2018. november 13. kedd
Ma Szilvia, Szaniszló névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Napi ajánló

Az idegen magyarok

Szerbhorváth György
Szerbhorváth György

Érteni véljük, hogy ez a kormány miért nem fog leszakadni a nem létező bevándorlási és menekültügyi problémáról, pont úgy, ahogy nem kell zsidó az antiszemitizmushoz sem. Vagyis a bevándorlás úgy probléma, hogy nincs. Mert csak csekély számú letelepedni akaró akad, elsősorban a határon túli magyarok érkeznek még tanulni és dolgozni. Szerbhorvát György (Élet és Irodalom):

Ha csak névleg is, megszűnik a Bevándorlási és Menekültügyi Hivatal, és helyette létrejön az Idegenrendészeti Hivatal. Gulyás Gergely szerint ugyanis ez a név az, ami kifejezi a magyar választók többször megerősített szándékát, hogy Magyarország nem lesz bevándorlóország.

A dolog technikailag persze csak azt jelenti, hogy le kell cserélni a pecséteket, a hivatal logóját, a kitett táblákat az épületeken. (Meglehet, valakinek nagy üzlet ez, mert két éve sincs, hogy 2017. január 1-től Bevándorlási és Menekültügyi Hivatalra keresztelték át a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatalt.) Egyébként a BMH-n belül eddig is létezett Idegenrendészeti Igazgatóság, vagyis a néplelkületet és a kormányzat szívét is volt, mi kifejezze.

Talán névleg még inkább vissza kellett volna ugrani, mert a Külföldieket Ellenőrző Központi Hatóság jobban tükrözné, ha nem is a nemzet, de a Gulyásék akaratát. Mert az idegen ugyan még kevésbé semleges kifejezés, mint a külföldi (hisz nincs például külföldiszívű ember), de az „Ellenőrző” már eléggé kifejezi a kormányzat politikáját és stílusát is. Nem kevésbé a Hatóság is tekintélyt parancsolóbb kifejezés, mint a Hivatal. Utóbbi esetleg csak packáz, tologatja az aktákat, az ellenőr viszont fellép, igazol, intézkedik. Nem hiába, hogy egyszerre rettegéssel vegyes utálattal és mély tisztelettel tekintünk a kondukterekre, s nem hiába vagyunk a portások és házmesterek nemzete.

Hogy mindez nem szimpla poénkodás a szavakkal, s hogy hová vezet, ha máshonnan nem, Victor Klempeler A Harmadik Birodalom nyelve című könyvéből ismerjük. Az 1930-ban létrejött KEOKH is bőven túlteljesített, Kamenyec-Podolszkij esete erre a legjobb példa, ahol az idegeneknek tekintett „külföldieket” lőtték gödörbe „idegenrendészeti eljárás” keretein belül. A II. világháború után, noha a határokat végül teljesen lezárták, a KEOKH mégis oly fontosnak tűnt a rezsim számára, hogy egyenesen az ÁVH alá rendelték. Nem volt sok munkájuk, de találtak maguknak, így a hatvanas évektől azokat a magyarországi németeket figyelték meg, akiket a háború után telepítettek ki, de most már hazalátogathattak, illetve itthon maradt rokonaikat, akik esetleg kiutazhattak, ahogyan azt Schlachta Krisztina munkáiból tudjuk. Csak hát lyukra futottak, a kitelepítetteket csak a Heimat, a szülőföld illata izgatta, a kiutazókat meg a nyugati „luxus”-cikkek, mint a dezodor vagy a farmer. És maguk a családi kapcsolatok, ahelyett, hogy az imperializmusról vagy a kommunizmusról értekeztek volna felforgató módon. De a besúgók és tisztek ügyeskedtek, hogy legyen munkájuk, tízezer oldalnyi anyagot hordtak össze kitalált vagy vélt esetekről. Valahogy úgy, ahogyan arról Vlagyimir Vojnovics ír Monumentális propaganda című regényében, melyben a városka KGB-sei addig figyelnek meg és zaklatnak végül egy középszerű írócskát, hogy az valóságos disszidens sztárrá válik Nyugaton, de az ő munkahelyük is megmarad így.

Érteni véljük, hogy ez a kormány miért nem fog leszakadni a nem létező bevándorlási és menekültügyi problémáról, pont úgy, ahogy nem kell zsidó az antiszemitizmushoz sem. Vagyis a bevándorlás úgy probléma, hogy nincs. Mert csak csekély számú letelepedni akaró akad, elsősorban a határon túli magyarok érkeznek még tanulni és dolgozni. Az év első négy hónapjában 5700-an adtak be tartózkodási kérelmet, ezen időszakban pedig 23 077 volt a tartózkodási engedéllyel bíró vagy letelepedett külföldi állampolgárok száma. Az idegenrendészet hatálya alá azonban eddig tipikusan az ukrán vendégmunkás vagy épp az az indiai tartozott, aki tehenet fej a nógrádi farmon, az indiai családi vállalkozók, akik a mosonmagyaróvári ablaktörlőgyárat működtetik, vagy éppen a holland, aki egy egész településből csinál idegenforgalmi helyet ugyanott (már ha igényelt itt lakcímet). A menekültügy volumenét meg az szemlélteti jól, hogy nemrégiben a rendőrség honlapja, a police.hu stratégiát váltott. Eddig napi bontásban mutatták meg egy grafikonon, hány illegális határátlépőt kaptak el – elég csúnyán nézett ki az a sok nulla, egy héten belül több nap is akadt, hogy egy menekültet (elnézést: illegális migránst!) sem csíptek el (akárha a felcsúti kisvasút látogatóinak számát mutatnák). Most áttértek a heti bontásra, és még a százas nagyságrendet is sikerül elérni. Igaz, úgy, hogy ahhoz az egy-két emberhez vagy éppen senkihez, aki valóban illegális módon lépte át a határt („elfogott, előállított, majd eljárás alá vont”) odacsapják azokat, akiket „feltartóztattak, majd az IBH kapun átkísértek” (IBH: Ideiglenes Biztonsági Határzár; ez is egy szép nyelvi lelemény), illetve megakadályozták a tiltott határátlépésben. A számok tehát egyre jobbak, s így a veszély is nő, bár csak papíron.

De kíváncsi vagyok, mit szól ahhoz a Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős fővadász/halász/lovász, mert eddig azok a nemzettársak, akik magyar állampolgárságot kérvényeztek, ezt 2010-től a BÁH-on, illetve most a Bevándorlási és Menekültügyi Hivatalon keresztül tehetik meg, ezután pedig az Idegenrendészeti Hivatalon át. Vagyis szó szerint, aki most kér magyar állampolgárságot, az mint idegen teszi meg. Gulyásnak annyiban igaza van, hogy a magyarországi lakosság egy része ma sem tartja a nemzet részének a határon túli magyarokat, hisz úgy tanulták Kádár alatt, azaz végül is ez is stimmel.

Jómagam 1993 és 2000 között háromszor jártam meg a poszt-KEOKH intézményeit. Amikor bő tíz éve már munkavállalóként jelentkeztem be, sorstársaimat kérdeztem az ügyintézésről. Előbb munkavállalási, majd tartózkodási, aztán letelepedési engedélyt kértem, végül állampolgárságot, akárcsak ők. De ha a menetrendről kérdezősködtem, dühösen elhajtottak, „hagyjál már”, mert senki sem akart visszaemlékezni a traumáira. Tény, a Gyurcsány-éra alatt számomra is rémálom volt a hivatalokat járni, a titkosszolgálati meghallgatásokkal befejezőleg. Ma már persze hozzávágják a magyar állampolgárságot a magyar kérvényezőkhöz, sőt, egyes támogatások juttatásához, mint amilyen az otthon maradt vállalkozóké, meg is követelik. És élénken figyelik, leadja-e hálavoksát az illető, illetve ez az új lista ám az igazi „Kubatov-lista”, valóságos aranybánya a választói bázis feltöltéséhez.

1999-ben a NATO-bombázások alatt és miatt kérelmeztem menekültstátust (de csak menedékest kaptam, hisz személyesen nem üldözött senki), de igazán 1993 maradt emlékezetes. És egy bizonyos Füredi, aláírása szerint. Az Idegenrendészeti Hivatalba kellett menni (ha jól rémlik, így szerepelt a pecséten az alhivatal neve). Egyetemista lettem, volt kolesz, ösztöndíj – Füredi úr, ahogy emlegettük, nem mérlegelhetett. Hatalmas sor kígyózott a VI. kerületi Izabella utcában, mert a lakásszerűen működő közintézmény folyosójára és udvarába sem fért be mindenki. Főképp határon túli egyetemisták, lévén szeptember. Első évben kilenc, második évben hét órát várakoztam. Érdekes, hogy az a szintén vajdasági, szintén az ELTE-re járó és ugyanazt az ösztöndíjat és kollégiumi férőhelyet kapó kolléganőnek – talán ránézés alapján, másra nem tudok gondolni – Füredi úr két évre adta meg a papírt, nekem csak egyre. A várakozás közben azonban volt időm elgondolkodni, mi is ez az egész, miképpen vagyunk mi idegenek, ha az ilyen jelzőjű hivatalba járunk. Az előítélet-alkotásra is jó gyakorlótér volt a várakozás, például, hogy az erdélyiek törtetőek, mert befurakodtak előre – aki nem először volt itt, már tudta a dörgést, persze (egyikük később radikális nemzeti politikus lett Erdélyben, még az RMDSZ-ből is kivágták). És az ember valóságos katarzist élt át, mondhatni, „elszállt”, amikor a pecsétes igazolvánnyal kilépett Füredi úr szobájából.

Hasznom mégis származott az egészből, első megjelent esszémet ezen élményeimről írtam, mondhatni, Füredi úr tett kezdő íróvá. Remélhetőleg az új nevű hivatal is többek pályáját mozdítja majd elő, s a nép is megnyugszik. Talán csak a kormány és a titokzatos pecsétgyáros nem, s lehet ez még Idegenszívűek Hivatala is.

 

2018. november 1.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Vidéki lelkület

Mert nincsen falusi/városi rassz, ellenben nagy a mobilitás, teljes a keveredés, és ha én úgy érezném/értelmezném, >

Tovább

Reagálás a Jó reggelt Vajdaság írására

Tudom, még mindig nincs itt az ideje, hogy ezt a kérdést felvessem. Nem is tettem volna >

Tovább

63 százalék

Ezeknek a látszólagos paradoxonoknak van megoldásuk: ha itt lenne ilyen vagy olyan, akár „illiberális” demokrácia, akkor >

Tovább

A közösség látta/látja kárát!

Óvakodtak olyan kérdést a testület napirendjére tűzni, aminek csak a legkisebb politikai vonatkozása/vonzata is volt. Nem >

Tovább

Nem könyveket, Tolnait olvasunk

Én bácskai vagyok, öröktől fogva ismerem a tolnais világot, sőt általa kezdtem volt megérteni a sajátomét, >

Tovább

Helsinkiben is lehet folytatni a pávatáncot

Az Európai Néppárt ma kezdődő kongresszusának a finn fővárosban az enyhülés elérése lenne az eredeti feladata, >

Tovább

A lélekharang megkondul

Ha Az aranyembert meg a Rab Rábyt már csak irodalomtörténész professzorok ismerik és élvezik, ha Platónról >

Tovább

Válaszút előtt Amerika és a világ

A liberális demokrácia szempontjából történelmi választások lesznek az Amerikai Egyesült Államokban: arról döntenek a szavazók, hogy >

Tovább

A vajdasági Fidesz vereséggel felérő győzelme

Nem volt kétséges, hogy a 200 ezres szerbiai kisebbség állampártja, a Fidesz délvidéki fiókszervezeteként működő Vajdasági >

Tovább

Szerbia a nemzeti kisebbségek védelméről

Jó, kedvező alkalmat mulasztott el az MNT, hogy az Európa Tanácsnak részletesen bemutassa a magyar közösség >

Tovább

Szavazgatás, bojkottálgatás – és a villanyszámlával mi lesz?

Viszont egy dolgot ne felejts el: a pártkatona sosem tartózkodik, és az ő szavazata dönti el, >

Tovább

„Jelenségekről így október végén”

Bemutatkoznak a jelöltek: Légvári Ágoston fizikatanár (Magyar Mozgalom) Ha egyik kezemmel permetezem (Prosperitati) a növényt (vajdmagyar), a >

Tovább