2019. június 20. csütörtök
Ma Rafael, Dina névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Napi ajánló

A felemás Magyar Mozgalom

Van-e még esély a valódi vajdasági magyar politikai pluralizmusra?

Az önálló vajdasági magyar politikát az elmúlt csaknem három évtizedben az egypártiság jellemezte. Ha papíron több szervezet is létezett az adott időszakban, a hatalom mindig egy helyen összpontosult. Meglehet, ebben az időszakban a Magyar Mozgalom kezdeményezése jelentette a legnagyobb kihívást a hatalmi centrum számára, de ez a kísérlet nem igazán tud kibontakozni. Vataščin Péter (Családi Kör):

Belső zavarok

2015 őszén joggal tűnhetett úgy, hogy jó pár tapasztalt ex-VMSZ-es politikus és addig a politikán kívül tevékenykedő civil összefogása beláthatatlan változásokat fog elindítani. Nem így lett, és ilyen téren inkább kudarcként jellemezhető a Magyar Mozgalom története. Gyűjtsünk össze néhány fő okot és körülményt!

A megalakulás óta eltelt három esztendő után mindenekelőtt világos, hogy a Mozgalom, elsősorban a politikai eszmék és üzenetek szintjén, képtelen volt „párhuzamos”, frissességet jelentő világot kialakítani. Kommunikációjukban kezdetektől a VMSZ-ellenesség dominál, ami teljesen érthető, de ez önmagában kevés, ha valaki a politikai porondon szeretne labdába rúgni. Ami az ideológiát illeti, az inkább jobboldali elemekből állt össze, de nem eléggé „alternatív” módon, ráadásul, ahogyan azt a nemzeti tanácsi választások kampányában láttuk, néha gyanútlanul átvették a Fidesz és a VMSZ által erőltetett „migránsozást” és „sorosozást”. Ezzel szemben többször megtörtént már, hogy olyan ügyekben szólaltak meg, amelyekben Pásztorék valamilyen politikai ok miatt hallgatásra kényszerültek. Egyes eseteket jól kommunikáltak (pl. a határátlépés nehézségei), míg máskor finoman szólva nem volt előremutató a problémafelvetés (pl. a koszovói romák esete Martonoson). Ezek politikailag fontos, de önmagukban kevésnek bizonyuló lépések voltak, csak az űrt tudják betölteni. Más konkrét kezdeményezések (pl. a Mocorgó nevű gyermekfoglalkoztató műhely) pedig egyszerűen elhaltak. Az operatív működtetés is rendszeresen hullámzott, nemegyszer esett már meg, hogy alig mutattak aktivitást hosszú heteken át – míg a VMSZ a legérdektelenebb és legegyszerűbb eseményekből is hírt kreál (a maga módján ez egyébként páratlan kontraszt a két szervezet között). Helyi szinten Szabadkán és Zentán mutatkozott jelentősebb tevékenység, elsősorban a városi/községi képviselői tanácsokban, ez azonban legfeljebb csak kiindulási alapnak elegendő.

Ha a személyi állományt nézzük, akkor a legnagyobb probléma alighanem az, hogy nem beszélhetünk megszilárdult vezetői profilokról. Amikor ez valamennyire megtörténni látszott, akkor azok a VMSZ-es közeget megjárt személyek (pl. Korhecz Tamás, Varga László, Joó Horti Lívia, Zsoldos Ferenc) közül kerültek ki, és nem jelentek meg új, friss arcok, amire kétségtelenül szüksége lenne számos választónak. Hogy ez miért nem történt meg, az most nem is érdekes, a hiány ugyanis nyilvánvaló. Mindehhez szorosan hozzátartozik, hogy a tagok közül a jelek szerint túlontúl kevesen fektetnek pluszenergiát a szervezet működtetésébe, enélkül pedig nem lehet pályára állítani egy új politikai erőt.

Pártos kelepcék

Nem lenne teljes a felsorolásunk, ha nem vetnénk egy pillantást a VMSZ uradalmára és módszereire, ugyanis ezek már önmagukban annyi akadályt jelentenek, amellyel nehéz lenne megbirkóznia bármilyen új ellenzéki erőnek. Itt most meg lehetne említeni a VMSZ médiabirodalmát, a Budapest és Belgrád részéről elnyert „hűbéri” adományokból származó befolyást, vagy a páratlan kontrollt a vajdasági magyar intézményrendszer felett. Hely híján inkább összpontosítsunk a kifejezetten MM-ellenes tettekre.

Ami a (színfalak mögötti) politikai módszereket illeti, azok közül két fő típust lehet elkülöníteni. Az első a (közvetett vagy közvetlen) figyelmeztetések, majd az ezeket követő szankciók világa. Habár erről az MM érintett képviselői nemigen beszéltek nyilvánosan, a tagok az elmúlt három évben a legkülönfélébb helyzetekben kaptak arra vonatkozóan figyelmeztetéseket, hogy egzisztenciális következményei lesznek magatartásuknak. Pl. e sorok írójának barátja úgy kapott ilyen „tanácsot”, hogy csupán MM-szimpatizánsnak vélték, noha még csak az sem volt. De volt olyan is, amikor az alkalmazottak munkakörülményeit nehezítették folyamatosan, egészen addig a pontig, hogy azok önként távoztak munkahelyükről. A módszerek második típusa a „mézesmadzag-effektus” volt, amikor is olyan ajánlatokat kaptak bizonyos egyének (akár a távozást titkon fontolgató VMSZ-esek, akár a már nyíltan MM-tagok), amelyekre inkább nem mondtak nemet. Ez – egyebek mellett – jelenthette valamilyen vezetői poszt bebiztosítását vagy esetleg támogatói pénzek folyósítását. Tegyük hozzá: ennek sikerességét nagyban növelte, amikor egyesek úgy gondolták, mégsem annyira egyszerű munka a Magyar Mozgalom építése, a VMSZ pedig nem fog rohamléptekben megváltozni, mi több, olyan erős kötelékei lettek a Fidesszel és a Szerb Haladó Párttal, hogy emiatt kár lett volna a hatalmi központ ellen dolgozni. Egy példa megérdemli a kiemelést, ez pedig Korhecz Tamásé, aki egyik napról a másikra hagyta el a Mozgalmat, és lett szerb alkotmánybíró a VMSZ segedelmével. A VMSZ részéről ez volt talán a legeredményesebb lépés, ugyanis Pásztor Istvánnal szemben talán csak Korhecz élvezett akkora tekintélyt az elmúlt években, hogy aktív politikusi fellépéssel a veszélyes kihívó szerepébe került volna. Korhecz távozásával nemcsak az MM gyengült, de az MNT volt elnöke által jelentett politikai veszély és potenciális tőke is megszűnt, Pásztorék tehát nem mindennapi kettős diadalt arathattak.

A még mindig meglévő esély a pluralitásra

A Magyar Mozgalom októberi választási eredményét (5 MNT-s mandátum a 35-ből) sokféleképpen lehet értelmezni. Legyen elég itt egyvalami. A MM kínkeserves aláírásgyűjtése és vérszegény kampánya tükrében egyáltalán nem rossz ez az eredmény. Ez azt is jelenti, hogy ha egy ellenzéki szervezet elégséges életjelet tud felmutatni, akkor van az a VMSZ-szel szembeni ellenszenv a vajdasági magyar szavazókban, hogy az adott párt, mozgalom mandátumokhoz jusson. Leginkább passzív erő és lehetőség, és a szavazók magatartására utal. Adja magát a kérdés: ha ilyen helyzetből ennyi voks szerezhető, akkor mire lenne képes egy erőtől duzzadó, dinamikus, progresszív szervezet? Lehet, hogy az a félelem, amely az MM megalakulásakor három éve eluralkodott a VMSZ-es körökben, nagyon is valós alapokkal bírt? Minden bizonnyal igen. Úgy tűnik, megvan (még!) a társadalmi igény a demokratikusabb, plurálisabb vajdasági magyar politika iránt. Hogy a Mozgalom végül ki tudja-e ezt aknázni, vagy eltűnik a semmiben, az (talán) még nem dőlt el végleg.

 

2018. december 4.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Drámai demográfiai viszonyok fenyegetnek: tízezrek hagyják el Szerbiát

Egyre súlyosabb helyzet alakul ki Szerbiában a szakképzett munkaerő elvándorlása miatt. Évente 50 és 70 ezer >

Tovább

Troppauer Hümér a szalaggyárban

Nem sok jóval kecsegtet, ha az évtizedek óta jól működő irodalmi műhelyeket és szervezeteket kihagyják a >

Tovább

A hontalan lokálpatrióta

A család- és mikrotörténetből ott lépünk át a személyes történelembe, amikor a diák Végel Újvidékre kerül. >

Tovább

„Nekem hisztek, vagy a saját szemeteknek?!” (trumpizmusok)

A CNN hírtelevízió meg nem nevezett forrásokra hivatkozva jelentette, hogy Trump már napok óta dühöng, mert >

Tovább

Brexit: új helyzet, minden a régi

A hangos brexit-pártiak külön zárványként vannak Brüsszelben jelen. Nem nagyon érintkeznek senkivel, de - szemben a >

Tovább

LÉTJOGOSULTSÁG A REZSIMNEK

A VMSZ/BMC megszűnt, mint magyar párt és magyar érdekvédelmi szervezet. A szabadkai polgároknak ezt mindenképpen figyelembe >

Tovább

Végel László: Temetetlen múltunk (Részlet az önéletrajzi regényből)

A Temetetlen múltunk három nemzedék hiánytörténetét felölelő önéletrajzi regény. Egy vidéki, kisebbségi, plebejusi világba vezet, ahol >

Tovább

Szerbia nem teljesít!

Deli Andor (valójában kinevezett képviselő) köszönő viszonyban  sincsen a valósággal és a politikával.  Nem azt mondja >

Tovább

Vabank 30 éve: Orbán a Műcsarnok lépcsőjén – a Nagy Imre-újratemetés sajtófőnöke voltam

Orbán vabankra ment: mindent, vagy semmit, kockázat nem számít, ha meg kell fizetni az árát, majd >

Tovább

Undorodom tőletek

Előbb hátba szúrták Bajnai Gordont. Aztán hátba szúrták Botka Lászlót. Aztán hátba szúrták Karácsony Gergelyt. Tamás >

Tovább

Állandó háborús félelemben élünk!

Lehet, hogy az ifjú Pásztornak bizalmas értesülései vannak a koszovói helyzettel és a szerb hadsereg „teljes >

Tovább

Koszovó és Trianon…

Ez a rezsim újjáéledt, a vajdasági magyar pártelit pedig szintet lépett: a hatalomban való részvételért cserébe >

Tovább