2020. október 24. szombat
Ma Salamon, Antal névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Végiglopják Csantavért

Megszokjuk, mint Örzse a Lajost?

A nagypolitikának tökéletesen beleillik a tervébe, ha az itteni magyarok még éjjel sem alszanak nyugodtan, hanem a betörőket lesik. Nincs velük semmi baj: míg föl nem buknak, dolgoznak, becsületesen adóznak, és mindig csendben vannak – szinte tökéletes alattvalók. Ezek aztán nem döntik meg a rendszert, nem fúrják meg a nemzeti tanácsi választást, nem követelnek maguknak új, szabadkai születésű és lehetőleg magyar polgármestert, de még egy lakossági fórum (mifelénk: falugyűlés) összehívását, megtartását sincs merszük kezdeményezni. Szabó Angéla:

Úgy látszik, valóban nincsen, aki nyakon csípje és megállítsa a csantavérieket évek óta rettegésben tartó bűnbandát, mivel naponta azt halljuk, hogy a betöréses próbálkozások, a fosztogatásos tolvajlások megújult erővel zajlanak. Talán már olyan utcája sincs a falunak, amelyben ne garázdálkodtak volna az örök ismeretlen elkövetők. Talán csak egy-két paraszthajszál hiányzik hozzá, és büszkén elhenceghetjük: Csantavért alaposan feltérképezték, keresztül-kasul bejárták, végiglopták valakik (akikről fogalmunk sincs, hogy kicsodák), méghozzá anélkül, hogy bármi bántódásuk esett volna. Vajdaság szégyene, a világ csúfja lettünk, hiszen csak az nem töri ránk az ajtót, az nem rabol ki bennünket, aki nem akar. Már annyira sem futja az erőnkből, hogy sivalkodjunk, jajveszékeljünk, nemhogy összefogjunk, és egy-két taslit visszaadjunk. A nagypolitikának tökéletesen beleillik a tervébe, ha az itteni magyarok még éjjel sem alszanak nyugodtan, hanem a betörőket lesik. Nincs velük semmi baj: míg föl nem buknak, dolgoznak, becsületesen adóznak, és mindig csendben vannak – szinte tökéletes alattvalók. Ezek aztán nem döntik meg a rendszert, nem fúrják meg a nemzeti tanácsi választást, nem követelnek maguknak új, szabadkai születésű és lehetőleg magyar polgármestert, de még egy lakossági fórum (mifelénk: falugyűlés) összehívását, megtartását sincs merszük kezdeményezni. Így várjuk a megváltást.

Végiglopják a falunkat. Lassacskán a mindennapjaink elmaradhatatlan részévé válik a betörés. Megszokjuk majd, mint Örzse a Lajost? 

Nincs ékszerünk, pénzt nem tartunk itthon

Az elmúlt héten a Bolmáni és a Kanizsai utca kereszteződésében lévő házakat szemelték ki maguknak a garázdálkodók, a környéken lakók elmondása szerint keddtől péntekig minden áldott nap próbálkoztak valahol. Az egyik érintett így foglalta össze a történteket:

– Én már lefeküdtem, el is aludtam, a férjem még nézte a tévét. Heves kutyaugatás ugrasztott ki az ágyból, gyorsan felkapcsoltam az udvari lámpát és kimentem. Azt hittem, hogy macskát látott, mert azt nem tűri meg a portán, de miután rászóltam, és elhallgatott, egy férfi suhant el mellettem. Annyira váratlanul ért, hogy még megijedni sem volt időm. A menekülő egyenesen az utcai fal felé tartott, és mielőtt bármit tehettem volna, már ki is ugrott. Ha nem szólok rá a kutyára, valószínűleg elkapta volna, így is alig néhány centin múlott, hogy nem harapta meg a lábát. Ekkor már a férjem is kiszaladt, kinyitotta a kiskaput és kiengedte a kutyát az utcára, az az átellenben lévő ház faláig szaladt, és ott ugatott. A tolvaj valószínűleg ott ugrott be, ott tűnt el a szemünk elől. Magas, nagyon sovány fiatalember volt, barna kockás félkabátot vagy vastag inget viselt és hozzá szürke nadrágot. Mi nyugdíjasok vagyunk, pénzt nem tartunk itthon, aranyunk, ékszerünk, értéktárgyaink nincsenek, el sem tudjuk képzelni, hogy mit kereshetett éjnek idején egy vadidegen az udvarunkban.

A tolvaj, aki sokszor csenget

– Énhozzám be is jöttek a lakásba, de szerencsére nem vittek el semmit, mert nem volt rá idejük, ugyanis gyorsan megérkezett a segítség – mondja egy másik eset szenvedőalanya, egy középkorú asszony. – Úgy kezdődött, hogy éjjel becsengettek, úgy 10 percenként megnyomták a csengőt, de ha kinéztem az ablakon, senkit nem láttam. Amikor ez többször megismétlődött, telefonáltam a szomszédnak, hogy nézzen ki ő is, de ő sem látott senkit sem. Mivel egyedül élek, nem akartam kimenni, de amikor már megelégeltem a csengetést, csak kiléptem a házból, és elindultam a nagykapu felé. Az a férfi, aki már az udvarban volt, a nyitott bejárati ajtón át beosont a lakásba. Egy gyerek is volt vele. Szerencsére akkorra éppen megérkezett a család, kívülről zárták ki a kaput, így a betörő „dolgavégezetlenül” távozott, a kert felé elmenekült. Közelről láttam, de nem ismerném föl, mert amikor szemben álltunk egymással, a zseblámpájával az arcomba világított, és elvakított a fény.

Ebben a házban már korábban is jártak tolvajok, nem tudom, hogy ugyanazok voltak-e, vagy ezek már új elkövetők.

Ketten másztak a szőnyegen…

– Minket még soha nem loptak meg, ezért nem is zártuk a bejárati ajtót. Erre most majdnem ráfizettünk – mondja az idős ember. – Ketten átmásztak a vaskapu tetején, és a nyitott ajtón át könnyen bejutottak a házba. Már aludtunk. Furcsa neszre, papírcsörgésre ébredtem fel. A feleségem széktámlára terített mellényének zsebében kutattak, abban zizegett a cukorkás papír. Az asszony szokott pár szem Negrót tartani a ruhája zsebében, ez árulta el most a tolvajokat. A félhomályban két alakot láttam a szobában, amint négykézlábra ereszkedve másztak a szőnyegen. A fiamék a mellettünk lévő házban laknak, kifutottam az udvarra, és bezörgettem az ablakon. Mire átért, a tolvajok a másik szomszéd kerítésén át már kijutottak az utcára. Most nem loptak el semmit, de nem biztos, hogy máskor is megússzuk. Az eset óta éjszakára bezárjuk az ajtót.

Egy mobiltelefont vittek el

A másik utcában lakó idős házaspárt is álmában lepték meg.

– Motoszkálást hallottam, először azt hittem, hogy a tata keresgél a gyógyszerek között. Néha felkel éjjel, vizet iszik, vagy orvosságot vesz be. De nem válaszolt. Utána halvány lámpafényt láttam, és megint megkérdeztem, hogy mit akar, mit csinál a sötétben. Mivel erre sem felelt, az ágyamnál lévő lámpa kapcsolója után nyúltam, és akkor láttam, hogy nem a férjem az, hanem egy ismeretlen férfi van bent a szobában. Az arca elé tartotta a kezét, hogy ne láthassam. Miután kimenekült, akkor vettük észre, hogy eltűnt a mobiltelefonunk – mondta az asszony. A fiunk értesítette a rendőrséget, azt mondták, hogy tudják, ki volt a tettes. Azóta nem jelentkeztek. 

Kivették az ablakot a betörők

A múlt heti negyedik esetről a főutcán lakó nő számolt be:

 – Nálunk is történtek már furcsa dolgok. Pár évvel ezelőtt eltűnt a lakásból a pénztárcámba tett pénz, amit egy új redőny vásárlására készítettem el. Este történt, a férjem is itthon volt, a másik szobában voltunk, még nem aludtunk, valószínűleg akkor lopták el. A nyitott ajtón át belopózott valaki és a szék karfájára akasztott táskából kiemelte a pénzt. Nem volt sietős dolga, mert a pénztárcában lévő kártyákat, papírokat teljesen átrendezte, mindent máshová rakosgatott. Szerencsére az okmányaimat nem bántotta. Volt a közelében mobiltelefon is, az asztalon egy karcsat, kisebb méretű tévé is, de az nem kellett neki, csak a pénz érdekelte.

Idén áprilisban pedig mind a 3 kutyánk elpusztult, valószínűleg megmérgezték őket. Öt-hat évesek voltak, életerősek, mégsem élték túl. Hogy enyhítsünk a bánatunkon, Szabadkáról, a menhelyről hoztunk egy kutyát, most ő vigyáz ránk.

A legújabb pedig az, hogy a múlt héten betörtek a lányom lakásába. Apám az épület másik részében lakik, ő vette észre a tolvajokat, furcsa zajra ébredt éjféltájban. A szúnyoghálóval felszerelt udvari ablak bukóra volt állítva, egyetlen mozdulattal kiemelték és már be is jutottak a lakásba. Tehát szó szerint kivették az ablakot a helyéről. Döbbenten néztük, hogy mi történt, nem akartunk hinni a szemünknek, de amikor jött az asztalos visszarakni az ablakot, minden világossá vált. Elmagyarázta, hogy ha bukóra van az ablak állítva, az ugyanolyan veszélyes, mintha sarkig nyitva lenne. Kiveszik az egészet, nem kell az üveget betörni, nincsen zajos üvegcsörömpölés. Kisebb lábnyomot találtunk a poros ablakpárkányon, nő vagy gyerek lehetett az elkövető társa, aki bemászott a lakásba. Amennyi pénzt talált, elvitte. A lányomnak nincs arany ékszere, csak bizsut hord, azokból van 5-6 kisebb dobozzal. Mindegyik ékszertartónak leemelte a fedelét és a doboz mellé tette, tehát mindegyikbe belenézett, de semmit nem vett el. Pedig vannak aranynak látszóak is közöttük. Honnan tudta, hogy azok nem értékesek?

 

 

2018. szeptember 30.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Elvesztettem egy országot, de maradt egy város

Szóba került a kisebbségi állapot is. Emiatt nem siránkozok, elfogadtam, vállalom, ezzel élek és nem azonosulok >

Tovább

Akinek Gorbacsov volt a riportere

Zolcer Jánossal valamikor a kilencvenes évek elején ismerkedtem meg Münchenben, amikor egy ideig ott éltünk Évával >

Tovább

Minden befejezetlen, még a rendszerváltás is

Az ellenzéki pártok nem alkalmazkodnak az új helyzethez, nehezen veszik tudomásul, hogy többé nem Milošević izolációs >

Tovább

Száz napos türelmi idő

Az új vezetőség egyik első intézkedése éppen az MNT-ből való kivonulás lehetne, ami új helyzetet teremtene >

Tovább

A doktori diplomák feketepiaci ára zuhan, az arany ára emelkedik

Minden relatív lett. A hazugság meggyőzőbb, mint az igazság, minden eladó és minden megvásárolható. A doktori >

Tovább

Orbán Viktor! Hátrább az agarakkal!

Ha pedig a rezsim mégis elfojtja ezt a méreteiben aprócska, politikailag gyönge, ám szeretetre méltó, szép, >

Tovább

A kapitalizmus veszélyes bohóca

Természetesen Trump nem Lindbergh, de félő, hogy győzelme esetén nemcsak Amerikában, hanem az egész Európában is >

Tovább

Egy kurta után most egy hosszabb közleménnyel rukkolt elő a Magyar Mozgalom

Öt küzdelmes év után őrségváltásra került sor a szervezet élén. Az eddigi elnökségből ketten, Garai Zsolt >

Tovább

Baloldal és gyermekbalett

„Miközben mi itt családi ünnepet rendezünk republikánus gyermekbalettel, a reakció éjszakai katonai gyakorlatokat rendez gépfegyverekkel”. Nézem, >

Tovább

Mi lesz a Futaki úti temetőben lévő emlékhely sorsa?

Az „1944/45-ös ártatlan áldozatok” emlékművének elkészítése is azt mutatja, hogy a VMSZ képtelen egyetlen vitás kérdést >

Tovább

A demokráciába vetett hit megroggyanása

Hiányzik a mindennapi demokrácia, a republikánus tér, amelyben a polgár beleszólhat a dolgok alakulásába. Ez főleg >

Tovább

Néha elhangzik egy-egy pedagógus sikolya, amelyet dermesztő csend követ

A VMSZ szerint minden rendben van, helyzetünk soha nem volt jobb, ez jut eszembe miközben az >

Tovább