2019. február 19. kedd
Ma Zsuzsanna, Eliza, Konrád névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Napi ajánló

Naplójegyzetek – Fragmentumok

Végel László
Végel László

Nem merem azt mondani, hogy a nacionalizmusba vezető antiliberalizmusnak volt reális alternatívája, de talán talpon kellett volna maradnunk. Akkor is, ha közben remeg a térdünk. Jobb szorongva szemlélni a gonoszt, mint diszkréten csatlakozni a nomenklatúrához. Végel László:

2018. június 2., szombat

Anikóval délelőtt a piacon. A Danas megemlékezik a belgrádi egyetemista mozgalmakról, a Nedeljnik című belgrádi hetilap szintén. Még a belgrádi Politika is kommentárt szentel az eseménynek. Előszedem az emlékeimet. 1968 júniusa: szenttamási száműzetésemből Belgrádba utazok, az autóbuszból látom, hogy tankok vonulnak Belgrád felé. Đorđije Vuković bejuttat a bölcsészettudományi karra. Beszélhetünk a 68-as egyetemista tüntetések kudarcáról, a gyenge pontjairól, el lehet marasztalni, de számomra az a nap mégis felemelő volt. Akkor éreztem először az életemben, hogy az a szocializmus, amelyben élek, megváltoztatható. Már június végén ez a remény szertefoszlott – de az élmény maradt. Az esemény így is váratlanul ért mindenkit, főleg a pártnomenklatúrát. Semmi jel nem mutatott arra, hogy kirobban az egyetemista lázadás. 1968 tavaszán Splitben rangos és elismert szociológusok tudományos tanácskozáson szakszerű kutatások alapján megállapították, hogy az ifjúség apatikus, elvesztette eszményeit, s teljes passzivitásba vonult. Pár hónappal múltán Belgrádban kirobbantak az egyetemi tüntetések: a Belgrád és Új Belgrád közötti aluljáró június 3-én közelében a tüntetők megütköztek a rendőrséggel, a sebesültek számát mindmáig nehéz pontosan megállapítani, s ezek után a Belgrádi Egyetemen meghirdették a sztrájkot. Az egyetemet rohamrendőrség vette kerül, a helyzet drámai volt, a politikai elit munkástrojkákat szervezett az egyetemisták ellen, a vezetőség zavarban volt, Tito marsall kivárt. Végül bejelentette, hogy az egyetemistáknak igazuk van. A nomenklatúra iszonyú zavarba került, percek alatt meg kellett változtatni a retorikát. Ez azonban csak ravasz csel volt. Utána kezdődtek a leszámolások. Két évig tartott az iszapbirkózás, míg aztán 1971-ben Tito marsall meghirdette a harcot a liberalizmus ellen, ezzel a „harccal” kezdődtek a hetvenes években a nacionalizmusba és a háborúba vezető ólomévek. Életem legnyomorúságosabb évtizede volt. Minden későbbi katasztrófa akkor vette kezdetét, ekkor kezdődött a nemzedékemmel való meghasonlás is. Látnom kellett, hogy nemzedékem árusítja ki hatvannyolc szellemét. Nem merem azt mondani, hogy a nacionalizmusba vezető antiliberalizmusnak volt reális alternatívája, de talán talpon kellett volna maradnunk. Akkor is, ha közben remeg a térdünk. Jobb szorongva szemlélni a gonoszt, mint diszkréten csatlakozni a nomenklatúrához. Stendhal mondata 1971 után félreérthetetlen volt „Ha valamelyik minisztériumba belépsz, hagyd kint az erkölcsi érzékenységedet…”

 

2018. július 12.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Nem megy közel, nem ás mélyre, nem kér számon

Elhallgat, elferdít, eltussol. Vannak szerkesztőségeink, amelyekben nem is újságírás folyik, hanem politikai jellegű tájékoztatás. A leginkább >

Tovább

Visszatértek a kommunisták?

Sokkal szigorúban ítélem meg a többpártrendszer álszentjeit. Ők szendén „elviselik”, hogy az új hatalom dédelgesse, kitüntesse, >

Tovább

A Fidesz és az Európai Néppárt

„A Fidesz mozgástere a Néppártban közelít a nullához, s lehet, hogy a pártcsalád előbb-utóbb elérkezettnek látja >

Tovább

Közpénzekből pártsajtó

A délvidéki/vajdasági magyar közösség helyzete, őshonos kisebbségi jogai csak akkor érvényesül(het)nek, ha az itteni magyar nyelvű >

Tovább

Aki mer, az nyer

Így működik a diktátor, a diktatúra. Nem maffiaállam, nem hibrid rezsim, diktatúra. Csak be kéne végre >

Tovább

Inkább a románok, mint a vörösök...

Nagykárolyban Nagy Pál ezredes nem volt hajlandó fegyvert adni a vörös katonáknak. „Jönnek a románok, de >

Tovább

A politikai játszmák üstjében rotyogó kásás szóbeszédről

Vajon az a 14 nap nem volt elegendő ahhoz, hogy pártelnökként, tartományi parlamenti elnökként, a Haladók >

Tovább

Vidéki fiúk...

Orbánt látva azonban nem ez jut eszembe, hanem a vidéki fiú, aki győzelemre vitte a kapitalizmust, >

Tovább

Szerbia és Magyarország a „részben szabad” országok között

A 2019. évi jelentés Magyarországot Szerbiával együtt azok közé az országok közé sorolta, amelyekben „korlátozottá vált >

Tovább

Babits és Grendel dilemmái

Kiábrándította a pesti liberális írók értékrendi kánonja. Szemmel láthatóan a rendszerváltás után alábbhagyott az a nyitottság, >

Tovább

Naplójegyzetek – Fragmentumok

1999 októberében Párizsban jártam, úton-útfélén tüntettek. A kormány tárgyalt vagy nem tárgyalt a tüntetőkkel, de a >

Tovább

„Egyszer minden mandátum lejár...”

A haladó VMSZ elnöke a magyar közösségben egyébként sem arról nevezetes, hogy javította volna a helyzetünket. >

Tovább