2020. szeptember 25. péntek
Ma Eufrozina, Kende névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Orbán Ráhel magánügyei

Tamás Gáspár Miklós
Tamás Gáspár Miklós

A demokratikusabb és emberibb viszonyokért folytatott – egyébként pillanatnyilag sajnos vesztésre álló – küzdelemben nem segít (sőt), ha a rendszerhez jelképesen kapcsolható, esendő magánszemélyek kisebb hibáit próbálják használni a rendszer vezetőinek a lejáratására. Említésre se méltó kis szabálysértések kerülnek a középpontba, holott hazánkban és a világban tragédia zajlik. Kérem, uraim és hölgyeim, hagyják abba. Tamás Gáspár Miklós (hvg.hu):

A miniszterelnök lánya elkövetett egy újabb apró szabálytalanságot, a sajtó ismét lesifotós fölvételeit közli, visszataszító élcelődésekkel kísérve.

Ezt írtam a Népszavában több mint négy évvel ezelőtt (2014. április 20-án), „Hagyjátok békén Ráhelt!” c. cikkemben: „Orbán Ráhel magánszemély, akinek hétköznapi, politikai értelemben jelentéktelen cselekedeteihez (kocsiban ül, telefonál, előadásra igyekszik) senkinek semmi köze. Ahhoz se, ha eközben óvatlanul elkövet holmi apró szabálytalanságot. Ennek semmi helye az újságban – én most nem is erről írok, hanem az újságról. Az újságnak hallgatással kell óvnia magánszemélyek magánéletét.”

Most, hogy a miniszterelnök lánya elkövetett egy újabb apró szabálytalanságot, a magyar – majd nyomában a horvát és szerb nyelvű – sajtó ismét lesifotós fölvételeit közli, visszataszító élcelődésekkel kísérve.

Négy éve ezt is írtam:

„A baloldali attitűd lényege a – kivétel nélkül – minden ember egyenlő szabadságának és méltóságának védelme. Ez a politikai ellenfelekre is áll, és hatványozottan áll azokra, akiknek a politikai ellenfélhez fűződő viszonya tisztára magánjellegű. Ámde magát az ellenfelet se szabad dehumanizáló, lealacsonyító módon személyében támadni.”

Erről a témáról többször voltam kénytelen említést tenni a közelmúltban, amikor tiltakoznom kellett a jelenlegi rendszer vezetőit ért lealacsonyító rágalmak vagy durvaságok miatt, amelyek – lehet – múló élvezetet szereznek a rendszerrel elégedetlen olvasóknak (meg a bulvármédiák kéjlesőinek), de amelyek méltatlanok a baloldalinak, liberálisnak, zöldnek stb. titulált sajtóhoz, méltatlanok mindenfajta humánus és jogtisztelő magatartáshoz. Tudom, hogy világszerte elterjedt dolog elcsórt levelek, lehallgatott magánbeszélgetések, lefotózott intim pillanatok közzététele az ellenfél lejáratása végett, de ennek a trendnek – az emberi méltóság vagy egyszerűen a jó ízlés és a jó modor védelmében – végét kellene szakasztani. Utálatos szokás, hogy némelyek hangrögzítővel a zsebükben beszélgetnek, majd milliókkal osztják meg a partnereik rút becsapásával, a bizalmukkal való visszaéléssel megszerzett információkat. A kétes értékű „leleplezések” mögött gyakran nem erkölcsi bírálat rejlik, hanem csalás és haszonlesés. Mintha feledésbe merült volna, hogy az indiszkréció morális és jellemhiba.

Mint ahogy attól se vagyunk elragadtatva, hogy valamelyik „közszereplő” véletlen elszólása, bakija, meggondolatlansága miatt műviharokat keltenek (mint ahogy annál is vannak fontosabb ügyek, mint hogy keresztes zászlókkal dekorálták Szent István-napon az Országházat, miközben a közvélemény súlyos alkotmánysértések fölött is könnyedén elsiklik, s miközben az „Alaptörvény”-nek a világi állam kötelező ideológiai semlegességét eltörlő szakasza halk csuklást is alig váltott ki a hírlapirodalomban).

A miniszterelnök úr és alvezérei családjának, barátainak és közvetlen politikai környezetének (és más, akár ellenzéki politikusoknak) az üzleti ügyei közérdeklődésre tarthatnak számot, mert államférfiaknak és államnőknek feddhetetlennek kell lenniük, és magánvagyonnal nem lenne szabad befolyásolniuk a közügyeket, illetve közpénzzel nem lenne szabad szaporítaniuk a magánvagyonukat. A sajtó joggal próbálja megakadályozni, de legalább nyilvánosságra hozni a visszaéléseket, ha vannak. És hát persze akadnak bőven.

De az, hogy az államvezető lánya mit művel az autópálya mellett, csak őrá, az útkezelőségre, a közlekedési rendőrségre, a környezetvédelmi hatóságra és a köztisztasági vállalatra tartozik, nem a sajtóra és nem a közvéleményre.

Mint ahogy az se lehet ízetlen tréfák tárgya, hogy fiatal nő áldott állapotban van.

Mindez szégyenletes, és hozzájárul a politika maradékának a zülléséhez, és különösen rosszul illik a magát humanistának képzelő baloldalhoz és szabadelvűséghez, amelynek egyik hittétele – ha jól tudom – a privacy, azaz a magánélet, az intimszféra, az otthon sértetlenségének a védelme. Különösen élesen vetődik föl ez, ha gyerekekről is szó van. Ízléstelenség, de elvtelenség is bármely magánembernek – akkor is, ha a közéletben fontos szerepet játszó személyekhez fűzi magánjellegű, pl. családi kapcsolat – a minden fontosságot nélkülöző kis botlásairól a belegyezése nélkül adatokat közölni a nyilvánossággal, és elvszegés a sajtótól (különösen a baloldali és liberális sajtótól) az ilyesmit terjeszteni, fölfújni, világgá ordítani. S ha már valaki ezt mégis közölte, a többi újságnak, portálnak stb. kutyakötelessége volna lemondani az olcsó „sikerről”. Félrenézni, hallgatni.

A demokratikusabb és emberibb viszonyokért folytatott – egyébként pillanatnyilag sajnos vesztésre álló – küzdelemben nem segít (sőt), ha a rendszerhez jelképesen kapcsolható, esendő magánszemélyek kisebb hibáit próbálják használni a rendszer vezetőinek a lejáratására. Említésre se méltó kis szabálysértések kerülnek a középpontba, holott hazánkban és a világban tragédia zajlik. Kérem, uraim és hölgyeim, hagyják abba.

 

2018. augusztus 23.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Szerbia egyetlen csatlakozási fejezetet sem nyitott az idén

A dokumentum hangoztatja, hogy „a nemzeti kisebbségek védelmét Vajdaság AT-on kívül fejleszteni kell”. Mintha a Vajdaságban >

Tovább

Azt hallom, csoda történt Washingtonban

Ez történik most is, és így marad időtlen-időkig, ha időközben nem tör ki egy regionális háború. >

Tovább

Osztozkodás a lőporos hordón

A Nyugat-Balkán – leánykori nevén Jugoszlávia plusz Albánia – befolyásolásáért többen vetekednek: az EU, az USA, >

Tovább

Botrány Újvidéken

Szerbia ezúttal kiállította saját igazolványát, az osztályzaton nem csodálkozom. Ellenben miért hallgatnak a polgárok? Félnek? Tudják, >

Tovább

Menekülés a magányból a forradalomba

A Menj és szenvedj te is, című, a Nyugatban megjelent naplójegyzetei elárulják, hogy semmiképpen sem az >

Tovább

Javasasszonyok és politológusok

A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >

Tovább

Kettős nyomás alatt

Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >

Tovább

Örömünnep Szerbiában

Nem irigylem a szerbiai politikusokat sem. Hogyan lehet kormányozni egy nemzetet, amelynek lelkében ilyen mély ellentmondások >

Tovább

Konformizmus-vita

Nos, a vereség lehelete már ekkor érződött, ám a folyóiratot, amelynek indulása 1968 előszelét is jelezte, >

Tovább

Örök hála Bosnyák Istvánnak

Magától értetődő volt minden egyes mondata. Most azonban arra gondolok, hogy a lehetetlenre vállalkozott. Csak abban >

Tovább

Szaxofon

A szomszéd, a gimnázium igazgatója, Uroš bácsi szóvá is tette édesapámnak, hogy „eladtuk a kutyánkat, hogy >

Tovább

Alternatíva nélküli kor

Hobsbawm szerint az a veszély fenyeget bennünket, hogy felülkerekednek „a jobboldali, demagóg, idegengyűlölő, nacionalista rendszerek, amelyek >

Tovább