2020. augusztus 12. Szerda
Ma Klára, Hilária, Diána névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Napi ajánló

Ariadne fonala

J. Garai Béla
J. Garai Béla

Milyen izgalmas címoldalakban lett volna részünk hétfőn: „Az alattomos Thaci vízbe akarta fojtani Vučićot...” A minden hájjal megkent albán tudósítók nem átallották azt állítani, hogy Thaci nagyobb kárászt fogott ki…”Sőt, ő fogta ki az aranykárászt, és most alkudozik vele, hogy mit kívánjon… J. Garai Béla (Vajdaság Ma):

Most már kezdem belátni, hogy a legtöbb dolog, amiről valamikor ábrándoztunk, nem fog valóra válni. Nem azért, mert kevésbé tehetős náció lennénk a többieknél, vagy, mert lassabban forognának azok a bizonyos kerekek, hanem egyszerűen csak azért, mert semmi különös nem találtatott ezekben a koponyákban.

Szégyellem is bevallani, de már látom – ehhez bizonyos negatív testi adottságok is hozzájárulhatnak, amitől engem sem fosztottak meg ama bizonyos égi hatalmak -, de mindettől függetlenül látnom kell, hogy csak amolyan átlagos közösség vagyunk, mint a többiek. Hol vannak már azok a szépreményű álmok ifjúkorunkból?

Nyugodtan el lehet könyvelni, hogy Vajdaságból már nem lesz Szilícium-völgye, sem digitális Kánaán, de még csak virágzó földi paradicsom sem. Nem fognak munkahely után kutatva ostromolni bennünket sem a svédek, sem a lappok, sőt, az is ritkaságszámba fog menni, ha egy derék schleswig-holsteini tehenész errefelé szeretne letelepedni, mint elődeik két-háromszáz évvel ezelőtt. A pontos dátum most véletlenül nem jut eszembe, pedig az enyémek is errefelé tutajoztak... Ami jelenlegi állapotomban, mármint a memória tekintetében, nem is olyan nagy csoda.

Azon sem ámuldozok, hogy nem térünk vissza elődjeinknek abba a bölcs állapotába, amikor látványos felvonulásokon pöfögünk végig kiváló útjainkon a minden évben megtartott Festeken. Azt a bizalmat is eljátszottuk - ki lenne olyan naiv az égi pártfogók közül, aki elfeledné mindazt, amit az elmúlt időszakokban végigcsináltunk vagy végigcsináltattak velünk ilyen-olyan egyenruhába bújtatott elődeink. Jómagam a fő-fő illetékes helyében egy időre le is venném a kezemet magam-magamról – ahogy az a bizonyos költő a poéták abszurditásával mondaná.

De hagyjuk a cseppet sem dicső múltat, nem lesz itt virágzó jövőbeni arab datolyaültetvény, sem olyan kábelösszeszerelő nagyüzem, amelynek végeit maga Ariadne se tudná kibogozni. Ha egyáltalán lenne valamilyen értelme a bogozásnak.

Én csak azt látom, hogy óriási mennyiségben halmozódik a szenny és a piszok, a városok telephelyeit nem aszerint választjuk meg, hogy honnan szebb a kilátás, hol tisztább a környezet nyájaink és pásztoraink számára. Hanem hogy hol van még egy keskeny ösvény a búgó, berregő, suhanó bádogskatulyáknak, ahol még elférünk úgy, hogy ne koccanjunk össze ötpercenként.

Ami a túlvilági támogatást illeti, azt elpackázták még a buzgó haladók, amikor kissé szerénytelenül maguk is beálltak a szentek közé. Én még emlékszem Szt. Ivicára, aki divatot bontva a 21. a századi módit igyekezett bevezetni freskófronton, a legdivatosabb nyakkendőviseletet vezetve be.

Szóval szilikonvölgy bye, bye… Kánaán agyő… Még szerencse, hogy unalomra ne panaszkodhatunk.

Mert itt van nekünk ez a furfangos Hashim Thaci.

Hogy mit keresett a hétvégén Észak-Koszovóban, azt csak az a magasságos tudja. Éppen csak hogy csónakázzon egyet a Gazivode-i tavon, némi fegyveres kísérettel.

Az ottani helyzet ismerői szerint „a légkör feszült, de a helyzet nyugodt”.

Legalább annyira, hogy az a szegény Marko Đurić ne kapjon idegrohamot hazafias buzgóságában.

Ki-ki elvégezte a maga dolgát, Thaci csónakázott egyet, Vučić újabb aggodalmas kijelentést vághatott le, és estére már minden a legnagyobb rendben volt. Brüsszel is megnyugodott, Putyin se izgul már.

Csak egy dolgot sajnálok: ha már ennek így kellett lennie, miért nem ment Vučić és Thaci egy közös csónakkirándulásra?

Milyen izgalmas címoldalakban lett volna részünk hétfőn: „Az alattomos Thaci vízbe akarta fojtani Vučićot...” A minden hájjal megkent albán tudósítók nem átallották azt állítani, hogy Thaci nagyobb kárászt fogott ki…”

Sőt, ő fogta ki az aranykárászt, és most alkudozik vele, hogy mit kívánjon…

 

2018. október 1.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Morális forradalom

A belorusz nép fölkelt a zsarnokság ellen. Ez a lényeg. Szorongó szívvel, de nagy szeretettel és >

Tovább

Péterrévei vízgondok

Az ilyen dolgokkal, amelyek ellehetetlenítik a mindennapi élet, a jelek szerint, senki sem törődik. A ház- >

Tovább

Az orvosok lázadása

A Sajtószabadság Alapítvány kezdeményezésére száznál is több vajdasági magyar újságíró, közíró tiltakozott az Index portáljának kivégzése >

Tovább

Párbeszéd és petíció

A sajtószabadság ügye a kelet-európai újdemokráciák neuralgikus pontja. Olyan, mint a lázmérő: jelzi, hogy súlyos kór >

Tovább

Vírus álarcban

Még csak néhány hónapja tart a vírusjárvány, de az már világosan látható, hogy az emberek milyen >

Tovább

Sztárírók és megtűrtek

Ebben a helyzetben mégis jobb megtűrt írónak, mint sztárírónak lenni. Az is igaz persze, hogy manapság >

Tovább

Visszaeső Románia

Még a szigorúbb karantén-hónapokban keringett egy fotó az interneten: a román miniszterelnök, miniszterelnök-helyettes asszony és más >

Tovább

A szelíd lázadók színre lépnek

Elismerem, az új nemzedék mégsem annyira apolitikus, mint ahogy az elmúlt években gondoltam, nem kizárt, hogy >

Tovább

Vajdaság, a hazafiak vadászterülete

Belgrád az a hely, ahol egy magyarnak nem kell félve rejtezkedni, mint a Vajdaságban, amely „az >

Tovább

„Beletanult” elnök

Legyünk tisztában, a vajdasági magyarok helyzetének nem az egyedüli fokmérője, hogy magyar-e vagy szerb a Tartományi >

Tovább

Mi lesz, ha a bársonyos zavargás erőszakossá válik?

Nos, megtörténhet, hogy az eszmény nélküli új nemzedék az erőszakos tiltakozást választja. (…) Ilyesféle közhangulatban járt >

Tovább

Szirmok és tüskék

Arra gondoltam, hogy miért maradandóbb Sinkó Ervin vagy Herceg János prózája vagy esszéirodalma. Kétségtelen, hogy azért, >

Tovább