2019. szeptember 21. szombat
Ma Máté, Mirella, Jónás névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Naplójegyzetek – Fragmentumok

Végel László
Végel László

Nem merem azt mondani, hogy a nacionalizmusba vezető antiliberalizmusnak volt reális alternatívája, de talán talpon kellett volna maradnunk. Akkor is, ha közben remeg a térdünk. Jobb szorongva szemlélni a gonoszt, mint diszkréten csatlakozni a nomenklatúrához. Végel László:

2018. június 2., szombat

Anikóval délelőtt a piacon. A Danas megemlékezik a belgrádi egyetemista mozgalmakról, a Nedeljnik című belgrádi hetilap szintén. Még a belgrádi Politika is kommentárt szentel az eseménynek. Előszedem az emlékeimet. 1968 júniusa: szenttamási száműzetésemből Belgrádba utazok, az autóbuszból látom, hogy tankok vonulnak Belgrád felé. Đorđije Vuković bejuttat a bölcsészettudományi karra. Beszélhetünk a 68-as egyetemista tüntetések kudarcáról, a gyenge pontjairól, el lehet marasztalni, de számomra az a nap mégis felemelő volt. Akkor éreztem először az életemben, hogy az a szocializmus, amelyben élek, megváltoztatható. Már június végén ez a remény szertefoszlott – de az élmény maradt. Az esemény így is váratlanul ért mindenkit, főleg a pártnomenklatúrát. Semmi jel nem mutatott arra, hogy kirobban az egyetemista lázadás. 1968 tavaszán Splitben rangos és elismert szociológusok tudományos tanácskozáson szakszerű kutatások alapján megállapították, hogy az ifjúség apatikus, elvesztette eszményeit, s teljes passzivitásba vonult. Pár hónappal múltán Belgrádban kirobbantak az egyetemi tüntetések: a Belgrád és Új Belgrád közötti aluljáró június 3-én közelében a tüntetők megütköztek a rendőrséggel, a sebesültek számát mindmáig nehéz pontosan megállapítani, s ezek után a Belgrádi Egyetemen meghirdették a sztrájkot. Az egyetemet rohamrendőrség vette kerül, a helyzet drámai volt, a politikai elit munkástrojkákat szervezett az egyetemisták ellen, a vezetőség zavarban volt, Tito marsall kivárt. Végül bejelentette, hogy az egyetemistáknak igazuk van. A nomenklatúra iszonyú zavarba került, percek alatt meg kellett változtatni a retorikát. Ez azonban csak ravasz csel volt. Utána kezdődtek a leszámolások. Két évig tartott az iszapbirkózás, míg aztán 1971-ben Tito marsall meghirdette a harcot a liberalizmus ellen, ezzel a „harccal” kezdődtek a hetvenes években a nacionalizmusba és a háborúba vezető ólomévek. Életem legnyomorúságosabb évtizede volt. Minden későbbi katasztrófa akkor vette kezdetét, ekkor kezdődött a nemzedékemmel való meghasonlás is. Látnom kellett, hogy nemzedékem árusítja ki hatvannyolc szellemét. Nem merem azt mondani, hogy a nacionalizmusba vezető antiliberalizmusnak volt reális alternatívája, de talán talpon kellett volna maradnunk. Akkor is, ha közben remeg a térdünk. Jobb szorongva szemlélni a gonoszt, mint diszkréten csatlakozni a nomenklatúrához. Stendhal mondata 1971 után félreérthetetlen volt „Ha valamelyik minisztériumba belépsz, hagyd kint az erkölcsi érzékenységedet…”

 

2018. július 12.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Lépésnyire a végső győzelemtől

Már nem csodálkozunk rajta, hogy a „protestáló hit, küldetéses vétó” egyházának püspökét államunk vitathatatlan vezetője jelöli >

Tovább

Hasznos-e a bojkottálás?

Legyünk tisztában: A választásokat mindenképpen megtartják, az ellenzék részvételével, vagy az nélkül.  A VMSZ és a >

Tovább

Alászolgája Főnök, s respekt

Végleg populista fordulatot vett a rommagyar politika, nemcsak esetenként, azaz kampányban, hanem immár eldőlt, hogy minden >

Tovább

Szerelmünk volt és mostohánk lett

Többször is találkoztam Konráddal, hol Berlinben hol Budapesten, de nem került szóba Közép-Európa. Az utolsó néhány >

Tovább

Requiem a vajdmagy sajtószabadságért

Ma Bodzsoni és Ternovácz a vajdmagy újságírás két doyenje, vagy éppen szimbóluma – a két Nagy >

Tovább

Jelzők zűrzavarában

„Nem követhetnénk el nagyobb hibát annál, ha az eszmetörténet tárgykörében vizsgálnánk meg Orbán fejtegetéseinek valós vagy >

Tovább

Magyar-magyar párbeszéd?

Ez is arra utal, hogy a VMSZ elnökét mennyire (nem) érdekli a magyar-magyar együttműködés! De miért >

Tovább

Meghaltatok

Ez nem nekrológ. Csak lamento, jelentékeny emberek halálakor – amely mély válsággal esik egybe időben – >

Tovább

A szocializmusban az volt a legrosszabb, ami utána következett

Vannak azonban olyanok is, akik kritikusak a múlttal szemben, de a jelennel szemben is. Ők lettek >

Tovább

Nyári emlék

10 éve írtam Rajk Laci 60. szülinapjára (1949. január 26.). Nem gondoltam, hogy ez a megemlékezés >

Tovább

Az abszurd, "amiben élsz"

Az EP választásokkal fordulatot vett és kiteljesedett a rommagyar politika és végképp elköteleződött a nacionalista-populista – >

Tovább

A miniszterelnök nem magánember

Hiszen azt senki nem gondolhatja, hogy ez lenne Tarlós István budapesti főpolgármester választási üzenete (via Gulyás): >

Tovább