Ma Máté, Mirella, Jónás névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Kik vagyunk, mit akarunk
Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Naplójegyzetek – Fragmentumok
Végel László
Nem merem azt mondani, hogy a nacionalizmusba vezető antiliberalizmusnak volt reális alternatívája, de talán talpon kellett volna maradnunk. Akkor is, ha közben remeg a térdünk. Jobb szorongva szemlélni a gonoszt, mint diszkréten csatlakozni a nomenklatúrához. Végel László:
2018. június 2., szombat
Anikóval délelőtt a piacon. A Danas megemlékezik a belgrádi egyetemista mozgalmakról, a Nedeljnik című belgrádi hetilap szintén. Még a belgrádi Politika is kommentárt szentel az eseménynek. Előszedem az emlékeimet. 1968 júniusa: szenttamási száműzetésemből Belgrádba utazok, az autóbuszból látom, hogy tankok vonulnak Belgrád felé. Đorđije Vuković bejuttat a bölcsészettudományi karra. Beszélhetünk a 68-as egyetemista tüntetések kudarcáról, a gyenge pontjairól, el lehet marasztalni, de számomra az a nap mégis felemelő volt. Akkor éreztem először az életemben, hogy az a szocializmus, amelyben élek, megváltoztatható. Már június végén ez a remény szertefoszlott – de az élmény maradt. Az esemény így is váratlanul ért mindenkit, főleg a pártnomenklatúrát. Semmi jel nem mutatott arra, hogy kirobban az egyetemista lázadás. 1968 tavaszán Splitben rangos és elismert szociológusok tudományos tanácskozáson szakszerű kutatások alapján megállapították, hogy az ifjúség apatikus, elvesztette eszményeit, s teljes passzivitásba vonult. Pár hónappal múltán Belgrádban kirobbantak az egyetemi tüntetések: a Belgrád és Új Belgrád közötti aluljáró június 3-én közelében a tüntetők megütköztek a rendőrséggel, a sebesültek számát mindmáig nehéz pontosan megállapítani, s ezek után a Belgrádi Egyetemen meghirdették a sztrájkot. Az egyetemet rohamrendőrség vette kerül, a helyzet drámai volt, a politikai elit munkástrojkákat szervezett az egyetemisták ellen, a vezetőség zavarban volt, Tito marsall kivárt. Végül bejelentette, hogy az egyetemistáknak igazuk van. A nomenklatúra iszonyú zavarba került, percek alatt meg kellett változtatni a retorikát. Ez azonban csak ravasz csel volt. Utána kezdődtek a leszámolások. Két évig tartott az iszapbirkózás, míg aztán 1971-ben Tito marsall meghirdette a harcot a liberalizmus ellen, ezzel a „harccal” kezdődtek a hetvenes években a nacionalizmusba és a háborúba vezető ólomévek. Életem legnyomorúságosabb évtizede volt. Minden későbbi katasztrófa akkor vette kezdetét, ekkor kezdődött a nemzedékemmel való meghasonlás is. Látnom kellett, hogy nemzedékem árusítja ki hatvannyolc szellemét. Nem merem azt mondani, hogy a nacionalizmusba vezető antiliberalizmusnak volt reális alternatívája, de talán talpon kellett volna maradnunk. Akkor is, ha közben remeg a térdünk. Jobb szorongva szemlélni a gonoszt, mint diszkréten csatlakozni a nomenklatúrához. Stendhal mondata 1971 után félreérthetetlen volt „Ha valamelyik minisztériumba belépsz, hagyd kint az erkölcsi érzékenységedet…”
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Lépésnyire a végső győzelemtől
Már nem csodálkozunk rajta, hogy a „protestáló hit, küldetéses vétó” egyházának püspökét államunk vitathatatlan vezetője jelöli >
Hasznos-e a bojkottálás?
Legyünk tisztában: A választásokat mindenképpen megtartják, az ellenzék részvételével, vagy az nélkül. A VMSZ és a >
Alászolgája Főnök, s respekt
Végleg populista fordulatot vett a rommagyar politika, nemcsak esetenként, azaz kampányban, hanem immár eldőlt, hogy minden >
Szerelmünk volt és mostohánk lett
Többször is találkoztam Konráddal, hol Berlinben hol Budapesten, de nem került szóba Közép-Európa. Az utolsó néhány >
Requiem a vajdmagy sajtószabadságért
Ma Bodzsoni és Ternovácz a vajdmagy újságírás két doyenje, vagy éppen szimbóluma – a két Nagy >
Jelzők zűrzavarában
„Nem követhetnénk el nagyobb hibát annál, ha az eszmetörténet tárgykörében vizsgálnánk meg Orbán fejtegetéseinek valós vagy >
Magyar-magyar párbeszéd?
Ez is arra utal, hogy a VMSZ elnökét mennyire (nem) érdekli a magyar-magyar együttműködés! De miért >
Meghaltatok
Ez nem nekrológ. Csak lamento, jelentékeny emberek halálakor – amely mély válsággal esik egybe időben – >
A szocializmusban az volt a legrosszabb, ami utána következett
Vannak azonban olyanok is, akik kritikusak a múlttal szemben, de a jelennel szemben is. Ők lettek >
Nyári emlék
10 éve írtam Rajk Laci 60. szülinapjára (1949. január 26.). Nem gondoltam, hogy ez a megemlékezés >
Az abszurd, "amiben élsz"
Az EP választásokkal fordulatot vett és kiteljesedett a rommagyar politika és végképp elköteleződött a nacionalista-populista – >
A miniszterelnök nem magánember
Hiszen azt senki nem gondolhatja, hogy ez lenne Tarlós István budapesti főpolgármester választási üzenete (via Gulyás): >