2019. november 19. kedd
Ma Erzsébet, Zsóka névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Napi ajánló

„A jogi keret jelentősen jobb a kisebbségek valós helyzeténél”

A Helsinki Emberi Jogok Szerbiai Bizottsága a nemzeti kisebbségekről

Bozóki Antal
Bozóki Antal

A két belgrádi szervezet – az Etnikai Kutatóközpont és a Helsinki Emberi Jogok Szerbiai Bizottsága – szakértőinek véleménye nem támasztja alá a szerb kormányfő állítást, miszerint „Szerbia példaképül szolgálhat a nemzeti kisebbségek jogainak és szabadságjogainak tiszteletben tartása terén”. Mit ér a jogi keret, ha a gyakorlat mást mutat? Bozóki Antal:

Szerbia példaképül szolgálhat a nemzeti kisebbségek jogainak és szabadságjogainak tiszteletben tartása terén.

Ana Brnabić szerb kormányfő (Washington, 2018. július 21.)

A magyar közösség helyzetét bemutató tanulmányok, elemzések, kiadványok hiányában, fontos ismereteket, adatokat, megállapításokat és következtetéseket tartalmaznak az emberi jogok állásával és a nemzeti kisebbségek státusával foglalkozó szerb kutatók vizsgálatai. (Ha már mi nem törődünk a saját helyzetünk bemutatásával, mégis akadnak, akik ezzel is foglalkoznak.)

Így, például, a nemzeti kisebbségek hatékony részvételét kutatták Szerbia társadalmi és politikai életében a belgrádi Etnikai Kutatóközpont (Centar za istrаživanje etniciteta – CIE) munkatársai. Kutatásaik eredményét külön publikációban jelentették meg, amit június 29-én Szabadkán mutattak be, a Magyar Nemzeti Tanács székházában tartott konferencián.

A szakértők egyik legfontosabb megállapítása: „Szerbia becikkelyezett minden nemzetközi aktust, amellyel a nemzeti kisebbségeknek szavatolják a közéletben való hatékony részvételt. Szerbia alkotmánya és a mérvadó törvények előírják a nemzeti alapon való megkülönböztetés tilalmát a közéletben való részvétellel kapcsolatban, a köztisztségekhez és a közhatalmi munkahelyekhez való hozzáféréskor. Ez mellett, határozottan kimondják, hogy a közhatalomban való munkaviszony létesítéskor figyelmet fordítanak a nemzeti kisebbségek megfelelő képviseletére. A gyakorlatban jelen lévő nemzeti kisebbségek alulképviseltsége a közigazgatásban azonban rámutat, hogy az alkotmányos és törvényes elvek alkalmazása valahogy nem működik.” 

A Helsinki Emberi Jogok Szerbiai Bizottsága (Helsinški odbor za ljudska prava u Srbiji) is, az éves jelentéseiben, rendszerint foglalkozik a nemzeti kisebbségek helyzetének alakulásával.

A legutóbbi, a 2017-es évre vonatkozó, Szerbiai reális korlátozottsága a saját jövőjének választásában [Realna ograničenja Srbije u izboru sopstvene budućnosti] c. Kiadvány. A politikai akarat és a rendszer hiánya a kisebbségek társadalmi integrációjában [Manjak političke volje i sistema u društvenoj integraciji manjina] külön fejezetben (75-90. oldal) foglalkozik a kisebbségek helyzetének időszerű problémáival.

A kiadvány szerzői megállapítják, hogy „a jogi keret, amely magába foglalja az európai kisebbségi mércéket és normákat, jelentősen jobb a kisebbségek valós helyzeténél.  Szerbia – Jugoszlávia szétesése után – etnikai-nemzeti alapú homogén államot teremt, ami kizárja a kompromisszumot a kisebbségekkel. A nemzeti kisebbségekkel való egyensúly szükséges a kulturális és etnikai különbözőségek támogatásához, de a szeparatista mozgalmak megakadályozásához is. Tevékeny azonban Belgrád politikája, amely az észak-koszovói és a boszniai szeparatizmuson dolgozik. Szerbia, az ilyen politika miatt, amikor a nemzeti kisebbségekről van szó, szembetalálja magát a szomszédos országok követeléseivel. A legmagasabb mércéket igénylik, amelyeket Szerbia nem tart tiszteletben, azt állítva, hogy az „egyelten többnemzetiségű ország a régióban”. A nemzeti kisebbségek lényegi tiszteletben nem tartása miatt Szerbiának komoly problémái lesznek az egyes fejezetekből eredő kötelezettségek teljesítésével az Európai Unióval folytatott csatlakozási tárgyalások során.”

A szerzők általános benyomása, hogy „vannak pozitív fejlemények a nemzeti kisebbségek jogainak megvalósítása jogi keretének a fejlesztésében, szükséges viszont, hogy az elfogadott törvényeket és stratégiai dokumentumokat következetesen alkalmazzák a gyakorlatban”.

A nemzeti kisebbségek védelmére vonatkozó, „már létező törvényhozás következetes alkalmazásának szükségére évek óta rámutatnak a civil szervezetek, az Európai Bizottság és más nemzetközi szervezetek, hogy a gyakorlatban csökkenjen a legérzékenyebb csoportok elterjedt megkülönböztetése a társadalomban és hozzájáruljon a kisebbségek társadalmi integrálódásához” – emlékeztetnek a kutatók.

A kiadvány megállapítja, hogy a nemzeti kisebbségek integrálódása, „az ezen a területen elért bizonyos sikerek ellenére, Szerbiában még mindig nem valósult meg. A nemzeti kisebbségek teljes integrálásához szükséges a szisztematikus hozzáállás és a nemzeti kisebbségek védelmére vonatkozó törvényhozás következetes alkalmazása.”

A nemzeti kisebbségek védelmének szempontjából „nagyon fontos Szerbia integrálódása az Európai Unióba, mivel ennek a folyamatnak a keretében a szomszédos EU-tagságú államokkal kétoldalúan megoldhatók a nemzeti kisebbségek kérdései is. Amennyiben Szerbia nem tartja tiszteletben a nemzeti kisebbségekre vonatkozó kétoldalú egyezményeket, a szomszédos EU-tagállamok megállíthatják Szerbia haladását az EU integrációban, amíg ezeket a kötelezettségeket nem teljesíti. Az oktatás területén történt éppen egy ilyen eset, amikor a horvát nyelvű tankönyvek kérdése miatt Horvátország blokkolta az oktatásra, a kultúrára és a fiatalokra vonatkozó a 26. tárgyalási fejezet megnyitását. A fejezetet utólag megnyitották, miután aláírásra került a nemzeti kisebbségi tankönyvkiadásról szóló együttműködési memorandum függeléke. Nagyon fontos azonban a nemzeti kisebbségek problémáihoz, de nem csak, mint az EU integráció egyik feltételéhez való szisztematikus hozzáállás, mert a kisebbségekhez való viszonyulás egy állam demokratikusságának a mércéje.

A Helsinki Bizottság kutatói szerint, „a nemzeti kisebbségeknek a közösségi életbe való integrációjának egyik fokmérője a kisebbségek politikai részvétele. Szerbiában 108 regisztrált politikai párt létezik, amelyek közül 63 a nemzeti kisebbségek pártja, ami a nyilvántartásba vett politikai pártok mintegy 60 százaléka. A nemzeti kisebbségek nyilvántartott pártjainak többsége egy nemzeti kisebbség érdekeit képviseli, ami a nemzeti kisebbségek választott képviselői közötti politikai együttműködés fejlesztésének szükségességére utal.  Ilyen összefüggésben hangsúlyozni kell, hogy egy pártnak, amelyik a nemzeti kisebbség érdekeit képviseli, 1000 aláírásra van szüksége a nyilvántartásba vételhez (a többi párttól eltérően, amelyeknek 10 ezer aláírás szükséges), de ahhoz, hogy jelöltlistát állítson a köztársasági parlamenti választásokon, 10 ezer aláírást szükséges mellékelnie. Az ilyen helyzet egyenlőtlen helyzetbe hozza különösen a kisebb létszámú nemzeti kisebbségek képviselőit.”

A kisebbségek helyzetével foglalkozó fejezet végén a szerzők megállapítják, hogy „az elfogadott stratégiai dokumentumok és a törvényhozás a nemzeti kisebbségek integrálódásához a legjobban akkor járulnak hozzá, ha azokat következetesen alkalmazzák. Ezért nagyon fontos, hogy a társadalmi csoportoknak, amelyeket sikeresen integrálni kell a közösségbe, aktív szerepe legyen ezeknek a dokumentumoknak a megalkotásában. Ugyan ilyen fontosságú, hogy a párbeszédbe bekapcsolódjanak a civil társadalom szervezetei és a nemzeti kisebbségekkel folytatott munkában sokéves tapasztalattal rendelkező szakértők, mivel fejleszthetik a törvényhozás minőségét és elősegíthetik az állam stratégiai dokumentumaiban előlátott tevékenységeket. A nemzeti kisebbségek helyzetének fejlesztése megköveteli a nemzeti kisebbségek és a hatalom állandó párbeszédét, valamint az elfogadott stratégiai dokumentumok, törvények és egyéb mérvadó előírások alkalmazását. Szerbiában azonban nagy probléma éppen a törvények alkalmazása.”

A Helsinki Bizottság szakértői a kiadványban az alábbi záradékokat és ajánlásokat fogalmazták meg:

1. A civil társadalmi szervezetek évek óta rámutatnak a törvények és más jogszabályok alkalmazásának szükségességére. Nagyon fontos, hogy az elfogadott törvények ne maradjanak „holt betű a papíron”, és hogy a nemzeti kisebbségek helyzetére vonatkozó tevékenységeket a gyakorlatban valóban alkalmazzák.

2.  A nemzeti kisebbségek képviselőinek és a szakértői nyilvánosság bekapcsolása a jogszabályok előkészítésébe és alkalmazásába hozzájárul a jogi dokumentumok minőségéhez és azok hatékony, valamint következetes alkalmazásához. Ilyen értelemben a nemzeti kisebbségek védelme területén szükséges a társadalom összes mérvadó csoportjának állandó párbeszéde.

3. A közigazgatási intézményekben a nemzeti kisebbségnek még mindig nincsen elég képviselője, ami kedvezőtlenül hat a nemzeti kisebbségeknek az állami rendszerbe való integrálódására. Szükséges biztosítani a nemzeti kisebbségi közösségek tevékenyebb részvételét az állami szervek munkájában.

4. A veszélyeztetett csoportok még mindig elterjed megkülönböztetése miatt szükséges folytatni a polgárok képzését és tájékoztatását a megkülönböztetés fogalmáról és annak létezéséről a mindennapi életben, valamint növelni a tolerancia jelentőségének tudatát a társadalomban. Külön aggodalomra ad okot a diszkriminációs álláspontok elterjedtsége a tanuló ifjúság körében, ezért szükséges, hogy a formális oktatási rendszer be legyen kapcsolva az ilyen jellegű tevékenységbe.

5. Általános ajánlás az összes szerbiai kisebbségi csoport helyzetének javítására a kisebbségek társadalmi integrációja átfogó rendszerének alkalmazása, a nemzeti kisebbségek védelme kérdésének szisztematikus megoldása érdekében.

A Helsinki Bizottság említett kiadványának a kisebbségekkel foglalkozó részének legalább három hiányossága is van.

Az egyik az, hogy a nemzeti kisebbségeket egy kalap alá veszi a „szociális erőszaknak kitett csoportokkal”, az „LGBT populációval” és az „idősebb személyek védelmével”, ami mégsem ugyanaz. Talán azért, mivel az utóbbi időben az Európai Unióban is sok esetben hasonló csoportosítást alkalmaznak.

A másik hiánynak, hogy a kiadvány csak „a kisebbségek társadalmi integrációjáról” értekezik, miközben – legalábbis a nemzeti kisebbségek esetében – elhallgatja a nemzeti kisebbségek identitásának / önazonossága megőrzésének kérdéseit. Pedig az – a nemzeti kisebbségek számára – legalább éppen olyan fontos, mint az integrálódás.

Kalmár Ferenc, a magyar Külgazdasági és Külügyminisztérium miniszteri biztosa (aki egyébként a magyar-szerb/szerb-magyar kisebbségjogi államközi vegyes bizottság magyar elnöke is), az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetnek (EBESZ) az úgynevezett bolzanói ajánlások 10. évfordulója alkalmából 2018. július 16-án Budapesten tartott konferencián hangsúlyozta: „A nemzeti kisebbségek többségi társadalomba integrálása a kollektív jogok megadása nélkül csak asszimilációhoz vezethet. Hozzátette, a kisebbségek megmaradásának előfeltétele, hogy csak közösségként szabad integrálódniuk, hiszen csak a közösség képes megőrizni anyanyelvét, kultúráját, identitását.”

A harmadik hibának pedig azt tartom, hogy a kisebbségre vonatkozó fejezet szinte egyetlen adatot sem tartalmaz, amivel illusztrálná az – egyébként helyes – megállapítást, miszerint Szerbiában „a jogi keret, amely magába foglalja az európai kisebbségi mércéket és normákat, jelentősen jobb a kisebbségek valós helyzeténél”.

A két belgrádi szervezet – az Etnikai Kutatóközpont és a Helsinki Emberi Jogok Szerbiai Bizottsága – szakértőinek véleménye nem támasztja alá a szerb kormányfő állítást, miszerint „Szerbia példaképül szolgálhat a nemzeti kisebbségek jogainak és szabadságjogainak tiszteletben tartása terén”. Mit ér a jogi keret, ha a gyakorlat mást mutat? 

 

2018. augusztus 17.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Füstbe ment szerv

Azt hiszem elég volt, ezt az egész cudarságot, nekünk, egymást kézen fogva, mindenáron el kell kerülnünk. >

Tovább

Virág a kormányzó úr sírján

Érdektelen, hogy Lázár János (aki Orbán utóda szeretne lenni) miért tette ezt – és hogy miért >

Tovább

Háborús emlékek nyomában

Arra szeretném kérni Önöket, hogy ezt, amit most tőlem hallottak, adják tovább, és meséljék el, hogy >

Tovább

„Mórahalmon egyeztettek”

Mivel a VB következő (hatodik) ülését a társelnökök 2020 februárjára jelezték, a Magyar Nemzeti Tanácsnak (MNT) >

Tovább

Ökomama

Arra nem emlékszem, hogy a „természet” fogalmát úgy általánosságban emlegették volna. Hanem csak konkrétan: kukorica, karfiol, >

Tovább

"Kivérezteti a vajdasági magyarságot a kettős állampolgárság"

„Lehet mellébeszélni, de az az igazság, hogy a vajdasági magyar közösség menthetetlenné vált, s egy évtizeden >

Tovább

„Szerbiának két külügyminisztere...”

A magyar külpolitika tehát a nyugat-balkáni országok integrálását az Európai Unióba stratégiai fontosságúnak tartja, miközben teljesen >

Tovább

A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI

A nemzeti kisebbségek helyzetét egy társadalomban/országban számos tényező együttes létezése alapján lehet csak megállapítani, amelyek közül >

Tovább

A jugoszláv rendszerváltás

Egy könyv címe szerint pedig „A háború a Maksimirben kezdődött el”, azaz 1990. május 13-án, amikor >

Tovább

A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI

A gond nem csak a képviselők számával van, hanem, sajnos, azzal is hogyan képviselik a délvidéki/vajdasági >

Tovább

A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI

Hogyan lehetséges, hogy olyan községben, mint a zombori, nagybecskereki, nagykikindai, vagy Muzslya, a Közép-Bánság legnagyobb magyar >

Tovább

„Így pusztul ki a bánsági magyarság”!

A nyár nagy részét a bánsági Tordán töltöttem, így alkalmam volt megismerkedni a falu életével és >

Tovább