2020. október 30. péntek
Ma Alfonz, Zenóbia névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

A függőség bűvöletében

A hatalom fel- és kihasználása Vajdaságban

Az az újonnan feltörő kritikadömping, amely az elmúlt években a Vajdasági Magyar Szövetség ellen irányult, úgy tűnik, hogy leszűkíthető egy lényeges állításra: a lényegében egyedülálló vajdasági magyar párt nem tud, nem képes megálljt parancsolni a hatalmi törekvéseinek, és olyan helyeken, ill. időkben is politikát csinál, ahol nem illene, sőt, nem szabadna. Vataščin Péter (Autonómia):

A vajdasági magyarnak nevezhető intézményrendszer jelentős részét az említett párt kontrollálja, és egyértelműen ezektől a hatalmi aspirációktól függ. A VMSZ-nek ugyanis nem elég az, hogy amolyan pénzelosztóként és „menedzserként” az intézményrendszer működését segíti. Nem elegendő visszajelzés a hatalmi központnak az, hogy az egyes egyének és csoportok a párt kisebb vagy nagyobb segedelmével dolgozhatnak (újságot írnak, eseményeket szerveznek, ingatlant renoválnak, tudományt csinálnak stb.), és a végén eredményeket mutatnak fel. Mindennek politikai ára is van, vagy ha így jobban hangzik, politikai kamata, amelyet behajtanak azokon, akik működését valamilyen módon segítették. Nem pusztán egyes egyéneken, hanem adott esetben magán az intézmény egészén is. Bárki, akinek elégséges ismeretségi köre van ezeken az helyeken, kapásból tucatjával tudja sorolni az efféle eseteket az elmúlt évekből, sőt, évtizedből. Az ismerhető esetek pedig arról szólnak, hogy az adott egyén vagy csoport a párt lekötelezettjévé válik, belekerül egy függőségi viszonyrendszerbe.

Helyénvalónak tűnik a „feudális/hűbéri” metafora, ahol a hűbérúrként működő párt a kegyei fejében vazallusi tömeget teremt magának. A VMSZ esetében ráadásul nem ő maga a legfőbb hűbérúr, hiszen gyakorlatilag teljes egészében a hatalmi piramisok csúcsán csücsülő Szerb Haladó Párt és a Fidesz által biztosított pénztől és hatalmi mozgástértől függ.

A Magyar Összefogás kampányának közvetett „üzenetéről” – ismét

Aki veszi a fáradságot, és a közelgő nemzeti tanácsi választások okán végigböngészi a Magyar Összefogás (azaz a VMSZ listájának) kampánykörútjáról szóló híreket, az azt fogja látni, hogy amit csak lehetett, azt beemelték a kampányba. A listán szereplő jelöltek megtekintettek már felújított nyílászárókat(!), óvodai játszótereket adtak át, családlátogatás címén otthonokban telepedtek le, ösztöndíjat nyert diákokkal dicsértették magukat stb.

Biztosak lehetünk benne, hogy egy óvoda felújítása pozitív esemény, mint ahogyan egy minőségi könyv megjelentetése, a továbbtanulás ösztönzése vagy egy jelentős ingatlan renoválása is. Ezeken a tereken a VMSZ valóban fel tud mutatni teljesítményeket, de ez valahol magától értetődik, hiszen ahogyan az újságíró újságot ír, a gázszerelő gázt szerel, a sofőr sofőrködik, úgy egy hatalmon lévő pártnak is vannak elemi feladatkörei. A gond tehát nem itt van. Nagyon korlátozottan ugyan el lehet fogadni azt az érvet, hogy hát a politika ilyen műfaj, ahol egy párt még az operatív, alapszintű munkáért is dicsérteti magát. Ugyanakkor ez az érv számos sebből vérezhet. Egyfelől pl. a kisgyerekek körében végzett közvetlen(!), sokszorosan megismételt kampányolással szemben súlyos etikai kifogások vethetők fel. Vagyis: a kampányban nincsenek a minimális „jó ízlésen” alapuló korlátok. Másfelől, még ha a politikacsinálás logikájából nem is lehet kigyomlálni az eredmények unalmas ismételgetését, az arányokra oda lehetne figyelni. Vagyis ismét: nem képesek önkontrollt gyakorolni abban, hogy ne emeljenek be mindent a politikába, ne kérjenek mindenért „árat”. Végül pedig még azt is meg kell fontolni, hogy a vajdasági magyarság többsége nem él túl könnyen, elég csak átgondolni hányan gürcölnek havi 20-30 ezer dinárokért (úgy, hogy kétszer ennyiből sem lehet könnyedén megélni), és hogy a mindennapi élet normális finanszírozása is már mennyi plusz energiát követel – ehhez pedig vegyük hozzá a többi társadalmi gondot (az elvándorlást mindenekelőtt, de egy cikket meg lehetne tölteni a puszta felsorolással) és persze az állam szegénységét is. Vagyis:

egy forrásszegény, számos problémával nyomasztott közeg, a vajdasági magyar szavazók nélkülözését különösebb fenntartások nélkül használja ki a VMSZ.

Az anyagilag kicentizett mindennapi élet, a leamortizálódott játszóterek, és a hulló vakolatok világában a hatalom monopóliumát birtokolva viszonylag egyszerűen lehet népszerűséget kovácsolni. Világos, hogy párt és választó viszonya nem egyenlőségelvű lesz a végén, és képletesen szólva a bármilyen segítséget elfogadók ajtaján bármikor kopogtathatnak azzal, hogy viszonzást, hálát, hűséget várnak el, és hogy ennek különös nyomatékot adnak. Bizonyos szempontból a választók nélkülözése az, ami jelenlegi formájában fenntartja a VMSZ-t.

Önkontroll nélkül

Elsősorban nem az a baj a vajdasági magyar közéletben, hogy „VMSZ”, hogy „Pásztor István”. Nem az a baj, hogy „jobboldal”, hogy „konzervativizmus”. Az ember és az ideológiák/értékrendek természetesen lényegesek, de talán esetenként hasznos lehet onnan is kiindulni, hogy miként működnek, hogyan csinálják a politikát és birtokolják a hatalmat. A liberális demokráciákban működő fékek és ellensúlyok rendszere (alkotmánybíróságok, bírói szervek, sőt, médiumok stb.) mellett ugyanis talán legalább olyan fontos szerepe lenne a politikai önkontrollnak, vagyis annak, hogy a politikus a „jó ízlés” és a liberális demokrácia határait tudatosan ne feszegesse – és legfőképp ne lépjen túl rajtuk. Ezt igényelné az egyébként mindenhol nagyon sokszínű, vagyis a vélhetően nem csak egy pártért lelkesedő társadalom is.

Az önszabályzás persze nem egy könnyű mutatvány, annál sokkal vadabb hely a politikai küzdőtér. A régió (Balkán, Közép-Európa) politikai kultúrája sem a fényes önkontrolljáról híres. Viszont amikor valaki teljesen feladja ezt az igényt, akkor már aligha lesz képes kontroll alatt tartani a folyamatokat, főként, ha olyan harmatgyenge és a hatalom korrigálására képtelen az ellenzék, mint a vajdasági magyar esetben.

Itt tartunk tehát most, és semmi jele nincs annak, hogy a VMSZ-en, ezáltal pedig a vajdasági magyar közéleten belül eluralkodó, a demokratikus standardokhoz képest torz politikai kultúra ne kebelezzen be továbbra is mindent, amit csak akar.

 

(A cikk nyomtatott formában a Családi Kör hetilapban jelent meg.)

2018. október 24.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A történelem kapuja előtt

Eltávolodva a helyszíntől visszapillantottam: a lánykák még mindig az ablak előtt ácsorogtak. Azt hiszem, így álldogál >

Tovább

A közgáz és a színiakadémia

A hivatalos Magyarország még színfalhasogatásra se képes, meg se leli a színfalat, a nem hivatalos Magyarország >

Tovább

Szerbiában hanyatlik a demokrácia

A Pásztor István irányította Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) ezt a hanyatló szerbiai demokráciát – ami egyre >

Tovább

Restitúció: „az adatok tényleg lesújtóak”

A délvidéki magyarok hogyan is jártak, kerültek ki ebből a folyamatból? Kárpótolva lettek-e vagy sem? Voltak-e >

Tovább

Elvesztettem egy országot, de maradt egy város

Szóba került a kisebbségi állapot is. Emiatt nem siránkozok, elfogadtam, vállalom, ezzel élek és nem azonosulok >

Tovább

Akinek Gorbacsov volt a riportere

Zolcer Jánossal valamikor a kilencvenes évek elején ismerkedtem meg Münchenben, amikor egy ideig ott éltünk Évával >

Tovább

Minden befejezetlen, még a rendszerváltás is

Az ellenzéki pártok nem alkalmazkodnak az új helyzethez, nehezen veszik tudomásul, hogy többé nem Milošević izolációs >

Tovább

Száz napos türelmi idő

Az új vezetőség egyik első intézkedése éppen az MNT-ből való kivonulás lehetne, ami új helyzetet teremtene >

Tovább

A doktori diplomák feketepiaci ára zuhan, az arany ára emelkedik

Minden relatív lett. A hazugság meggyőzőbb, mint az igazság, minden eladó és minden megvásárolható. A doktori >

Tovább

Orbán Viktor! Hátrább az agarakkal!

Ha pedig a rezsim mégis elfojtja ezt a méreteiben aprócska, politikailag gyönge, ám szeretetre méltó, szép, >

Tovább

A kapitalizmus veszélyes bohóca

Természetesen Trump nem Lindbergh, de félő, hogy győzelme esetén nemcsak Amerikában, hanem az egész Európában is >

Tovább

Egy kurta után most egy hosszabb közleménnyel rukkolt elő a Magyar Mozgalom

Öt küzdelmes év után őrségváltásra került sor a szervezet élén. Az eddigi elnökségből ketten, Garai Zsolt >

Tovább