Ma Alfréd, Polikárp névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Kik vagyunk, mit akarunk
Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >
Napi ajánló
MagyarZó Pistike messéi
J. Garai Béla
Emberek, segítség! Amama azon spekulál, hogy elmegy ámokfutónak. Már talált is a kamrában egy pár tornacipőt. Föl is húzta, csak atata levetette vele, mert mindkettő ballábas volt. Sőt az egyik piros, a másik meg szürke. A harmadik meg lila. J. Garai Béla:
– Pedig képzeld, Tegyula, ki mindenkit leszúrhatnék futás közben, mint Nyugaton egy migráns, tucatjával, mire lefognának és elhelyeznének egy otthonos tébolydában – ábrándoza a mamusz. – És biztosan engednének tévézni is, és egy esti híradó alatt legalább három közszereplőt késhegyre tűznék...
– És kik lennének azok, akiket te kiszemeltél? – ravaszkoda atata, de a mama átlátott a szitán:
– Majd hülye leszek előre elmondani, hogy bedugass egy dutyiba, Tegyula. Te meg aztán vígan kacérkodhass a Zacsekné unokahúgával...
S miközben ilyen vígan évődnek az őseim, a nagyvilágban meg zajlik az élet. A svédek például majdnem leváltották a sokéves kormánypártot, de csak félig sikerült nekik.
A Vucskót meg majdnem fölterjesztették Nobel-díjra, a Tachival együtt, csak a sipik azt mondták, hogy Malo Morgen. Amely mondás a Slobo bácsitól származ, és azt jelenti, hogy:
„Szeressük egymást, gyerekek...”
Jaés az elnök azt is kifejtette Koszovóban, hogy a Szlobónak igaza volt, meg a többieknek is, akik egyetértettek vele Gazimesztánban. Csak az volt a baj, hogy nem gondolták, hogy akik mást gondolnak, mint ők, sőt nem is Gazimesztánban, hanem másutt, azoknak is igazuk van.
Márpedig, akik nem azt gondolták, amit ők, hát azok valami mást gondoltak. És ez így van most is. Akik nem azt gondolják, amit mi gondolunk róluk, azok azt képzelik magukról, amit mi képzelünk magunkról. Értve vagyok?
És aki nem akar velünk ölelkezni meg csókolódzni, az majd nézheti, mit kap tőlünk a pofájára. És ezt nemcsak én mondom, hanem az Elnöksanyi és a Zacsekpeti is.
A Zacsek szerint viszont tényleg jó lenne, ha kitörne végre a béke, minket felvennének az EU-ba, a koszovóiaknak adnának vízummentességet, s mennénk mindannyian együtt Belgiumba dolgozni.
– Ne ábrándozzon szomszéd, ha ébren van, még nagyon sok vita lesz itt a határokról, mire a világ rádöbben, hogy minek az a sok határ Európában. Ahol csak a hülyeség határtalan – okoskod atata.
– Meg néhol a nyomor is – bólogat a Zacsek, s elmesél egyet kedvenc székely viccei közül:
– Képzeld asszony, milyen szépet álmodtam...– lelkendez Áron bácsi. – Álmomban Bukarestbe utaztam.
–S mi volt abban a szép?
– Az, hogy útlevéllel!
(...)
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Közös pontok
Boldogok azok a kortársaim, akik karriervágyból megtagadták vagy pedig úgy emlékeznek rá, mint arra a bohó >
A szocializmus a bécsi Mariahilferstrassen bukott meg
Neki van igaza, nem azoknak, akik 1989-ról úgy beszélnek, mint a csodás évekről. Magyarország ölébe hullott >
A hazaszeretet őrjöngéssé fajult…
Miközben a vajdasági politikai és értelmiségi elit úgy véli, hogy a vajdasági magyar kisebbség helyzete kiváló, >
Csonka többpártrendszer – csonka demokrácia
A közösségi kérdések drámaiak, a válaszok elmaradnak. Rákényszerítenek-e bennünket a választások az átfogó kisebbségi közéleti reformra? >
Homály
Ha az Orbán-ellenes tábor nagy része most nem áll ki a cigányok védelmében, akkor az ország >
A „támogatás” ára
Nem az a gond, hogy a két magyar nyelven tájékoztató kft. támogatásban részesül, hanem az, hogy >
Korom gályájának rabja
De felesleges visszasírni azokat a korokat, lássuk be, hogy a modern korban a művész a porondra >
Magyar árkok
„Egyre kevesebb vigasza van az ország egyik, politikailag elárvult felének”, írta Károlyi Csaba a Parti Nagy >
Öt hónapja várunk a pénzünkre!
Több vajdasági magyar földműves gazda vár már hónapok óta arra a pénzre, amit a Seb-Agrar zentai-pacséri >
Mit és kit lehet tanítani?
Kezdő tanárként a legnagyobb sokk, ami ért, az volt, amikor egyik középiskolás diák a háziolvasmány, a >
„A helyzet egyre feszültebb”
Mások a hatalomnak a migránsok iránti viszonyulásokban a szándékosságot sem tartják elképzelhetetlennek. Olyan vélemények is vannak, >
Az utolsó idealista
Elszaporodtak a Fidesz-paraziták, válaszolta szomorkásan. Nem bírja nézni a sok haszonleső hajbókolót, karrieristát, akik nem a >