2020. szeptember 19. szombat
Ma Vilhelmina, Januáriusz, Dorián névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Ivica jóslata

J. Garai Béla
J. Garai Béla

Majd ha a fűzfán szőlő terem

Megesik ugyan néha, hogy a fűzfa errefelé szőlőt terem, mégpedig bőven. De őszintén szólva én még nem láttam. hogy ráadásul bőven is. J. Garai Béla:

Így szól a legújabb albán-szerb viszonyról szóló versike, amolyan előzetes jókívánság. Majd ha a fűzfán szőlő terem, akkor lesz nektek autonómiátok, addig ne is ábrándozzatok. Ez talán az első kedveskedő jókívánság a két náció között, eddig mindig csak kegyetlen verekedés meg az átokszórás ült kettejük között. Hátha lassan a közhangulat is megváltozik, és megszűnik végre ez az átkozódás.

Ki tudja, lehet, hogy az idén is jobban jártunk volna az albán tűzifával… El tudom azonban képzelni, hogy a ruszki barátok esetleg korlátoznák az errefelé irányuló ilyesféle szállítmányokat, csutkából pedig nem futná mindenkinek.

Van ugyan fűzfa erre felé is, de őszintén szólva, én még nem láttam, hogy szőlő is termett volna rajta.

Talán majd jövőre. Mert azért Ivica jóslatai olykor tényleg bejönnek. Talán jövőre.

Talán egyszer jövőre. Például egy-egy egzotikus távoli ország esetében, ott érdemesebb is lenne, ahol kapósabb termések teremnek. Vagy neadjisten kőolaj?

Hátha egyszer meghallgatja az a magasságos az itteni kérelmeket. Úgy is olvasom, hogy a kormány utasítást adott ki, hogy ezentúl csak bölcs intézkedéseket szabad hozni. Koszovó függetlensége helyett csupa hasznos és javunkat szolgáló intézkedéseket. Alig várom, hogy beinduljon már a kampány. És ne az történjen, amiről Thaciék ábrándoznak. Fűzfa helyett muskotályos, vagy sós mogyoró, kőolaj, és ehhez hasonlók.

És akkor mindjárt felszökne vezetőink tekintélye.

Még nagyobb lehet majd az örömünk, ha a kínai elnök meghallgatja óhajunkat. A napokban arról olvashattunk, hogy hozzá szeretnénk fordulni egy jelentős kéréssel. Nem tudom, hogy nagyobb lesz-e annál, amiért Thaci eseng az Atyához? Mindenesetre a hívők létszáma furcsa módon kezd közeledni, és mi történik, ha lassan kiegyenlítődik? És a Mindenhatótól is legalább annyit lehet majd kunyerálni, mint az előbbitől? Nem szeretnék a nyugati politikusok bőrében lenni néhány évtized múlva.

Mit mondanak majd a hívőknek?

Hogy lassan a Mennyország is kifogy a mannából?

Csak arra leszek kíváncsi, hogy a ravasz sipik akkor vajon majd kihez fognak segélyekért fohászkodni?

 

2018. szeptember 21.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Javasasszonyok és politológusok

A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >

Tovább

Kettős nyomás alatt

Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >

Tovább

Örömünnep Szerbiában

Nem irigylem a szerbiai politikusokat sem. Hogyan lehet kormányozni egy nemzetet, amelynek lelkében ilyen mély ellentmondások >

Tovább

Konformizmus-vita

Nos, a vereség lehelete már ekkor érződött, ám a folyóiratot, amelynek indulása 1968 előszelét is jelezte, >

Tovább

Örök hála Bosnyák Istvánnak

Magától értetődő volt minden egyes mondata. Most azonban arra gondolok, hogy a lehetetlenre vállalkozott. Csak abban >

Tovább

Szaxofon

A szomszéd, a gimnázium igazgatója, Uroš bácsi szóvá is tette édesapámnak, hogy „eladtuk a kutyánkat, hogy >

Tovább

Alternatíva nélküli kor

Hobsbawm szerint az a veszély fenyeget bennünket, hogy felülkerekednek „a jobboldali, demagóg, idegengyűlölő, nacionalista rendszerek, amelyek >

Tovább

Bret Easton Ellis: “a beszari nemzedék”

A kapitalista rendszerben érvényesülő kapitalista értelmiségi elitet nem kínozza a lelkiismeret. Úgy látszik azonban, hogy a >

Tovább

Laudáció Márti néni tiszteletére

Végülis kettejükben (a megjelenésükön kívül) abszolút van valami közös: mindketten csak hiszik magukat valaminek: egyik főszerkesztőnek, >

Tovább

Mozaik vagy periféria?

A kisebbségi kultúra és közélet lélegeztetőgéppel Budapestre van csatolna, a közösség egyre inkább szigetszerűen működik. A >

Tovább

A Nyugat és Takaró Mihály

Tehát ha azt halljuk: „zsidó, zsidó”, úgy értsük: „amit az elégedetlen magyar gondol” („Protestáló hit s >

Tovább

A szocialista irodalompolitika váratlan dicsérete

A paradoxon abban rejlik, hogy a kitüntetettek közül kerülnek ki a múlt dicséretes példái, ugyanis ez >

Tovább