2024. március 29. péntek
Ma Auguszta, Bertold névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Az idegen magyarok

Szerbhorváth György
Szerbhorváth György

Érteni véljük, hogy ez a kormány miért nem fog leszakadni a nem létező bevándorlási és menekültügyi problémáról, pont úgy, ahogy nem kell zsidó az antiszemitizmushoz sem. Vagyis a bevándorlás úgy probléma, hogy nincs. Mert csak csekély számú letelepedni akaró akad, elsősorban a határon túli magyarok érkeznek még tanulni és dolgozni. Szerbhorvát György (Élet és Irodalom):

Ha csak névleg is, megszűnik a Bevándorlási és Menekültügyi Hivatal, és helyette létrejön az Idegenrendészeti Hivatal. Gulyás Gergely szerint ugyanis ez a név az, ami kifejezi a magyar választók többször megerősített szándékát, hogy Magyarország nem lesz bevándorlóország.

A dolog technikailag persze csak azt jelenti, hogy le kell cserélni a pecséteket, a hivatal logóját, a kitett táblákat az épületeken. (Meglehet, valakinek nagy üzlet ez, mert két éve sincs, hogy 2017. január 1-től Bevándorlási és Menekültügyi Hivatalra keresztelték át a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatalt.) Egyébként a BMH-n belül eddig is létezett Idegenrendészeti Igazgatóság, vagyis a néplelkületet és a kormányzat szívét is volt, mi kifejezze.

Talán névleg még inkább vissza kellett volna ugrani, mert a Külföldieket Ellenőrző Központi Hatóság jobban tükrözné, ha nem is a nemzet, de a Gulyásék akaratát. Mert az idegen ugyan még kevésbé semleges kifejezés, mint a külföldi (hisz nincs például külföldiszívű ember), de az „Ellenőrző” már eléggé kifejezi a kormányzat politikáját és stílusát is. Nem kevésbé a Hatóság is tekintélyt parancsolóbb kifejezés, mint a Hivatal. Utóbbi esetleg csak packáz, tologatja az aktákat, az ellenőr viszont fellép, igazol, intézkedik. Nem hiába, hogy egyszerre rettegéssel vegyes utálattal és mély tisztelettel tekintünk a kondukterekre, s nem hiába vagyunk a portások és házmesterek nemzete.

Hogy mindez nem szimpla poénkodás a szavakkal, s hogy hová vezet, ha máshonnan nem, Victor Klempeler A Harmadik Birodalom nyelve című könyvéből ismerjük. Az 1930-ban létrejött KEOKH is bőven túlteljesített, Kamenyec-Podolszkij esete erre a legjobb példa, ahol az idegeneknek tekintett „külföldieket” lőtték gödörbe „idegenrendészeti eljárás” keretein belül. A II. világháború után, noha a határokat végül teljesen lezárták, a KEOKH mégis oly fontosnak tűnt a rezsim számára, hogy egyenesen az ÁVH alá rendelték. Nem volt sok munkájuk, de találtak maguknak, így a hatvanas évektől azokat a magyarországi németeket figyelték meg, akiket a háború után telepítettek ki, de most már hazalátogathattak, illetve itthon maradt rokonaikat, akik esetleg kiutazhattak, ahogyan azt Schlachta Krisztina munkáiból tudjuk. Csak hát lyukra futottak, a kitelepítetteket csak a Heimat, a szülőföld illata izgatta, a kiutazókat meg a nyugati „luxus”-cikkek, mint a dezodor vagy a farmer. És maguk a családi kapcsolatok, ahelyett, hogy az imperializmusról vagy a kommunizmusról értekeztek volna felforgató módon. De a besúgók és tisztek ügyeskedtek, hogy legyen munkájuk, tízezer oldalnyi anyagot hordtak össze kitalált vagy vélt esetekről. Valahogy úgy, ahogyan arról Vlagyimir Vojnovics ír Monumentális propaganda című regényében, melyben a városka KGB-sei addig figyelnek meg és zaklatnak végül egy középszerű írócskát, hogy az valóságos disszidens sztárrá válik Nyugaton, de az ő munkahelyük is megmarad így.

Érteni véljük, hogy ez a kormány miért nem fog leszakadni a nem létező bevándorlási és menekültügyi problémáról, pont úgy, ahogy nem kell zsidó az antiszemitizmushoz sem. Vagyis a bevándorlás úgy probléma, hogy nincs. Mert csak csekély számú letelepedni akaró akad, elsősorban a határon túli magyarok érkeznek még tanulni és dolgozni. Az év első négy hónapjában 5700-an adtak be tartózkodási kérelmet, ezen időszakban pedig 23 077 volt a tartózkodási engedéllyel bíró vagy letelepedett külföldi állampolgárok száma. Az idegenrendészet hatálya alá azonban eddig tipikusan az ukrán vendégmunkás vagy épp az az indiai tartozott, aki tehenet fej a nógrádi farmon, az indiai családi vállalkozók, akik a mosonmagyaróvári ablaktörlőgyárat működtetik, vagy éppen a holland, aki egy egész településből csinál idegenforgalmi helyet ugyanott (már ha igényelt itt lakcímet). A menekültügy volumenét meg az szemlélteti jól, hogy nemrégiben a rendőrség honlapja, a police.hu stratégiát váltott. Eddig napi bontásban mutatták meg egy grafikonon, hány illegális határátlépőt kaptak el – elég csúnyán nézett ki az a sok nulla, egy héten belül több nap is akadt, hogy egy menekültet (elnézést: illegális migránst!) sem csíptek el (akárha a felcsúti kisvasút látogatóinak számát mutatnák). Most áttértek a heti bontásra, és még a százas nagyságrendet is sikerül elérni. Igaz, úgy, hogy ahhoz az egy-két emberhez vagy éppen senkihez, aki valóban illegális módon lépte át a határt („elfogott, előállított, majd eljárás alá vont”) odacsapják azokat, akiket „feltartóztattak, majd az IBH kapun átkísértek” (IBH: Ideiglenes Biztonsági Határzár; ez is egy szép nyelvi lelemény), illetve megakadályozták a tiltott határátlépésben. A számok tehát egyre jobbak, s így a veszély is nő, bár csak papíron.

De kíváncsi vagyok, mit szól ahhoz a Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős fővadász/halász/lovász, mert eddig azok a nemzettársak, akik magyar állampolgárságot kérvényeztek, ezt 2010-től a BÁH-on, illetve most a Bevándorlási és Menekültügyi Hivatalon keresztül tehetik meg, ezután pedig az Idegenrendészeti Hivatalon át. Vagyis szó szerint, aki most kér magyar állampolgárságot, az mint idegen teszi meg. Gulyásnak annyiban igaza van, hogy a magyarországi lakosság egy része ma sem tartja a nemzet részének a határon túli magyarokat, hisz úgy tanulták Kádár alatt, azaz végül is ez is stimmel.

Jómagam 1993 és 2000 között háromszor jártam meg a poszt-KEOKH intézményeit. Amikor bő tíz éve már munkavállalóként jelentkeztem be, sorstársaimat kérdeztem az ügyintézésről. Előbb munkavállalási, majd tartózkodási, aztán letelepedési engedélyt kértem, végül állampolgárságot, akárcsak ők. De ha a menetrendről kérdezősködtem, dühösen elhajtottak, „hagyjál már”, mert senki sem akart visszaemlékezni a traumáira. Tény, a Gyurcsány-éra alatt számomra is rémálom volt a hivatalokat járni, a titkosszolgálati meghallgatásokkal befejezőleg. Ma már persze hozzávágják a magyar állampolgárságot a magyar kérvényezőkhöz, sőt, egyes támogatások juttatásához, mint amilyen az otthon maradt vállalkozóké, meg is követelik. És élénken figyelik, leadja-e hálavoksát az illető, illetve ez az új lista ám az igazi „Kubatov-lista”, valóságos aranybánya a választói bázis feltöltéséhez.

1999-ben a NATO-bombázások alatt és miatt kérelmeztem menekültstátust (de csak menedékest kaptam, hisz személyesen nem üldözött senki), de igazán 1993 maradt emlékezetes. És egy bizonyos Füredi, aláírása szerint. Az Idegenrendészeti Hivatalba kellett menni (ha jól rémlik, így szerepelt a pecséten az alhivatal neve). Egyetemista lettem, volt kolesz, ösztöndíj – Füredi úr, ahogy emlegettük, nem mérlegelhetett. Hatalmas sor kígyózott a VI. kerületi Izabella utcában, mert a lakásszerűen működő közintézmény folyosójára és udvarába sem fért be mindenki. Főképp határon túli egyetemisták, lévén szeptember. Első évben kilenc, második évben hét órát várakoztam. Érdekes, hogy az a szintén vajdasági, szintén az ELTE-re járó és ugyanazt az ösztöndíjat és kollégiumi férőhelyet kapó kolléganőnek – talán ránézés alapján, másra nem tudok gondolni – Füredi úr két évre adta meg a papírt, nekem csak egyre. A várakozás közben azonban volt időm elgondolkodni, mi is ez az egész, miképpen vagyunk mi idegenek, ha az ilyen jelzőjű hivatalba járunk. Az előítélet-alkotásra is jó gyakorlótér volt a várakozás, például, hogy az erdélyiek törtetőek, mert befurakodtak előre – aki nem először volt itt, már tudta a dörgést, persze (egyikük később radikális nemzeti politikus lett Erdélyben, még az RMDSZ-ből is kivágták). És az ember valóságos katarzist élt át, mondhatni, „elszállt”, amikor a pecsétes igazolvánnyal kilépett Füredi úr szobájából.

Hasznom mégis származott az egészből, első megjelent esszémet ezen élményeimről írtam, mondhatni, Füredi úr tett kezdő íróvá. Remélhetőleg az új nevű hivatal is többek pályáját mozdítja majd elő, s a nép is megnyugszik. Talán csak a kormány és a titokzatos pecsétgyáros nem, s lehet ez még Idegenszívűek Hivatala is.

 

2018. november 1.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Aki tanú akar lenni, pokolba kell annak menni

Ráadásul vannak tévedések, amelyek csak a mai szemmel nézve tűnnek tévedéseknek, holnap esetleg kiderül, pontosak voltak. >

Tovább

Deli Andor, a megtollasodott pártkatona

Már most el lehet mondani, hogy Deli Andor vajdasági fideszes/vémeszes EP képviselő tíz évig ott volt >

Tovább

Mindenütt átutazó

Felidéztem egyik régi írását, amelyben arról számolt be, hogy Budapesten sem érzi magát se jobban, sem >

Tovább

Pásztor-kultusz építés

Pásztor István kitalált és érdemtelen személyi kultuszának építése, emlékművek emelése, kirakatünnepségek rendezése, alapítvány alapítása és díjosztogatás >

Tovább

Amikor jön a vonat

Ebből a történetből persze senki nem fog jól kijönni. Nem fogják megszólaltatni az olyan, Lovas és >

Tovább

Mindenki feleljen a saját tetteiért!

A fotón (Nyilas) mögött jól látszik,  a KJI molinója piros betűkkel hirdeti (az intézmény közösségi oldalán a >

Tovább

Hátha nem lesz csendes

Nem tehetek róla, az utóbbi időben nem a lúdtoll, nem is a kard jut eszembe, ha >

Tovább

Magyar alkotók szerepe a szerb avantgárdban

Annak ellenére, hogy a magyar avantgárd egyik vidéki centruma lehetett Újvidék és azon belül is az >

Tovább

Vigyázz, jön a vonat!

De kedvet kap-e egyetlen komoly ember is az újabb vezér személyi kultuszának az építésére, egy irányvesztett >

Tovább

Hátha!

Valójában a közép-európai fuvallatok egyre gyengébbek, az északról érkező orosz sztyeppe vonzereje egyre inkább elhatalmasodik. A >

Tovább

Pásztort választott magának a VMSZ nyája!

Pásztor Bálint a tisztújító közgyűlésen egyetlen szóval nem mondta, hogy számára a magyar közösség érdeke a >

Tovább

Szerbiában 10 éve csorbítják a politikai jogokat és a polgári szabadságjogokat!

A Freedom House szakértője azt is mondta, hogy „most Szerbiában fennáll a valós félelem attól, hogy  valamiféle >

Tovább