2021. december 2. csütörtök
Ma Melinda, Vivien, Aranka névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

„A jogi keret jelentősen jobb a kisebbségek valós helyzeténél”

A Helsinki Emberi Jogok Szerbiai Bizottsága a nemzeti kisebbségekről

Bozóki Antal
Bozóki Antal

A két belgrádi szervezet – az Etnikai Kutatóközpont és a Helsinki Emberi Jogok Szerbiai Bizottsága – szakértőinek véleménye nem támasztja alá a szerb kormányfő állítást, miszerint „Szerbia példaképül szolgálhat a nemzeti kisebbségek jogainak és szabadságjogainak tiszteletben tartása terén”. Mit ér a jogi keret, ha a gyakorlat mást mutat? Bozóki Antal:

Szerbia példaképül szolgálhat a nemzeti kisebbségek jogainak és szabadságjogainak tiszteletben tartása terén.

Ana Brnabić szerb kormányfő (Washington, 2018. július 21.)

A magyar közösség helyzetét bemutató tanulmányok, elemzések, kiadványok hiányában, fontos ismereteket, adatokat, megállapításokat és következtetéseket tartalmaznak az emberi jogok állásával és a nemzeti kisebbségek státusával foglalkozó szerb kutatók vizsgálatai. (Ha már mi nem törődünk a saját helyzetünk bemutatásával, mégis akadnak, akik ezzel is foglalkoznak.)

Így, például, a nemzeti kisebbségek hatékony részvételét kutatták Szerbia társadalmi és politikai életében a belgrádi Etnikai Kutatóközpont (Centar za istrаživanje etniciteta – CIE) munkatársai. Kutatásaik eredményét külön publikációban jelentették meg, amit június 29-én Szabadkán mutattak be, a Magyar Nemzeti Tanács székházában tartott konferencián.

A szakértők egyik legfontosabb megállapítása: „Szerbia becikkelyezett minden nemzetközi aktust, amellyel a nemzeti kisebbségeknek szavatolják a közéletben való hatékony részvételt. Szerbia alkotmánya és a mérvadó törvények előírják a nemzeti alapon való megkülönböztetés tilalmát a közéletben való részvétellel kapcsolatban, a köztisztségekhez és a közhatalmi munkahelyekhez való hozzáféréskor. Ez mellett, határozottan kimondják, hogy a közhatalomban való munkaviszony létesítéskor figyelmet fordítanak a nemzeti kisebbségek megfelelő képviseletére. A gyakorlatban jelen lévő nemzeti kisebbségek alulképviseltsége a közigazgatásban azonban rámutat, hogy az alkotmányos és törvényes elvek alkalmazása valahogy nem működik.” 

A Helsinki Emberi Jogok Szerbiai Bizottsága (Helsinški odbor za ljudska prava u Srbiji) is, az éves jelentéseiben, rendszerint foglalkozik a nemzeti kisebbségek helyzetének alakulásával.

A legutóbbi, a 2017-es évre vonatkozó, Szerbiai reális korlátozottsága a saját jövőjének választásában [Realna ograničenja Srbije u izboru sopstvene budućnosti] c. Kiadvány. A politikai akarat és a rendszer hiánya a kisebbségek társadalmi integrációjában [Manjak političke volje i sistema u društvenoj integraciji manjina] külön fejezetben (75-90. oldal) foglalkozik a kisebbségek helyzetének időszerű problémáival.

A kiadvány szerzői megállapítják, hogy „a jogi keret, amely magába foglalja az európai kisebbségi mércéket és normákat, jelentősen jobb a kisebbségek valós helyzeténél.  Szerbia – Jugoszlávia szétesése után – etnikai-nemzeti alapú homogén államot teremt, ami kizárja a kompromisszumot a kisebbségekkel. A nemzeti kisebbségekkel való egyensúly szükséges a kulturális és etnikai különbözőségek támogatásához, de a szeparatista mozgalmak megakadályozásához is. Tevékeny azonban Belgrád politikája, amely az észak-koszovói és a boszniai szeparatizmuson dolgozik. Szerbia, az ilyen politika miatt, amikor a nemzeti kisebbségekről van szó, szembetalálja magát a szomszédos országok követeléseivel. A legmagasabb mércéket igénylik, amelyeket Szerbia nem tart tiszteletben, azt állítva, hogy az „egyelten többnemzetiségű ország a régióban”. A nemzeti kisebbségek lényegi tiszteletben nem tartása miatt Szerbiának komoly problémái lesznek az egyes fejezetekből eredő kötelezettségek teljesítésével az Európai Unióval folytatott csatlakozási tárgyalások során.”

A szerzők általános benyomása, hogy „vannak pozitív fejlemények a nemzeti kisebbségek jogainak megvalósítása jogi keretének a fejlesztésében, szükséges viszont, hogy az elfogadott törvényeket és stratégiai dokumentumokat következetesen alkalmazzák a gyakorlatban”.

A nemzeti kisebbségek védelmére vonatkozó, „már létező törvényhozás következetes alkalmazásának szükségére évek óta rámutatnak a civil szervezetek, az Európai Bizottság és más nemzetközi szervezetek, hogy a gyakorlatban csökkenjen a legérzékenyebb csoportok elterjedt megkülönböztetése a társadalomban és hozzájáruljon a kisebbségek társadalmi integrálódásához” – emlékeztetnek a kutatók.

A kiadvány megállapítja, hogy a nemzeti kisebbségek integrálódása, „az ezen a területen elért bizonyos sikerek ellenére, Szerbiában még mindig nem valósult meg. A nemzeti kisebbségek teljes integrálásához szükséges a szisztematikus hozzáállás és a nemzeti kisebbségek védelmére vonatkozó törvényhozás következetes alkalmazása.”

A nemzeti kisebbségek védelmének szempontjából „nagyon fontos Szerbia integrálódása az Európai Unióba, mivel ennek a folyamatnak a keretében a szomszédos EU-tagságú államokkal kétoldalúan megoldhatók a nemzeti kisebbségek kérdései is. Amennyiben Szerbia nem tartja tiszteletben a nemzeti kisebbségekre vonatkozó kétoldalú egyezményeket, a szomszédos EU-tagállamok megállíthatják Szerbia haladását az EU integrációban, amíg ezeket a kötelezettségeket nem teljesíti. Az oktatás területén történt éppen egy ilyen eset, amikor a horvát nyelvű tankönyvek kérdése miatt Horvátország blokkolta az oktatásra, a kultúrára és a fiatalokra vonatkozó a 26. tárgyalási fejezet megnyitását. A fejezetet utólag megnyitották, miután aláírásra került a nemzeti kisebbségi tankönyvkiadásról szóló együttműködési memorandum függeléke. Nagyon fontos azonban a nemzeti kisebbségek problémáihoz, de nem csak, mint az EU integráció egyik feltételéhez való szisztematikus hozzáállás, mert a kisebbségekhez való viszonyulás egy állam demokratikusságának a mércéje.

A Helsinki Bizottság kutatói szerint, „a nemzeti kisebbségeknek a közösségi életbe való integrációjának egyik fokmérője a kisebbségek politikai részvétele. Szerbiában 108 regisztrált politikai párt létezik, amelyek közül 63 a nemzeti kisebbségek pártja, ami a nyilvántartásba vett politikai pártok mintegy 60 százaléka. A nemzeti kisebbségek nyilvántartott pártjainak többsége egy nemzeti kisebbség érdekeit képviseli, ami a nemzeti kisebbségek választott képviselői közötti politikai együttműködés fejlesztésének szükségességére utal.  Ilyen összefüggésben hangsúlyozni kell, hogy egy pártnak, amelyik a nemzeti kisebbség érdekeit képviseli, 1000 aláírásra van szüksége a nyilvántartásba vételhez (a többi párttól eltérően, amelyeknek 10 ezer aláírás szükséges), de ahhoz, hogy jelöltlistát állítson a köztársasági parlamenti választásokon, 10 ezer aláírást szükséges mellékelnie. Az ilyen helyzet egyenlőtlen helyzetbe hozza különösen a kisebb létszámú nemzeti kisebbségek képviselőit.”

A kisebbségek helyzetével foglalkozó fejezet végén a szerzők megállapítják, hogy „az elfogadott stratégiai dokumentumok és a törvényhozás a nemzeti kisebbségek integrálódásához a legjobban akkor járulnak hozzá, ha azokat következetesen alkalmazzák. Ezért nagyon fontos, hogy a társadalmi csoportoknak, amelyeket sikeresen integrálni kell a közösségbe, aktív szerepe legyen ezeknek a dokumentumoknak a megalkotásában. Ugyan ilyen fontosságú, hogy a párbeszédbe bekapcsolódjanak a civil társadalom szervezetei és a nemzeti kisebbségekkel folytatott munkában sokéves tapasztalattal rendelkező szakértők, mivel fejleszthetik a törvényhozás minőségét és elősegíthetik az állam stratégiai dokumentumaiban előlátott tevékenységeket. A nemzeti kisebbségek helyzetének fejlesztése megköveteli a nemzeti kisebbségek és a hatalom állandó párbeszédét, valamint az elfogadott stratégiai dokumentumok, törvények és egyéb mérvadó előírások alkalmazását. Szerbiában azonban nagy probléma éppen a törvények alkalmazása.”

A Helsinki Bizottság szakértői a kiadványban az alábbi záradékokat és ajánlásokat fogalmazták meg:

1. A civil társadalmi szervezetek évek óta rámutatnak a törvények és más jogszabályok alkalmazásának szükségességére. Nagyon fontos, hogy az elfogadott törvények ne maradjanak „holt betű a papíron”, és hogy a nemzeti kisebbségek helyzetére vonatkozó tevékenységeket a gyakorlatban valóban alkalmazzák.

2.  A nemzeti kisebbségek képviselőinek és a szakértői nyilvánosság bekapcsolása a jogszabályok előkészítésébe és alkalmazásába hozzájárul a jogi dokumentumok minőségéhez és azok hatékony, valamint következetes alkalmazásához. Ilyen értelemben a nemzeti kisebbségek védelme területén szükséges a társadalom összes mérvadó csoportjának állandó párbeszéde.

3. A közigazgatási intézményekben a nemzeti kisebbségnek még mindig nincsen elég képviselője, ami kedvezőtlenül hat a nemzeti kisebbségeknek az állami rendszerbe való integrálódására. Szükséges biztosítani a nemzeti kisebbségi közösségek tevékenyebb részvételét az állami szervek munkájában.

4. A veszélyeztetett csoportok még mindig elterjed megkülönböztetése miatt szükséges folytatni a polgárok képzését és tájékoztatását a megkülönböztetés fogalmáról és annak létezéséről a mindennapi életben, valamint növelni a tolerancia jelentőségének tudatát a társadalomban. Külön aggodalomra ad okot a diszkriminációs álláspontok elterjedtsége a tanuló ifjúság körében, ezért szükséges, hogy a formális oktatási rendszer be legyen kapcsolva az ilyen jellegű tevékenységbe.

5. Általános ajánlás az összes szerbiai kisebbségi csoport helyzetének javítására a kisebbségek társadalmi integrációja átfogó rendszerének alkalmazása, a nemzeti kisebbségek védelme kérdésének szisztematikus megoldása érdekében.

A Helsinki Bizottság említett kiadványának a kisebbségekkel foglalkozó részének legalább három hiányossága is van.

Az egyik az, hogy a nemzeti kisebbségeket egy kalap alá veszi a „szociális erőszaknak kitett csoportokkal”, az „LGBT populációval” és az „idősebb személyek védelmével”, ami mégsem ugyanaz. Talán azért, mivel az utóbbi időben az Európai Unióban is sok esetben hasonló csoportosítást alkalmaznak.

A másik hiánynak, hogy a kiadvány csak „a kisebbségek társadalmi integrációjáról” értekezik, miközben – legalábbis a nemzeti kisebbségek esetében – elhallgatja a nemzeti kisebbségek identitásának / önazonossága megőrzésének kérdéseit. Pedig az – a nemzeti kisebbségek számára – legalább éppen olyan fontos, mint az integrálódás.

Kalmár Ferenc, a magyar Külgazdasági és Külügyminisztérium miniszteri biztosa (aki egyébként a magyar-szerb/szerb-magyar kisebbségjogi államközi vegyes bizottság magyar elnöke is), az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetnek (EBESZ) az úgynevezett bolzanói ajánlások 10. évfordulója alkalmából 2018. július 16-án Budapesten tartott konferencián hangsúlyozta: „A nemzeti kisebbségek többségi társadalomba integrálása a kollektív jogok megadása nélkül csak asszimilációhoz vezethet. Hozzátette, a kisebbségek megmaradásának előfeltétele, hogy csak közösségként szabad integrálódniuk, hiszen csak a közösség képes megőrizni anyanyelvét, kultúráját, identitását.”

A harmadik hibának pedig azt tartom, hogy a kisebbségre vonatkozó fejezet szinte egyetlen adatot sem tartalmaz, amivel illusztrálná az – egyébként helyes – megállapítást, miszerint Szerbiában „a jogi keret, amely magába foglalja az európai kisebbségi mércéket és normákat, jelentősen jobb a kisebbségek valós helyzeténél”.

A két belgrádi szervezet – az Etnikai Kutatóközpont és a Helsinki Emberi Jogok Szerbiai Bizottsága – szakértőinek véleménye nem támasztja alá a szerb kormányfő állítást, miszerint „Szerbia példaképül szolgálhat a nemzeti kisebbségek jogainak és szabadságjogainak tiszteletben tartása terén”. Mit ér a jogi keret, ha a gyakorlat mást mutat? 

 

2018. augusztus 17.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Az antifasizmus szerbiai módra

Erre azért is kénytelen vagyok utalni, mert az elmúlt években egyre több fasiszta jelvényt látok Újvidéken >

Tovább

„Megveszem az unokáimnak ezt a csokoládégyárat!”

Annyi bizonyos, hogy a vállalat székhelye átkerült Belgrádba, csak a gyárcsarnokok maradtak Szabadkán. A tulajdonosa és >

Tovább

Lenin álma helyett Sztálin valósága

Közvetlen környezetemben is tapasztaltam, hogy a kisebb vagy a nagyobb ortodox pártfunkcionáriusok minden belső vívódás nélkül >

Tovább

Kihalófélben levő kentaur

Jugoszlávia nincs többé, ám a „jugoszféra” kulturális tere ma is izgalmas, bár nyilvánvaló, hogy ez a >

Tovább

Nincs részarányos foglalkoztatás!

Ökrész Rozália parlementi felszólalása egyenesen botrányos. Nem, hogy számon kérte volna az illetékesektől, hogy a foglalkoztatásban >

Tovább

Sajtószabadság-akadályozók (2.)

A KJI konferenciájáról szóló riport közlése a Vajdasági RTV Napjaink c. november 22-ei műsorának végén nem >

Tovább

A mi papunk

 „Itt nyugszik a cigány Matyi” – ez volt a sírfelirat. Ez a nagyapám sírkövére köpött szöveg >

Tovább

Sajtószabadság-akadályozók

Hajnal Jenő és az MNT Tájékoztatási Bizottsága 2019. február 28-án el is utasította az új szerbiai >

Tovább

Méregből kábítószer

Az unoka útja annak a partizán komisszárnak a lányához vezet, aki a nagyapa kínszenvedéseit is okozza. >

Tovább

A Magyar Mozgalom azonnali tájékoztatást követel

A sajtót és a lakosokat sem hívta meg Pásztor Bálint a NIS-szel szervezett értekezletre a palicsi >

Tovább

Aki a-t mond, mondjon b-t is

Olyan vajdasági magyar közösséget kell teremteni, ahonnan a fiatalok nem elmenekülnek, hanem ahol elégedettek, lehetőségeket látnak >

Tovább

A bebetonozott rendszer

Amikor az egyik vagy a másik kisebbségi párton belül szakadás történt, akkor is a személyes túlhatalom >

Tovább