Ma Mózes, Botond, János névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk
Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót. Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót. Egyes >
Napi ajánló
MagyarZó Pistike messéi
J. Garai Béla
A Zacsek anyósa is pont olyan csodalény, mint a Vucsics. Az is egész nap gondoskodik a családjáról, vagyis a népéről, hogy mindene meglegyen, mi szem-szájnak ingere. Meg munkahelye, nagyobb fizetése és nyugdíja, mint eddig bármikor. De még plusz éjjel Koszovón töri a fejét, nehogy az a hantás Thacsi átverje. Mert képes rá. És mindeközben még azok a gaz merénylők is szüntelenül le akarják puffantani! J. Garai Béla (Magyar Szó):
De nem a Zacsek nagyit, hanem a Vucsicsot.
Nahát, pont ilyen gondoskodó a Zacsek anyósa is. Az ő élete is veszélyben van, mert 38 fokos a láza és a tüdőgyulladás kerülgeti, de az esze a kórházi ágyon is a család körül forog. Hiába mondogatják neki a doktorok, hogy most hagyja a gondokat másra (pedig egy se olvasta József Atillát), ő mégis azon idegeskedik, hogy a család eltette-e a baracklekvárt és megvette-e a tűzifát télire.
– Ne aggódjon, anyuka, otthon minden rendben van, maga csak nyelje nyugodtan az antibiotikumot, és igyekezzen meggyógyulni – nyugtatá őt a látogatásra minden földi jóval felpakolva érkező Zacsek. – Látom, itt mindenfelé nagy tisztaság van, és semmiben sincs hiánya.
– Azt te csak gondolod, vejkókám – válaszola az anyós, aki legalább olyan kukacos, mint a Zacsek. – A leves olyan lötty, mintha te főzted volna, a főzelék íztelen, a vacsorára kiosztott lángos hideg és zsíros, de szalvéta az nincs, a nem tudom, milyen fajta sült halhoz, ami szintén hideg, nem adnak se kést, se villát... És akkor a gancát nem is említettem, amit utoljára az ötvenes években ettem, de csak kényszerből, mert nem volt más. De az legalább nem volt csomós.
– Hát azért ennyi embernek főzni nem kis dolog, ismerje el anyuka. És most ennyire telik az államnak. Nem szabad válogatósnak lennie. Miért, maga pulykasültet várt ebédre, vagy lazacot vacsorára? Fontos, hogy a higiéniával nincs baj.
Egy nő válogat a sárgadinnyék között a zöldségesnél. Vagy harmincat megnyomkod, szagolgat, majd visszateszi.
Mire a zöldséges:
– Asszonyom, legközelebb a férjét küldje el vásárolni, az nem válogatós.
– Miből gondolja?
– Abból, hogy ha válogatós lenne, akkor nem magát vette volna feleségül.
Deám a Zacsek nagyi nem csak a gondoskodásban csodalény, mint a Vucsics, hanem a megfigyelésben is. Igaz, ő nem kilenc tévécsatornán át követi az eseményeket a kabinetjéből, mint az elnök, de viszont sasszeme van!
– Na, arról is tudnék mesélni, a higiéniáról! Nem mondom, nem a személyzettel van gond, ők szegények igyekeznek rendet tenni reggeltől estig, hanem a látogatókkal. Itt olyan búcsújárás van délutánonként, mintha Szűz Mária-jelenésre jönnének. És úgy kell őket az ápolónőknek este hétkor kitessékelni. Ráadásul mind a mi illemhelyünket használja.
Másnap amama is érdeklőde Zacsektól a kedves anyósa egészségi állapota felől.
– Ugyanazt mondhatom, zomzédasszony, mint a viccbeli pasas, akit a barátja arról faggat, hogy hogy sikerült az anyósa epekőműtétje? Mire a kérdezett válasza:
– A követ kivették, de az epéje, sajnos, a régi.
De nemcsak a Zacsek nagyi kórházba vonulásáról volt nevezetes az elmúlt hét, hanem arról is, hogy egy éve kormányoz a Bernabics Anna.
– Én még véletlenül emlékszem, hogy miket ígért egy évvel ezelőtt, beiktatásakor – bólogata atata. – Például gazdasági reformokat, növekedést, nagyobb életszínvonalat. Sajnos, vagy én vagyok a vak, vagy mindebből úgyszólván semmi sem lett, mert a jelét sem látom a növekedésnek.
– Jaj, Tegyula, te mindig olyan rosszmájú vagy, különösen, ha nőkről van szó – ellenkeze amama. – Nem veszed figyelembe, hogy ő az első női miniszterelnök ebben az országba, ahol a nőket legfeljebb titkárnőként szokták alkalmazni. És elengeded a füled mellett, amit a tévében mondanak nap mint nap. Hogy milyen szépen fejlődünk, meg hogy milyen szépen gyarapodnak a tartalékok. Lassan utolérjük és talán még le is hagyjuk még a góracokat is!
– Majd ha megközelítjük a svédeket, nekem akkor jelentkezzenek, Tematild. Ahhoz nem ragaszkodom, hogy le is hagyjuk őket.
– Egy előnye van Annának az elődjeihez képest – veté közbe a Zacsek.
– Az, hogy nem játssza meg a nagyfőnököt, ahogy a férfiak szokták? – találgatá amama.
– Nem. Az, hogy nincsenek gyerekei, és így nem akar meggazdagodni a posztjából. Mert a többiek mind igyekeztek minél jobban megszedni magukat a családjukért.
Két volt magas beosztású pártkáder beszélget.
– Sikerült a mandátumod alatt megszerezned azt a luxuslakást a börtönnel szemben, amire úgy fájt a fogad?
– Hogyne!
– És most is ott laktok?
– A család igen, én meg pont szemben.
PISTIKE, válogatós gondoskodó és epés megfigyelő
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
VMDK: Vicsek Annamária és a két szék közé esett VMSZ-politika
Vicsek többé nem ülhet három széken egyszerre! Aki a VMSZ alelnökeként, fideszes színekben, de a belgrádi >
Újra inog lábunk alatt a talaj
Újra számba kell vennem több nemzedék göcsörtös történelmi útját, amelyen az egyik sokkhatást követte a másik, >
VMDK: Adófegyelem csak a kicsiknek, miközben a milliárdok észrevétlenül áramlanak
A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) komoly aggodalmát fejezi ki a #Radar #Media által megjelentetett „Magyar >
VMDK: Nincs felmentés, a politikai médiaépítésnek neve van, és az nem kompromisszum
A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) szerint Bodzsoni István legutóbbi nyilatkozata, miszerint „időnként kompromisszumot kellett kötni >
... és itt mi lesz?
A gond majd most kezdődik, mert a pénzek, legalábbis olyan formában, mint eddig, nem fognak jönni. >
A szembenézésre való intelmek
Nem lehet a szembenézésre való intelmeket olyképpen megfogadni, hogy egy kis rést hagyunk az ajtón, de >
„Újra kell gombolni a mellényt”
Attól tartok, hogy a soron levő választások után le kell nyelnünk a keserű pirulát. Hogyan lehetne >
Az ifjú kezek megszentelik a nemzeti zászlót
A parlament megválasztja a házelnököt Forsthoffer Ágnes személyében, aki meghozza az első döntését. Visszakerül a parlament >
A Vajdaságban viszont minden rendben volt és van
A VMSZ nem vett részt a választásokon, tehát nem szenvedett vereséget. A párt és a Magyar >
MI FOLYIK A VAJDASÁGI MAGYAR SAJTÓBAN?
A vajdasági magyar média politikai irányítás alatt áll, a mostani „nyitás” pedig inkább taktikai alkalmazkodás, mint >
KÉRDÉSEK DR. PÁSZTOR BÁLINTHOZ 2.
Mit gondol és érez Ön, amikor nap mint nap a saját vagy a társai fényképével, avagy >
A jövő előttünk, de a múlttal mi lesz?
Magyarország április 12-én abba a történelmi léptékű korszakba lépett, amikor a közmondás végre maguk az elnyomók >