2019. szeptember 17. kedd
Ma Zsófia, Róbert névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Naplójegyzetek – Fragmentumok

Végel László
Végel László

Könnyen felismerhetők figurák. Azokról van szó, maradjak Széchenyi gondolatainál, „akik „mindent veres, zöld és fejérrel eltarkítanak”. Mi következik ebből? Demagógia, utána kaja. Végel László:

2018.augusztus 20., hétfő

(…)

Gondolni sem merek a mai brutális közbeszédre, szellemi hanyatlásunkra, amelynek tanúja vagyok, úgyhogy akaratlanul is erőt vesz rajtam Széchenyi pesszimizmusa, amelyről Gyurgyák János: Ezzé lett magyar hazátok című, a magyar nemzeteszmét taglaló tanulmányában nagy empátiával irt.

Ma mindenki a nemzeteszméről szónokol, de Gyurgyák a több mint tíz évvel ezelőtt megjelent könyvéről környezetünkben mind a mai napig egy szót sem ejtettek. A jobboldali, konzervatív oldalon tényleg vannak komoly és színvonalas gondolkodók, akiket komolyan kell venni, akkor is, ha nem gondolkodunk ugyanabban az eszmekörben. Néha tanulni is lehet tőlük.

Tavaly volt a kiegyezés évfordulója, az idén a Trianont sirattuk eléggé paradox módon, de a kiegyezésről egy szót sem szóltunk, holott a kiegyezés és a Trianon összefüggéséről a magyar szellemi életben ma is ádáz vita folynak. Érdekes Tőkéczky magvas és enigmatikus összefoglalója: „A kiegyezés tehát európai kényszer volt. Megjegyzem, az egész történet tragikomédiája az, hogy bő fél évszázad múlva azok a nagyhatalmak verték szét az Osztrák–Magyar Monarchiát, amelyek annak idején megakadályozták a független Magyarország létrejöttét.”

De Trianont gyászolva semmiképpen se feledkezhetünk meg Széchenyiről, aki sokszor a nemzethalál víziójával vívódva időben figyelmeztetett a „haza fő heveseinek, a viszketegeknek, a haza zsírját ingyen szívóknak” baljós tevékenységére. Könnyen felismerhetők figurák. Azokról van szó, maradjak Széchenyi gondolatainál, „akik „mindent veres, zöld és fejérrel eltarkítanak”. Mi következik ebből? Demagógia, utána kaja.

 

2018. december 1.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Szerelmünk volt és mostohánk lett

Többször is találkoztam Konráddal, hol Berlinben hol Budapesten, de nem került szóba Közép-Európa. Az utolsó néhány >

Tovább

Requiem a vajdmagy sajtószabadságért

Ma Bodzsoni és Ternovácz a vajdmagy újságírás két doyenje, vagy éppen szimbóluma – a két Nagy >

Tovább

Jelzők zűrzavarában

„Nem követhetnénk el nagyobb hibát annál, ha az eszmetörténet tárgykörében vizsgálnánk meg Orbán fejtegetéseinek valós vagy >

Tovább

Magyar-magyar párbeszéd?

Ez is arra utal, hogy a VMSZ elnökét mennyire (nem) érdekli a magyar-magyar együttműködés! De miért >

Tovább

Meghaltatok

Ez nem nekrológ. Csak lamento, jelentékeny emberek halálakor – amely mély válsággal esik egybe időben – >

Tovább

A szocializmusban az volt a legrosszabb, ami utána következett

Vannak azonban olyanok is, akik kritikusak a múlttal szemben, de a jelennel szemben is. Ők lettek >

Tovább

Nyári emlék

10 éve írtam Rajk Laci 60. szülinapjára (1949. január 26.). Nem gondoltam, hogy ez a megemlékezés >

Tovább

Az abszurd, "amiben élsz"

Az EP választásokkal fordulatot vett és kiteljesedett a rommagyar politika és végképp elköteleződött a nacionalista-populista – >

Tovább

A miniszterelnök nem magánember

Hiszen azt senki nem gondolhatja, hogy ez lenne Tarlós István budapesti főpolgármester választási üzenete (via Gulyás): >

Tovább

Topolya, Tanyaszínház, VMSZ

Mindenesetre undorítónak tartom, amit a párt tesz ezzel a picinyke megmaradt vajdasági magyarsággal! Szurkolok, hogy minél >

Tovább

Az új osztály nem bocsájtja meg a kormánynak, ha megtűri a békétlenkedést

A melósok örüljenek, ha egyáltalán kapnak munkát. Az engedetlen értelmiségiek nem olyan fontosak, többségük könnyen megvásárolható. >

Tovább

Az erőszak megtévesztően észrevétlenül, alattomoson lopakodik be a közéletbe

A polgárok a valóságtól megundorodva a gondtalan szórakozásba menekülnek. A teraszokon vidám a fiatalok kávéznak, és >

Tovább