Ma Irén, írisz, Lúcia névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
MagyarZó Pistike messéi
J. Garai Béla
Jaés a mama sehogy sem érti, hogyhogy ebben a pokoli hőségben így elhidegültek a viszonyok Szerbia és Horvátország között, és hogyhogy a Kolinda Kitarovity néni lemondja a belgrádi találkozóját sértődöttségében és csinos kiskosztümjében. J. Garai Béla:
Helló, emberek, itt állok a sarkon, az Északi-sarkon, ahogy ígértem, didereg az egész család, de mondom, otthon meg ropogósra sülnénk ebben a melegben, amit a meteorológusok csináltak. És most én is úgy vagyok, mint az öreg Kón, aki Budapestről vándorolt ki Izraelbe, de havonta hazautazott a honvágy miatt, de már másnap nyargalt ki a röptérre, s vette a repülőjegyet vissza az új hazába. És a barátai már nem bírták cérnával, hogy le-föl szaladgál, és ráripakodtak, mondja már meg, hol érzi magát tűrhetőbben, itt vagy ott. Mire az öreg:
– A levegőben.
És engem is gyötör a honvágy, és feszt az otthoni híreket nézem, hogy most meg attól rémült meg a kormány, hogy kihal az ország, mert kevés gyerek szület. És a Corax bácsi rajzolt egy karikatúrát, hogy a Vucskó szemináriumon tanítja a gólyákat, hogy kell pólyás gyereket hozni a csőrükben. Holott egy régi népmese szerint a gólyák oda viszik a kisbabákat, ahol a szülőknek jó állásuk, jó keresetük és jó nagy gyerekpótlékuk van. Arról nem is szólva, hogy még a zexuálisan felvilágosított gólyák sem képesek bedobni a kéményen a kisbabát, ha az ifjú párnak nemhogy kéménye, de még háza senem nincsen. Jaés mi most nagyon jól érezzük magunkat a svéd eszkímók és a svéd migránsok között, habár itt most sok a migráns és kevés a fóka. De a legjobb a spanyoloknál lehet, ahova a tavalyihoz képest kétszer annyi afrikai érkezett. Úgyhogy ott nem is nagyon van szükség gólyára a népszaporulathoz.
No és a mi kedves, búzakalásszal ékes Vajdaságunkban már fizetik a kenyérgabonát az öt évvel ezelőttinél egyötödével kisebb áron. Mit mondana erre a Zacsek és Tamási Áron? Azt, hogy azért vagyunk a világon , hogy valahol otthon lehessünk benne.
Esetünkben ez Vajdaság, nem?
Vagyis addig, ameddig. Mutatta a héten az újvidéki tévé, hogy a szerb–magyar határon észak felé gördül egy autó, benne a család, apa, anya, két gyerek, megérkeznek valahova, ahol már vannak valakik innen, mert szerbül is, magyarul is beszélnek, arrúl, hogy no lám, itt minden csupa kő, homok, kopárság a mi szép szülőföldünkhöz képest, mégis milyen jól élnek itt, vagyis ott az emberek, és hogy ennek ki lehet az oka, hogy innen oda kell menni, mert fel kell nevelni a gyerekeket.
Hát ki lehet az oka? Egy biztos: nem az emberek, hanem a gólyák. Akik ide hoztak bennünket. (Mondja a Zacsek.)
Jaés a mama sehogy sem érti, hogyhogy ebben a pokoli hőségben így elhidegültek a viszonyok Szerbia és Horvátország között, és hogyhogy a Kolinda Kitarovity néni lemondja a belgrádi találkozóját sértődöttségében és csinos kiskosztümjében.
– Miért, te nem sértődnél meg, Tematild, ha tégedet vagy pláne az országodat a Hitlerhez hasonlítanák? Bár ami a bajuszodat illeti, látok némi hasonlóságot – viccelőde atata.
– Fele akkora bajuszom sincsen, mint a főnácinak, és ha még egyszer ilyen célzásokat teszel rám, Tegyula, megszakítom veled a diplomáciai kapcsolatokat, és várhatod, mikor sütök neked baracklekváros palacsintát – csattant fel amama a maga szelíd hangján, mire atata elkezdé békíteni:
– Látod, szerelmem, milyen könnyű félreérteni a tréfálkodást a családon belül is.
Ráadásul az anyanyelvünk is közös, nem úgy, mint a Kolindáéknak meg a Vucskóéknak, akik közé muszáj lenne egy tolmácsot állítani, hogy szót értsenek egymással.
Ezzel szemben a szomáliai kalózok nagyon jól szót értenek a németekkel – mondja a Zacsekpeti, és elmeséli kalandos történetüket:
Anno a szomálok a part közelében kalózkodtak az óceánban, és megtámadtak egy német hajót a parti vizeken. Igenám, de a tengerészeknek is volt fegyverük, és foglyul ejtették mind a tíz kalózt. Eme gazfickókat aztán elvitték Németországba, ahol a bíróság csak néhány év dutyit rótt ki rájuk, mivel támadásukkor nem folyt vér. Le is ülték szépen a büntetést, kiszabadultak, de akkorra felszámolták a kalózkodást, Szomália pedig nem akarta visszafogadni őket. Mit tehettek, Németben maradtak, némelyikük meg is nősült, munkájuk nincs, így hát a német állam ezereurónyi havi segélyt folyósít nekik. Fejenként.
Ezt a saját fülével hallotta a Peti, és biztosan igaz, mert nem politikus mesélte. Hanem a tévériporter. Aki le is fotózta a szomálokat, akik a német humanizmus bizonyítékai. Mi jöhet még ez után? Reneszánsz?
Jaés a mostani volt az év legforróbb hete. Világszerte égnek az erdők, leég az emberek képéről a bőr, hogy nem tudjuk megóvni a Föld nevű bolygót a globális fölmelegedéstől. Kutatók már verik félre a vészharangot, hogy elolvadnak a jéghegyek és a gleccserek.
Ámde most a Zacsekné azt mondja rémülten, hogy menjünk gleccsert nézni, míg az utolsó is el nem olvad. Mert a Zacsekné mindig ilyen lelkes. És nem akar úgy járni, mint a Sztálinnal az üvegkoporsóban. Azt is addig készült elmenni és megcsodálni, míg végül a generalisszimuszt kihajították a Kremlből.
Erről szól az alábbi sztori:
Bicajozik a proletár Moszkvában, amikor elsuhan mellette egy kamion, tele emberekkel, akik az öklüket rázva kiabálják:
– Vesszen Sztálin, vesszen a Párt!
– Elvtársak, várjatok, köztetek a helyem! – kiáltja emberünk, s elkezd veszettül pedálozni, utoléri a kamiont, felhúzzák, s ő lelkesen kérdezi:
– Hova megyünk?
– Akasztásra.
(Mi ebből a tanulság? Előbb tájékozódni, azután lelkesedni.)
Pistike,
lelkes tájékoztatási proletár a sarokró
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A nemzeti kisebbségi nyelvek kiszorítása?
Az MNT-nek nincs mersze állást foglalni ebben a kérdésben sem? A Ljudevit Mičatek díjas, a Magyar >
Megalázott nemzeti ünnep
Visszatetsző az is, hogy a Magyar Újságírók Országos Szövetsége Aranytoll életműdíjjal tüntette ki a Magyar Szó >
- Micsoda nap van ma?
A költőt és csapatát nem állította meg a nyomda portása (mai szóhasználatban: az őrző-védő kft. alkalmazottja), >
Szerbia – „részben szabad ország”
Az biztos, hogy a jelenlegi állami vezetés hozzáállása a délvidéki magyarsághoz jobb, mint Trianon óta bármikor >
Mi történik a magyarokkal?
Ott várom be Anikót, aki lehangoltan meséli, hogy alig voltak egy tucatnyian a misén. Előzőleg a >
A Zoran
Életem legkeményebb élő adása volt. Szerkesztettem és vezettem a Szabad Európa Rádió délután 14 órakor kezdődő >
„A jogok érvényesítésében vannak még gondok” (?)
Kovács beszédéből akaratlanul is kiviláglik a VMSZ politikájának a csődje – a nemzeti közösségi oktatás, a >
Ilyenek vagyunk!
Mindennapos olvasmányaim közé tartoznak Teofil Pančić, Dejan Ilić, Saša Ilić, Ljubomir Stojadinović és még számos bátor >
A Nemzeti Együttműködés Rendszerének (NER) csődje
Olyan értékelések is vannak, miszerint „ijesztő a vajdasági (és nem csak vajdasági) magyar közvélemény uniformizálódása, a >
Leszegett fejjel bandukolunk a féligazság-autokráciába
Ahogy hallom, a mai gyerekeknek nincs ilyesféle gondjuk, mert a csukamájolajat ízesítik, édesítik. Hasonlóképpen vagyunk az >
„Nem lehet az, hogy egy politikai párt alakítsa a kultúrát”!
A számadatok, az események és az értékelések is arra utalnak, hogy spirális lejtőre került a vajdasági >
„Vannak igazi újságírók – minden nyomás ellenére”!
A szerepeket kiosztották. A médiák sötétséget árasztanak, a halom félelmet. Slobodan Simić A Gyurkovics Virág által vállalt feladat >