2019. november 23. szombat
Ma Kelemen, Klementina, Kolumbán névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Napi ajánló

MagyarZó Pistike messéi

J. Garai Béla
J. Garai Béla

Jaés a mama sehogy sem érti, hogyhogy ebben a pokoli hőségben így elhidegültek a viszonyok Szerbia és Horvátország között, és hogyhogy a Kolinda Kitarovity néni lemondja a belgrádi találkozóját sértődöttségében és csinos kiskosztümjében. J. Garai Béla:

Helló, emberek, itt állok a sarkon, az Északi-sarkon, ahogy ígértem, didereg az egész család, de mondom, otthon meg ropogósra sülnénk ebben a melegben, amit a meteorológusok csináltak. És most én is úgy vagyok, mint az öreg Kón, aki Budapestről vándorolt ki Izraelbe, de havonta hazautazott a honvágy miatt, de már másnap nyargalt ki a röptérre, s vette a repülőjegyet vissza az új hazába. És a barátai már nem bírták cérnával, hogy le-föl szaladgál, és ráripakodtak, mondja már meg, hol érzi magát tűrhetőbben, itt vagy ott. Mire az öreg:

– A levegőben.

És engem is gyötör a honvágy, és feszt az otthoni híreket nézem, hogy most meg attól rémült meg a kormány, hogy kihal az ország, mert kevés gyerek szület. És a Corax bácsi rajzolt egy karikatúrát, hogy a Vucskó szemináriumon tanítja a gólyákat, hogy kell pólyás gyereket hozni a csőrükben. Holott egy régi népmese szerint a gólyák oda viszik a kisbabákat, ahol a szülőknek jó állásuk, jó keresetük és jó nagy gyerekpótlékuk van. Arról nem is szólva, hogy még a zexuálisan felvilágosított gólyák sem képesek bedobni a kéményen a kisbabát, ha az ifjú párnak nemhogy kéménye, de még háza senem nincsen. Jaés mi most nagyon jól érezzük magunkat a svéd eszkímók és a svéd migránsok között, habár itt most sok a migráns és kevés a fóka. De a legjobb a spanyoloknál lehet, ahova a tavalyihoz képest kétszer annyi afrikai érkezett. Úgyhogy ott nem is nagyon van szükség gólyára a népszaporulathoz.

No és a mi kedves, búzakalásszal ékes Vajdaságunkban már fizetik a kenyérgabonát az öt évvel ezelőttinél egyötödével kisebb áron. Mit mondana erre a Zacsek és Tamási Áron? Azt, hogy azért vagyunk a világon , hogy valahol otthon lehessünk benne.

Esetünkben ez Vajdaság, nem?

Vagyis addig, ameddig. Mutatta a héten az újvidéki tévé, hogy a szerb–magyar határon észak felé gördül egy autó, benne a család, apa, anya, két gyerek, megérkeznek valahova, ahol már vannak valakik innen, mert szerbül is, magyarul is beszélnek, arrúl, hogy no lám, itt minden csupa kő, homok, kopárság a mi szép szülőföldünkhöz képest, mégis milyen jól élnek itt, vagyis ott az emberek, és hogy ennek ki lehet az oka, hogy innen oda kell menni, mert fel kell nevelni a gyerekeket.

Hát ki lehet az oka? Egy biztos: nem az emberek, hanem a gólyák. Akik ide hoztak bennünket. (Mondja a Zacsek.)

Jaés a mama sehogy sem érti, hogyhogy ebben a pokoli hőségben így elhidegültek a viszonyok Szerbia és Horvátország között, és hogyhogy a Kolinda Kitarovity néni lemondja a belgrádi találkozóját sértődöttségében és csinos kiskosztümjében.

– Miért, te nem sértődnél meg, Tematild, ha tégedet vagy pláne az országodat a Hitlerhez hasonlítanák? Bár ami a bajuszodat illeti, látok némi hasonlóságot – viccelőde atata.

– Fele akkora bajuszom sincsen, mint a főnácinak, és ha még egyszer ilyen célzásokat teszel rám, Tegyula, megszakítom veled a diplomáciai kapcsolatokat, és várhatod, mikor sütök neked baracklekváros palacsintát – csattant fel amama a maga szelíd hangján, mire atata elkezdé békíteni:

– Látod, szerelmem, milyen könnyű félreérteni a tréfálkodást a családon belül is.

Ráadásul az anyanyelvünk is közös, nem úgy, mint a Kolindáéknak meg a Vucskóéknak, akik közé muszáj lenne egy tolmácsot állítani, hogy szót értsenek egymással.

Ezzel szemben a szomáliai kalózok nagyon jól szót értenek a németekkel – mondja a Zacsekpeti, és elmeséli kalandos történetüket:

Anno a szomálok a part közelében kalózkodtak az óceánban, és megtámadtak egy német hajót a parti vizeken. Igenám, de a tengerészeknek is volt fegyverük, és foglyul ejtették mind a tíz kalózt. Eme gazfickókat aztán elvitték Németországba, ahol a bíróság csak néhány év dutyit rótt ki rájuk, mivel támadásukkor nem folyt vér. Le is ülték szépen a büntetést, kiszabadultak, de akkorra felszámolták a kalózkodást, Szomália pedig nem akarta visszafogadni őket. Mit tehettek, Németben maradtak, némelyikük meg is nősült, munkájuk nincs, így hát a német állam ezereurónyi havi segélyt folyósít nekik. Fejenként.

Ezt a saját fülével hallotta a Peti, és biztosan igaz, mert nem politikus mesélte. Hanem a tévériporter. Aki le is fotózta a szomálokat, akik a német humanizmus bizonyítékai. Mi jöhet még ez után? Reneszánsz?

Jaés a mostani volt az év legforróbb hete. Világszerte égnek az erdők, leég az emberek képéről a bőr, hogy nem tudjuk megóvni a Föld nevű bolygót a globális fölmelegedéstől. Kutatók már verik félre a vészharangot, hogy elolvadnak a jéghegyek és a gleccserek.

Ámde most a Zacsekné azt mondja rémülten, hogy menjünk gleccsert nézni, míg az utolsó is el nem olvad. Mert a Zacsekné mindig ilyen lelkes. És nem akar úgy járni, mint a Sztálinnal az üvegkoporsóban. Azt is addig készült elmenni és megcsodálni, míg végül a generalisszimuszt kihajították a Kremlből.

Erről szól az alábbi sztori:

Bicajozik a proletár Moszkvában, amikor elsuhan mellette egy kamion, tele emberekkel, akik az öklüket rázva kiabálják:

– Vesszen Sztálin, vesszen a Párt!

– Elvtársak, várjatok, köztetek a helyem! – kiáltja emberünk, s elkezd veszettül pedálozni, utoléri a kamiont, felhúzzák, s ő lelkesen kérdezi:

– Hova megyünk?

– Akasztásra.

(Mi ebből a tanulság? Előbb tájékozódni, azután lelkesedni.)

Pistike,

lelkes tájékoztatási proletár a sarokró

 

2018. augusztus 13.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A saját lakodalmából vitték el a vőlegényt katonának

A zöld terepjáró felbukkanása olyan volt, mintha egy halottaskocsi jött volna a házhoz, nyomasztó emlék marad. >

Tovább

„Egyfajta autonómia az autonómiában”

Az MNT által képviselt „autonómia”, tehát, közelről sem olyan autonómia, amilyen az őshonos nemzeti kisebbségeket Európa >

Tovább

Ez nem a miénk, mi itt megszállók vagyunk

Ebben a faluban, a templom előtt volt a gyülekezés. A parancsnokunk azt ígérte, hogy végre jöhetünk >

Tovább

Szeretettel a Vajdaságból: itt a harmadik orosz megszállás, de ennek most örülnek

Ám, mint azt jól tudjuk, semmi sem tart örökké, és minden jónak vége szakad egyszer. Megbízható >

Tovább

Egy dél-bácskai tartalékos katona története

Talán az volt a szerencsénk, hogy amikor már egy jó ideje meneteltünk, az egyik szerb tartalékos >

Tovább

Egy vita rejtekei

A nemzeti érzés – és nemcsak a magyar – nem lehet ártatlan. Soha többé. Mert a >

Tovább

Füstbe ment szerv

Azt hiszem elég volt, ezt az egész cudarságot, nekünk, egymást kézen fogva, mindenáron el kell kerülnünk. >

Tovább

Virág a kormányzó úr sírján

Érdektelen, hogy Lázár János (aki Orbán utóda szeretne lenni) miért tette ezt – és hogy miért >

Tovább

Háborús emlékek nyomában

Arra szeretném kérni Önöket, hogy ezt, amit most tőlem hallottak, adják tovább, és meséljék el, hogy >

Tovább

„Mórahalmon egyeztettek”

Mivel a VB következő (hatodik) ülését a társelnökök 2020 februárjára jelezték, a Magyar Nemzeti Tanácsnak (MNT) >

Tovább

Ökomama

Arra nem emlékszem, hogy a „természet” fogalmát úgy általánosságban emlegették volna. Hanem csak konkrétan: kukorica, karfiol, >

Tovább

"Kivérezteti a vajdasági magyarságot a kettős állampolgárság"

„Lehet mellébeszélni, de az az igazság, hogy a vajdasági magyar közösség menthetetlenné vált, s egy évtizeden >

Tovább