Ma Luca, Otília, Lúcia, Éda névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Kik vagyunk, mit akarunk
Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Szomorú kilátások az MNT választás után
Nem hiteles, de még csak nem is reprezentatív
Bozóki Antal
A délvidéki magyarok lényegi érdekvédelemre a továbbiakban sem számíthatunk. Az MNT megelégszik majd a főként Magyarországról érkező pénzek elosztásával és a bürokratikus eljárások, különböző pályázatok, igazgatóválasztások, ösztöndíjosztások lefolytatásával, a kulturális autonómia mímelésével, a kirakatszereppel. Rajtuk múlik. Legyen ez a lelkiismeretük kérdése. A Magyar Mozgalomnak és a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének azonban el kellene gondolkoznia végre az árnyék nemzeti tanács létrehozásáról. Az idő senkire nem vár…Bozóki Antal:
November 8-án a Köztársasági Választási Bizottság (RIK) kihirdette a november 4-én megtartott nemzeti tanácsi választások hivatalos eredményét.
A népszámlálási adatok szerinti 251.136 magyar közül a külön magyar választói névjegyzékre csak 129 471 iratkozott fel, de a magyar nemzeti tanácsi választáson csak 36,54 százalékos volt a részvételi arány, ami az eddigi legrosszabb eredmény.
A Hajnal Jenő, az MNT aktuális elnöke vezette Magyar Összefogás (MÖ) jelöltlista a választásokon megszerzett 39 166 szavazat függvényében 30 mandátumot tudhat magáénak a 35 tagú Magyar Nemzeti Tanácsban (vagyis eggyel kevesebbet, mint a 2014. évi választásokon).
A nemzeti tanácsi rendszer bevezetése óta ez volt a harmadik megmérettetés. Az elsőt 2010-ben tartották, akkor 138 660 személy szerepelt a magyar választói névjegyzékben. A választások alkalmával 76 900-an mentek el szavazni, ami 55,46 százalékos részvételt jelentett. A MÖ listának a leadott szavazatok 77,21 százaléka 28 mandátumot hozott.
A 2014-es Magyar Nemzeti Tanács választásakor 137 111-en iratkoztak fel a választói névjegyzékre, s ebből 55 671-en adták le a voksukat, ami nem egész 15 százalékkal volt kevesebb, mint négy évvel korábban (40,6 százalék). A MÖ, a voksok 84,85 százalékának köszönhetően, 31 mandátumot szerzett.
Az új összetételű MNT-ben a MÖ 2014. évi listájáról az új összetételben csak hatan maradtak, ezek:
Hajnal Jenő (1/1)[3]
Jerasz Anikó (2/9)
Paskó Csaba (9/4)
Dolinszky Gábor (11/10)
Petkovics Márta (16/24)
Szlákó József (27/28)
Ez azt jelenti, hogy a VMSZ nem volt megelégedve a lista többi (21) tanácsnokának munkájával – Zsoldos Ferencet nem számolva, aki a Magyar Mozgalomba igazolt – és egyszerűen kirúgta őket. Másutt legalább a tanácsnokok felét megtartották volna, éppen a „folytonosság” miatt, ami Pásztor és Hajnal folyton emlegetnek. (A „folytonosság”, tehát, csupán az – eddigi rossz – politika folytonosságára vonatkozik.)
Ez a radikálisan új lista nem azt jelenti, hogy a menesztett tanácsnokokat sajnálni kell, mert volt köztük olyan is, aki a négy év alatt fel sem szólalt, mint például a tordai Kovács Zsuzsanna, aki az általa vezetett iskola önállósulása érdekében – az MNT ilyen határozata ellenére – sem tett semmit (ami miatt az iskola számos pályázati és egyéb lehetőségtől esett el). Azt sem jelenti, persze, hogy a listán maradt hat tanácsnok (köztük az elnök) az eddigi munkájával megérdemli a további bizalmat, de így döntött a véemesz, vagyis Pásztor István. Neki megfelelnek.
További probléma a MÖ új listájával, hogy közülük alig néhánynak hangzik a neve ismerősen, nem ismeri őket a nyilvánosság. Hányan vannak közöttük, akik feltalálják magukat a kisebbségi jogok megvalósításának útvesztőjében? Vagy a mandátum alatt képezik majd magukat erre? Lényegében ez nem is fontos, ott lesz a párt, amelyik megmondja nekik, hogy mit kell tenni, mit/kit kell támogatni, mire/kire kell szavazni.
Külön aggodalomra ad okot, hogy Hajnal Jenőt tervezi a VMSZ/BMC újból az MNT elnöki székébe emelni. Annak ellenére, hogy négy év sem volt neki elég arra, hogy rájöjjön, ezt a tisztséget nem neki találták ki.
A választások alatt és utána is kitűnt, világossá vált a MÖ és a VMSZ/BMC egybefonódása. A Magyar Összefogás által vezetett Magyar Nemzeti Tanács nem „minden magyar ember érdekeit kívánja képviselni” – ahogyan Pásztor István hangoztatja – hanem a VMSZ/BMC politikai érdekeit. Ez pedig a Szerb Haladó Párttal (SNS) kötött szövetség politikája.
Ez különösen látható volt a november 5-ei sajtótájékoztatón, amelyen – a politikai bonton és (legalább) a látszat megtartása ellenére – (ismét) Pásztor vitte a szót. Hajnal Jenőt még csak szóhoz sem engedte jutni. A konferencián „Hajnal Jenő egyetlen egy szót sem mondott”. Nem megalázó ez az MNT elnöke számára?
A pártelnök „a vereséggel felérő győzelem” ünneplésekor olyan mondatokat is megengedett magának, nem először, ami felelős politikustól nem hangozhat el. Ezeket külön érdemes lenne elemezni. (Ha lenne kinek kedve még csak elolvasni is Pásztor és Hajnal négyhasábos szövegét.)
Pásztor számára, a politikai sorsa miatt, az MNT választások rendkívül fontosak voltak. Bizonyítani kellett Orbánnak és Vučićnak is, hogy a politikája a közösség bizalmát élvezi, különben munka (és hatalom) nélkül marad. Hogy ennek mi lesz az ára, azt majd csak ezután tudjuk meg. De hogy mi fizetjük, az biztos.
A Magyar Mozgalom (MM) 7.516 szavazatot kapott, amivel 5 mandátumot szerzett az MNT-ben, annak ellenére, hogy most indult először a nemzeti tanácsi választásokon: A Zsoldos Ferenc lista jelöltjeinek némelyike korábban már részt vett az MNT munkájában, először a MÖ, majd később, kiválásukat követően, az MM színeiben. Ezek közül azonban csak a listavezető Zsoldos jutott be az új összetételű MNT-be.
Nagy sikernek lehet elkönyvelni az MM szereplését a választásokon – ha figyelembe vesszük, hogy alig kampányolt, azt is későn kezdte, valamint az ellene folytatott sajtópropagandát, amiben a véemeszes Magyar Szó járt az élen.
Zsoldos Ferenc listavezető, a „lázadó ember”, a kampány során új, eddig nemigen hallott hangot ütött meg, amikor „a képmutatás”, „a totalitárius, mindent eltaposni akaró rendszer elleni lázadásról”, „a teljes közösségi újraszervezésről” beszélt. Ez valójában a magyar közösség méltósága, önbecsülése visszaszerzésének az útja lehet(ne).
Az „új hang” azonban nem jutott, vagy nem eléggé jutott el a szavazókhoz. A Magyar Mozgalom listavezetője „többször is elmondta, az induláshoz szükséges 1298 támogatói aláírást nagyon nehezen szedték össze, mert sokan féltek aláírni az MM listájának”.
A VMSZ „szavazást segítő hadserege” mindenütt ott volt. Még a falusi kézbesítők is, a szavazási értesítések átadásakor mindenkinek azt mondták, hogy „az 1-est kell bekarikázni”. November 4-én magam is két telefonos üzenetet kaptam, hogy szavazzak a Magyar Összefogásra. (Már most eljárást kellene indítani, hogy a következő választásokon ne kerülhessen sor a polgárok ilyen zaklatására, a VMSZ-t pedig kötelezni a szavazópolgárokra vonatkozó adatok megsemmisítésére.)
A Magyar Mozgalommal kapcsolatban az is elhangzott, hogy „ez a VMSZ 2”. Felmerült olyan fenntartás is, hogy kitartanak-e a meghirdetett elvek mellett, vagy kiegyeznek a VMSZ/BMC-el? „Megvásárolhatók-e kilóra”, amint az már megtörtént? Ez lenne a legrosszabb változat. Amennyiben viszont Zsoldos következetes lesz, nem paktál le a véemesszel, az idő neki dolgozik…
Az MM választási eredménye bizonyára jobb le(hete)tt volna, ha megegyezésre jut a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségével (VMDK) a közös fellépésről.
A VMDK választási bojkottját, és azokat az okokat, amelyek a pártot erre a lépésre késztették, természetesen méltányolni kell. Ez azonban nem mentesíti egyik szervezetet sem a választási fellépés, illetve fel nem lépés értékelése és a következményeinek levonása alól.
Mindent összegezve, a külön választói névjegyzékkel és a választási feltételekkel olyan sok probléma volt, hogy már ezek miatt is kérdése a választások törvényessége, tisztasága.
Az új nemzeti tanács nem hiteles azért sem, mivel a közösségnek, még ha 200 ezren is vagyunk, csak alig a 20 százalékát képviseli. Nem is reprezentatív, mivel az új tanácsnokok között alig akad a közösségért kiálló, a közéletben (el)ismert személy. Kérdés az is, közülük ki és mennyire van tisztában azzal, mi is a nemzeti tanács?
Az MNT választás utáni kilátások, tehát, eléggé kedvezőtlenek, szomorúak. Mondhatni azt is: lesújtóak. A délvidéki magyarok lényegi érdekvédelemre a továbbiakban sem számíthatunk. Az MNT megelégszik majd a főként Magyarországról érkező pénzek elosztásával és a bürokratikus eljárások, különböző pályázatok, igazgatóválasztások, ösztöndíjosztások lefolytatásával, a kulturális autonómia mímelésével, a kirakatszereppel. Rajtuk múlik. Legyen ez a lelkiismeretük kérdése.
A Magyar Mozgalomnak és a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének azonban el kellene gondolkoznia végre az árnyék nemzeti tanács létrehozásáról. Az idő senkire nem vár…
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Bőnyi rendőrgyilkos?
A fölfegyverzett és elszánt, nyílt fasizmus – amelyet érzelmileg és „szellemileg” ma is fűt a szélsőjobboldali >
Lesz-e Vajdaságban intézményes kisebbségkutatás?
Amennyiben egyáltalán megalakul egy ilyen intézet, nem lenne elfogadható – de az emberi valamint a nemzeti >
A színház az új CEU
Így tehát az ilyen harcokban nem az a tét, hogy jön a konzervatív váltás, hanem hogy >
Einstand. Avagy a Viktor utcai fiúk
A cím maradhat? A címmel nincs semmi baj. Ennél jobb címet mi sem találhattunk volna. A >
Mengyán: A Magyar Szó és a Hét Nap „mélyrepülésben van”
Tanulmányozni kellene, hogy a közpénzek iránti ilyen – felelőtlennek is nevezhető – viszonyulásban (meg)vannak-e a gazdasági >
Szerpentin a Kárpátokban
Akármennyire is lehangoló ma a román politika távlattalansága, az erdélyi magyar közvélemény figyelmét ismét rá kellene >
A szájzár és a nemzet
Az ellenzéktagadásnak nevezhető meggyőződés, amelyről azt mondtuk, hogy fertőzésként terjedt el, itthon gyakorta még azzal a >
„Egy ilyen országban, amelynek, sajnos, nem látjuk a jövőképét”…
itt egy formálisnak is alig nevezhető kulturális autonómia létezik, ami egy (költséges) pénzelosztó és (döntő többségében) >
Most már komolyan veszem...
Akkor talán én is megmosolyogtam volna ezt a mondatot. Most azonban komolyan kellene venni. Nem vágyni >
„Vajdaságban nagyon jó a helyzet”?
A Vajdaságban a nemzeti kisebbségi jogok az ún. joghurtforradalom előtt valóban példa értékűek, európai szintűek voltak. >
A balkanizálódástól a posztfasiszta kísértésekig
A kelet-közép-európai régió egy-két évtizeden belül balkanizálódott. Ezt a „jövőt” Szerbiában könnyebb volt felismerni, mint a >
Fontosabb a kirakat?
A nyilvánosságnak nem kell értesülni a nemzeti kisebbségek oktatási problémáiról? Csak arról, amit Vicsek hangoztatott, hogy >