2020. október 28. Szerda
Ma Simon, Szimonetta, Szimóna, Júdás, Tádé névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Ariadne fonala

J. Garai Béla
J. Garai Béla

Milyen izgalmas címoldalakban lett volna részünk hétfőn: „Az alattomos Thaci vízbe akarta fojtani Vučićot...” A minden hájjal megkent albán tudósítók nem átallották azt állítani, hogy Thaci nagyobb kárászt fogott ki…”Sőt, ő fogta ki az aranykárászt, és most alkudozik vele, hogy mit kívánjon… J. Garai Béla (Vajdaság Ma):

Most már kezdem belátni, hogy a legtöbb dolog, amiről valamikor ábrándoztunk, nem fog valóra válni. Nem azért, mert kevésbé tehetős náció lennénk a többieknél, vagy, mert lassabban forognának azok a bizonyos kerekek, hanem egyszerűen csak azért, mert semmi különös nem találtatott ezekben a koponyákban.

Szégyellem is bevallani, de már látom – ehhez bizonyos negatív testi adottságok is hozzájárulhatnak, amitől engem sem fosztottak meg ama bizonyos égi hatalmak -, de mindettől függetlenül látnom kell, hogy csak amolyan átlagos közösség vagyunk, mint a többiek. Hol vannak már azok a szépreményű álmok ifjúkorunkból?

Nyugodtan el lehet könyvelni, hogy Vajdaságból már nem lesz Szilícium-völgye, sem digitális Kánaán, de még csak virágzó földi paradicsom sem. Nem fognak munkahely után kutatva ostromolni bennünket sem a svédek, sem a lappok, sőt, az is ritkaságszámba fog menni, ha egy derék schleswig-holsteini tehenész errefelé szeretne letelepedni, mint elődeik két-háromszáz évvel ezelőtt. A pontos dátum most véletlenül nem jut eszembe, pedig az enyémek is errefelé tutajoztak... Ami jelenlegi állapotomban, mármint a memória tekintetében, nem is olyan nagy csoda.

Azon sem ámuldozok, hogy nem térünk vissza elődjeinknek abba a bölcs állapotába, amikor látványos felvonulásokon pöfögünk végig kiváló útjainkon a minden évben megtartott Festeken. Azt a bizalmat is eljátszottuk - ki lenne olyan naiv az égi pártfogók közül, aki elfeledné mindazt, amit az elmúlt időszakokban végigcsináltunk vagy végigcsináltattak velünk ilyen-olyan egyenruhába bújtatott elődeink. Jómagam a fő-fő illetékes helyében egy időre le is venném a kezemet magam-magamról – ahogy az a bizonyos költő a poéták abszurditásával mondaná.

De hagyjuk a cseppet sem dicső múltat, nem lesz itt virágzó jövőbeni arab datolyaültetvény, sem olyan kábelösszeszerelő nagyüzem, amelynek végeit maga Ariadne se tudná kibogozni. Ha egyáltalán lenne valamilyen értelme a bogozásnak.

Én csak azt látom, hogy óriási mennyiségben halmozódik a szenny és a piszok, a városok telephelyeit nem aszerint választjuk meg, hogy honnan szebb a kilátás, hol tisztább a környezet nyájaink és pásztoraink számára. Hanem hogy hol van még egy keskeny ösvény a búgó, berregő, suhanó bádogskatulyáknak, ahol még elférünk úgy, hogy ne koccanjunk össze ötpercenként.

Ami a túlvilági támogatást illeti, azt elpackázták még a buzgó haladók, amikor kissé szerénytelenül maguk is beálltak a szentek közé. Én még emlékszem Szt. Ivicára, aki divatot bontva a 21. a századi módit igyekezett bevezetni freskófronton, a legdivatosabb nyakkendőviseletet vezetve be.

Szóval szilikonvölgy bye, bye… Kánaán agyő… Még szerencse, hogy unalomra ne panaszkodhatunk.

Mert itt van nekünk ez a furfangos Hashim Thaci.

Hogy mit keresett a hétvégén Észak-Koszovóban, azt csak az a magasságos tudja. Éppen csak hogy csónakázzon egyet a Gazivode-i tavon, némi fegyveres kísérettel.

Az ottani helyzet ismerői szerint „a légkör feszült, de a helyzet nyugodt”.

Legalább annyira, hogy az a szegény Marko Đurić ne kapjon idegrohamot hazafias buzgóságában.

Ki-ki elvégezte a maga dolgát, Thaci csónakázott egyet, Vučić újabb aggodalmas kijelentést vághatott le, és estére már minden a legnagyobb rendben volt. Brüsszel is megnyugodott, Putyin se izgul már.

Csak egy dolgot sajnálok: ha már ennek így kellett lennie, miért nem ment Vučić és Thaci egy közös csónakkirándulásra?

Milyen izgalmas címoldalakban lett volna részünk hétfőn: „Az alattomos Thaci vízbe akarta fojtani Vučićot...” A minden hájjal megkent albán tudósítók nem átallották azt állítani, hogy Thaci nagyobb kárászt fogott ki…”

Sőt, ő fogta ki az aranykárászt, és most alkudozik vele, hogy mit kívánjon…

 

2018. október 1.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A közgáz és a színiakadémia

A hivatalos Magyarország még színfalhasogatásra se képes, meg se leli a színfalat, a nem hivatalos Magyarország >

Tovább

Szerbiában hanyatlik a demokrácia

A Pásztor István irányította Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) ezt a hanyatló szerbiai demokráciát – ami egyre >

Tovább

Restitúció: „az adatok tényleg lesújtóak”

A délvidéki magyarok hogyan is jártak, kerültek ki ebből a folyamatból? Kárpótolva lettek-e vagy sem? Voltak-e >

Tovább

Elvesztettem egy országot, de maradt egy város

Szóba került a kisebbségi állapot is. Emiatt nem siránkozok, elfogadtam, vállalom, ezzel élek és nem azonosulok >

Tovább

Akinek Gorbacsov volt a riportere

Zolcer Jánossal valamikor a kilencvenes évek elején ismerkedtem meg Münchenben, amikor egy ideig ott éltünk Évával >

Tovább

Minden befejezetlen, még a rendszerváltás is

Az ellenzéki pártok nem alkalmazkodnak az új helyzethez, nehezen veszik tudomásul, hogy többé nem Milošević izolációs >

Tovább

Száz napos türelmi idő

Az új vezetőség egyik első intézkedése éppen az MNT-ből való kivonulás lehetne, ami új helyzetet teremtene >

Tovább

A doktori diplomák feketepiaci ára zuhan, az arany ára emelkedik

Minden relatív lett. A hazugság meggyőzőbb, mint az igazság, minden eladó és minden megvásárolható. A doktori >

Tovább

Orbán Viktor! Hátrább az agarakkal!

Ha pedig a rezsim mégis elfojtja ezt a méreteiben aprócska, politikailag gyönge, ám szeretetre méltó, szép, >

Tovább

A kapitalizmus veszélyes bohóca

Természetesen Trump nem Lindbergh, de félő, hogy győzelme esetén nemcsak Amerikában, hanem az egész Európában is >

Tovább

Egy kurta után most egy hosszabb közleménnyel rukkolt elő a Magyar Mozgalom

Öt küzdelmes év után őrségváltásra került sor a szervezet élén. Az eddigi elnökségből ketten, Garai Zsolt >

Tovább

Baloldal és gyermekbalett

„Miközben mi itt családi ünnepet rendezünk republikánus gyermekbalettel, a reakció éjszakai katonai gyakorlatokat rendez gépfegyverekkel”. Nézem, >

Tovább