2021. május 12. Szerda
Ma Pongrác névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

A migráncsok és a kovászos uborka

Hogy a jóravaló, kedves emberek, a savanyúsok a pékek, a főkönyvelők és sebész orvosok – mind mind amúgy magát tisztes polgárnak tartó emberek szívesen elhisznek valami rémséget egy másikról és akkor olyan jó gyűlölködni. És igen, a Fidesz visszaadta a népnek a gyűlölködés szabadságát – és a nép egy része boldogan gyűlöl.

Állunk a Lehel piacon a kedvenc savanyúsomnál. Savanyúkáposzta.

- Megkóstolhatom?

- Persze, de nagyon vigyázzon, nem jó így belenyúlkálni, még valami fertőzést is kaphat az ember ugye. A migráncsoktól – teszi hozzá magyarázólag. - A migráncsok hozzák ide a fertőzést meg a betegséget nekünk.

Átfut a fejemen, hogy akkor most ennek itt vége. Viszlát savanyúkáposzta, viszlát kovászos uborka. Az árus is megérezhet valamit, magyarázkodni kezd, hogy bizony a tévé is mondta, a migráncsok miatt van. Ők hozták be a tigrisszúnyogot s, amitől már malária is van. Hogy nem hallottam –e.

Az árus amúgy, kedves, mosolygós, bajszos fiatalember. Miközben magyaráz barátságosan simogatja csinos pocakját, húzogatja a köténye szélét és látszik rajta, hogy amúgy nincs különösebb baja a világgal.

A migráncsok.

Visszavághatnék neki, hogy de a Lehet piacon alig akad migráncs. Talán csak az a pár mindig vidám vietnami árus, akinél a magyar középosztály tagjai az olcsó mosószereket és italokat szerzik be.

Sok mindent mondhatnék, meg itt is hagyhatnám. De csak annyit jegyzek meg, hogy „Azért talán mégsem minden rosszról a menekültek tehetnek, akik ráadásul nincsenek is.”

Egy nyugdíjas pár felhőrdül mögöttem, hogy dehogynem. Jól öltözöttek, szebb napokat megéltek, bizonyára igen kedves, derék, dolgos magyarok. „De hát a tévé is” – kezdenek bele.

És akkor ott, az uborkák és káposzták között megértem, hogy miként tehették azt a szüleimmel és  a nagyszüleimmel. Hogy amúgy jóravaló, kedves, derék emberek elhitték, amit mondtak róluk és a halálukat kívánták. Illetve aktívan közreműködtek a megölésükben – hogy nem minden esetben értek el sikert ebben, az nem rajtuk múlott.

Hogy a jóravaló, kedves emberek, a savanyúsok a pékek, a főkönyvelők és sebész orvosok – mind mind amúgy magát tisztes polgárnak tartó emberek szívesen elhisznek valami rémséget egy másikról és akkor olyan jó gyűlölködni. És igen, a Fidesz visszaadta a népnek a gyűlölködés szabadságát – és a nép egy része boldogan gyűlöl.

A gyűlölködés ma becsület és dicsőség dolga. Ha szereted a hazádat, bizonyítsd be: gyűlölj.

Már megint izzad a tenyerem. Köpni kell, pfuj.

Orbán bűnös, hogy ezt tette. De bűnös az is, aki minimális történelmi ismeretek birtokában bedől az ilyesminek. Aki gyűlöl, csak a gyűlölet öröméért. 1944-ben legalább lehetett rabolni egy jót, de most?

A savanyús, a nyugdíjas pár – mind-mind jó embernek tartja magát. És a dolgos hétköznapokban azok is. Tisztes adófizetők (na jó, ez a zöldséges esetében egy pici túlzás), nem mennek át a piroson és elszorul a szívük egy elhagyott kiskutya láttán. Becsöngetnek a beteg szomszédasszonyhoz, hogy mit vigyenek neki és nem firkálnak bele a kölcsönkönyvtári könyvekbe.  Zsebkendőbe köhögnek, trüsszögnek és kezet mosnak WC használat után.

Csak éppen megszokták, hogy parancsra valakit gyűlölni kell.

Az ördögöt, a mumust, a törököt, a hétfejű sárkányt, a zsidót, a buzit, a migráncsot, a labancot, a kurucot, a kommunistát, a burzsujt, a kulákot, a fehéreket, a  vörösöket, a biciklistákat, a cigányokat, a gazdagokat, a szegényeket. Valakit. Az életösztönük azt súgja nekik, hogy ha ők gyűlölnek a hatalom elvárása szerint valakit, akkor talán őket békén hagyják. Ha csak egy kicsit gondolkoznának akkor persze kiderülne, hogy éppen ez a körkörös gyűlölet gyilkolja le néha az ő családjukat is. De nem gondolkodnak, mert megszokták és nem bánják, ha ezt mások tesik helyettük – aki ugyan kilopják a szemüket. Cserébe lehet gyűlölni mindenkit és ez önbizalmat ad nekik.

És csak úgy idebiggyesztem a végére, hogy az elmúlt hónapokban viszonylag sok időt töltöttem egy többségében iszlám országban, amelynek lakói nagy számban büszkék arra, hogy a háború idején hány zsidó életét mentették meg.

Meg is ölhették volna őket, kirabolhatták volna őket, német kézre adhatták volna őket. Ehelyett komoly kockázatot vállalva hosszú hónapokig rejtegették őket. S a megmentők gyermekei ma is elfpárásodó szemmel emlegetik, hogy milyen szép volt, amikor a náluk rejtegetett zsidókkal együtt ülték tartották meg a ramadant vagy, hogy a falu vénjei úgy érezték, nekik példát kell mutatniuk a többieknek azzal, hogy részt vesznek a mentőakcióban.

Mindez egy szegény, elmaradottnak tartott, lenézett országban.

S miért? Rendre azt válaszolják: erkölcsi kötelességünk segíteni azoknak, akik bajba jutottak. A Besa, ami erkölcskódexünk szerint a menekülőnek védelmet, fedélt, ételt kell adnunk. Meg kell védenünk. Nem olyan nagy dolog ez – így élhetük túl talán mi is.

Igaz, talán nincs kovászos uborkájuk.

(B1 blog)

 

2018. szeptember 23.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

„Joga van-e a fiamnak a kórházi kezelésre?”

Elkeseredésemben már Vučić elnöknek is írtam. Kétszer is. Az Egészségügyi Minisztériumhoz utasított. Onnan az egészségügyi felügyelőséghez >

Tovább

Mit tartalmaz a „Kovács-jelentés”?

A jegyzetből is látható, hogy „Szerbia legdrágább képviselőjének” jelentése a nemzeti kisebbségek európai védelmével kapcsolatosan szinte >

Tovább

Ariszteidész és a cserépdarab

Egy írástudatlan görög polgár nem tudva, hogy kiről van szó, Ariszteidészhez lépett és megkérte: írja fel >

Tovább

Határszabászat a Balkánon

Noha bő két hét alatt végül a legtöbb érintett megszólalt az elhíresült balkáni non-paper kapcsán, és >

Tovább

A nagy poszttranziciós szexuális forradalom

Úgy látszik, ezek a szexskandalumok egyre inkább lábra kapnak az új poszttranziciós elitben. A győri polgármester >

Tovább

A vírus politikai fegyver lett

„Azok az értelmiségiek, akik csak titokban cinkoskodtak a diktatúrával, főleg azzal, hogy bölcsen hallgattak a színe >

Tovább

Levél a Klubrádiónak

Az ATV vezetőinek joguk van megváltoztatni politikai nézeteiket, elkötelezettségüket, szövetségeseiket. Ez csak rájuk tartozik. De együttműködni >

Tovább

„Búcsú előtt”

Olyan (IPA és egyéb) projektumokkal kellene pályázni (a falunapi ünnepségek és különböző eszem-iszom fesztiválok helyett), amelyek >

Tovább

A gyomorforgató antikommunizmus

Milyen nemzet az, amelynek csak egy disszidense akad, kérdezte, majd előrelátóan – 1971-ben történt az eset >

Tovább

Az elit játszmája

Késve kapom kézbe a Magyar Hangot, a postás csak ma kézbesítette, átböngészem és egy nagyon fontos >

Tovább

A vírus leple alatt a nagytőke készül a háborúra

A médiában folyik a gyalázkodás, a közéletben egyre hangosabbak az Új Messiások, akik arra esküsznek, hogy >

Tovább

A vírus leple alatt a nagytőke készül a háborúra

A médiában folyik a gyalázkodás, a közéletben egyre hangosabbak az Új Messiások, akik arra esküsznek, hogy >

Tovább