2020. május 29. péntek
Ma Magdolna, Magda, Ervin, Léna névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Napi ajánló

Ariadne fonala

J. Garai Béla
J. Garai Béla

Milyen izgalmas címoldalakban lett volna részünk hétfőn: „Az alattomos Thaci vízbe akarta fojtani Vučićot...” A minden hájjal megkent albán tudósítók nem átallották azt állítani, hogy Thaci nagyobb kárászt fogott ki…”Sőt, ő fogta ki az aranykárászt, és most alkudozik vele, hogy mit kívánjon… J. Garai Béla (Vajdaság Ma):

Most már kezdem belátni, hogy a legtöbb dolog, amiről valamikor ábrándoztunk, nem fog valóra válni. Nem azért, mert kevésbé tehetős náció lennénk a többieknél, vagy, mert lassabban forognának azok a bizonyos kerekek, hanem egyszerűen csak azért, mert semmi különös nem találtatott ezekben a koponyákban.

Szégyellem is bevallani, de már látom – ehhez bizonyos negatív testi adottságok is hozzájárulhatnak, amitől engem sem fosztottak meg ama bizonyos égi hatalmak -, de mindettől függetlenül látnom kell, hogy csak amolyan átlagos közösség vagyunk, mint a többiek. Hol vannak már azok a szépreményű álmok ifjúkorunkból?

Nyugodtan el lehet könyvelni, hogy Vajdaságból már nem lesz Szilícium-völgye, sem digitális Kánaán, de még csak virágzó földi paradicsom sem. Nem fognak munkahely után kutatva ostromolni bennünket sem a svédek, sem a lappok, sőt, az is ritkaságszámba fog menni, ha egy derék schleswig-holsteini tehenész errefelé szeretne letelepedni, mint elődeik két-háromszáz évvel ezelőtt. A pontos dátum most véletlenül nem jut eszembe, pedig az enyémek is errefelé tutajoztak... Ami jelenlegi állapotomban, mármint a memória tekintetében, nem is olyan nagy csoda.

Azon sem ámuldozok, hogy nem térünk vissza elődjeinknek abba a bölcs állapotába, amikor látványos felvonulásokon pöfögünk végig kiváló útjainkon a minden évben megtartott Festeken. Azt a bizalmat is eljátszottuk - ki lenne olyan naiv az égi pártfogók közül, aki elfeledné mindazt, amit az elmúlt időszakokban végigcsináltunk vagy végigcsináltattak velünk ilyen-olyan egyenruhába bújtatott elődeink. Jómagam a fő-fő illetékes helyében egy időre le is venném a kezemet magam-magamról – ahogy az a bizonyos költő a poéták abszurditásával mondaná.

De hagyjuk a cseppet sem dicső múltat, nem lesz itt virágzó jövőbeni arab datolyaültetvény, sem olyan kábelösszeszerelő nagyüzem, amelynek végeit maga Ariadne se tudná kibogozni. Ha egyáltalán lenne valamilyen értelme a bogozásnak.

Én csak azt látom, hogy óriási mennyiségben halmozódik a szenny és a piszok, a városok telephelyeit nem aszerint választjuk meg, hogy honnan szebb a kilátás, hol tisztább a környezet nyájaink és pásztoraink számára. Hanem hogy hol van még egy keskeny ösvény a búgó, berregő, suhanó bádogskatulyáknak, ahol még elférünk úgy, hogy ne koccanjunk össze ötpercenként.

Ami a túlvilági támogatást illeti, azt elpackázták még a buzgó haladók, amikor kissé szerénytelenül maguk is beálltak a szentek közé. Én még emlékszem Szt. Ivicára, aki divatot bontva a 21. a századi módit igyekezett bevezetni freskófronton, a legdivatosabb nyakkendőviseletet vezetve be.

Szóval szilikonvölgy bye, bye… Kánaán agyő… Még szerencse, hogy unalomra ne panaszkodhatunk.

Mert itt van nekünk ez a furfangos Hashim Thaci.

Hogy mit keresett a hétvégén Észak-Koszovóban, azt csak az a magasságos tudja. Éppen csak hogy csónakázzon egyet a Gazivode-i tavon, némi fegyveres kísérettel.

Az ottani helyzet ismerői szerint „a légkör feszült, de a helyzet nyugodt”.

Legalább annyira, hogy az a szegény Marko Đurić ne kapjon idegrohamot hazafias buzgóságában.

Ki-ki elvégezte a maga dolgát, Thaci csónakázott egyet, Vučić újabb aggodalmas kijelentést vághatott le, és estére már minden a legnagyobb rendben volt. Brüsszel is megnyugodott, Putyin se izgul már.

Csak egy dolgot sajnálok: ha már ennek így kellett lennie, miért nem ment Vučić és Thaci egy közös csónakkirándulásra?

Milyen izgalmas címoldalakban lett volna részünk hétfőn: „Az alattomos Thaci vízbe akarta fojtani Vučićot...” A minden hájjal megkent albán tudósítók nem átallották azt állítani, hogy Thaci nagyobb kárászt fogott ki…”

Sőt, ő fogta ki az aranykárászt, és most alkudozik vele, hogy mit kívánjon…

 

2018. október 1.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Kékek és vörösök

Korrigálni akar. Az egyetlen, akire ráhagyhatja a kormányzást, a nyugdíjas korú, minden politikai szándéktól mentes, igazgatási >

Tovább

Milošević, az úttörő

Milošević már a nyolcvanas évek végén, tehát harminc évvel ezelőtt kitalálta azt, amivel a mai zsebautokraták >

Tovább

A Magyar Mozgalom Szabadkán és Zentán indul

Az elnökség szerint azért, hogy legyen a magyar kisebbségnek választási lehetősége. Ezenkívül kérik a szavazókat, hogy >

Tovább

Küzdelem a jogérvényesítésért és a (meg)maradásért

A nemzeti kisebbségi jogok területe dinamikus/változékony, illetve folyamatos átalakulásnak, javulásnak és rosszabbodásnak van kitéve. Ez a >

Tovább

Kaméleonok kora

Ma sok művész és író Kišsel próbálja kozmetikázni a múltját. Persze, mértékkel, óvatosan és igencsak ravaszul, >

Tovább

A náci irodalomról

A „La literatua nazi”-ról viszont Páger Antal jutott eszembe, noha a jó Téni bá épp nem >

Tovább

Hát egy magyar mennyit ér?

Legyek én is patetikus: nem egy román vagy magyar nemzetállam a mi jövőnk, nem is a >

Tovább

A románellenesség ellen

Sajnos hazánk nem egészséges. Milliók nem értik, miért néz ránk irtózattal a fél világ. Van ebben >

Tovább

30 éve (Keszég Karcsi)

Határincidens happy enddel. Az új főszerkesztő egy ideig vitte az addigi szerkesztéspolitikát, majd külső és belső >

Tovább

A Kúria a cigánygyerekeknek igazságot szolgáltatott

Végre örömhír Magyarországról. Ütközetet vesztett a fajüldöző, fajgyűlölő politika. Már régóta nem veszített. Legfőbb ideje volt. >

Tovább

Nesze nektek intimizmus, mondja a koronavírus

Nem zárom ki, hogy születik néhány fontos mű is, csakhogy azok elsősorban nem csak a koronavírus >

Tovább

30 éve (5. rész)

Egy vita, amely akár manapság is folyhatna. Tartalmilag legalább is, de ma már, a pártsajtó korában >

Tovább