Ma Gyárfás, Romuald névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Mit nem mersz elmondani?
Szívbe markoló történetet hallottam egy egyedül élő idős emberről, akit néhány héttel ezelőtt szólított el az Úr ebből a világból. Az utolsó napjait egy összedőlt ház romjai között tengette, a szomszédok egy kicsit megsajnálták, és nejlonból tetőt eszkábáltak a feje fölé, hogy legalább ne ázzon. Szabó Angéla:
A barátjánál lett rosszul, elvitte a mentő a kórházba, és két teljes napon át feküdt a patológián, mire megtalálták a hozzátartozóit, akik végül azonosíthatták. A temetés körül intézkedő unokahúgától illetékes helyen illetékes illetők megkérdezték, hogy mi lesz a hagyatékkal, milyen vagyona volt a bácsinak. Nem volt semmije, mondta szomorúan a hozzátartozó, nem volt senkije, nem volt semmije. Mert ha volt valamije, akkor azt „be kell ám adni”, erősítgette az ügyintéző. Erre már a fiatalasszony is kifakadt, mit adjak be, azt adjam be, hogy a férjemé volt a nadrág meg az ing, amiben eltemettük, mert még rendes gúnyája sem volt…
Ez a történet motoszkál a fejemben napok óta, miközben a falunk különböző pontjain elkövetett betörésekről mesélnek az emberek. Szóba kerülnek régebben elkövetett bűnesetek is, mostaniak is. Szavaikból kérdezés nélkül is kiderül, hogy sokan már napközben is zárva tartják a kaput, vagy legalább a ház bejárati ajtaját, sötétedés után behúzódnak, az idősek/magányosan hallgatóznak, fülelnek, későn kerülnek ágyba, rettegve alszanak el, és másnap kezdődik minden elölről. Elmondják nekem, de inkább ne írjam meg. Ne is szójak róla senkinek. Hallgassunk. Majdcsak megoldódik valahogy. Persze, szoktam mondani, majd a csend megoldja. Álljak össze vitatkozni? Inkább én is hallgatok. Csak gondolkodom. Annak nincs hangja, azt nem hallani.
MIT NEM MERSZ ELMONDANI?
Azt nem mered elmondani, hogy a kenyered javát már megetted, és most odajutottál, hogy nem érzed magad biztonságban a saját otthonodban? Azt nem mered elmondani, hogy csúnyán megloptak, hogy piszkosul kiraboltak, hogy elvitték a garasonként, petákonként összekuporgatott pénzecskédet, meg azt a néhány ezüst vagy arany ékszert, amit egy életen át összegyűjtöttél és ereklyeként őrizgettél? Azt nem mered elmondani, hogy már nem is kapcsolod fel a lámpát, hanem csak a sötét lakásban matatsz, botorkálsz, hogy néha hajnalig ott könyökölsz a félig nyitott ablak párkányán, egyik kezedben az elemlámpával, a másikban a mobiltelefonnal? Azt nem mered elmondani, hogy a bajban nem számíthatsz senkire: nincs rendőrség, nincs szomszéd, nincs rokon, nincs barát?
Azt nem mered elmondani, hogy most már nem csak a nyitott ablakon át jut be a tolvaj a házadba, hanem a gondosan bezárt ajtón keresztül is? Azt nem mered elmondani, hogy a betolakodót a kivilágított udvar, az előszobában égő lámpa se riasztja el, hogy szemben találod magad vele a folyosón és bár a csuklya alatt tisztán látod az arcát, sosem ismernéd fel? Azt nem mered elmondani, hogy teljesen fölborult az életed, hogy éjjelente nem pihensz, csak napvilágnál alszol két-három órát? Azt nem mered elmondani, hogy ingerült lettél, hogy megváltoztál, hogy minden zörejre összerezzensz, hogy eleged van mindenből? Azt nem mered elmondani, hogy levegő után kapkodva, remegő kézzel veszed be a mindennapi nyugtatót meg a vérnyomáscsökkentőt?
Azt nem mered elmondani, hogy szinte testi fájdalmat érzel, mert megaláztak, megtapostak, kibabráltak, elbántak veled? Azt nem mered elmondani, hogy még a gondolata is szörnyű annak, hogy miközben te alszol, idegenek szabadon járnak-kelnek az udvarodban, a házadban? Azt nem mered elmondani, hogy képtelen vagy megvédeni mindazt, ami a tied?
Azt nem mered elmondani, hogy a kutyáidat megmérgezték, hogy kedden eltemetted az elsőt, szerdán elhantoltad a másodikat, csütörtökön sírhelyet ástál a harmadiknak, pénteken meg elföldelted a negyediket is? Azt nem mered elmondani, hogy a hat kedvenc közül csak kettő maradt, csak kettő élte túl az ételmérgezést?
Azt nem mered elmondani, hogy buta, jólelkű és naiv voltál, hogy beengedtél az otthonodba olyan embereket is, akiket nem kellett volna? De te megbíztál bennük, bagóért dolgoztattál velük, néha vettek tőled ezt-azt, aztán a végén gátlástalanul megloptak.
Most, amikor ordítani, sivalkodni kellene, csendben lapulsz. A hangodat is ellopták. Makacsul hallgatsz. Nem szólsz semmit. Nem beszélünk róla. Hátha így nem lesz baj. Hátha így megúszod. Hátha.
Jó. Abbahagyom. Tudom. Értem. Valójában azt nem mered elmondani, hogy mindezt szégyellnéd a nyilvánosság előtt elmondani. Ezért csak így, négyszemközt…
Jobb, ha hallgatunk. Hallgatással még az Ördögöt is le lehet győzni.
Pssszt! Te se mondd senkinek.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Offenzív kisebbségi stratégiára van szükség
A kisebbség nem maradhat csak egyféle anyaországi zárvány vagy megtűrt közösség az nemzetállam kebelén, hanem a >
Tanárok, mi lesz veletek?
Hiszen Magyarországon betiltották az európai kultúratörténet és irodalom nagyobb részét, de nem kímélték a magyar népköltészetet, >
Szijjártó: „A szerbek jól teljesítenek”
A magyar külügyminiszter – úgy látszik – nem ismeri az országon belüli folyamatokat, de az Európai >
Eörsi-nosztalgia
Nyolcévi börtönbüntetésre ítélték, de négy év után kiszabadult, és soha többé nem tudott megbékélni a háborogva >
Véget vetni a megfélemlítésnek!
Talán már mondani sem kell, sem Pásztor, de (a radikálisból lett haladó) Igor Mirović a mai >
„Maradj mindig idegen!”
„A tisztes regény- és tárcagyáros nénik, a silány novellisták és fűzfapoéták, a grafomán puhányok - szögezte >
Ki lesz a győztes – a VMSZ vagy az SZHP?
Kétlem, hogy bárkinek is (beleértve a lovas Pásztort is) van áttekintése arról, hogy milyen a helyi >
A posztszocialista államokban, a több évtizedes elzártság kultúrája túlélte a vasfüggönyt
Csakhogy a folyamatot ez nem állítja le. Az idegenelleneséget hirdető kormányközeli médiumok a hírműsorukban hirdetik a >
Az udvari cselszövések egyre zavarosabbak
Zágrábban győztek a baloldali zöldek, Rijekában a szocialisták, de csak a zöldekkel való koalícióban, Splitben pedig >
Lovas esete Zemannal
Mindezek alapján talán érthetőbb, hogy a – többek szerint vitatott – irodalmi és politikai ambícióiról is >
Kiszorítósdi
Június 13-án eldől, hogy „Bácskossuthfalva 86 százalékban magyar lakossága”, „kiengedi-e a kezei közül a magyar önkormányzatot”, >
Elfogynak a magyar jogászok (is)!
A junior I. Pásztor, aki – a pozíciójánál fogva – eddig is tehetett volna a magyar >