Ma Emma, Malvin, Zseraldina névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
„A jogi keret jelentősen jobb a kisebbségek valós helyzeténél”
A Helsinki Emberi Jogok Szerbiai Bizottsága a nemzeti kisebbségekről
Bozóki Antal
A két belgrádi szervezet – az Etnikai Kutatóközpont és a Helsinki Emberi Jogok Szerbiai Bizottsága – szakértőinek véleménye nem támasztja alá a szerb kormányfő állítást, miszerint „Szerbia példaképül szolgálhat a nemzeti kisebbségek jogainak és szabadságjogainak tiszteletben tartása terén”. Mit ér a jogi keret, ha a gyakorlat mást mutat? Bozóki Antal:
Szerbia példaképül szolgálhat a nemzeti kisebbségek jogainak és szabadságjogainak tiszteletben tartása terén.
Ana Brnabić szerb kormányfő (Washington, 2018. július 21.)
A magyar közösség helyzetét bemutató tanulmányok, elemzések, kiadványok hiányában, fontos ismereteket, adatokat, megállapításokat és következtetéseket tartalmaznak az emberi jogok állásával és a nemzeti kisebbségek státusával foglalkozó szerb kutatók vizsgálatai. (Ha már mi nem törődünk a saját helyzetünk bemutatásával, mégis akadnak, akik ezzel is foglalkoznak.)
Így, például, a nemzeti kisebbségek hatékony részvételét kutatták Szerbia társadalmi és politikai életében a belgrádi Etnikai Kutatóközpont (Centar za istrаživanje etniciteta – CIE) munkatársai. Kutatásaik eredményét külön publikációban jelentették meg, amit június 29-én Szabadkán mutattak be, a Magyar Nemzeti Tanács székházában tartott konferencián.
A szakértők egyik legfontosabb megállapítása: „Szerbia becikkelyezett minden nemzetközi aktust, amellyel a nemzeti kisebbségeknek szavatolják a közéletben való hatékony részvételt. Szerbia alkotmánya és a mérvadó törvények előírják a nemzeti alapon való megkülönböztetés tilalmát a közéletben való részvétellel kapcsolatban, a köztisztségekhez és a közhatalmi munkahelyekhez való hozzáféréskor. Ez mellett, határozottan kimondják, hogy a közhatalomban való munkaviszony létesítéskor figyelmet fordítanak a nemzeti kisebbségek megfelelő képviseletére. A gyakorlatban jelen lévő nemzeti kisebbségek alulképviseltsége a közigazgatásban azonban rámutat, hogy az alkotmányos és törvényes elvek alkalmazása valahogy nem működik.”
A Helsinki Emberi Jogok Szerbiai Bizottsága (Helsinški odbor za ljudska prava u Srbiji) is, az éves jelentéseiben, rendszerint foglalkozik a nemzeti kisebbségek helyzetének alakulásával.
A legutóbbi, a 2017-es évre vonatkozó, Szerbiai reális korlátozottsága a saját jövőjének választásában [Realna ograničenja Srbije u izboru sopstvene budućnosti] c. Kiadvány. A politikai akarat és a rendszer hiánya a kisebbségek társadalmi integrációjában [Manjak političke volje i sistema u društvenoj integraciji manjina] külön fejezetben (75-90. oldal) foglalkozik a kisebbségek helyzetének időszerű problémáival.
A kiadvány szerzői megállapítják, hogy „a jogi keret, amely magába foglalja az európai kisebbségi mércéket és normákat, jelentősen jobb a kisebbségek valós helyzeténél. Szerbia – Jugoszlávia szétesése után – etnikai-nemzeti alapú homogén államot teremt, ami kizárja a kompromisszumot a kisebbségekkel. A nemzeti kisebbségekkel való egyensúly szükséges a kulturális és etnikai különbözőségek támogatásához, de a szeparatista mozgalmak megakadályozásához is. Tevékeny azonban Belgrád politikája, amely az észak-koszovói és a boszniai szeparatizmuson dolgozik. Szerbia, az ilyen politika miatt, amikor a nemzeti kisebbségekről van szó, szembetalálja magát a szomszédos országok követeléseivel. A legmagasabb mércéket igénylik, amelyeket Szerbia nem tart tiszteletben, azt állítva, hogy az „egyelten többnemzetiségű ország a régióban”. A nemzeti kisebbségek lényegi tiszteletben nem tartása miatt Szerbiának komoly problémái lesznek az egyes fejezetekből eredő kötelezettségek teljesítésével az Európai Unióval folytatott csatlakozási tárgyalások során.”
A szerzők általános benyomása, hogy „vannak pozitív fejlemények a nemzeti kisebbségek jogainak megvalósítása jogi keretének a fejlesztésében, szükséges viszont, hogy az elfogadott törvényeket és stratégiai dokumentumokat következetesen alkalmazzák a gyakorlatban”.
A nemzeti kisebbségek védelmére vonatkozó, „már létező törvényhozás következetes alkalmazásának szükségére évek óta rámutatnak a civil szervezetek, az Európai Bizottság és más nemzetközi szervezetek, hogy a gyakorlatban csökkenjen a legérzékenyebb csoportok elterjedt megkülönböztetése a társadalomban és hozzájáruljon a kisebbségek társadalmi integrálódásához” – emlékeztetnek a kutatók.
A kiadvány megállapítja, hogy a nemzeti kisebbségek integrálódása, „az ezen a területen elért bizonyos sikerek ellenére, Szerbiában még mindig nem valósult meg. A nemzeti kisebbségek teljes integrálásához szükséges a szisztematikus hozzáállás és a nemzeti kisebbségek védelmére vonatkozó törvényhozás következetes alkalmazása.”
A nemzeti kisebbségek védelmének szempontjából „nagyon fontos Szerbia integrálódása az Európai Unióba, mivel ennek a folyamatnak a keretében a szomszédos EU-tagságú államokkal kétoldalúan megoldhatók a nemzeti kisebbségek kérdései is. Amennyiben Szerbia nem tartja tiszteletben a nemzeti kisebbségekre vonatkozó kétoldalú egyezményeket, a szomszédos EU-tagállamok megállíthatják Szerbia haladását az EU integrációban, amíg ezeket a kötelezettségeket nem teljesíti. Az oktatás területén történt éppen egy ilyen eset, amikor a horvát nyelvű tankönyvek kérdése miatt Horvátország blokkolta az oktatásra, a kultúrára és a fiatalokra vonatkozó a 26. tárgyalási fejezet megnyitását. A fejezetet utólag megnyitották, miután aláírásra került a nemzeti kisebbségi tankönyvkiadásról szóló együttműködési memorandum függeléke. Nagyon fontos azonban a nemzeti kisebbségek problémáihoz, de nem csak, mint az EU integráció egyik feltételéhez való szisztematikus hozzáállás, mert a kisebbségekhez való viszonyulás egy állam demokratikusságának a mércéje.
A Helsinki Bizottság kutatói szerint, „a nemzeti kisebbségeknek a közösségi életbe való integrációjának egyik fokmérője a kisebbségek politikai részvétele. Szerbiában 108 regisztrált politikai párt létezik, amelyek közül 63 a nemzeti kisebbségek pártja, ami a nyilvántartásba vett politikai pártok mintegy 60 százaléka. A nemzeti kisebbségek nyilvántartott pártjainak többsége egy nemzeti kisebbség érdekeit képviseli, ami a nemzeti kisebbségek választott képviselői közötti politikai együttműködés fejlesztésének szükségességére utal. Ilyen összefüggésben hangsúlyozni kell, hogy egy pártnak, amelyik a nemzeti kisebbség érdekeit képviseli, 1000 aláírásra van szüksége a nyilvántartásba vételhez (a többi párttól eltérően, amelyeknek 10 ezer aláírás szükséges), de ahhoz, hogy jelöltlistát állítson a köztársasági parlamenti választásokon, 10 ezer aláírást szükséges mellékelnie. Az ilyen helyzet egyenlőtlen helyzetbe hozza különösen a kisebb létszámú nemzeti kisebbségek képviselőit.”
A kisebbségek helyzetével foglalkozó fejezet végén a szerzők megállapítják, hogy „az elfogadott stratégiai dokumentumok és a törvényhozás a nemzeti kisebbségek integrálódásához a legjobban akkor járulnak hozzá, ha azokat következetesen alkalmazzák. Ezért nagyon fontos, hogy a társadalmi csoportoknak, amelyeket sikeresen integrálni kell a közösségbe, aktív szerepe legyen ezeknek a dokumentumoknak a megalkotásában. Ugyan ilyen fontosságú, hogy a párbeszédbe bekapcsolódjanak a civil társadalom szervezetei és a nemzeti kisebbségekkel folytatott munkában sokéves tapasztalattal rendelkező szakértők, mivel fejleszthetik a törvényhozás minőségét és elősegíthetik az állam stratégiai dokumentumaiban előlátott tevékenységeket. A nemzeti kisebbségek helyzetének fejlesztése megköveteli a nemzeti kisebbségek és a hatalom állandó párbeszédét, valamint az elfogadott stratégiai dokumentumok, törvények és egyéb mérvadó előírások alkalmazását. Szerbiában azonban nagy probléma éppen a törvények alkalmazása.”
A Helsinki Bizottság szakértői a kiadványban az alábbi záradékokat és ajánlásokat fogalmazták meg:
1. A civil társadalmi szervezetek évek óta rámutatnak a törvények és más jogszabályok alkalmazásának szükségességére. Nagyon fontos, hogy az elfogadott törvények ne maradjanak „holt betű a papíron”, és hogy a nemzeti kisebbségek helyzetére vonatkozó tevékenységeket a gyakorlatban valóban alkalmazzák.
2. A nemzeti kisebbségek képviselőinek és a szakértői nyilvánosság bekapcsolása a jogszabályok előkészítésébe és alkalmazásába hozzájárul a jogi dokumentumok minőségéhez és azok hatékony, valamint következetes alkalmazásához. Ilyen értelemben a nemzeti kisebbségek védelme területén szükséges a társadalom összes mérvadó csoportjának állandó párbeszéde.
3. A közigazgatási intézményekben a nemzeti kisebbségnek még mindig nincsen elég képviselője, ami kedvezőtlenül hat a nemzeti kisebbségeknek az állami rendszerbe való integrálódására. Szükséges biztosítani a nemzeti kisebbségi közösségek tevékenyebb részvételét az állami szervek munkájában.
4. A veszélyeztetett csoportok még mindig elterjed megkülönböztetése miatt szükséges folytatni a polgárok képzését és tájékoztatását a megkülönböztetés fogalmáról és annak létezéséről a mindennapi életben, valamint növelni a tolerancia jelentőségének tudatát a társadalomban. Külön aggodalomra ad okot a diszkriminációs álláspontok elterjedtsége a tanuló ifjúság körében, ezért szükséges, hogy a formális oktatási rendszer be legyen kapcsolva az ilyen jellegű tevékenységbe.
5. Általános ajánlás az összes szerbiai kisebbségi csoport helyzetének javítására a kisebbségek társadalmi integrációja átfogó rendszerének alkalmazása, a nemzeti kisebbségek védelme kérdésének szisztematikus megoldása érdekében.
A Helsinki Bizottság említett kiadványának a kisebbségekkel foglalkozó részének legalább három hiányossága is van.
Az egyik az, hogy a nemzeti kisebbségeket egy kalap alá veszi a „szociális erőszaknak kitett csoportokkal”, az „LGBT populációval” és az „idősebb személyek védelmével”, ami mégsem ugyanaz. Talán azért, mivel az utóbbi időben az Európai Unióban is sok esetben hasonló csoportosítást alkalmaznak.
A másik hiánynak, hogy a kiadvány csak „a kisebbségek társadalmi integrációjáról” értekezik, miközben – legalábbis a nemzeti kisebbségek esetében – elhallgatja a nemzeti kisebbségek identitásának / önazonossága megőrzésének kérdéseit. Pedig az – a nemzeti kisebbségek számára – legalább éppen olyan fontos, mint az integrálódás.
Kalmár Ferenc, a magyar Külgazdasági és Külügyminisztérium miniszteri biztosa (aki egyébként a magyar-szerb/szerb-magyar kisebbségjogi államközi vegyes bizottság magyar elnöke is), az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetnek (EBESZ) az úgynevezett bolzanói ajánlások 10. évfordulója alkalmából 2018. július 16-án Budapesten tartott konferencián hangsúlyozta: „A nemzeti kisebbségek többségi társadalomba integrálása a kollektív jogok megadása nélkül csak asszimilációhoz vezethet. Hozzátette, a kisebbségek megmaradásának előfeltétele, hogy csak közösségként szabad integrálódniuk, hiszen csak a közösség képes megőrizni anyanyelvét, kultúráját, identitását.”
A harmadik hibának pedig azt tartom, hogy a kisebbségre vonatkozó fejezet szinte egyetlen adatot sem tartalmaz, amivel illusztrálná az – egyébként helyes – megállapítást, miszerint Szerbiában „a jogi keret, amely magába foglalja az európai kisebbségi mércéket és normákat, jelentősen jobb a kisebbségek valós helyzeténél”.
A két belgrádi szervezet – az Etnikai Kutatóközpont és a Helsinki Emberi Jogok Szerbiai Bizottsága – szakértőinek véleménye nem támasztja alá a szerb kormányfő állítást, miszerint „Szerbia példaképül szolgálhat a nemzeti kisebbségek jogainak és szabadságjogainak tiszteletben tartása terén”. Mit ér a jogi keret, ha a gyakorlat mást mutat?
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk
Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik. Az értelmiségi filiszter távol >
A demagóg lojalitás jutalma
Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >
VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK
Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >
Torontáltordára kéne menni
Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >
Folytatódik a kis bácskai sárdobálás
Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >
RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA
A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >
Ismét
Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer >
Mikor tévesztettünk utat és miért?
Mikortól kezdődött a Magyar Nemzeti Tanácsban a VMSZ kétharmados többsége.? Milyen erők marginalizálták a többi kisebbségi >
SZEREPZAVARBAN
Az írásokból az is jól kivehető, hogy Pásztor Bálint tisztségek halmozásával él vissza, fellépései szerepzavarosak: pártelnöki, >
Újvidék elvesztette a régi identitását, és nem talált újat
Tudom, felesleges nosztalgiázni, hiszen a nagyvárosokat a szüntelen változás jellemzi. Újvidéknek is változni kell. A változás >
A VMSZ-ES PROPAGANDA TÁMOGATÁSA KÖZPÉNZBŐL
A VMSZ és az MNT vezetői a médiába visszahozták a szocialista időkből ismert demagóg beszédet, a >
Aki tanú akar lenni, pokolba kell annak menni
Ráadásul vannak tévedések, amelyek csak a mai szemmel nézve tűnnek tévedéseknek, holnap esetleg kiderül, pontosak voltak. >