2021. március 6. szombat
Ma Leonóra, Inez, Koletta névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Nem magyar, nem Makovecz és nem is közös

Az újvidéki vérengzés áldozatai emlékművének állítása tovább húzódik

Bozóki Antal
Bozóki Antal

A jelekből ítélve, az emlékműállítás az 1944-45-ös vérengzés újvidéki áldozatainak – az eddigi huzavonára való tekintettel is – nem várható gyorsan. (Ha valamit el akarsz odázni, alakíts bizottságot – hangzik a politikusi mondás.) És az sem biztos, hogy a most – „(szűk többséggel)” – elfogadott javaslat kerül kivitelezése. Mindez bizonyára még politikai alkudozás és győzködés tárgya lesz az elkövetkező hónapokban. Bozóki Antal:

Szerbia példaképül szolgálhat a nemzeti kisebbségek jogainak és szabadságjogainak tiszteletben tartása terén.

Ana Brnabić szerb kormányfő (Washington, 2018. július 21.)

A VMSZ kezdeményezését, hogy a székvárosban a közeljövőben állítsanak fel egy olyan emlékművet, amely az 1944-ben és 1945-ben kivégzett ártatlan újvidéki polgárokra emlékeztet, augusztus 29-én „(szűk többséggel) megszavazta a Szerb Haladó Párt (SNS), a Szerb Királyság Megújhodási Mozgalom (POKS) és természetesen maga a VMSZ”. 

Ez volt az első eset ebben az összetételben, hogy a hatalmi koalíció nem szavazott egységesen. A javaslatot nem támogatta a Szerbiai Szocialista Párt meg a Vajdasági Szociáldemokrata Liga, az ellenzék soraiból pedig a Demokrata Párt és a Szerb Radikális Párt.

Matuska Márton publicista, Az elhallgatott razzia – vérengzés Újvidéken (1944-45) c. könyvében az újvidéki vérengzés 305 áldozatának nevét sorolja fel, akik közül, „az 1944. október 29-én hozott ítéletével 250 magyar nemzetiségűt ítéltek golyó általi halálra”. Az emlékmű tehát a 305 áldozatra emlékeztetne.  

Egyes városi tanácsnokok „azt javasolták, hogy a leendő emlékművön a magyar, a német és a szerb nyelvű feliratokon kívül héber és roma feliratok is szerepeljenek, de ezt a javaslatot elvetették”.

Ha már nem magyar, hanem általános jellegű, „fehér márványból készült, madarat ábrázoló szobrot” szándékoznak felállítani, azon héber és roma, sőt német nyelvű feliratnak is lenni kellene, tekintettel hogy a kivégzettek között bizonyára ilyen nemzetiségű áldozatok is voltak. Annál inkább, mivel az esemény nincsen teljes egészében feltárva. (A járeki/tiszaistvánfalvi emlékműről lemaradt a magyar szöveg, ami sérti a magyar áldozatok emlékét!)

A leendő emlékműről, tehát, már most el lehet mondani, hogy nem magyar, nem Makovecz, de még csak az áldozatok közös emlékműve sem lesz. Mindez természetesen a mostani hatalomnak – amelyben a VMSZ is jelen van – az áldozatok iránti viszonyulását mutatja.

Kiss Gyula, a bizottság (véemeszees) elnöke elmondta, hogy „az elfogadott jogi forma azt jelenti, hogy következő lépésként a művelődésügyi tanács kérni fogja a káderbizottságtól és a városi bizottságtól, hogy hozzanak határozatot a közeljövőben egy bizottság megalakításáról az emlékműállítás folyamatának felügyeletére és levezetésére”.

– A képviselő-testület egy későbbi ülésén döntenek majd arról, hogy lesz egy ilyen bizottság, és hogy kik lesznek a tagjai. Ez után indulhat csak meg az elképzelés megszerkesztése és kivitelezése, a pályázatok kiírása… – magyarázta a művelődési bizottság elnöke. Vagyis az emlékműállítás körül még semmi sem teljesen biztos.

Kiss Gyula – a sajtóhír szerint – elmondta azt is, hogy figyelembe véve a városi bürokrácia folyamatainak tempóját, valószínűnek tartja, hogy az emlékművet az említett helyszínen 2019 derekán láthatjuk majd, de a jövő év folyamán mindenképp a helyére kerül.

A Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP)  – szeptember 1-jén – sajtóközlemény adott ki „az újvidéki magyar áldozatok emlékművéről”. Már a közlemény címéből is arra lehet következtetni, hogy a párt – a korábbi álláspontjával összhangban – kitart a Makovecz Imre tervezte emléktorony megépítése mellett a Futaki úti katonatemetőben.

– A legutóbbi szerbiai parlamenti választásokat megelőző politikai egyeztetés során a VMSZ-szel és a Magyar Egységpárttal az újvidéki magyar áldozatok emlékművének ügyében közös álláspontra jutottunk, s az a koalíciós program részévé vált. Ennek valóra váltása helyett viszont a VMSZ városi szervezete, a magyar vonatkozást nem hangsúlyozva, egy üzenetében jóval gyöngébb, történelmi tényeket egybemosó, általános jellegű javaslattal fordult az újvidéki illetékesekhez, amiről csak utólag értesítette pártunkat.  A VMDP azonnal kifejezésre juttatta, értesítve a nyilvánosságot, hogy mindez nincs összhangban közösen kidolgozott programcéljainkkal – áll a Csorba Béla pártelnök által aláírt közleményében a VMDP.

A párt emlékeztet arra is, hogy „hogy a magyar kormány 2015-ben határozatot hozott arról, miszerint fel kell építeni Makovecz Imre minden kivitelezhető tervét”. A párt számára „nem kétséges”, hogy a magyar kormány „erős partnere lesz”, amennyiben a tervezett Makovecz emléktorony engedélyezést sikerül „kijárni”, amit viszont a VMSZ-től, „mint szerbiai kormányerőtől” vár el.

Hogy ez az „elvárás” mennyire valós, az viszont kétséges. Kérdés az is, hogy a legyengült, elerőtlenedett VMDP mennyit nyom a politikai latban és képes-e rákényszeríteni a VMSZ-t a már meghozott döntés megváltoztatására. Egyébként az VMSZ Csorbáékat ez ügyben is egyszer már „átverte”. És az is, hogy a magyar kormány milyen álláspontot fogad el a mostani javaslattal kapcsolatban. Végül, nem hagyhatja szó nélkül ezt a fontos kegyeleti témát.

A jelekből ítélve, az emlékműállítás az 1944-45-ös vérengzés újvidéki áldozatainak – az eddigi huzavonára való tekintettel is – nem várható gyorsan. (Ha valamit el akarsz odázni, alakíts bizottságot – hangzik a politikusi mondás.) És az sem biztos, hogy a most – „(szűk többséggel)” – elfogadott javaslat kerül kivitelezése. Mindez bizonyára még politikai alkudozás és győzködés tárgya lesz az elkövetkező hónapokban.

 

2018. szeptember 5.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Ki a jó magyar és ki nem az

Természetesen azzal kérkednek, hogy ők a legjobb magyarok! Ahogy látom a „jó magyarok” időközben jócskán megszelídültek, >

Tovább

A nemzeti közösségi jogok újabb nyirbálása?

Az MNT-nek a kultúrában való döntéshozatali jogokért való mostani kiállása határozott és jogilag is indokolt. Kérdés >

Tovább

Európa árvái

Jól esett, hogy újra láthattam a régi ismerős arcokat. Kiderült, hogy Horvátországban és Szlovéniában mégis valamelyest >

Tovább

Az énekes halálát gyászolja a hatalom és az ellenzék

A mérvadó újságok megemlékeznek a 100 évvel ezelőtt 1921-ben született (2002-ben elhunyt) amerikai liberális filozófusról, John >

Tovább

Sok pénz, semmi eredmény

A jelenlegi vezetőknek halvány elképzelésük se nincsen, hogyan lehetne fejleszteni, a saját lábára állítani a délvidéki/vajdasági >

Tovább

A mazsolázók

Színre lépnek a névtelenül mazsolázó sajtómunkások, akik a megjelent autorizált interjút úgy vágják össze, hogy nem >

Tovább

Kusturica Szarajevó fölött

És akadnak azért jó dolgok is. Igaz, a halálhoz kötődnek ezek is. Elhunyt ugyanis az újvidéki >

Tovább

Az elrabolt idők nyomában

Én csak keresem a hagyományt miközben az a tudat kínoz, hogy elrabolták a múltomat.  Nem csak >

Tovább

A tévedhetetlenekkel szemben

Furcsa állítás, de bevallom: nem hiszek azoknak az embereknek, akik életükben nem tévedtek jó néhányszor. Nem >

Tovább

„Nesze semmi, fogd meg jól!”

Aki csak teheti, továbbra is tartson ki az elvett ingatlanok természetben való visszakövetelése mellett, ne fogadja >

Tovább

A közéleti vákuum depresszív hatása

A covid19 befagyasztotta az állapotokat, ami nem jelenti azt, hogy a társadalmi feszültségek nem növekszenek. Ezt >

Tovább

A harmincas évek újra meg újra felbukkanak

Az antifasiszta Európa kerekedett felül, az képviselte a többséget, és rossz érzéseim ellenére elégedett vagyok azzal, >

Tovább