2020. szeptember 26. szombat
Ma Jusztina, Kozma, Damján névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Naplójegyzetek – Fragmentumok

Végel László
Végel László

Az én kérdésem nem lenne ennyire abszurd, lesz-e magyar nyelv a Vajdaságban, nem száz, hanem ötven év múlva? Mi lesz húsz év múlva? Apró szórványok a Tisza mentén? Nem merek jósolni, de sanyargat a felismerés, hogy egy haldokló közösség írója vagyok. Végel László:

2018. július 3., kedd

(…)

Késő este: Stendhal naplója. 1818 márciusában írja: „Azt hiszem, ahhoz, hogy bármilyen műfajban is nagyok legyünk, azonosnak kell lennünk önmagunkkal. Aki hallhatatlan műveket ír, nem gondol a stílusra.” Akinek pedig nincs mondanivalója, teszem hozzá, kizárólag a stílusra gondol.

Újra elő kell vennem Stendhal regényeit, először is a Vörös és fehért. Újra el kell olvasnom – lehet, hogy utoljára.

2018. július 22., vasárnap

(…) Este a könyvek között lapozgatok. „Ha lesz még lengyel nyelv száz év múlva…” elmélkedik Gombrovicz a Czeslav Miloszhoz írott levelében. Teljesen abszurd mondat, gondolom, hiszen a lengyelek Kelet-Közép-Európa legnépesebb nemzete. A kérdés azonban mégis tipikusan kelet-közép-európai és akkor is van súlya, ha a abszurdnak tűnik. Viszont az én kérdésem nem lenne ennyire abszurd, lesz-e magyar nyelv a Vajdaságban, nem száz, hanem ötven év múlva? Mi lesz húsz év múlva? Apró szórványok a Tisza mentén? Nem merek jósolni, de sanyargat a felismerés, hogy egy haldokló közösség írója vagyok.

2018. július 26. csütörtök

Anikóval utazunk vissza Újvidékre. A vonatban: Kundera (A függöny). A cseh író a magánélet kipusztulásáról írva Franz Kafkára hivatkozik. A Per szereplője K. Fridával szeretkezik, senki sem akadályozza, de a hatalom két segédet jelöl ki mellé, akiknek mindenbe bepillantásuk van. K. úr emiatt panaszkodik, de Frida megnyugtatja: „Mi bajod, kedves, a segédekkel? Nincs rejtegetni valónk előlük.” Manapság az ember tökéletesen ellenőrzött lény, a magánéletet felzabálta a közélet. A modern kommunikációs eszközök bevetésével folyik a harc a lelkekért. Az irodalomban ezért divatba jött a magánélet-szimuláció, ez az eladott lelkek vigasza. Az igazi sorsdáma máshol van: az elnyomott magánélet kínjában, a kín az igazi korkérdés. Kundera regényeinek éppen ez az egyik fontos motívuma.

 

2018. szeptember 12.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A nemzetállam keblére öleli még a „tékozló fiait” is

Ezért nem nevezhető hontalannak az, aki egyik várost felcseréli egy másikkal, mert ott jobban érzi magát. >

Tovább

Szerbia egyetlen csatlakozási fejezetet sem nyitott az idén

A dokumentum hangoztatja, hogy „a nemzeti kisebbségek védelmét Vajdaság AT-on kívül fejleszteni kell”. Mintha a Vajdaságban >

Tovább

Azt hallom, csoda történt Washingtonban

Ez történik most is, és így marad időtlen-időkig, ha időközben nem tör ki egy regionális háború. >

Tovább

Osztozkodás a lőporos hordón

A Nyugat-Balkán – leánykori nevén Jugoszlávia plusz Albánia – befolyásolásáért többen vetekednek: az EU, az USA, >

Tovább

Botrány Újvidéken

Szerbia ezúttal kiállította saját igazolványát, az osztályzaton nem csodálkozom. Ellenben miért hallgatnak a polgárok? Félnek? Tudják, >

Tovább

Menekülés a magányból a forradalomba

A Menj és szenvedj te is, című, a Nyugatban megjelent naplójegyzetei elárulják, hogy semmiképpen sem az >

Tovább

Javasasszonyok és politológusok

A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >

Tovább

Kettős nyomás alatt

Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >

Tovább

Örömünnep Szerbiában

Nem irigylem a szerbiai politikusokat sem. Hogyan lehet kormányozni egy nemzetet, amelynek lelkében ilyen mély ellentmondások >

Tovább

Konformizmus-vita

Nos, a vereség lehelete már ekkor érződött, ám a folyóiratot, amelynek indulása 1968 előszelét is jelezte, >

Tovább

Örök hála Bosnyák Istvánnak

Magától értetődő volt minden egyes mondata. Most azonban arra gondolok, hogy a lehetetlenre vállalkozott. Csak abban >

Tovább

Szaxofon

A szomszéd, a gimnázium igazgatója, Uroš bácsi szóvá is tette édesapámnak, hogy „eladtuk a kutyánkat, hogy >

Tovább