Ma Ervin, Klétusz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
A migráncsok és a kovászos uborka
Hogy a jóravaló, kedves emberek, a savanyúsok a pékek, a főkönyvelők és sebész orvosok – mind mind amúgy magát tisztes polgárnak tartó emberek szívesen elhisznek valami rémséget egy másikról és akkor olyan jó gyűlölködni. És igen, a Fidesz visszaadta a népnek a gyűlölködés szabadságát – és a nép egy része boldogan gyűlöl.
Állunk a Lehel piacon a kedvenc savanyúsomnál. Savanyúkáposzta.
- Megkóstolhatom?
- Persze, de nagyon vigyázzon, nem jó így belenyúlkálni, még valami fertőzést is kaphat az ember ugye. A migráncsoktól – teszi hozzá magyarázólag. - A migráncsok hozzák ide a fertőzést meg a betegséget nekünk.
Átfut a fejemen, hogy akkor most ennek itt vége. Viszlát savanyúkáposzta, viszlát kovászos uborka. Az árus is megérezhet valamit, magyarázkodni kezd, hogy bizony a tévé is mondta, a migráncsok miatt van. Ők hozták be a tigrisszúnyogot s, amitől már malária is van. Hogy nem hallottam –e.
Az árus amúgy, kedves, mosolygós, bajszos fiatalember. Miközben magyaráz barátságosan simogatja csinos pocakját, húzogatja a köténye szélét és látszik rajta, hogy amúgy nincs különösebb baja a világgal.
A migráncsok.
Visszavághatnék neki, hogy de a Lehet piacon alig akad migráncs. Talán csak az a pár mindig vidám vietnami árus, akinél a magyar középosztály tagjai az olcsó mosószereket és italokat szerzik be.
Sok mindent mondhatnék, meg itt is hagyhatnám. De csak annyit jegyzek meg, hogy „Azért talán mégsem minden rosszról a menekültek tehetnek, akik ráadásul nincsenek is.”
Egy nyugdíjas pár felhőrdül mögöttem, hogy dehogynem. Jól öltözöttek, szebb napokat megéltek, bizonyára igen kedves, derék, dolgos magyarok. „De hát a tévé is” – kezdenek bele.
És akkor ott, az uborkák és káposzták között megértem, hogy miként tehették azt a szüleimmel és a nagyszüleimmel. Hogy amúgy jóravaló, kedves, derék emberek elhitték, amit mondtak róluk és a halálukat kívánták. Illetve aktívan közreműködtek a megölésükben – hogy nem minden esetben értek el sikert ebben, az nem rajtuk múlott.
Hogy a jóravaló, kedves emberek, a savanyúsok a pékek, a főkönyvelők és sebész orvosok – mind mind amúgy magát tisztes polgárnak tartó emberek szívesen elhisznek valami rémséget egy másikról és akkor olyan jó gyűlölködni. És igen, a Fidesz visszaadta a népnek a gyűlölködés szabadságát – és a nép egy része boldogan gyűlöl.
A gyűlölködés ma becsület és dicsőség dolga. Ha szereted a hazádat, bizonyítsd be: gyűlölj.
Már megint izzad a tenyerem. Köpni kell, pfuj.
Orbán bűnös, hogy ezt tette. De bűnös az is, aki minimális történelmi ismeretek birtokában bedől az ilyesminek. Aki gyűlöl, csak a gyűlölet öröméért. 1944-ben legalább lehetett rabolni egy jót, de most?
A savanyús, a nyugdíjas pár – mind-mind jó embernek tartja magát. És a dolgos hétköznapokban azok is. Tisztes adófizetők (na jó, ez a zöldséges esetében egy pici túlzás), nem mennek át a piroson és elszorul a szívük egy elhagyott kiskutya láttán. Becsöngetnek a beteg szomszédasszonyhoz, hogy mit vigyenek neki és nem firkálnak bele a kölcsönkönyvtári könyvekbe. Zsebkendőbe köhögnek, trüsszögnek és kezet mosnak WC használat után.
Csak éppen megszokták, hogy parancsra valakit gyűlölni kell.
Az ördögöt, a mumust, a törököt, a hétfejű sárkányt, a zsidót, a buzit, a migráncsot, a labancot, a kurucot, a kommunistát, a burzsujt, a kulákot, a fehéreket, a vörösöket, a biciklistákat, a cigányokat, a gazdagokat, a szegényeket. Valakit. Az életösztönük azt súgja nekik, hogy ha ők gyűlölnek a hatalom elvárása szerint valakit, akkor talán őket békén hagyják. Ha csak egy kicsit gondolkoznának akkor persze kiderülne, hogy éppen ez a körkörös gyűlölet gyilkolja le néha az ő családjukat is. De nem gondolkodnak, mert megszokták és nem bánják, ha ezt mások tesik helyettük – aki ugyan kilopják a szemüket. Cserébe lehet gyűlölni mindenkit és ez önbizalmat ad nekik.
És csak úgy idebiggyesztem a végére, hogy az elmúlt hónapokban viszonylag sok időt töltöttem egy többségében iszlám országban, amelynek lakói nagy számban büszkék arra, hogy a háború idején hány zsidó életét mentették meg.
Meg is ölhették volna őket, kirabolhatták volna őket, német kézre adhatták volna őket. Ehelyett komoly kockázatot vállalva hosszú hónapokig rejtegették őket. S a megmentők gyermekei ma is elfpárásodó szemmel emlegetik, hogy milyen szép volt, amikor a náluk rejtegetett zsidókkal együtt ülték tartották meg a ramadant vagy, hogy a falu vénjei úgy érezték, nekik példát kell mutatniuk a többieknek azzal, hogy részt vesznek a mentőakcióban.
Mindez egy szegény, elmaradottnak tartott, lenézett országban.
S miért? Rendre azt válaszolják: erkölcsi kötelességünk segíteni azoknak, akik bajba jutottak. A Besa, ami erkölcskódexünk szerint a menekülőnek védelmet, fedélt, ételt kell adnunk. Meg kell védenünk. Nem olyan nagy dolog ez – így élhetük túl talán mi is.
Igaz, talán nincs kovászos uborkájuk.
(B1 blog)
Következő cikk: Aki itt marad és túléli, az majd meséli…
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Legitim parlamenti képviselet nélkül
Kovács, Bájity és Juhász is ékes példája annak, hogy Szerbia a korlátlan lehetőségek országa. Elég csak >
Együtt
Zolikám, királyság van, duruzsolás van a bogrács körül, úgy élünk mint az igaziak, mint ahogy a >
(ÁMOK)FUTÓ A „KITAPOSOTT ÚTON”
Pásztor Bálint a Szerb Haladó Párttal, a Szerb Fogadalomtevők Pártjával és a Szerb Radikális Párttal szövetkezésben >
Fake news és post-truth!
Szerinem ez a két szintagma korunk legveszélyesebb kórja. Sokan ebből arra következtetnek, hogy semmi mellett sem >
A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk
Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik. Az értelmiségi filiszter távol >
A demagóg lojalitás jutalma
Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >
VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK
Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >
Torontáltordára kéne menni
Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >
Folytatódik a kis bácskai sárdobálás
Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >
RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA
A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >
Ismét
Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer >
Mikor tévesztettünk utat és miért?
Mikortól kezdődött a Magyar Nemzeti Tanácsban a VMSZ kétharmados többsége.? Milyen erők marginalizálták a többi kisebbségi >