Ma János, Zoltán névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Orbán Ráhel magánügyei
Tamás Gáspár Miklós
A demokratikusabb és emberibb viszonyokért folytatott – egyébként pillanatnyilag sajnos vesztésre álló – küzdelemben nem segít (sőt), ha a rendszerhez jelképesen kapcsolható, esendő magánszemélyek kisebb hibáit próbálják használni a rendszer vezetőinek a lejáratására. Említésre se méltó kis szabálysértések kerülnek a középpontba, holott hazánkban és a világban tragédia zajlik. Kérem, uraim és hölgyeim, hagyják abba. Tamás Gáspár Miklós (hvg.hu):
A miniszterelnök lánya elkövetett egy újabb apró szabálytalanságot, a sajtó ismét lesifotós fölvételeit közli, visszataszító élcelődésekkel kísérve.
Ezt írtam a Népszavában több mint négy évvel ezelőtt (2014. április 20-án), „Hagyjátok békén Ráhelt!” c. cikkemben: „Orbán Ráhel magánszemély, akinek hétköznapi, politikai értelemben jelentéktelen cselekedeteihez (kocsiban ül, telefonál, előadásra igyekszik) senkinek semmi köze. Ahhoz se, ha eközben óvatlanul elkövet holmi apró szabálytalanságot. Ennek semmi helye az újságban – én most nem is erről írok, hanem az újságról. Az újságnak hallgatással kell óvnia magánszemélyek magánéletét.”
Most, hogy a miniszterelnök lánya elkövetett egy újabb apró szabálytalanságot, a magyar – majd nyomában a horvát és szerb nyelvű – sajtó ismét lesifotós fölvételeit közli, visszataszító élcelődésekkel kísérve.
Négy éve ezt is írtam:
„A baloldali attitűd lényege a – kivétel nélkül – minden ember egyenlő szabadságának és méltóságának védelme. Ez a politikai ellenfelekre is áll, és hatványozottan áll azokra, akiknek a politikai ellenfélhez fűződő viszonya tisztára magánjellegű. Ámde magát az ellenfelet se szabad dehumanizáló, lealacsonyító módon személyében támadni.”
Erről a témáról többször voltam kénytelen említést tenni a közelmúltban, amikor tiltakoznom kellett a jelenlegi rendszer vezetőit ért lealacsonyító rágalmak vagy durvaságok miatt, amelyek – lehet – múló élvezetet szereznek a rendszerrel elégedetlen olvasóknak (meg a bulvármédiák kéjlesőinek), de amelyek méltatlanok a baloldalinak, liberálisnak, zöldnek stb. titulált sajtóhoz, méltatlanok mindenfajta humánus és jogtisztelő magatartáshoz. Tudom, hogy világszerte elterjedt dolog elcsórt levelek, lehallgatott magánbeszélgetések, lefotózott intim pillanatok közzététele az ellenfél lejáratása végett, de ennek a trendnek – az emberi méltóság vagy egyszerűen a jó ízlés és a jó modor védelmében – végét kellene szakasztani. Utálatos szokás, hogy némelyek hangrögzítővel a zsebükben beszélgetnek, majd milliókkal osztják meg a partnereik rút becsapásával, a bizalmukkal való visszaéléssel megszerzett információkat. A kétes értékű „leleplezések” mögött gyakran nem erkölcsi bírálat rejlik, hanem csalás és haszonlesés. Mintha feledésbe merült volna, hogy az indiszkréció morális és jellemhiba.
Mint ahogy attól se vagyunk elragadtatva, hogy valamelyik „közszereplő” véletlen elszólása, bakija, meggondolatlansága miatt műviharokat keltenek (mint ahogy annál is vannak fontosabb ügyek, mint hogy keresztes zászlókkal dekorálták Szent István-napon az Országházat, miközben a közvélemény súlyos alkotmánysértések fölött is könnyedén elsiklik, s miközben az „Alaptörvény”-nek a világi állam kötelező ideológiai semlegességét eltörlő szakasza halk csuklást is alig váltott ki a hírlapirodalomban).
A miniszterelnök úr és alvezérei családjának, barátainak és közvetlen politikai környezetének (és más, akár ellenzéki politikusoknak) az üzleti ügyei közérdeklődésre tarthatnak számot, mert államférfiaknak és államnőknek feddhetetlennek kell lenniük, és magánvagyonnal nem lenne szabad befolyásolniuk a közügyeket, illetve közpénzzel nem lenne szabad szaporítaniuk a magánvagyonukat. A sajtó joggal próbálja megakadályozni, de legalább nyilvánosságra hozni a visszaéléseket, ha vannak. És hát persze akadnak bőven.
De az, hogy az államvezető lánya mit művel az autópálya mellett, csak őrá, az útkezelőségre, a közlekedési rendőrségre, a környezetvédelmi hatóságra és a köztisztasági vállalatra tartozik, nem a sajtóra és nem a közvéleményre.
Mint ahogy az se lehet ízetlen tréfák tárgya, hogy fiatal nő áldott állapotban van.
Mindez szégyenletes, és hozzájárul a politika maradékának a zülléséhez, és különösen rosszul illik a magát humanistának képzelő baloldalhoz és szabadelvűséghez, amelynek egyik hittétele – ha jól tudom – a privacy, azaz a magánélet, az intimszféra, az otthon sértetlenségének a védelme. Különösen élesen vetődik föl ez, ha gyerekekről is szó van. Ízléstelenség, de elvtelenség is bármely magánembernek – akkor is, ha a közéletben fontos szerepet játszó személyekhez fűzi magánjellegű, pl. családi kapcsolat – a minden fontosságot nélkülöző kis botlásairól a belegyezése nélkül adatokat közölni a nyilvánossággal, és elvszegés a sajtótól (különösen a baloldali és liberális sajtótól) az ilyesmit terjeszteni, fölfújni, világgá ordítani. S ha már valaki ezt mégis közölte, a többi újságnak, portálnak stb. kutyakötelessége volna lemondani az olcsó „sikerről”. Félrenézni, hallgatni.
A demokratikusabb és emberibb viszonyokért folytatott – egyébként pillanatnyilag sajnos vesztésre álló – küzdelemben nem segít (sőt), ha a rendszerhez jelképesen kapcsolható, esendő magánszemélyek kisebb hibáit próbálják használni a rendszer vezetőinek a lejáratására. Említésre se méltó kis szabálysértések kerülnek a középpontba, holott hazánkban és a világban tragédia zajlik. Kérem, uraim és hölgyeim, hagyják abba.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A legújabb kapitalista menstruáció ideje
A koronavírus gazdasági rendszereket válságba sodor, de kilátásba helyezi a sikeres és új tőkefelhalmozás lehetőségét is. >
(Meg)marad, vagy nem?
Ismereteim szerint, a DélHír portál hívta fel először (február 22-én) a figyelmet, hogy a szerb Egészségügyi >
Gurul a dinár, gurul a forint
Szerbiában nem idézett elő felháborodást a Szerbiai Oknyomozó Újságíró Központ (CINS) jelentése arról, hogy miként támogatja >
Ki a jó magyar és ki nem az
Természetesen azzal kérkednek, hogy ők a legjobb magyarok! Ahogy látom a „jó magyarok” időközben jócskán megszelídültek, >
A nemzeti közösségi jogok újabb nyirbálása?
Az MNT-nek a kultúrában való döntéshozatali jogokért való mostani kiállása határozott és jogilag is indokolt. Kérdés >
Európa árvái
Jól esett, hogy újra láthattam a régi ismerős arcokat. Kiderült, hogy Horvátországban és Szlovéniában mégis valamelyest >
Az énekes halálát gyászolja a hatalom és az ellenzék
A mérvadó újságok megemlékeznek a 100 évvel ezelőtt 1921-ben született (2002-ben elhunyt) amerikai liberális filozófusról, John >
Sok pénz, semmi eredmény
A jelenlegi vezetőknek halvány elképzelésük se nincsen, hogyan lehetne fejleszteni, a saját lábára állítani a délvidéki/vajdasági >
A mazsolázók
Színre lépnek a névtelenül mazsolázó sajtómunkások, akik a megjelent autorizált interjút úgy vágják össze, hogy nem >
Kusturica Szarajevó fölött
És akadnak azért jó dolgok is. Igaz, a halálhoz kötődnek ezek is. Elhunyt ugyanis az újvidéki >
Az elrabolt idők nyomában
Én csak keresem a hagyományt miközben az a tudat kínoz, hogy elrabolták a múltomat. Nem csak >
A tévedhetetlenekkel szemben
Furcsa állítás, de bevallom: nem hiszek azoknak az embereknek, akik életükben nem tévedtek jó néhányszor. Nem >