2019. december 10. kedd
Ma Judit, Loretta, Eulália névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Századvég: ez a vég

Tamás Gáspár Miklós
Tamás Gáspár Miklós

A konzervatívok számára sincs menekvés, az Orbán-rezsim pusztító dühe most „a jobboldali elhajlók” ellen irányul. Tamás Gáspár Miklós (hvg.hu):

A Századvég (társadalomtudományi folyóirat) átállítása abszolút Orbán-lojalista irányba – ugyanez történt a Kommentárral korábban, a Heti Választ viszont megszüntették – jelzi, a brutális és primitív részleteken túl, amelyekről a sajtó beszámolt, a konzervatívok számára sincs menekvés, ha nem vonalasak. Megjegyzendő, hogy a Századvég leváltott főszerkesztője kimondottan jobboldali ember és az Orbán-rezsim lelkes híve, de ez se számít már.

A filozófia, a társadalom- és bölcsészettudományok elleni, ideológiai és politikai indítékú, szélsőjobboldali támadások – legutóbb az MTA közgazdasági intézetének fölszámolásáról és a közgazdasági egyetem (Corvinus) privatizálásáról (ez megkönnyítené a várható politikai tisztogatásokat) szóló hírek, az akadémia önállóságának korlátozása – rárakódnak a nemzetközi tudományipar egyébként is aggasztó bürokratizálására és elgépiesítésére. Ezt Magyarországon súlyosbítja az alapkutatások és általában az elmélet elleni régi gyűlölet kiújulása, továbbá a délibábos kamuegyetemek, kétes diplomagyárak és pszeudointézetek elszaporodása. (Ez utóbbi általános kelet-európai járvány, amely különösen Romániában ölt groteszk méreteket.)

Kérdés, hogy mi lesz a könyvkiadással és a könyvterjesztéssel, hogy folytatódik-e a közgyűjtemények és a kulturális közszolgáltatások tudatos tönkretétele. (Lásd a műemlékvédelem sorsát, no meg a statisztika és a környezetvédelem balvégzetét. És lásd a szélsőségesek hadjáratát a kissé mérsékeltebb kulturális funkcionáriusok ellen.)

Ahogyan a szovjet típusú rendszerek a „baloldali veszélytől” rettegtek a leginkább (mert a legitimitásukról volt szó: ezért bocsátottak el eretnek marxistákat, ezért ült a börtönben Jacek Kuroń és Rudolf Bahro, miközben keresztyén konzervatívok és nacionalisták elvoltak valahogy), az Orbán-rezsim pusztító dühe most „a jobboldali elhajlók” ellen irányul a Jobbiktól és a Simicska-médiáktól a mérsékelt és művelt konzervatívokig, hasonló okokból. (A liberális médiákat és kulturális intézményeket már elintézték, a maradék független sajtót részint befolyásolják, manipulálják és fenyegetik, részben folytatják az állami hitelekből történő fölvásárlását, miközben az eredeti tulajdonosokat eladásra „késztetik” a gazdaság más ágazataiból már ismert, elég félelmetes módszerekkel. Hogy az antiliberális baloldal maradványaival mi lesz, még nem tudni.)

Mindezt irányzatok marakodásának írják le a hozzá nem értők (és a fék nyúz profi apparatcsikjai Rogán és Habony irodáiban), holott ami itt folyik, nem Kulturkampf, hanem Gleichschaltung. Érthetőbben: nem vita, hanem kinyírás.

Az értelmiség önvédelme helyett csak a begubózás, a rosszkedv és a kivándorlás észlelhető. Bár voltaképpen nem nagyon van hová kivándorolni – igaz, a nyugat-európai helyzet romlását az egyre provinciálisabb magyar sajtóból nem lehet megismerni. Az osztrák honvédelmi minisztérium friss értékelméleti-értékpolitikai körlevele szerint a sör és a sertéssült (Schweinebraten) amolyan ottani „hungarikum”, vagyis Ausztria nemzeti-faji-történeti lényegéhez tartozó metafizikai hogyishívják. Tessék befáradni.

 

2018. szeptember 26.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Lesz-e Vajdaságban intézményes kisebbségkutatás?

Amennyiben egyáltalán megalakul egy ilyen intézet, nem lenne elfogadható – de az emberi valamint a nemzeti >

Tovább

A színház az új CEU

Így tehát az ilyen harcokban nem az a tét, hogy jön a konzervatív váltás, hanem hogy >

Tovább

Einstand. Avagy a Viktor utcai fiúk

A cím maradhat? A címmel nincs semmi baj. Ennél jobb címet mi sem találhattunk volna. A >

Tovább

Mengyán: A Magyar Szó és a Hét Nap „mélyrepülésben van”

Tanulmányozni kellene, hogy a közpénzek iránti ilyen – felelőtlennek is nevezhető – viszonyulásban (meg)vannak-e a gazdasági >

Tovább

Szerpentin a Kárpátokban

Akármennyire is lehangoló ma a román politika távlattalansága, az erdélyi magyar közvélemény figyelmét ismét rá kellene >

Tovább

A szájzár és a nemzet

Az ellenzéktagadásnak nevezhető meggyőződés, amelyről azt mondtuk, hogy fertőzésként terjedt el, itthon gyakorta még azzal a >

Tovább

„Egy ilyen országban, amelynek, sajnos, nem látjuk a jövőképét”…

itt egy formálisnak is alig nevezhető kulturális autonómia létezik, ami egy (költséges) pénzelosztó és (döntő többségében) >

Tovább

Most már komolyan veszem...

Akkor talán én is megmosolyogtam volna ezt a mondatot. Most azonban komolyan kellene venni. Nem vágyni >

Tovább

„Vajdaságban nagyon jó a helyzet”?

A Vajdaságban a nemzeti kisebbségi jogok az ún. joghurtforradalom előtt valóban példa értékűek, európai szintűek voltak. >

Tovább

A balkanizálódástól a posztfasiszta kísértésekig

A kelet-közép-európai régió egy-két évtizeden belül balkanizálódott. Ezt a „jövőt” Szerbiában könnyebb volt felismerni, mint a >

Tovább

Fontosabb a kirakat?

A nyilvánosságnak nem kell értesülni a nemzeti kisebbségek oktatási problémáiról?  Csak arról, amit Vicsek hangoztatott, hogy >

Tovább

Két bácskai katolikus pap, aki a háború idején Horvátországban szolgált

Egyszer arra lettem figyelmes, hogy az 56-os sorszámú után a 200-valahányas engedély következett. Másnap egy újabb >

Tovább