választott parlamentek és kormányok, médiakonszernek dolgoznak. Regényírók, vallástörténészek és elhárítók-hírszerzők nyilatkoznak. Tehetséges énekesnők aggódnak a latin ábécé miatt. „Demokraták” számolják a rasszista szavazatokat.

Mások meg azt mondják, hogy ez üres moralizálás. Őket külön üdvözlöm.

Ha majd egyszer kitör az együttérzés és a nagylelkűség forradalma, akkor majd lesz ám bűnbánat, töredelem, megtérés és vezeklés. Majd megbocsát, aki megbocsát. De ti emlékezzetek. Ezek voltak a mi kortársaink. Ezek a silány himpellérek. Velük éltünk, mellettük éltünk. És még csak meg se haragudtunk. Hallgattunk. Eltitkoltuk népszerűtlen nézeteinket, hiszen az ember nem pörlekedhet állandóan. Belefáradtunk a mások halálába. Beletörődni a mások halálába könnyű. Nem a mi gyerekünk. Nem a mi anyánk. Nem a mi barátunk. Idegen. Megdögölhet.

Sajnálatos eset.

Már megint azt csináljuk, amit elítélünk főhajtásos-gyászfátylas-virágkoszorús évfordulókon: kiszolgáltatott, üldözött, ártatlan embereket hagyunk meghalni. Mert a gyilkosok népszerűek. Nekik van hadseregük, hadiflottájuk, határőrségük, kémszolgálatuk, állami tévéjük, bulvárlapjuk, légierejük, polgárőrségük, első helyük a közvélemény-kutatásokban.

Az Isten verje meg őket.

 

2019. január 23.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Lépésnyire a végső győzelemtől

Már nem csodálkozunk rajta, hogy a „protestáló hit, küldetéses vétó” egyházának püspökét államunk vitathatatlan vezetője jelöli >

Tovább

Hasznos-e a bojkottálás?

Legyünk tisztában: A választásokat mindenképpen megtartják, az ellenzék részvételével, vagy az nélkül.  A VMSZ és a >

Tovább

Alászolgája Főnök, s respekt

Végleg populista fordulatot vett a rommagyar politika, nemcsak esetenként, azaz kampányban, hanem immár eldőlt, hogy minden >

Tovább

Szerelmünk volt és mostohánk lett

Többször is találkoztam Konráddal, hol Berlinben hol Budapesten, de nem került szóba Közép-Európa. Az utolsó néhány >

Tovább

Requiem a vajdmagy sajtószabadságért

Ma Bodzsoni és Ternovácz a vajdmagy újságírás két doyenje, vagy éppen szimbóluma – a két Nagy >

Tovább

Jelzők zűrzavarában

„Nem követhetnénk el nagyobb hibát annál, ha az eszmetörténet tárgykörében vizsgálnánk meg Orbán fejtegetéseinek valós vagy >

Tovább

Magyar-magyar párbeszéd?

Ez is arra utal, hogy a VMSZ elnökét mennyire (nem) érdekli a magyar-magyar együttműködés! De miért >

Tovább

Meghaltatok

Ez nem nekrológ. Csak lamento, jelentékeny emberek halálakor – amely mély válsággal esik egybe időben – >

Tovább

A szocializmusban az volt a legrosszabb, ami utána következett

Vannak azonban olyanok is, akik kritikusak a múlttal szemben, de a jelennel szemben is. Ők lettek >

Tovább

Nyári emlék

10 éve írtam Rajk Laci 60. szülinapjára (1949. január 26.). Nem gondoltam, hogy ez a megemlékezés >

Tovább

Az abszurd, "amiben élsz"

Az EP választásokkal fordulatot vett és kiteljesedett a rommagyar politika és végképp elköteleződött a nacionalista-populista – >

Tovább

A miniszterelnök nem magánember

Hiszen azt senki nem gondolhatja, hogy ez lenne Tarlós István budapesti főpolgármester választási üzenete (via Gulyás): >

Tovább