2020. szeptember 26. szombat
Ma Jusztina, Kozma, Damján névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Elnök úr, meddig még?

Gondolatok a Pásztor Istvánhoz intézett üzenetek kapcsán

Bozóki Antal
Bozóki Antal

Pásztor Istvánnak már sok alkalommal, sok helyen és sok minden fel lett róva, különösen a téves, megalkuvó, a magyar közösséget magalázó, jogaiért nem kiálló politika, a közösség iránti tiszteletlen viszonyulása, amit szinte felsorolni sem lehet. És? Semmi. Lepörög róla – mondanák Tordán. Bozóki Antal:

Egy hét leforgása alatt három vajdasági magyar üzenet is érkezett Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ/BMC) elnökének címére:

Augusztus 31-én a topolyai Róbert Yugovich „A vajdasági magyart, amennyire csak tudtad, kihasználtad, megosztottad, elárultad” c. nyílt levélben fogalmazta meg a Pásztorral kapcsolatos gondolatait. A levelet közölte a Szabad Magyar Szó, a Napló, de bizonyára a más internetes felületek is.

Yugovichcsal ellentétben, aki vélhetően nem vállalta az igazi nevét (ez is az itteni állapotokról tanúskodik), Vicei Natália A gerinc meg a sérve c. szeptember 6-i írásban közölte a vajdasági magyarok helyzetéről szóló gondolatait.

A DélHír portál aztán szeptember 5-én éles karikatúrát közölt a pártelnökről – bizonyára a Szabadkai Félmaraton kapcsán – ahol csak cirill betűs felirat volt az ajándék hátizsákon, és amelyen Pásztor és fia Bálint, valamint az unokája is részt vett. A legidősebb Pásztor aztán „az utolsó előtti helyen végzett”.

Az üzeneteket persze a nyomtatott sajtó nem közölte, de sok minden mást sem közöl, hiszen teljes gőzzel üzemel a pártcenzúra. Világos, hogy nem valósul meg a sajtó alapvető közszolgálati funkciója, ami pedig a hatalom ellenőrzése lenne.

Végig kell olvasni ezeket. Magukba foglalják a délvidéki magyarság helyzetének szinte minden drámaiságát. Magyarázni nem kell ezeket, hiszen önmagukért beszélnek

Ami miatt mégis szükségesnek tartottam, hogy írjak róluk, az erkölcsi vonatkozás: A politikus – ha tisztességes – meddig tudja semmibe venni, elviselni a róla alkotott negatív véleményeket? Mikor kell azt mondania, hogy én ezt már nem csinálom/nem vállalom tovább, mert nem érzem a bizalmat, a választóim támogatását!

Egy politikus tűrőképességének persze sokkal nagyobbnak kellene lenni, mint egy átlagembernek, de annak is (néhol és talán) vannak határai. Vagy a hatalom vonzása, a gazdagodás vágya nagyobb, fontosabb, mint az, hogy mit gondol róla a környezete, a közössége? Meddig lehet ezt elviselni?

Augusztus 28-án lemondott a francia kormány egyik legnépszerűbb tagja, az atomenergia alkalmazását ellenző Nicolas Hulot környezetvédelmi miniszter. Döntését a France inter rádiónak adott nyilatkozatában jelentette be, és a távozását azzal indokolta, hogy „az elmúlt egy év alatt nem sikerült megfelelő fejlődést elérnie a környezetvédelmi kérdésekben, és úgy érezte, egyedül maradt, nem tudta felsorakoztatni a kormányt álláspontja mellett”.

Schmitt Pál Magyarország korábbi köztársasági elnöke a plagizált doktori értekezés miatt távozott tisztségéről.

Egy óvatlan kijelentése miatt kényszerült lemondásra Imamura Masahiro, a fukusimai földrengés utáni újjáépítésért felelős japán miniszter.

A napokban kérelmet nyújtott be vezetéknevének megváltoztatására a botrányba keveredett Paul Manafort lánya, a 36 éves Jessica Manafort. Így is jelezni akarja elhatárolódását apjától, Donald Trump amerikai elnök egykori kampánymenedzserétől.

Az USA-ban még az elnököt le lehet váltani, ha bebizonyosodik, hogy alkalmatlan a tisztségének betöltésére, vagy felelőtlenül viselkedik (lásd Richard Nixon lehallgatási botránya).

Lehetne a példákat tovább sorolni, de felesleges. Ahol van erkölcs, ott van felelősség is.

Szerbiában egy tisztségviselő lemondása a bibliai csodával lenne határos. Pedig az ország addig nem jut ki, sem az erkölcsi, sem anyagi váltságból, amíg a vezetőiről nem lehet példát venni, amíg azok nem mutatnak példát.

Pásztor Istvánnak már sok alkalommal, sok helyen és sok minden fel lett róva, különösen a téves, megalkuvó, a magyar közösséget magalázó, jogaiért nem kiálló politika, a közösség iránti tiszteletlen viszonyulása, amit szinte felsorolni sem lehet. És? Semmi. Lepörög róla – mondanák Tordán. Már akkor távoznia kellett volna nem csak a politikából, de a közéletből is, amikor a halálos kimenetelű közlekedési szerencsétlenség történt, amelynek részese volt. Csakúgy Nyilas Mihálynak is, aki ellen ilyen ügyben bűnvádi eljárás folyik. Vagy ezek az emberek azt képzelik, hogy valamilyen küldetést teljesítenek? Dehogy.

Pásztor politikai létezésének egyik oka talán, hogy a Haladó Párt (SNS), jobban mondva a „kedves Ácó” bizalmát élvezi. Legalábbis egyelőre. A másik pedig, hogy a VMSZ Elnöksége nem úgy működik, ahogy kellene. Sőt az is kérdés, hogy működik-e egyáltalán? (Huzamosabb ideje nem olvastam/halottam arról, hogy az testület ülésezett volna. Az interneten csak a VMSZ Nyugdíjas Fórumának elnökségi üléséről lehet olvasni).  De ha működne is, mit érne, hiszen ott is az általa kiválasztott bizalmi emberek és a fia Bálint ülnek. És persze Orbán Viktor magyar miniszterelnök védelmét élvezi.

Habár már a párt magyarcsernyei (2015. április 25-ei) tisztújító közgyűlésén sem volt minden rendben, Pásztort elmozdítani szinte lehetetlen. Jelenleg. De mi lesz akkor, ha (meg)változnak a körülmények? („Amennyit fel a kerék, annyit le” – tartja a népi bölcsesség.) Ha majd „a sorsa utoléri” – ahogyan Yugovich fogalmaz? Erre nem gondol? Mit fog majd mondani róla az unokája, ha felnő? Vagy az sem fontos? Hol a határ? Elnök úr, meddig még?

– A jövő kiszámíthatóan kiszámíthatatlan. Az is lehet, hogy Ön ott ülhet majd az idők végezetéig az Atlasz-hegységnyi pénz legtetején, szétnéz, és a párttagjain kívül nem lát már maga körül vajdasági magyar embert. Ez persze egy apokaliptikus, szomorú forgatókönyv lenne, de ha egyszer mégis bekövetkezne… Ugye nem jön majd utánunk, Elnök úr? –  puhatolja Vicei Natália.

 

2018. szeptember 9.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A nemzetállam keblére öleli még a „tékozló fiait” is

Ezért nem nevezhető hontalannak az, aki egyik várost felcseréli egy másikkal, mert ott jobban érzi magát. >

Tovább

Szerbia egyetlen csatlakozási fejezetet sem nyitott az idén

A dokumentum hangoztatja, hogy „a nemzeti kisebbségek védelmét Vajdaság AT-on kívül fejleszteni kell”. Mintha a Vajdaságban >

Tovább

Azt hallom, csoda történt Washingtonban

Ez történik most is, és így marad időtlen-időkig, ha időközben nem tör ki egy regionális háború. >

Tovább

Osztozkodás a lőporos hordón

A Nyugat-Balkán – leánykori nevén Jugoszlávia plusz Albánia – befolyásolásáért többen vetekednek: az EU, az USA, >

Tovább

Botrány Újvidéken

Szerbia ezúttal kiállította saját igazolványát, az osztályzaton nem csodálkozom. Ellenben miért hallgatnak a polgárok? Félnek? Tudják, >

Tovább

Menekülés a magányból a forradalomba

A Menj és szenvedj te is, című, a Nyugatban megjelent naplójegyzetei elárulják, hogy semmiképpen sem az >

Tovább

Javasasszonyok és politológusok

A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >

Tovább

Kettős nyomás alatt

Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >

Tovább

Örömünnep Szerbiában

Nem irigylem a szerbiai politikusokat sem. Hogyan lehet kormányozni egy nemzetet, amelynek lelkében ilyen mély ellentmondások >

Tovább

Konformizmus-vita

Nos, a vereség lehelete már ekkor érződött, ám a folyóiratot, amelynek indulása 1968 előszelét is jelezte, >

Tovább

Örök hála Bosnyák Istvánnak

Magától értetődő volt minden egyes mondata. Most azonban arra gondolok, hogy a lehetetlenre vállalkozott. Csak abban >

Tovább

Szaxofon

A szomszéd, a gimnázium igazgatója, Uroš bácsi szóvá is tette édesapámnak, hogy „eladtuk a kutyánkat, hogy >

Tovább